Ötvenen innen, és túl....bárki (beszélgetős fórum)
Szeretettel köszöntök MINDENKIT.
Igen, valóban régen "jártam" erre, de van mentségem. Családi dolgok.
Visszatérve a tegeződésekre, hát, én is megszenvedtem a rászokást.
Szüleimnél, családomnál mi még magázódtunk. Na nem úgy, hogy . Maga mit csinál? Finomabban: Mit tetszik csinálni?Vagy tessék szives lenni elengedni...stb.
S amikor férjhez mentem, párom családjában mindenki tegezte egymást. Kicsik, nagyok, mindegy volt. Kénytelen voltam én is rászokni. 2 embert nem tudtam csak tegezni: Az anyyósomat, s apósomat. Már mindkettő 70 körül ballagtak. Párom kései gyerkőc volt.
Szóval mikor megszülettek a gyermekeim, ők már természetesnek vették a tegeződést.
Édesanyámék nehezen szokták meg, de aztán elfogadták.
Remélem, már csak a sütés-főzés van hátra mindenkinél.
Én még egy nagyobb takarítást csinálok, s oszt bele kezdek a beigli készítésébe.
Legyen szép napotok!
Vigyázzatok magatokra!
...........................................................................................................
...
Karácsonyfa a szobában,
ő is díszbe öltözött,
a szeretet melegsége
a szívünkbe költözött.
Együtt játszunk, társasozunk,
s eszünk finom süteményt...
Bárcsak mindig így maradna,
ne adjuk fel a reményt!
Aranyosi Ervin
................................................................................................................................
Kedves Gotinagyi!
Vigyázz magadra! 🥰
Jó adventi készülődést kívánok!
Én is jártam már így, hogy elszallt amit írtam. Bosszantó!
Én is kívánok minden itt levőnek jó egészséget.
Mert ha az van, mindent könnyebben átvészelünk.
Jó hogy meggyógyultál,,most már maradjon is így,,mondhatni letudtad:))
Kellemes ünnepi készülődést,,hagy csak a fiatalokra amit lehet:)
Hali, hali.
Nagyon mérges vagyok magamra, mert írtam egy hosszú hozzászólást, s "elegáns" mozdulattal ki is töröltem.
Akkor most röviden leírom. Az elmút hónapot betegeskedéssel töltöttem, de már lábalok ki belőle. Ennek köszönhetően nem volt kedvem semmihez.Íráshoz sem.
De újra itt vagyok. Nem hagyom befulladni a fórumot.
A kisebb unokáknak már megvettem a karácsonyi ajándékokat.
A felnőtteknek meglepi ajándék lesz. Mivel szeretnek közösen társasjátékozni, hát vettem nekik.
Ma lesz feldíszítve a lakás. Én nem merek létrára állni a szédülésem miatt. Az utódok megcsinálják.
Az a hó, ami leesett, már erőteljesen olvad.
Holnap még elmegyek a vásárcsarnokba mézet, s gyümölcsöt venni.
Vigyázzatok magatokra!
.................................................................................................................
Hihetetlen, hogy megint eltelt egy év, és itt van újra az ünnep - mindig ugyanúgy, és mégis mindig másképp.
John Ronald Reuel Tolkien
............................................................................................................
A néninek szólítással most unákpróbálja megszokni. 21 éves , gyógypedagóiára jár, s most egy hetes foglalkozáson volt, iskolánál. Ott szólítják néninek a gyerekek..
Jenny kedves, erről a pakolásról még nem hallottam.
Ezt is meg kell osztanom, mert jót nevettem rajta. Sok igazság van benne.
Az öregedés jelei☝️😉😂😂❤
1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy
nincs is rajtad zokni.
3. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogsidban.
4. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni az ágyból.
5. A “kimaradok éjszakára” számodra azt jelenti, hogy…
a kertben alszol.
6. A “boldog órák” szunyókálással telnek.
7. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, mint ahogy a pénzed elfogy.
8. A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit
mindig utáltál.
9. A súlyemelésről alkotott elképzelésed a “felállás a székből”.
10. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt
elfáradtál.
11. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
12. A noteszodban a legtöbb név úgy kezdődik, hogy “Dr”.
13. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
14. A gyógyszerész a legújabb barátod.
15. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parkolóban.
16. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
17. Minden fáj. Ami meg nem, az nem működik.
18. Két órán át keresed a szemüveged, ami a fejeden van.
19. Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak.
20. Már feladtad az összes rossz szokásodat, de semmi sem lett jobb.
21. Türelmesebb lettél, de ez tulajdonképpen csak fásultság.
22. Végre összeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik szét
..
Még hozzá írnám:
Összeszedem a gondolataimat, de mire tettre kész leszek, elfelejtem.
Kitartást Goti nagyi!
A térdedre a káposzta pakolást próbáltad már?
Sziasztok.
A héten voltam ortopéd szakrendelésen. Májusban vettek fel műtéti listára a bal térdemmel. Kb. másfél év a várakozási idő. (Bezzeg ha millióim lennének)
Mivel nagyon fáj, írt elő rtg besugárzást, meg krémet. A besugárzási időpont február.
Szóval megvagyok. Igyekszem pozitívan szemlélni a dolgokat. Hisz a jobb térdemre a műtét 3 év után történt meg.
Fiatal koromban senki nem mondta, hogy ilyen sok nyavalya jöhet elő idős korban. S még mennyi van. Az én gyerekeimnek elmondtam azt a sok apró dolgot, ami megnehezíti az életemet.Hogy tudjanak róla, esetleg mi vár rájuk.
De sebaj, változtatni nem tudok, pozitívan szemlélem a dolgokat. Hisz ahogy körbe nézek, látom, hogy egyeseknek milyen nehéz sorsa van. Én örülök, hogy élek.
Gyönyörűen világít a nap, -3 fok van.
Vásárolnom kell. Van 1 hosszú tollkabátom(még fiatal asszony koromban vettem. Van vagy 40 éves.) Kihíztam ,de eltettem. S most milyen jó.
Remélem mindenki jól van. Tudom, sokan küszködtök ilyen-olyan betegséggel, nagyon sajnálom.
Az a baj, hogy annyira át tudom érezni ezeket a dolgokat, s nem tudok segíteni.
Szóval vigyázzatok magatokra. Bocs, hogy a betegségről írtam.
....................................................................................................................
Szerveinknek külön-külön megvan a maguk sajátos kifejezési eszköze, "beszélni" tudnak, csak érteni kell a szavukat.
Karinthy Frigyes
....................................................................................................................
Tényleg hosszú, most itt vannak az unokák, szaladok tovább, de el fogom olvasni!
Szép hétvégét!
Tudom, hogy hosszú írás, meg kell osztanom, mert bizony sok igazság van benne.
Janikovszky Éva:
Helyzetgyakorlatok kezdő öregeknek...📙😊😀😉
A kérdés az: hogyan vegyük észre, hogy öregszünk?
Mert azt ne higgyük már, hogy valaki majd szól. Nem, sajnos senki sem szól, pedig mindenki látja, észleli - de ránk hagyja a felismerést. Legföljebb nénizni vagy mamikázni kezd.
És még ezt a finom jelzést sem baráti körünk fiataljaitól kapjuk - ők változatlanul sziával üdvözölnek és keresztnevünkön szólítanak, - hanem a kereskedelem, az ipari szolgáltatások, az egészségügy, valamint a közhivatalok némely dolgozójától, no meg az egyszerű járókelőktől, közlekedőktől. (Csak emlékeztetőül: Mit adhatok a néninek? Hát ez bizony sokba fog kerülni mamika!) Eleinte összerándulunk, aztán arra gondolunk, hogy egyszerű bunkóság.
Hiába, no, nálunk nem honosodott meg az asszonyom, hölgyem megszólítás. De aztán csak szöget üt a fejünkbe a sokasodó néni meg mamika. Elérkezett az idő, amikor már nem foghatunk mindent a frontátvonulásra, a tegnapi rossz éjszakára vagy az idegkimerültségre.
Szembe kell néznünk magunkkal - méghozzá tükör előtt nappali világításban. Nos igen. Kis ráncok. Mimikai ráncok. A sok nevetéstől. De mi ott az a barna folt? Mit egy kettő, három. És a kézfejünkön?
Nem múlt el a diószedés nyoma.
