Szakítás után... (beszélgetős fórum)
lehet, hogy találkozott az exével és az kavarta fel, mert még szerelmes belé. tulajdonképpen sajnos mindegy a miért, meg a mi történt, mert ha ilyen könnyen eltávolodott tőled, akkor hiába szeretnéd visszakapni, mert minek? :( ugyanide lyukadnátok ki idővel, hidd el. egy kapcsolatnak csak akkor van értelme, ha mindkét fél szerelmes, ragaszkodnak egymáshoz, és ez a történet nagyon nem ezt mutatja :(
nem mellesleg pont azok a férfiak szokták a legnagyobb szart kavarni, akik előadják a nagy érzelgőst. mert mint írtad, 1 év után, úgy, hogy semmi kapcsolata az exével, közben neked vallott szerelmet, hihetetlen, hogy újra rájött a búslakodás, és inkább egymagában reménytelenkedik, minthogy azzal legyen, akit állítólag szeret. szóval nem kell mindent elhinni, hiába szeretné az ember nagyon megmagyarázni, mentegetni :(
ÉS egyébként nem csajozós fajta, sőt...szerintem a 6 éves kapcoslat előtt nem is volt neki nője. AZ első szerelem volt és nagyon oda volt a csajért és nagyon nem akarta hogy vége legyen. Még januárban is figyelgette a csajt, hogy mit csinál, meg hogy lett új pasija...
Kétlem, hogy lenne másik csaj, látom rajta, hogy össze van esve. Ül a vonaton és bámul ki a fejéből. Korábban egyfolytában csetelgetett és most nem (látom a cseten mikor lép be). A baj, hogy én nagyon szerelmes lettem, és nagyon szeretném visszakapni. Az exnek van másik csávója január óta és még együtt vannak. Egyébként megkérdeztem tőle, hogy van-e más, de zazt mondta nincs (persze, ebben soha nem lehet hinni). Korábban mesélte, hogy amikor a mamája meghalt akkor is a temetésen nem sírt meg semmi, hanem utána a lakásban pakoláskor jött rá, amikor talát emléket. Ő ilyen későn feldolgozós, de akkor is hihetetlen ez így...
vigasztaljon az, hogy valószínűleg egy rossz házasság utáni beleszerelmesedés a részedről is inkább az érzések pótlása volt, és találsz ennél sokkal jobbat :)
valószínűleg bekerült más nő a képbe :( nem biztos, hogy az ex, lehet, az csak ürügy volt, tipikus, amikor valaki nem mer nyíltan, őszintén szakítani. sajnos nem tudsz mást csinálni, mint várni. lehet, hogy azzal a másik nővel már szerelem van, azért kerül téged, de lehet, csak valami fellángolás. a rossz benne, hogy még ha vissza is akarna jönni, nem érdemes visszafogadni, mert ezek szerint annyira mély érzések nem ébredtek benne irántad, hogy ne jöhetett volna más a képbe :(
Sziasztok!Látom egy ideje nem volt hozzászólás a fórumhoz, de hátha. Az én történetem...Férjnél voltam, de már nagyon nem volt jó a házasság. Vonaton megismerkedtem valakivel tavaly decemberben. Majdnem minden nap együtt utaztunk, mert egy városba jártunk dolgozni. A januárt is végigbeszélgettük, de semmi sem történt közöttünk, csak sokat cseteltünk és persze találkoztunka vonaton, meg volt, hogy "beszöktem" egy közös biliárdozásra, stb amikor a férjem nem volt otthon. Persze hülyeség azt mondani, hogy nem csaltam meg a férjem, mert bár fizikailag nem tettem meg, lelkileg mégis. A lényeg, hogy február közepén bejelentettem a férjemnek, hogy elválok és elköltöztem tőle, abba a városba ahol a másik pasi lakik. Utána már elkezdtünk randizni, szerelmesek lettünk, sok időt tltttünk együtt, stb...azt