Mit tennél, ha kapnál egy olyan ajándékot, amit nem neked szántak? (beszélgetős fórum)

Ha próbára teszed vszínű nem fogja kiállni...

Mi van ha nem keresed ?

Na úgy döntöttem, nem szólok. Ezt most elengedem, de figyelni fogok. Nem akarom, hogy hülyének nézzen, úgyis azt teszi már egy ideje.

Igazából rájöttem, hogy itt az utalvány a legkisebb probléma.

Pezsgőzzünk! 🥂

Bocsi, megírtam privát, mert ide nagyon nem akartam. :)

Valószínűleg igen, éket akart közétek verni. Akár a párod is lehet, hogy az okok között volt. Nálunk legalábbis végül kibukott, hogy ez is zavarta régóta. Elismerte az irigységet.

Ja értem. Nos, az én barátnőmnek is voltak azért randa húzásai a "szakításunk" után. Írta a vádaskodó e-mailjeit, tele valószínűtlen vádakkal, majd mikor elegendőnek látta a termést, átdobta a páromnak. Nem tudom mit gondolt, nyilván éket akart közénk verni.

Én bevallom, sokat sírtam utána, és a környezetem nekem is hasonlókat mondott mint neked, de emellett megértették a fájdalmamat, főleg hogy látták a jó perceinket, és ismerték őt. Valahogy igyekeztünk a szépre és jóra emlékezni. Persze ez függ attól, mennyire fordul ki magából a másik. A te barátnőd nagyon, ezek szerint...

Nem válaszoltam a kérdésedre:).

Szóval hogy mi segített? Egyrészt az orbitális közhely: az idő, valamint hogy megpróbáltam az ő szemszögéből átgondolni az elmúlt éveket. Mi az ő igazsága? Mi lehetett, ami zavarta, vagy mit érhetett félre a viselkedésemben? Mennyit változtunk 14 és 28 éves korunkig, valóban egyfelé tartottunk? Tudott örülni őszintén a boldogságomnak és én az övének?-ilyesmik.

9 év után is? Fasza, szép kilátások... :-/ Én is álmodom vele sajnos, elég sűrűn. :(

Nálunk elég komoly előzménye volt a dolognak, de azt le se merem írni ide, mert szerintem nem túl sablonos, és még véletlenül se lássa meg olyan akinek nem kéne... Szóval magyarázat az nekem van, de akkor se tudom feldolgozni azt, hogy hogyan lett vége, és hogy előtte is hogy viselkedett, még mielőtt a baj kirobbant. Ráadásul többször próbáltam vele megbeszélni a történteket, de a 20 évünkben nem volt benne annyi ezek szerint, hogy leüljünk egyszer egy kávé vagy bambi mellé...

Igen, el kell engedni. Hogy hogyan, arra én még nem jöttem rá. Nem beszélek róla a környezetemben, mert mindenki hülyének néz miatta, de engem nagyon emészt...

Miért nem?

Én felhasználtam volna, "ha ütnek szaladj el, ha adnak fogadd el". Nem önérzeteskedtem volna ilyen hülyeségeken. Legfeljebb mondtam volna neki, hogy csak 1 db kispárna jött ki belőle, legközelebb lehetnél nagyvonalúbb (kacsintás):)

Nagyon nehezen, de ennek már 9 éve. Mai napig sokszor álmodom vele és hiányzik, de ha ennyire könnyen ki tudott rakni az életéből, akkor volt ott más is.

Párom bátyja vetett véget úgy a barátságának, hogy minden előzmény nélkül nem állt többet szóba a baratjaval. Szerencsétlen srác kétségbeesve hívogatta páromat, mi lelte a testvérét. Elképzelése sem volt senkinek, mi ütött a sógoromba. Soha senkinek nem adott magyarázatot.

Ennek már vagy 10 éve, a barát azóta külföldön él, szép élete van, de még mindig nem dolgozta föl teljesen ezt az esetet. Pedig el kellene engedni, mert csak mardossa a lelket.

Fú, ez borzalmas érzés. Én egy 20-on éves gyerekkori barátságot veszítettem el egyik percről a másikra. Lassan 1 éve már, de a mai napig nem tudtam feldolgozni igazán a történteket. :(

Te hogy tudtál túl lenni rajta?

