Szakítás után... (beszélgetős fórum)
bocs, a lábad előtt lesz az a valaki,nem a lábad lesz előtted. :)
Kedves olcsika! Nagyon sok sikert kívánok neked az új munkahelyeden és kitartást a költözéshez! Tudod,ma jöttem rá, amit ezer fele szajkóznak,de sok mindenki nem érti: hogy a felhők felett derült az ég, és a nap süt. Ne dugjuk a fejünket a földbe,mint egy strucc,hanem merjünk a felhők felé tekinteni. Velünk is történhetnek jó dolgok,nem kell ahhoz pasi. Persze jó megosztani vkivel a pillanatokat és szeretve lenni, de megosztani mással is meg tudod,a szeretetet meg nemcsak pasik tudnak adni,hanem egy kisgyerek, egy háziállat, egy barát stb. Engedd el a lelkedben azt a sok szép emléket,ami hozzá köt,mert nem szabad visszafele tekintgetni,mert mikor az a vki,aki hozzád való ott lesz a lábad,át fogsz bukni rajta. :)Én úgy határoztam, elmegyek innen a kisvárosból,ahol élek Pestre szerencsét próbálni, így akár össze is futhatunk.Én vagyok a legkisebb gyerek (habár nem 3-an voltunk tesók) és hiszek a magyar népmesékben, h a sorsom jóra fordul. Szép napot mindenkinek!
én úgy általában azt kérdezném mindenkitől,hogy milyen ember az aki képes így megbántani mást mint az itt olvasott történetekben..hogyan fajulhat egy kapcsolat odáig,hogy aztán szakítás után így megnyomorodva kerülnek ki emberek..nem tudom elképzelni,hogy én valaha is így elbánnék bárkivel akit egykor szerettem..
Szia!átérzem amit írtál,igen igazad van nem volt melletted amikor kellett volna és még most sem képes döntést hozni,szeretik a férfiak ha a nő mondja ki a végszót akkor lehet őket hibáztatni,engem munkahely lakás és minden nélkül hagyott ott és még így is csak engem hibáztat mindenért,nem tudok olyan tanácsot adni,hogy mit tegyél csak az idő múlásával lehet jobb.. :( ha okos vagy ami én nem voltam megszakítod vele a kapcsolatot mert még szakítás után is fog tudni bántani..ha pesti vagy és van kedved én szívesen találkozom veled(bár most kezdek egy munkahelyen és költözésben is vagyok)
Hali mindenkinek. Én is szakitás után vagyok, nemrég zártam le egy 6 éves kapcsolatot. Én is nemrégiben inditottam fórumot ezzel kapcsolatban a párom rámmozdult a legjobb barátnőmre cimen. Azóta beszéltünk, mert rámirt, hogy lehet még sem fog dolgozni amikor megyek, de ha gondolom elmegy otthonról stb, aztán elkezdtünk beszélgetni és hát úgy jött le, hogy őt nagyon megviselte, de nem csak az, hogy vége lett, hanem állitása szerint az, hogy sz*r emberré vált nagyon és élni sincs nagyon kedve, nem hogy azon gondolkodjon, hogy még lehet boldog...előttem nem volt vidám élete, sose voltak barátai, lelki támasza, csak kb. én, miattam vált jobb emberré állitása szerint...azt mondta nem sokna nézi magát emberileg jelenleg...még én vigasztaltam, hogy majd rátalál 1x a boldogság, az ő kezében van a lehetőség a változásra...mondtam neki, hogy szerezzen barátokat, most lett új munkahelye..a régin is szerették sokan őt, még a csaj bele is szeretett, szóval nem olyan reménytelen szerintem. Barátnőm szerint csak sajnáltatja magát és direkt irta