hiszem minden megvolt aminek meg kellett lennie. A srác kissé érzelmes, sokáig nem is mert szerelmet vallani, mert volt előtte egy 6 éves kapcoslata, ahol a csaj szakított vele és fél attól, hogy belém szeret és megint ez történik vele, hogy elhagyják. De a végén persze szerelmet vallot, stb. A másik csajjal most májusban 1 éve, hogy szakítottak. Velünk minden rendben volt 2 héttel ezelőttig. Amikoris hétfőn reggel még találkoztunk a vonaton, beszéltünk is, semmi furcsa nem történt, de már nem kísért el a munkahelyemig, ami mondjuk akkor még fel sem tűnt. Aztán napközben hiába írtam neki cseten (annak ellenére hogy korábban minden napot végigcseteltünk), nagyon sok idő elteltével, nagyon semmi választ kaptam. A végére pedig már egy teljesen lerázós dumát. Mikor hazaértem felhívtam, de akkor is elzárkózott előlem, elmondta, hogy most egyedül akar lenni, stb. Nem zavartam tovább. Kedden egyáltalán nem írt, amikor is már nagyon aggódtam, de kibírtam, hogy nem írjak neki. Este barátnőmmel kupaktanács, mi legyen, mit tegyek, vajon mi történt, stb...a szokásos női kérdések. Végül este 8-kor írtam neki, hogy csütörtökön nincs-e kedvem velem vacsizni. Meglepő módon visszaírta, hogy van kedve, kérdezte mit főzök, ilyesmi. De akkor is furcsa volt, mert nagyon rövid kis egyszavas válaszokat kaptam. Szerdán nem bírtam már magammal megbeszéltem vele egy közös ebédet. Találkoztunk is, meg is ebédeltünk, de teljesen passzív volt. Nem nagyon beszélt, nem ért hozzám, se puszi, se semmi. Majd mikor kijöttünk az étteremből közölte velem, hogy ő le akarja mondani a csütörtököt, mert emlékeket talált az exbarátnővel kapcsolatban és ő rájött, hogy még nincs túl a dolgon és inkább egyedül akar lenni. Én persze sokkot kaptam, nem értettem, végülis egy éve szakítottak, mi történt? Hát az utóbbi pár napban kiderült, hogy ennyi, csak emlékek, mindenhol ott vannak, nem lépet túl rajta, szakítás után ő nem kerül a szakítós szomorú állapotba, hanem most éli ezt át. Számomra furcsa, hogy egyik nap azt mondja, hogy szeret, majd következő napon eldob magától.Ugyhogy éppen az agyonsírom magam szituációban vagyok és nem értem, hogy mégis mi történt. A tehetetlenség megöl és még ezerrel reménykedek, hogy túl lesz ezen és eszébe jut, hogy szeretett és majd vissza akar kapni. Azóta is minden nap együtt vonatozunk, múlt héten még odaült hozzám, még a szakítás után is, mintha semmi sem történt volna, de hétvégén én kérte, hogy többet ne tegye, odaadtam a cuccait is. Akkor ő mondta, hogy milyen fura lenne ha nem ülne oda, mert hogy ismerjük egymást és nem beszélünk? Mondtam, hogy akkor üljön, csak éppen szólaljon is meg, mert azt eddig nem nagyon tette, csak én beszéltem. Viszont a héten már nem ült oda, sőt olyan szinten kerül a vonaton, hogy még azt sem szoktam látni, hogy melyik kocsiba ül. Kérdem én mi a véleményetek erről az egészről?
Szia, a szeretet képes elengedni. Ha IGAZÁN szereted Őt, akkor hagyod elmenni. És hagyod, hogy boldog legyen. Nélküled.
Azt hogy Te mit szeretnél, az kiderült. Ezek a szavak csak rólad szólnak, nem róla. És ha igazi érzések voltak/vannak Benned, akkor soha nem lesztek barátok (vagy csak 5-10 év múlva). Lépjél túl rajta. Kitartás!!
Sziasztok!
