Középiskolai felvételi (beszélgetős fórum)

Anno ez csak ajánlás volt, tartottak iskolaelőkészítőt, de nem volt kötelező. Az ovónőkön/ovin múlt mennyire tekintették ezt kötelezőnek, mennyire sikerült bevonniuk a gyerekeket.

Elsőben viszont ordított a gyerekekről hogy melyik oviból jöttek.

Ezután/ekkor lett kötelező az ovi és nem évveszteseknek 6 évesen az iskola is? Vagy az későbbi történet?

Ha nem lett volna némi szellemi kíhívás, akkor az őszi gyerekem többet unatkozott volna a 4. ovis évében. És ezzel együtt sem tudott se írni, se olvasni se számolni még, mikor iskolás lett.

A stigmatizáló, beskatulyázó verbális bántalmazás mindig nagyobb sérüléseket okoz. És sokszor bele is ragadnak a skatulyába, aminek a címkéjét kapták. Rossz vagy, buta vagy, stb. Pedig nem rossz, jó, csak rosszat tett, rosszalkodott, nem buta, hanem okos, de butaságot csinált. Ezeket persze legtöbb esetben a szülők sem veszik észre, egy játszótéren ma is 5 percenként hallhatod, hogy a két éveseknek mondogatják, hogy rossz vagy. Mert valahogy ezt szoktuk meg.

Egy hellyel lemaradni az oklevélről valóban bosszantó, de azért emiatt a gyereket bármilyen módon szidni? Pláne a tanárának? Inkább nyomtatott volna ő egy házi oklevelet, hogy ő bizony büszke rá, s jövőre jobban sikerül. Talán hatékonyabb. Szülőként nehéz ezt elérni, ha a gyerek magát dobja a buta vagyok skatulyába, tapasztalat, de talán egy tanár bíztatása ösztönzőbb.

Fura módon a fiamat a pofon kevésbé zavarta mint a verbális bántalmazás. Pofont sokan kaptak, de amikor azt kiabálta az arcába hogy buta vagy, bunkó vagy az csak neki szólt. Vagy amikor a körzeti matekverseny eredményét (nem azonnal értékelték és 5-6. lett) úgy közölte hogy órán felállította "szégyelld magad, mert nem nyertél" Megyei Bendegúz 9. helyért se kapott piros pontot (se). Ott azon bosszankodott a tanító néni hogy a 8. még kapott oklevelet, hogy lehet ilyen béna hogy pont 9.

Nekem a pofon nagyobb súlyú vétség volt, annál azonnal léptem. De a többit simán letagadta, mert a gyerekek össze-vissza beszélnek.

Hú, de idegesítő CD-je volt! És imádták, jó sokszor mwghallgatták. Mostanában Hha bosszantani akarnak akkor rázendítenek.:Tappancs vagyok én, ki az erdő szélén él...

A világból ki tudnék futni tőle!

Beugrott: Tappancs Ovi

(Milyen fura a memória, ez egy totál felesleges információnak tűnt több, mint egy évtizedig. Erre hirtelen előhívódik. Bár menne ugyanez nevekkel, arcokkal, beszélgetésekkel is!)

Tátva maradt a szám :( Ez borzasztó. Az pedig hogy hogy kerül oda a gyermekvédelem? Ott se tesznek semmit, ahol "apuka" gyerekeket öl, majd tankönyvek miatt lépnének? Nonszensz az egész, mintha az 1950-es évekről írnál, pedig tudom, hogy nem :(

Felnőni nyilván felnőnek, csak félelemből vagy érdeklődésből csinálni dolgokat nem ugyanaz. Bocs a hasonlatért, de lovat vagy kutyát sem képeznek már évtizedek óta veréssel sehol, normális helyeken korábban sem. Az embert akkor néhol kutyába se veszik?!

Belegondolok, azért EZ - szaktanári ellátottság - nem volt szempont még az első gyerekemnél, aki 2014-ben kezdett gimit. Az elmúltnyolcév.

Pedig a termtud tanárok hiánya komolyan veszélyezteti hosszabb távon az ország versenyképességét is (mérnök, orvos, vegyész, patikus... és sorolhatnám).

Hogy volt képe gyerekvédelemmel fenyegetőzni... jól válaszoltál. És miylen jó, hogy elmentetek!

Bizony, van olyan, hogy a gyerek inkább próbál nem is gondolni arra, ami történt. Ez is egyfajta énvédelem, még ha nem is a legjobb stratégia.

Nem beszélt vissza. Sorban álltak színes papírért technika órán és a fiam előrefurakodott a sorban. Másodszor meg ének órán beszélgettek unalmukban a padtársával mert már végeztek a kottázással (mindketten zeneiskolások voltak).

Volt gyors suliváltás, de csak másodikban. Addig én a pofonokról nem tudtam, (azt igen hogy az ofő utálja a fiamat) a gyerek nem mondta. Azt hitte ez így normális hogy az iskolában ez van. Én annyit tudtam, hogy valami nagyon nem oké, de semmit nem mesélt a suliról. Szerintem gondolni se szeretett rá. Kérdeztem többször is az ofőtől hogy Ő mit lát mert a gyerek nagyon furcsán viselkedik. Szerinte képzelődtem.

De a suli tudta hogy mit művel, mert amikor év közben elhoztam akkor az igazgató megjegyezte hogy ehhez a tanító nénihez erős idegek kellenek, mert az ő módszereit nem mindenki bírja. Később megfenyegetett hogy rám küldi a gyerekvédelmet ha nem adom vissza a tankönyveket (ki akartam fizetni mert az új suli hosszú határidővel tudta volna megrendelni). Mondtam hogy várom őket, és ha jönnek akkor azt is megbeszéljük majd hogy mi volt a konkrét oka az iskolaváltásnak. Azonnal intézkedett hogy kifizethessem.