ezeket, hogy most úgy érezzem magam, ahogy. Aggódom érte egyszerűen, azért még szeretem, mint embert, de az igazi szerelmet kiűzte belőlem ez a sok csalódás. Azt mondta ne aggódjak, nekem már nem kell :) És hogy nyugi, nem fog hülyeséget csinálni, mert ez is önző lenne, mert másokat bántana vele és már nem akar senkit bántani. Tényleg senkire sem támaszkodhat max a családjára, de szüleivel úgy sem beszéli meg ezt, teszvérei meg messze vannak. Már azon is gondolkoztam, hogy ráirok egy régi comborájára, akivel megromlott a kapcsolata vagy a testvéreire, hogy irjanak rá, de félek, ha kiderül nagyon mérges lesz rám. Barátnőm szerint ne csináljak semmit, egy két hónap és jobban lesz, maximum mondjam meg neki, hogy ha neki úgy könnyebb akkor tiltson le mindenhonnan stb. De erre van egy olyan érzésem, hogy azt fogja mondani, hogy nem, mert legalább úgy láthat képeken és tudhatja mi van velem...de én ahhoz képest túl jól vagyok, hogy most zártam le egy ilyen hosszú kapcsolatot. Dumálgatok egy sráccal és vonzódom hozzá szexuálisan is, ahogy ő is és sokszor jár az agyam a szexen. Már magamon is meglepődöm, hogy miért nem vagyok lehangolt. Persze eszembe szokott jutni az exem is, a szép emlékek, rengeteg dologról ő jut eszembe, egy szokás, egy hely, egy mondat, de el is száll utána a gondolat. Talán még hiányzik is, szeretném megölelni, de tudom, hogy sosem tudná megadni azt, ami nekem kell, már kiábrándultam belőle, nem biznék benne. Szerintetek mit tegyek? Hagyjam, hogy az idő majd segitsen rajta, vagy beszéljek a testvéreivel? Már azt sem bánnám, ha azzal a nőcskével beszélgetne, aki annyi fájdalmat okozott nekem anno, aki beleszeretett, de ő meg letiltotta nemrég, mert nem akarta bámulni a közös képünket egy közösségi oldalon....
Sziasztok! Múlt év márciusa óta voltunk együtt a párommal. Furcsa, mert tényleg hittem,h ő a párom. Kiegészítettük egymást és sok mindenben hasonlóképp gondolkodtunk. Márciusban elvesztettem a munkahelyem, áprilisban édesanyám halt meg, azóta úgy éreztem széjjel hullottam. Tiszta szívből szerettem őt, de nem tudtam az eseményektől függetleníteni magam, így nagyon sokszor voltam rosszkedvű. Viszont úgy érzem, ő nem állt mellettem, mikor kellett volna. Szükségem lett volna rá, hogy azt mondja, minden majd rendben lesz és türelmes lesz hozzám. Ő volt az első,akinek boldogan mondtam volna ki az igent,szültem volna gyereket. De ő ehelyett mindig a munkába temetkezett, passzívan kezelte a helyzetet és hiába akartam felnyitni a szemét, beleordítani a képébe,hogy most nagy szükségem lenne rá, nem vette észre. Tegnap szakítottam vele. Nem merte kimondani azt, h legyen vége, nem mondott semmit,csak ültünk egymással szemben és hiába kérdeztem tőle bármit,nem válaszolt semmit.Annyit mondott csak, h március óta ez a kapcsolat folyamatosan épült le. Valószínűleg már nem volt mit mondania. Most borzasztóan fáj és megsemmisülve érzem magam. Se munkám,se családom, se semmim sincs.
Jólvan, gyerekek.. :D Érdekel a történeted, küldheted. :) Nah megyek dolgozni, szép napot mindenkinek!!