A nyakunkon meg sötét szemölcs és hoppá! Ne is folytassuk. Eleinte úgy gondoljuk, hogy ózonlyuk, ultraviola sugárzás.
Vagy a szomszédék permetléje még a nyárról, amikor átfújta a szél. Akármi légyen is, utána kell járni. Nagy elhatározás: elmegyünk a bőrgyógyászhoz.
Feldúltan mutatjuk neki a frissen felfedezett csúfságokat. Ő még a hátunkat is megnézi, amit mi szerencsére nem látunk, de érezzük az ujja finom érintését itt, meg itt... soroljuk a feltételezett okokat - ő meg rezignált mosollyal hallgatja. Nem kell megijedni asszonyom - szól végül nyájasan - ezek időskori bőrelváltozások. És hogy mit lehetne ellene tenni? Sorolja,...de értünk a szóból, semmit.
Ez van. De ártalmatlanok, a korral járnak. Mondjunk köszönetet és gondoljunk a százegy kiskutyára, milyen aranyosak a foltokkal. Mindenki imádja őket.
Rövidest a fogaink jelentkeznek Nyilall a bal felső ötös. Újabb nagy elhatározás, irány a fogorvos. Semmi gond, megmenthető, mosolyog ránk aztán rutinszerűen megkocogtatja a jobb felső hármast, négyest, ötöst. Nem érzékeny, csak éppen majd kiesik, egy darabka is letört róla.
Igyekezzünk tátott szájjal is méltóságteljesen fogadni a döntést, hogy egyelőre részprotézis is megteszi. Ne kérdezzük, hogy meddig, mert még megmondja. Inkább gondoljunk arra, hogy Hollywood ifjú sztárjelöltjei már húszéves korukban kihúzatják az összes fogaikat, s észveszejtő mosolyuk gyönyörű protézisüknek köszönhető. Mi spóroltunk majd fél évszázadot.
Itt az ideje, hogy a mi mosolyunk is ellenállhatatlan legyen.
Aztán a hajunk. Néhány szál a blúzon. Valamivel több a fésű fogai közt. És mosás után a lefolyóban. Mi ez, persze lehet a kipufogógázoktól vagy a veszélyes hulladéktól, a hidegtől, a melegtől, a fűtéstől, de ne reménykedjünk. Ez bizony hullik. Csak azért nem olyan feltűnő, mert amúgy is elvékonyodott. Talán egy hajszesz segít. Bízzunk benne. A bizalom, a hit nagy erő. És örvendezzünk azon, hogy ismét divat a kalap.
Ha eddig nem viseltük, kezdjünk el divatozni. Ugye milyen jól áll? Kár, hogy 30 évvel ezelőtt nem volt divat.
Abba, hogy az ifjúi szépség mulandó, még csak beletörődik az ember. De a neheze még hátra van. Eleinte fel sem tűnik mikor a kerekképű vízvezeték szerelő vagy a csomagküldő elbúcsúzik a kapott borravaló után, „jó egészséget mamika”.
Még csak a mamikán bosszankodunk, s nem halljuk meg a lényeget, amit ezek a fiatalok már valahonnan tudnak, a jó egészséget.
Persze voltunk mi már betegek eddig is. Kórházban is feküdtünk ilyen-olyan panaszokkal, kisebb műtéteken is átestünk – aztán meggyógyultunk. Hát ez az. Most más következik.
Az alábbi példa csak egy a lehetséges történések közül. Gyakori, de nem szükségszerű.
Ám nagyon illik rá a híres zenebohóc mondása: van mááásik.
Egy éjszaka iszonyú fejfájásra ébredünk. Fájdalomcsillapító, már megint a fronthatás, gondoljuk. Sok hasonló éjszaka után rémülten tapasztaljuk, hogy a lépcsőn lefelé menet szédülünk.
Hát ez meg micsoda?
Vérnyomás? Ha forgatjuk a fejünket, recseg-ropog valami a tarkónk táján.
Aztán egy reggel az ébresztőóra vagy a telefon csörgésére kipattannánk az ágyból, de még a papucsunkat se érjük el, fordul velünk egyet a világ és orra (hasra, hátra) esünk. Megütöttük, de nagyon medencecsontunkat (vállunkat, térdünket, koponyánkat) és fáj, nagyon fáj.