Mármint ajándékok kapcsán figyeli? :) Én pl. az a típus vagyok, aki (szerintem) figyel a másikra, de ez az ajándékozás sajnos naagggyon sokszor nehezemre esik. Ha van valami bombabiztos ötletem éppen akkor lelkes tudok lenni. De ha nincsen, akkor igazából sokszor nehezemre esik agyalni, vagy éppen képtelen vagyok rá. :( Pláne, ha idő szűkében vagyok, vagy éppen nem úgy állok anyagilag... Őszintén szólva én ezeket a köszöntgetéseket sokszor nagyon nagy tehernek élem meg, és úgy gondolom, hogy ha a másik embert szeretem, akkor nem ezen múlik. Másrészről meg az év minden egyes napján meg lehet lepni a másikat akármivel spontán. Nem értem miért kell ehhez egy névnap, szülinap, stb. Egyébként szoktam is "csak úgy" meglepizni időnként! Anyukám meg pont olyan típus mint te, és én konkrétan tiszta stressz vagyok amikor közeledik a szülinapja vagy bármi esemény. Engem az se érdekel, hogy kapok-e valamit, és ha igen mint. Egy egy mondatos köszöntés is jól esik, ugyan olyan nap mint a többi. Szóval én ezeken pl. nem akadok fenn, mert nekem nem ez a szeretetnyelvem.

Lehet, hogy a barátnődnek éppen nem volt ideje kitalálni valamit. Az is lehet, hogy pénze se volt arra, hogy vegyen neked valamit, de ezt egy hasznos dolognak tartotta, és gondolta jobb mint a semmi! Az is lehet, hogy olyan mint én, és neki ez egyszerűen teher, egy feladat, amit most így oldott meg, ilyen szarul. De nem azért, mert nem szeret téged, vagy nem vagy neki fontos, hanem mert ő nem ilyen beállítottságú.

Ezért mondtam hogy gondold végig, hogy mi az amit tőle kapsz. Nem ajándékra gondolok a kapás alatt, hanem a kettőtök kapcsolatára. Figyelem, a törődés, a minőségi idő, stb...

Tényleg ennyire fontos ez a dolog? Biztosan nem akart téged megsérteni, lefogadom. Én elkölteném a kártyán lévő pénzt, de aztán lehet, hogy tök viccesen megjegyezném neki hogy észrevettem mi van, és mondanám, hogy semmi gond, de ha nem megy ne erőltesse, simán örülök egy tábla csokinak is. :) Ennyi.

Ha ennyire nem vagy megelégedve vele, miért nem engeded el?

Ha nekem ennyi bajom lenne valakivel, biztosan nem akarnám a barátomnak.

Valószínűleg ebbe te tettél bele többet, önként, jószándékból, a viszonzás pedig elmaradt. Én is éreztem így egy tizenéves barátság során, de nem reklamáltam, elfogadtam hogy ő ilyen. Aztán egyszer nem tettem a barátnőm kedvére, és lepattintott. Állítólag akkorát csalódott bennem, hogy nem lehetett helyrehozni. Mai napig nem értem, mi történt, de ezek szerint 14 év alatt többször nem volt velem megelégedve...

Beszéld meg vele, de ne csak azt az esetet, hanem a többit is, ami a szívedet nyomja, aztán meglátjátok érdemes-e folytatni.

Sajnálom kedves, ha esetleg egy kicsit ingerültebben válaszoltam a vége felé.

Először a 61. hsz-ben még azzal próbáltalak nyugtatni, hogy talán nem volt pénze a barátnődnek. A 101. hsz-ben összefoglaltam, hogy a többiek által is javasolt megoldások közül választhatod egyiket, másikat, és felesleges tovább őrlődni rajta... mások is több változatot felhoztak, te mindenki válaszát elutasítottad és egyre ingerültebb lettél...

Ha ez valóban csak egy teszt volt, és minket, akartál (akartatok) vizsgáztatni, ezek után erősen meggondolandó, hogy próbáljak-e segíteni, vagy fordítsak hátat a segítség kérőnek.

Még egyszer elnézést kérek, ha esetleg megbántottalak, nem volt szándékos.

Talán jobb lett volna, ha nem anonim indítod a kérdést, és már ismerősként hasznosabb válaszokat tudtunk volna adni.

Értem.

További jó örlődést.

És addig magadban fogod tartogatni a negatív érzést?

Jobb lenne gyorsan tisztázni a dolgot, vagy belátni, hogy ez nem barátság, és a jövőben ennek megfelelően kezelni a kapcsolatot.

Néha őrlődni kell... Nekem az egyik legnagyobb hibám, hogy fejjel megyek a falnak, ott ahol üveg van :DD

Szóval ez már amolyan tudatos dolog nálam, hogy várok.

Azért az más...

Szerintem nagyon gyerekes dolog lenne a nyaralása közben ezzel zaklatni. Én is lehiggadok, és beszélek vele.