Najó. Ne offoljuk szét a fórumot :D
Csak neked lessz eszed, és megysör helyett olyanok bókját fogadod akiknél rövid is van! :-DDDDD
De tanultál belőle, és mostantól te is aúgy csinálod! :-DDDDD
Az nem is én voltam!!! :D
Menyusra halgassál, vagy megeszi a kajádat, és megissza a sörödet! :-DDDDD
Pedig hidd el. Az első tanács nem hülyeség :D Az az idős dolog :DDD
És hiába közhely, az is igaz, hogy ha majd jön a következő nagy szerelem, akkor ez erősen elindul a halványulás útján. :D
Nem igazán. Elmesélhetem az enyémet, és, hogy, hogyan éltem túl miket csináltam, de priviben ha érdekel. :-D
Jah, elfelejtettem kérni, hogy a "majd az idő megoldja", "menj el pszichológushoz", "élvezd ki az egyedüllétet" - típusú tanácsokkal kíméljetek, egyik sem jött be ;)
Am, köszi amsk, végülis túléltem eddig is, szóval ez pozitív.. :) Nem bírsz aludni? :D
De szeretem, első szerelem, hú, de kinyírt engem is. Hi hi, semmi vész, elmúlilk, túléled és 100x erősebb leszel mint valaha! :-D
Sziasztok kedves Fórumozók!
Huh baromi késő van már, de annyira örülök a fejemnek, hogy végre hagy írni a rendszer, hogy nem tudom megállni, hogy ne írjak. :D Nem vagyok amúgy ilyen fórumozós típus, de már annyira nem tudom, hogy mit csináljak, hogy végül regisztráltam.
Hát velem az van, hogy két éve szakítottunk a barátommal és azóta se bírtam kiheverni. Másfél évet voltunk együtt (bruttó), az is inkább ilyen se veled se nélküled kapcsolat volt. Az a vicces, hogy kamaszkoromban komolyan azt hittem én nem vagyok képes a szerelemre. 17 évesen úgy tudtam elképzelni a jövőmet, hogy egyedül élek a saját lakásomban az egyetlen nevelt lányommal.
Aztán egyszer csak megjelent Ő. Persze először egyáltalán nem érdekelt, sőt még meg is fogadtam, hogy nekem ugyan nem fog tetszeni, mert az ismerős lányok többsége rajongott érte. Én meg dacból se akartam olyan lenni mint a többiek. :D Aztán elkezdett udvarolni. Fél éven keresztül ment a huzavona hogy most összejöjjünk-e vagy ne. Közben ő lett a legjobb barátom, minden nap beszéltünk, úgy éreztem, megért engem. Aztán mikor azt mondta, neki ebből most már elég, nem bírtam elengedni. Azt mondtam, szeretem. Hazudtam.
Nem voltam szerelmes, de elkezdtünk járni. Ő is tudta és könyörgött, hogy maradjunk együtt egy hónapot, az legalább valamennyi idő, utána eldönthetjük, mi legyen. Oké, beleegyeztem. Fogalmam sincs mi történt az egy hónap alatt (mert nagyjából egymáshoz se értünk :D), de a végére őrülten beleszerettem.
Na eddig tartott a tündérmese...
Ezután azért még egy darabig jó volt, nagyon felgyorsultak az események, rövid időn belül megtörtént minden, ami lehetett. Aztán egy idő után kezdtem úgy érezni, mintha nekem ez az egész többet jelentene. Mikor próbálta vele beszélni erről, azt válaszolta, hogy erre nem nagyon tud mit mondani, mert igaz. Sok vita, szenvedés és álmatlanul töltött éjszaka után megkérdeztem tőle, akkor minek kellettem én neki tulajdonképpen. Azt válaszolta, hogy ez jó egy első kapcsolatnak, most legalább már mind a ketten tudjuk, hogy mennek a dolgok. Azt hiszem, akkor tört össze bennem minden még épen maradt gyerekkori remény. :D
Ezután még összejöttünk és szakítottunk néhányszor, hol ő könyörgött az újrakezdésért, hol én. De semmi sem lett már olyan, mint az elején. Úgyhogy egyszer csak végleg vége lett és ő bezárt. Ezután még beszéltünk, sőt egyszer még együtt is aludtunk (ami hatalmas hiba volt), de egyértelmű volt, hogy nincs tovább.