Ha egyedül élünk, ne jajgassunk, mert ettől csak rosszabb lesz.
Nem ez az önsajnálat ideje.
Ha számíthatunk segítségre, akkor is csak szordínóval nyögjünk, ne rémisszük meg hozzátartozóinkat (albérlőnket, főbérlőnket) azzal, hogy ezután mozgásképtelen öregasszonyt kell ellátniuk. Az eszméletvesztést - bármily csábító is - mellőzzük. Ha valaki a segítségünkre siet, suttogjuk azt, hogy csak ezen a hülye szőnyegen csúsztam el. Ha egyedül vagyunk, fohászkodjunk és mozgassuk meg karunkat, lábunkat. Próbáljunk meg négykézlábra állni. Megy az, ha nehezen is.
Később két lábra, de erősen fogódzkodva.
Amíg pánikban vagyunk, ne döntsünk. Ne hívjuk fel a gyerekeket, hogy itt fekszünk összetörve, mert lehet, hogy hozzánk rohannak, és csak szégyenkezhetünk, ha már kávézás közben találnak ránk a konyhában.
Arról nem is szólva, hogy esetleg legközelebb, amikor valóban összetörjük magunkat, már el sem jönnek. Előbb-utóbb jobban leszünk, akkor vánszorogjunk el az orvoshoz.
Mire kivárjuk a sorunkat a rendelőben, aztán a röntgennél, már alig fáj. Visszük a leletet, s ekkor megtudjuk, hogy nem hirtelen felindulásból estünk hasra, hanem ritkulnak a csontjaink, meszesednek,kopnak a csigolyáink, s még szerencse, hogy..........
Persze, mindenre van gyógyír: fizikoterápia, kétféle tabletta, kenőcs, gyógytorna, uszoda. Ne tegyük fel a csacska kérdést, hogy na és mikorra várható a gyógyulásunk? Érjük be azzal, hogy a panaszok csökkenni fognak!!!
(Vagyis kevesebbet szédülünk, ritkábban fáj a fejünk, kisebbet esünk) Mindenesetre reggelente óvatosan keljünk fel az ágyból. Egy: lassan felülünk, kettő:letesszük a lábunkat a földre, három:felállunk, s némi várakozás után már el is indulhatunk.
Egyszóval a felkelésnek is neki kell készülődnünk. Mint annyi minden másnak. Mert mostanában mit tagadjuk, készülődünk. Hogy mire? Mindenre. Egy hétig emésztjük magunkat, mielőtt megírunk egy levelet. Három napig tervezzük, hogy felhívjuk ezt vagy azt, ismerőst, barátot. Az évtizedek óta ismert címeket, telefonszámokat ,görcsösen ellenőrizzük.
Készülődünk hajat mosni, gombot felvarrni (végül is van másik blúzunk), mosogatni, az utcára lemenni.
Mert mostanában valahogy nem ugrunk le csak úgy ukmukfukk 2 zsemlyéért a boltba. Nem ám. Hosszadalmasabb a készülődés, mint régen egy utazás előtt.
Akkor ugye azt gondoltuk végig, hogy mit kell magunkkal vinnünk. Most meg azt, hogy mit kell magunkkal csinálnunk.
Szemcsöpp, lúdtalpbetét, részprotézis egy kis szín az arcunkra,kalap a fejünkre. (És ez még csak a kezdet, mert hol van még a fűző, hallókészülék, a bot?)
Aztán a táskaellenőrzés következik. Szemüveg (azzal is alig látjuk az árakat), papírzsebkendő, WC papír, személyi igazolvány. A pénztárcánkat helyezzük biztonságba! Vegyük ki belőle a pénzt, és tegyük egy külön rekeszbe.
Mielőtt kilépünk az ajtón, ellenőrizzük, hogy lekapcsoltuk-e a villanyt, elzártuk-e a gázt.
Az ajtót gondosan zárjuk be, a kulcsot mindig ugyanabba a rekeszbe tegyük,mert hazafelé jövet keresgélés közben téphetik le nyakunkról öreganyánk arany nyakláncát.
Mindig írjuk fel egy cetlire, hogy mit akarunk venni.