A segítségetek szeretném kérni. 2 év után szakított velem a barátnőm. Igazából semmi jelentős rossz dolog nem történt. Szakítás előtti nap imádott. Aztán másnap egy félre értés miatt felemeltem a hangom a nővérével és az egyik barátnőjével szemben, aztán ezért szakított. 1 hónap után találkoztunk, én reménykedtem benne, hogy megbocsát de nem. Olyanokat mondott, hogy nem akarja újrakezdeni még ha megváltoznék se. Semmilyen más csávó nem volt a háttérben, mert tudtam a facebook jelszavát, egyszerűen rosszul esett neki az, hogy néha önző voltam. Azt viszont soha nem mondta, hogy már nem szeret. Az a kérdésem lenne, hogy mit tegyek, hogy újra együtt legyünk? Mindketten pestiek vagyunk és fogjuk látni egymást mert mindketten ugyanazt sportolunk és versenyeken összefuthatunk. Azt is mondta, hogy mint embert nem akar elveszíteni, ezért néha szeretne velem találkozni, de csak akkor, ha túl vagyok rajta, mert nem akarja látni ahogy szenvedek. A legutóbbi talin szinte végig sírtam. És ő is könnyezett, de szerintem csak azért, mert sajnált. Szóval mit tegyek? Mindenképpen visszaszeretném hódítani.
Sziasztok , Attila vagyok 34éves és szeretném leírni az én kis "rövid" történetemet, hátha ezzel kicsit kibeszélem magamból a problémámat, amit azért eddig is már megosztottam másokkal, a véleményetekre vagyok kiváncsi, esetleg valaki talán ugyan ebben a cipoben jár-járt. Elore bocsájtom azt (amibol kiderul, hogy engem hagytak el), hogy én még mindíg szeretem a bartánomet, bármit is fogok itt most leírni:) Lehet kicsit hosszúra sikeredett, de azért valaki végigolvassa. Tehát: Négy hónap alatt a reménysugárból, reménytelenség-szakítás. Bringatúrán ismerkedtünk meg, közös ismeros "hozott" minket össze, a lány akkor még egy 5éves kapcsolat végén (o 26éves , pasi 50éves). Ugródeszka voltam, egy hónap után költözött is egy albérletbe. Közben én is albérletben laktam akkor még. A sors úgy hozta hogy mindkettonknek visszamondták az albérletét szinte azonos idoben, mi legyen ? hát költözzünk össze. Egy hónapot sem sem éltünk együtt, és már el is költözött, maradtam egyedül az albérletben. (ez volt most 26.-án) Most költözhetek tovább, mivel egyedül nem tudom fenttartani a lakást:( Ami a történetbol kimaradt eddig , hogy mi is vezetett idáig : Nagy hibám, hogy könnyen szerelembe esem, o nem olyan (neki ido kell), talán ez volt a legnagyobb inkompatibilitási probléma köztünk, türelmetlen voltam? Az elozo kapcsolata arról szólt hogy a baratjat havi 2-3-4x látta, mert a krapek rendkívul elfoglalt volt a melójában, járta a világot, ot persze nem vitte, maradjon csak otthon. Magyarán megszokta hogy a havi 30napból cca 27-et azt csinál amit akar. Na igen ez nekem nem tetszett, mert én nem erre vagyok berendezkedve, 34éves vagyok szeretnék családot, gyereket, komoly kapcsoltatot. (A kapcsolatunkat kb 2hónapig titkolni kellett az expasija elött, mert hogy o milyen jó ember, nem akarta megbánatani. (kb az elso kiakadásom)) A lány munkája is olyan, hogy javarészt reggeltol estig, így keveset tudtunk együtt lenni, amire érzésem szerint mindíg csak nekem lett volna rá igényem. Ez még talán nem is annyira gond. Pár hetesek voltunk, hosszú hétvége a barátnokkel, o megy OK. Egy hónap mulva kb. egy barátnojével és barátokkal buli,..már az elején (kb 1hónap) o külön, meg sem kérdezi, hogy talán együtt nem megyünk-e együtt, persze úgy hogy másnap költözés FULL KO-n az albérletébol, látszik mi a fontosabb. Aztán jöttek az eskövok (2is), (az egyik három napos) ahová "nem vihetett" magával mert ez a kis barátnos kör (5en), senki nem hozza a barátját/férjét. (ezen kiakadtam nem egyszer, pláne hogy 310-en voltak az esküvon), ezek között és után persze leánybúcsúk, összesen 3, oda evidens hogy nem megy pasi. "Miért nem fogadom el, inkább örülnöm kéne az o boldogságának" Ami után végleg borúlt a bili az egy barátnonek szülinapi bulija. Aznap én is egy koncerten voltam és megbeszéltük hogy utána találkozunk kb 22h kor. Felhív, hogy mi lenne ha o maradna tovább éjfél után valameddig, én addig üssem el az idot valahol, vagy menjek haza, utána találkozhatunk. Ezután dráma, és pár napra rá elment egy boronddel, mondván neki ido kell, nem tudja mit akar zavart, sértett, nem tud gondolkodni stb. Mondtam neki hogy vagy azt mondja hogy kell még 1-2 hét és visszajön megbeszéljük, vagy holnap menjen el. ELMENT. Másnap egy olyan ötlettel állt elo, hogy úgy folytassuk hogy heti 1x2x talizzunk aztán majd lesz valahogy. Ebbe nem mentem bele, vagy csináljuk komolyan tovább vagy sehogy, enyhén megalázónak érezném ha akkor találkoznánk, amikor o akar. A story kb ennyi, mindezek ellenére ha ez a "különmegyünk" címu dolog nem lett volna ,minden OK volt, hülyéskedtünk, mentünk ide oda, röhögtünk, ökörködtünk a sex jó volt, és mégsem ment. Én vittem haverjaimhoz, közös bulira, vittem evezotúrára, fesztiválra, moziba, úgy volt hogy viszem tunéziába (sajnos a költözések meghiusították), családomnak, barátaimnak bemutattam, szóval belevittem az életembe, én senkijével nem találkoztam, mondván nem volt rá alkalom és türelmetlen vagyok.. Úgy érzem, hogy vagy túl korai volt számára a "váltás", vagy még nincs kész egy komoly kapcsolatra, még élnie, buliznia kell.. köszi ha végigolvastad...
Sziasztok! :)
Még új vagyok, nemrég óta olvasgatlak titeket. Nagyon jó tanácsokat is ami sokat segít.
Én is szakítás után vagyok egy hónappal, és nekem is főleg ez a gondom, lekötni magam, programot csinálni, mert félek egyedül lenni. Magányosnak érzem magam amióta nincs az életemben,hiányzik is nagyon. Pedig tudom, hogy el kell engednem őt. Sokat agyalok, még elég friss a dolog.
Vannak barátnőim akiknek párjuk van, gyerekük van ( velem egy idősek,28 vagyok), értelemszerűen ők se érnek rá mindig, hogy az én lelkemet ápolják.
Szóval szívesen ismerkedek, beszélgetek bárkivel priviben is, aki hasonlóan érez,vagy szimplán elütni az időt,meghallgatni,akár személyesen is.
De szerintem az egyedülléttől sem kell ennyire megijedni! Az nem egyenlő a magánnyal, vagyis nem feltétlenül. Én tök jól éreztem magam egy idő után egyedül. Hétvégén eljártam bulizni, hétközben viszont egyedül voltam, vagyis a kutyáimmal :) És pár nap után már nagyon élveztem. Finomakat főztem, olvastam, filmeket néztem.
Nálam ugyanez történt. Buliztam, sportoltam, nyelvet tanultam. A lényeg h ki kell tölteni a szabadidőt, h ne legyen ideje a múlton agyalni az embernek. Dolgozd fel, gyógyulj, aztán ismerkedj és nyiss :)
Ezért nem szabad csak a párodra hagyatkozni. Csomó embert ismerek (leginkább nőket) akiknek nem létezik senki a pasiján kívül mert szerintük csak az a jó szórakozás, amikor a pasijukkal vannak, meg sajnálják saját maguktól meg a barátaiktól is az időt. Nekem személy szerint életem egyik legjobb szaka volt amikor vége lett a volt pasimmal. Buliztam, magammal foglalkoztam, és végre lehetőségem nyílt megismerni SAJÁT MAGAMAT!!! Rá 4 hónapra pedig megismertem a férjemet.
Sziasztok!