Aztán jött egy borzalmas év nélküle. Hol beszéltünk, hol nem. Szerencsére azért lefoglalt az egyetem. Egy év után végre képes voltam arra, hogy kidobáljam a cuccait és elégessem a fényképeit. Nem is kerestem. És akkor meg ő kezdett el keresni. Nyáron megint találkoztunk, de társaságban, úgyhogy nem nagyon beszéltünk. Őrülten furcsa szituáció volt és elég szarul éreztem magam utána. Eszméletlenül dühös lettem rá, amiért ezt csinálja velem. Bosszút akartam állni.
Sikerült. Egyik este (kicsit ittasan) írtam neki, hogy nála tudnék-e aludni, mert már késő hazamenni. Tudtam, hogy nem bír majd uralkodni magán. Mikor már tényleg majdnem megtörtént, közöltem vele, hogy tudom, hogy másnap megbánnám, úgyhogy inkább elmegyek aludni. És visszacuccoltam a kanapéra. Tudtam, hogy rém dühös, de csak kuncogtam magamban és nagyon hamar elaludtam.
Innentől viszont csak még jobban szenvedtem. Lehet nem is volt olyan jó ötlet ez a bosszú, magamnak többet ártottam vele.. Ettől kezdve megint találkoztunk, már kettesben. Tudtam, hogy néhány hónap múlva kimegy Angliába. Megcsókolt, átölelt, de mindig ügyelt rá, hogy senki ismerős ne láthasson. Nem fogta meg a kezemet az utcán. Próbáltam tetetni, hogy minden okés és most csak jól érezzük magunkat, de belül nagyon feldúlt voltam.
Aztán elment és borzalmas ürességet hagyott maga után. Egyszerűen nem láttam értelmét semminek. Nem jártam be az óráimra, nem írtam meg a zh-kat, csak az albiban aludtam, meg filmeket néztem. Rövidre vágattam a hajam és elkezdtem nézegetni a külföldi munkalehetőségeket.
Egyszerűen nem bírtam otthon maradni. Három hónapra rá, hogy ő elment, otthagytam az egyetemet és én is többezer kilóméterre utaztam otthonról. Most itt vagyok már négy hónapja egy idegen országban, barátok, család és a kutyám nélkül. Alig beszélek az otthoniakkal, egyszerűen nincs kedvem. Valójában semmihez sincs kedvem.
Vele már öt hónapja semmit se kommunikáltunk, már több mint fél éve nem láttam. Mielőtt kijöttem, kitöröltem a számát a telefonomból és letöröltem a facebookomat, hogy még csak esélyem se legyen az adatlapját nézegetni. Épp csak az e-mail címét tudom, de a chatről is le van tiltva, szóval azt se tudom, mikor on-line. Semmi kontakt, tényleg.
És mégse lett jobb semmi... Folyamatosan ő jár a fejemben és még mindig gyakran sírok éjszakánként. Meddig tart ez az egész? Hogyhogy nem tudtam feldolgozni két év alatt? Valami baj van velem? Ezután sohase leszek képes egy normális életre?