A cédulát tegyük a zsebünkbe.
Ha filctollal és nagy betűkkel írunk, a szemüveget elő se kell venni.
De a cédula fontos. Mert különben állunk a boltban és révülten indulunk az akciós mangó konzerv és kutyaeledel felé (nem tudjuk, mi a mangó és nincs kutyánk), de elfelejtjük a 2 zsömlyét, amiért jöttünk.
Vegyük tudomásul, hogy az idő rohan, (ma hétfő van és csiribi-csiribá utána újra péntek) mi meg csak jövünk-megyünk, visszük ki a kávéscsészét, kis tányért, utána külön a kanalat és még mindig ott felejtettük a tejet. S t a c c a t o élünk. Behozzuk, kivisszük, elővesszük, eltesszük. Aztán elfelejtjük, hogy hova.
Igen, igen, naponta órák hosszat keresgélünk. Kulcsot, szemüveget, címet, telefonszámot, nagy lyukú tűt, csekket, lottószelvényt, orvosságot, eldugott pénzt, feladásra váró bélyeget, csomagolópapírt, pillanatragasztót, mélyhűtőzacskót, egy elgurult gombot, papírvágó ollót, egy kis maradék szegfűszeget. Mert valljuk be: egyre feledékenyebbek vagyunk. És ebből következik a legfontosabb tanács: ha már elfelejtjük, hogy bevettük-e az orvosságot, hogy hol hagytuk a szemüvegünket, hogy megsóztuk-e a húst és miért nyitottuk ki a fridzsidert, akkor felejtsük el a sérelmeinket is!
Bőrünk ugyan ettől sem lesz feszes és fiatalos,hajunk sem lesz dús és selymesen csillogó, de még mindig miénk a döntés, hogy néhány év múlva derűs, idős hölgy vagy házsártos öregasszony válik-e belőlünk.
Szépeket hozol Gotinagyi:))Milyen egyszerű igazságok.
Viszont az nem jó ha fázol,,nincs egy kis melegítő párna az ágyba vagy a fotelodba,,nem fogyaszt sokat, mégis hamar megmelengeti az embert.
Muszáj megosztanom Szabó Magda írása, Most találtam. S milyen igaz!
„Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlenegyet kell megjegyezni, ha harmonikusan akarsz élni. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”
Szabó Magda
.
Sziasztok.
Hát, emberek vagyunk , s bizony nem nem egyeznek a vélemények.
Aki jól él, elfelejti, hogy azért vesznek sokan far-hátat, mert csak erre telik.
Én azon igyekszem, hogy megéljek. De így is sok kiadásom van. Pl. most jött meg a rendelt vasalóm, mert a régi kigyulladt.
Süt a nap! Ilyenkor még a kedvem is jobb. De mivel spórolok a fűtéssel, hát sokat fázom, de már kezdem megszokni.
Olyan gyorsan eltelt ez az év is. Nekem a tavalyi borzalmas volt. Az idei se sokban különbözik, de próbálok mindent pozitívan szemlélni. Igaz, nehéz, mert időnként nagyon,de nagyon magam alatt vagyok. De aztán megbeszélem magammal, hogy mit idegeskedek, a múlton nem tudok változtatni, megélem a jelent, a jövő meg...hát majd meglátjuk.
Mindjárt itt a 7 vége.
Mindenkinek szép napokat kívánok!
........................................................................................
Gazdagság, szépség mind mulandó,
Fitogtatni ezt nem érdemes...
Csak a jóság a maradandó.
Benedek Elek
.....................................................................................
Szép hétvégét nektek!
Nekem most pont ki kell lépnem a komfortzónámból.
Izgulok. De meg kell oldanom.
most meg,ha értelmes vagy örülnek,ha elmész.egy fiatalabb nő a fészbukon mindenféle baromnak elmondta a drágaság miatt panaszkodókat,az gondoljuk,hogy náluk nincs drágaság? zabáljátok csak a farhátat mondja,miközben a tengerparton nyaral. kagylót,meg miegymást eszik.ott is van,hogyne lenne,csak éppen nem 86 ezerből élnek,mint a rokkantnyugdíjas,vagy,mint én 140
ezer forintból 40 év munka, meg 12 év nyugdíjemelés után.