A többi gyerek azonban maradt, a módszer is maradt. És végül igaza lett a többi szülőnek, így is felnőttek. :(

Ezért teszem össze a kezemet, hogy az enyéimnek fejenként 1-2 évnél tovább nem volt igazán rossz tanára. Így nem tudtak - remélhetőleg - megutálni semmit sem végleg.

Azt hiszem, ezen a fórumon itt mi mind nagyon tudjuk becsülni, ha egy pedagógus jól érti és teszi a dolgát.

És igen, az állítólag nem létező (szak)tanárhiány az egyik oka annak, hogy azt szeretnénk, a még jól működő intézmények egyikébe jussanak be a gyerekeink.

Pontosan, mire a legtöbb gyerek megengedhetné magának, hogy arra fókuszál, ami leginkább érdekli, hogy elengedi a számára kevésbé sikerélményt adó tárgyakat és nem áldozza be az idejét a magolásra a jegyért, addigra már vége a nyolcadiknak és sokan megutálják az egészet.

Persze, hogy azt gondolja a szülő, hogy nem mindegy, hogy melyik középiskolába kerül a gyerek, hiszen már lassan az is csodaszámba megy, ha valahol minden tárgyból szaktanárok tartják az órákat!

Ugye most elsősorban az általános iskoláról beszélünk?

Mert míg a középsuliban megteheti a diák, hogy azt mondja, ráfekszem a két felvételi tárgyamra és a többi csak görbüljön, vagy legrosszabb esetben újra megcsinálom az emelt érettségit, addig általánosban nincs olyan, hogy nem számít a vitt pont, se olyan, hogy újrázok. Sőt, pár intézmény a 4 tanév jegyeit nézi nyolcadikban, és a pontozásában kifejezetten bünteti a jelestől eltérő jegyet.

Úgyhogy kényszerhelyzetben van a tanuló, és az sem csoda, hogy a felvételre felkészítő kurzusok virágzanak. Mert az is egy esély. Igen kevesen csinálják azt, hogy 2 felvételit egymás utáni években (mint regesék).

Valami miatt mi, szülők azt gondoljuk, hogy az sem mindegy, milyen középiskolába kerül a gyerek...

A magolás eleve felesleges. Én azt mondom, hogy ami csak magolással megy, azt el kell engedni. A biztos alapok mindenkinek kellenének, ebben egyetértünk. De ahogy a biztos alapokig sem mindenki mindenből ugyanazon idő alatt jut el, ugyanúgy később sem egyformán haladnak az emberek, még egyetemeken vagy később a munkájuk során sem. Szerencsés esetben jól specializálódik, és a saját részterületén kiváló lesz. Ha szakmákat is nézem, hiába hogy a víz-gáz-fűtésszerelő egy szakma a szakképzésben, a jobbak mégis specializálódnak, s valakiből lesz hiteles gázszerelő, más pedig marad csak a víznél esetleg még a fűtésnél. De egy szemész orvosnak is hiába mutogatom a fura kiütésszerű pöttyöket a bőrömön, hiába tanulta valamelyest, nem fog tudni mit mondani, ahogy a büntetőjogi ügyvédet sem biztos, érdemes egy válási problémával kapcsolatban felkeresni.

S már felsőtagozaton is előjönnek az olyan ismeretek, ami nem.biztos, hogy mindenkinek egyformán lényeges. Ha mondjuk történelemből csak kínkeserves magolással tudja csak megtanulni az évszámokat, akkor legalább csak tudja térben és évszázadban, az okok és okozatok helyes sorrendjével az eseményeket. Nem lesz ötös, viszont hosszútávon sokkal többet ér, mintha ész nélkül magolna a dolgozatra az ötösért, aztán két hét múlva azt sem tudná, hogy mi miből következett, mert annyira a konkrét évszámra koncentrált, hogy az időrend közben teljesen elveszett. S minden tantárgyat szét lehetne így boncolgatni. Persze tudom, amíg annyit számítanak a jegyek, senki sem fogja elengedni egyik számára macerásabb tantárgyat sem, inkább magol, mintsemhogy elfogadja a hármast vagy négyest. Annyira viszont végképp nem lehet lelassítani a tempót, hogy mindenki mindent tökéletesen meg tudjon tanaulni, és mindenki mindenből ne csak ötös legyen, de legyen idő a hosszútávú memóriába is áttenni minden ismeretet. Persze elvileg vannak módszerek, az élmények útján történő tanulás elvileg rögtön a hosszútávú memóriába kerül, persze ha valakit nem.érdekel a téma, hiába is tanulja mondjuk az egri vár ostromát a várban szemléltetve, már akkor sem fog odafigyelni, pláne nem megjegyezni.S hiába lesz 10 vagy 50 év múlva elfogadott oktatási eszköz a VR szemüveg, s földrajzon hiába utaznak el virtuálisan minden megyébe, székhelyre, országba és fővárosba, nézik meg egyúttal a nevezetességeket is, akkor sem fogja mindenki mindet megjegyezni.

Több idő, több pedagógus kellene, akkor lehetne differenciáltan és alaposan megtanítani az alapokat. Aztán már lehet sokkal gyorsabban haladni, ha biztos alapokra építkezhetünk.

De ez mind utópia, mert nemhogy több tanár nem lesz, de még ennyi se lesz, mint most van.