Úgy tűnik segítségre szorulok, így túl a 30-on. Arra kérnék tippeket, hogy hogyan lehet túlélni egy szakítást tök egyedül... úgyértem, a párom volt az egyetlen kapcsolat az életemben az utóbbi időben. Nemrég költöztem új városba, ahol se barátok, se család, és a távkapcsolat akadályait sajnos mi sem álltuk ki :(
Sosem voltam szingli, nem tudom milyen az és nem is akartam soha kipróbálni, de ezt dobta a gép. Tudom hogy túlélő vagyok és harcos :) csak rohadtul félek a magánytól, mert ilyen tapasztalatom még nem volt.
Köszi, ha válaszolsz és elmeséled a saját történeted és hogy hogyan tudtál megbírkózni a nehézségekkel!
szerintem beszelj vele, mert ha magadban ragodsz, nem fogod talalni a megoldast. lehet, hogy o is szenved es orlodik, hogy mi legyen, de lehet, hogy mar tovabb lepett, es akkor felesleges tervezgetned :( de ha meg o is szeret, lehet, hogy ez csak egy elbizonytalando idoszak nala
Nem kerdeztem mert arra meg nincs lehetoseg, nem adhatom fel a tanulmanyaimat es ezt o is es en is tudjuk :(. Az a baj hogy mikor egyutt voltunk a kapcsolat ment elore, mikor egyikunknek elkellett menni akkor meg egymas hianya vissza vitte a kapcsolatot
ot nem kerdezted arrol, ha odakoltoznel, akkor mukodhetne-e minden? nem biztos, hogy neki a tavolsag a problema, talan csak nem akart megbantani, es ez az ok volt a legegyszerubb. de ha igazan a tavolsag az oka, az ertheto, es le is kuzdheto, ha meg tudjatok oldani :)
Sziasztok!
Szeretnem kiadni magambol a dolgokat es olvasgatni a velemenyeken. 23 eves vagyok nem sokara diplomas fiatal ember. 2 eve megismerkedtem egy Gorog lannyal es minden jol ment. Mivel nekem o volt az elso ezert nagyon sok mindent nem vettem ugy ahogy kellett volna. Mivel az egyetem eleg sok idot elvesz es eleg volt erre fogni, nem mentem el dolgozni amikor tudtam volna, inkabb lusta voltam es a gep elott jatszottam. Hiaba kerte a baratnom hogy menjek el dolgozni, ne csak az osztondijbol es egyebb tamogatasokbol eljek, sose mentem el melozni. Mivel o az elso ezert nagyon figyeltem mindenre es tulsagosan is a kedveben akartam jarni, egy kiskutya voltam ahelyett hogy a kapcsolatban a "ferfi" lettem volna. Nem volt sajat otletem, mindig tole kerdeztem mit csinaljunk. 1 hete azt mondta, o nem tudja ezt a kapcsolatot tovabb vinni, mert tudja hogy megtudok valtozni, de a tavolsag tul sok. En nagyon a padlon vagyok ami szerintem normalis, mert nem szamitottam ra, de en ugy ereztem hogy o az igazi. Nem csak mert o volt az elso, hanem mert millio dolgot feltudok, hozni ami miatt buszke vagyok arra hogy o volt a baratnom es mert sose volt ugy nagyobb veszekedesunk. Miutan o szakitott, megprobal egy masik pasival akit ismer 4 eve (baratok) valamit osszehozni, ami szerintem normalis, mert igy probal elfelejteni, es ehhez nekem kozom sincs szoval. Mikor beszeltem az egyik nagyon jo ismerosommel, o azt mondta. Neki azt mondta a volt baratnom, hogy azt mondtam anyukamnak az este, hogy meg egy ilyen pasit mint en,o sose fogok talalni, de nem birja a tavolsagot. En most probalom magam tultenni, de nagyon hianyzik es en kesz voltam orszagot valtani, csak hogy vele lehesek miutan a tanulmanyaimat befejeztem. O most azt allitja, hogy perpill a jelen helyzetben ez nem fog mukodni mert a tavolsagot mar nem birja. En hiszek neki, de lehet csak egy kifogas, bar nem igy ismertem meg, mert nagyon hianyoztam neki.