Ha valaki erre tud valami okosat írni, tegye meg, légyszi. Köszönet érte és respect azoknak, akik elolvasták. :D
Ölelés
valószínű, hogy ezért változott meg a viselkedése, nem is biztos, hogy a csaj fűti vagy lelkiládának használja, lehet, hogy a srác egyszerűen csak reménykedik, hogy talán lehet esélye most. egyenesebb lett volna, ha megmondja neked és utána békén hagy, nem jelentkezik be egy éjszakára, de ez talán mutatja a jellemét, úgyhogy ne bánd, hogy nem alakult több :)
Sziasztok! Nos újabb információval visszatérve :). Az exbarátnő kapcsolatának is vége. Azt sajnos nem tudom, hogy mióta, de azt hiszem ez volt a valódi oka a szakításnak. És nagyon erős a gyanum, hogy ha még nem is jöttek újra össze, csetelgetnek egész álló nap. Vicces belegondolni, hogy a férfiak is milyen buták. Van egy nő, aki egy éve kirakta, azóta volt is egy párja, akivel vége lett...majd hirtelen újra felbukkan nála és azt hiszi, hogy akkor most minden a régi lesz? A csaj meg egy hatalmas szemétláda, mert szerintem csak a kis lelki sérelmeit akarja gyógyítani valakivel, akiről tudja, hogy még mindig oda van érte. Azt hiszem most jutottam el arra a szintre, hogy csak sajnálatot érzek, meg mondjuk némi kérörvendés is van benne, mert ahogy a mondás tartja, csak a képoszta jó felmelegítve...Nekem egyetlen olyan eset sem működött, amikor visszamentem olyanhoz, akivel egyszer vége lett. Teljesen mindegy mennyi idő telik el, az emberek nem változnak, vagy csak nagyon keveset, a régi problémák akkor is problémák maradnak. Nekem ilyen esetekben max 1 hónapot húzott újra a kapcsoat és mégrosszabb vége lett, mert akkor már útálat lett belőle egymás iránt.
:D...nem akarok hülyeséget, jó egyedül. Mondjuk a legjobb az lenne, ha egy csettintéssel eltüntethetném az agyamból az emlékeket :).
a hülyeségek néha beleférnek az ember életébe, sőt :) de inkább mással kövesd el :)))
De erős leszek...muszáj lesz. Csak le kell magam foglalni valamivel, hogy gyorsabban felejtsek, ő pedig elvan a barátaival, nem fog velem foglalkozni. Nem fogom magam megalázni még jobban, van önbecsülésem. Tudom, hogy ha szerelmes az ember akkor nagyon nehéz ez így, de nincs más választásom. A vonaton kívül nem találkozok vele, nincs arra esély, hogy mondjuk szórakozóhelyen összefussunk és ahogy szokott lenni, az alkohol hatására hülyeséget csináljak :D.
jaj, szerintem felejtsd el ezt a lehetünk még barátok dolgot :) te biztosan nem barátian érzel iránta, ő meg ebből csak azt hallja meg, hogy te még akarod őt, és ha rájön az etyepetyézés, nem fogod visszautasítani
Tegnap megírtam neki amit akartam, részemről ennyi. Ma még mondtam, hogy barátok lehetünk, mert én azért nem szeretem a jó ismeretségeket elveszteni, mondjuk szakmailag, stb, ki tudja mire lesz még jó a jövőben :). Nem hiszem, hogy fog jelentkezni, főleg ha mondjuk tudjuk tartani azt a barátság dolgot. Néha beszélünk és kész. Nagyon fantasztikus pasi, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szenvedni akar :). Hát egyenlőre nem szeretnék senkit, sőt, lehet jó ideig, valahogy most nem érdekel ez az egész, elvagyok egyedül. Az egyetlen bajom, hogy sajnos olyan helyre költöztem, ahol nincsenek barátaim és családom, mindenki messze van :(. Kicsit unalmasak így napok és nehezen foglalom el magam hétvégén. Az agyam meg csak pörög..
én még most is azt mondom,h fog még jelentkezni de ha erős vagy mint ahogy én nem voltam akkor nem engeded már neki,h közeledjen még ha a szex jó is volt..ismét egy fantasztikus férfit ismerhettünk meg :)
legalább most biztosan tudod, hányadán is álltok, mert felesleges olyan férfira várni, akiben nincsenek igazi érzések, ráadásul elég bunkó is, meg valószínűleg nem az igazmondás lovagja. száradjon le neki, te pedig találj egy klassz pasit :)
Nah a hatalmas válasz meg is érkezett..ennyi..én tényleg sajnálom. Ennyit írt vissza...remek. Egyszer biztos jön valaki :).
remélem, hogy gyorsan találsz egy normális férfit, aki feledteti rögtön :)
További ajánlott fórumok: