Segítség, gyerekeim vannak! (beszélgetős fórum)

Ahhoz is kell érzék, hogy tudd, mikor jártok mindketten jobban, ha inkább nem szólsz.

Régen "ami a szívemen, az a számon" típus voltam, mostanra már sokat "finomodtam".:)

Csak az volt a baj,hogy a nő már előtte is ilyen volt és nem hallgatta meg a másikat és elvonult.mert ha egy vita értelmetlen én is ezt teszem.De ha van okos érv akkor igen is meg kell hallgatni a másikat.Volt nálunk is olyan nap amikor a párom apukáját temették,hogy a párom az álló fába is belekötött.És én a vita helyett annyi mondtam neki,hogy most fejezzük be mielőtt olyat mondok,hogy még én is megbánom.És hátatfordítva ottahgytam.

és nem tetszett neki.Nekem sem az értelmetlen kötözködése.

Néha én is ki tudnék szaladni a világból.

bátran be vállalnak 3-4-5 gyereket ezek az angolok.Bár talán több mindenük van mint nekünk anyagilag.Mert nálunk már lassan a középrétegben luxus lessz a gyerek.

na főzök gombáshusit.

pápá

Nálunk is részben az önnállósodás az oka, de Ő -eddig még- nem vágja magát a földhöz, illetve a mostani trend:) az, hogy topog ezerrel, leginább egy elefántcsorda vonulásához hasonlítható. El tudom képzelni, mit gondolhat az alsószomszéd...

Blanka nem hagyja, hogy segítsünk, még akkor sem, ha nem sikerül neki valami.. viszont egyre idegesebb lesz, ettől persze még kevésbé sikerül, aztán a végén már csak topog és ordít..

A másik fő ok meg a korlátozás. Ez talán még nehezebb.

sziasztok!

mára ennyi,holnap megint hosszú nap lesz,jó éjt!

Zalánnál a hiszti főleg a nagy önállóságából fakad,annyira akarja egyedül,de még nem mindenre képes-megmutatom neki,de ha nem sikerül,dühbe jön és földhöz vágja magát.Ekkor próbálok segíteni,ahogy hagyja:)

szemfogak?:)hogy is érted?:)

Igen! Nagyon sok érzés kavarog az emberben, sokszor nem dönt logikusan, mert érzelmileg is "benne van" a dolgokban.

Én is így csinálom a lányomnál, hacsak lehet, választásai lehetőséget adok (még ha csak látszólagos is a végeredmény szempontjából), sokkal szívesebben csinálja meg a dolgokat.

Bár mostanában megint egy igen hisztis periódusával jutalmaz bennünket.. (Merem remélni, hogy ez még nem a dackorszak, csak a szemfogak.:)

Nem azért írtam, mert úgy éreztem, hogy engem bírálsz, csak példaképpen írtam.

Egyetértek, ha nem követünk el hibát, nem lenne miből tanulnunk.

(Legaláb valamire foghatjuk.;)

Bocsi,én tényleg nem bírálok senkit....

Hiszen én sem vagyok tökéletes-sőt,látom és tudom mik a gyengéim/hibáim és még így is van,hogy mégis megteszem.Gyenge az akaratom.De ha sose követünk el hibákat,nem is tanulunk belőle.

Hát a dadák nevét én sem tudom, cssak ezt az egyet: DEB:DDD

A többi dadát nem láttam, illetve még egyet igen. "Csupán" a cumit és a csőrös itatópoharat kellett elvenni a 3 éves kisfiútól és a 4 éves kilánytól... Nem volt nagy szám...

Tényleg olyan, mint egy smasszer.:)))

Nekem az a fiatal dada nem jön be, abban a gyémántos részben is ő volt. Nekem úgy tűnt, hogy azon kívül, hogy a szemeit forgatta, nem csinált semmit. Nem tudom (még:) a dadák nevét.

Igen, ez nehéz.

Kár, hogy nem követik tovább a sorsukat, hacsak néhány perc erejéig is, de bemutathatnák, hogy hogyan élnek mondjuk egy-két-hat hónap múlva.

Habár a saját lányommal még "csak" 20 hónapnyi tapasztalatom van, de már most elmondhatom, hogy többször döntöttem úgy kritikus:) helyzetben, amit ma már máshogy tennék. NEm érzem úgy, hogy ezmiatt bukott szülő lennék.

Egyáltlaán ez a kifejezés nagyon feszélyez, mivel elkerülhetetlen a röpke minimum 18 év alatt, hogy sokszor rosszul jön ki az ember egy nevelési szituból. Attól még nem rossz szülő, csak egy tapasztalattal gazdagabb lett.:) Persze ez csak akkor érvényes, ha képes arra, hogy belássa, tévedett, máshogy kellett volna.

Gyémántos rész: Persze így elmesélve tényleg leginkább ezt a következtetést lehet levonni, amit írtál. Az az apuka rendkívül elutasító és durva volt, de nemcsak a dadával, hanem a feleségével is, ezért nagyon drámai, minen átmenet nélkülinek éreztem a műsor végét.

Azért valljuk be, először szinte mindenki magán kívül keresi a hibát...Ha már minden külső tényezőt kizársz, akkor kezdesz esetleg gondolkozni azon, hogy te mit rontottál el? Tudod, mások hibáját sokkal egyszerűbb észrevenni, mint a magunkét:)

Az engem is érdekelne, hogy a dada távozása után mondjuk egy hónappal mi a helyzet a családdal? De szerintem ez az adott családtól (Azaza a szülőktől) függ, ha megmaradnak azon az úton, amit a dada mutatott nekik, akkor nem lesz nagy gond.

Amit az elején írtál, azzal egyetértek, viszont talán szándékosan fogalmaztál így, de a következtetésed (hogy milyen felnőtt lesz) kissé sarkallatos.

Számtalan példát találni arra, amikor az osztálytalálkozón kiderül, hogy a folyton visszabeszélő, évismétlő gyerekből lett az egyik legsikeresebb felnőtt a csoportból.:)

Szia,én vagy délelőtt vagy este nézem,mikor hogy engedi a 3,5 hónapos fiam.Nem tudom-olyan furcsa,hogy mindenkinek a gyerekekkel van a gondja-holott csak magába kellene nézni.Ugyanis egy gyerek csak azt és úgy csinálja,ahogy otthon látja!

Remélem mi sose kerülünk ilyen helyzetbe,mert akkor megbuktunk,mint szülők.Én arra lennék kíváncsi,hogy ha elmegy a dada,eltelik 1-2-3 hét,mi a helyzet?Marad a változott változat,vagy minden visszaáll és kezdődik elölről?

A gyémántos rész kimaradt,de most én lennék naiv?!Miért ne lehetne megbánó az a férj,aki ajándékot ad?Bár én is azt szoktam mondani a férjemnek,ha néha hoz valami meglepit : mi van bűnöd van?! :-)

Amúgy meg a kedvencem a DEB dada,a mogorva külső alatt érző szíve van és szerintem ő ért legjobban a szeretve rávezetéshez.