En most nem tudom mit tegyek. Azt tudom hogy az elet megy tovabb es a tanulmanyok fontosak, de szerintettek, honnan fogom tudni, hogy lehet-e meg valami. Ha irok neki az nem ugyan olyan, de kimenni randomra se megoldas. Mikor elvaltunk azt mondta nekem, nagyon szeretlek es nagyon jo barat voltal, de nem birom a tavolsagot es aggodok erted. Ha akarom lehetunk baratok, mert aggodik es erdeklodik miattam.
En olvastam kis millio cikket ezekrol az szakitasokrol, de nem tudom ha egy kapcsolatban a tavolsag volt a problema attol meg ha a tavolsag eltunik akkor mukodhet-e ujra, mennyi ido kell egy erzekeny nonek, hogy elfelejtsen valakit akit szeretett. Esely mindig van de vajon, erdemes-e megprobalni es visszahoditani fel ev mulva. Jo otlet-e ha a baratja maradok meg akkor is ha a szivem melyen tudom hogy megprobalnek vele osszejonni ha a dolgok ugy allnak. Szal jah sok kerdes, es remeny van bennem.
Nem kell mindenhez feltétlenül pénz!Én tegnap pl cseresznyét szedtem a barátnőmmel és a kisfiával,utána sétáltunk egyet és nem került egy forintba sem,mégis emberek között voltam,nem otthon búslakodtam.
Hidd el,nem ez a legnagyobb probléma a világon,bár néha én is hajlamos vagyok beleesni az önsajnálatba,minden napra tartogat az exem valami meglepetést...
ha nincs penzed, probalj olyan programokat szervezni, amihez nem kell :) ez lehet akar egy sima seta a varosban, emberek kozott. de sok kiallitas, szabadteri program van, ami ingyenes. lehet, hogy nincs kedved semmihez, ez is ertheto, de ilyenkor jot tesz a kimozdulas, emberek kozelsege, egy kis kornyezetvaltozas, hogy ne csak a szomorusaggal foglalkozz
Igen, ez működik ha van valamennyi pénzed. Én azzal is haragban vagyok...:( Se pénzem, se párom. Mi jöhet még rosszabb?
kosd le magad programokkal, tennivalokkal, ennel jobbat nem igen tehetsz. az elso idoben nehez, barmit is teszel, de idovel konnyebb lesz :)
4 éves kapcsolatomnak szombaton lett vége...sejtettem,hogy előbb-utóbb bekövetkezik,voltak jelek,de nem akartam tudomást venni róluk,homokba dugtam a fejem.Mikor összepakoltam és eljöttem,megkönnyebbülést éreztem,de most,3 nappal később mélyponton vagyok és már nézegetem a telefont,de még nem nyomtam meg a hívás gombot...tudom,hogy nincs értelme,csak még jobban fájna utána.Minden olyan üres és nem tudom,merre induljak el a gyógyulás útján...
ezek teljesen normalis erzesek ebben a helyzetben. ilyenkor legtobbet az ido segit, es nagyon jol teszed, hogy megprobalod magad lefoglalni. szervezz minel tobb programot, es kicsit jarj a sajat kedvedben, csinalj, vasarolj olyan dolgokat, amiket szeretsz :)
Nem tudom...Egyik pillanatban úgy érzem, felszabadultabb vagyok, nem áll görcsbe minden este a gyomrom, hogy ma éppen mibe fog belekötni. A következő pillanatban meg sírok. Próbálom elterelni a gondolataimat, megyek a fiammal mindenhova, játszótér, strand, társasozunk meg minden. Én nagyon sok mindent áldoztam ezért a házasságért, nemet mondtam külföldi munkára, mert ő nem akart jönni - pedig nagyon megérte volna, elmaradtak a barátaim, mert ő nem igazán szerette az utóbbi időben a társaságot, stb. És ezt kapom...
adjal magadnak idot, hiszen ennyi ev hazassagot nem lehet egyik percrol a masikra felresoporni. biztos ijeszto a tudat, hogy egyedul leszel, de ha tudod, hogy nem erdemes ezt a hazassagot folytatni, probalj az uj korulmenyekre koncentralni. ha majd letisztulnak a dolgok benned is, szerintem ne hagyd ezt a 'valas' ido- es penzpocsekolas dolgot, valoszinuleg a ferjed most csak szabadsagot akar (barmi is az oka ra), nyitva hagyva a lehetoseget, hogy barmikor visszamehessen jogi huza-vona nelkul. nem kell elmergesiteni a helyzetet, de ne is hagyd kihasznalni magad :(
Jobban vagy kicsit? Adj időt magatoknak. Ennyi évet nem lehet pár nap alatt kitörölni. Próbáld lefoglalni magad, ne keresd, és majd ő fog kapálózni. Nem az a lényeg, h a férjed ne menjen tönkre, hanem h Te ne menjél tönkre. Felnőtt emberek vagytok, és ő döntött így...
28 év házasságnak ma este lett vége. Még nem fogtam fel. Igaz, az utóbbi időben nem működött, későn járt haza, azt mondta, dolgozik. Nem örültem, de már máskor is hullámzott így a kapcsolatunk, hol jobb volt, hol rosszabb. Túléltünk már pár vihart együtt, elment-visszajött, de mindig éreztem, hogy szeret. A múlt héten kissé betelt a pohár, a késői hazajáráson túl még pikírt megjegyzéseket is tett itthon mindenre, semmi nem volt jó neki. Ha elé tettem a vacsorát, nem volt éhes, ha nem főztem, az volt a baj, ha zenét hallgattam, az, stb. Kiakadtam, kiosztottam, nem szólt vissza, de másnap kiköltözött a hétvégi házunkba (van egy kis telkünk falun, a mamájától örökölte), és azóta nem jött haza. Tegnap még azt mondta, pihen egy kicsit, tisztul a feje és hazajön, de ma közölte, hogy vége. Végleg. Fölényes volt, gúnyos, bántó. Nem tudom, van-e valakije, ő tagadja, azt mondja, egyszerűen egyedül akar élni és kész. Mondjuk, ritka nehéz természete van, 55 évesen begubózik, kirobbantani sem lehet otthonról vagy a telekről. Én pörgős vagyok, de ha együtt mentünk valahova, egy idő után befordult, nem szólt senkihez, elrontotta az én kedvemet is. Régen pedig ő volt a társaság lelke...és nem tudom, mi történt vele. Életunt, nem talál örömet semmiben, morog mindenért. Vagy csak régen véget akart már vetni a házasságunknak, csak nem akarta ő kimondani? Kellett hozzá az én kirohanásom? Mert az igaz, hogy én mondtam, hogy ha ez így megy tovább, inkább hagyjuk. Nem tudom, hogy bánom-e, de tény, hogy most nagyon magam alatt vagyok. Ki kell másznom a gödörből, fel kell állnom a padlóról, mert a kisebb fiam még csak 12 éves, szüksége van rám. Van egy tündéri unokánk is a nagylányunktól, négy hónapos, de oda se jön velem látogatóba, csak nagyritkán. Tudom, érzem, hogy nem érdemes már ezért a házasságért küzdeni, de mégis... Ráadásul őt is sajnálom ha tényleg egyedül marad, mert teljesen depressziós lesz. Mondtam már neki, hogy beteg, de dührohamot kapott attól is, meg attól is, hogy segíteni szerettem volna rajta. Ha bármi más baja van, akkor se megy orvoshoz, pedig magas a vérnyomása, porckorongsérve van, de nem érdekli. Mi a fenét csináljak? Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok, de szeretem, ennyi évet nem lehet kitörölni...Én sem vagyok már huszonéves, most álljak neki párt keresni? Én nem tudok egyedül élni...de most semmi sem hiányzik kevésbé, minthogy egy idegen emberrel kezdjek ismerkedni...És hagyjam a férjemet tönkremenni? Azt mondja, felesleges pénzkidobás a válás, csak egyszerűen ennyi, külön folytassuk tovább. Kész vagyok, kiborultam.
Azt mondják hasonló hasonlót vonz. Ez igaz, eddig még ez nálam is így volt. Ellenkező stílusúval nem is tudnék jól kijönni.
További ajánlott fórumok: