Középiskolai felvételi (beszélgetős fórum)
Bocsánat, de az első mondatod téves. Nem szükséges erkölcsi érzék a szabályok követéséhez, elég ha "csak" fél a gyerek. Ilyen esetben sem biztos, hogy otthon azonnal elmesélné a gyerek, főleg nem szólalna fel a terrorizáló tanár ellen ott helyben.
Az egyik ismerősünk fia szinte megnémult a sorozatos ordítozásoktól, keménykedésektől, pedig a pedagógus haragja nem rá zúdult, ő "csak" kívülálló elszenvedője volt. Viselkedésében máig érezhető, hogy nyomott hagyott benne a sok évvel ezelőtti történet. :(
A szabályok követéséhez szükséges a (túl)fejlett erkölcsi érzék, úgyhogy az ilyen gyerek a környezetében semmilyen diszkrimináló bánásmódot nem tűr. Fiam pl nem csak itthon elmesélné, de helyben fel is szólalna. Az elmúlt két évben két olyan történetet adott elő, ami a lentebb olvashatókhoz képest (s még úgy általában is) semmiség. Egyik esetben utolsó órában tartott énekóra utolsó 10 percében fázni kezdett, felvette a pulcsiját, mire a tanár leteremtette, hogy legalább az óra végét várja meg a készülődéssel :) Másik eset mostanában történt, rajzóra elején vagy előtte valamivel valakainek fel kellett menni a tanáriba egy papírkáért, amire valami osztályszintű iskolai feladat volt írva. Aztán ezt körbeadták, s az utolsó átadásnál észrevette a tanár, aki azt hitte, leveleznek, és leteremtette a két osztalytársát, hogy tiszteletet vár el, ne levelezgessenek. Többen jelentkeztek, köztük fiam is, hogy elmondják, hogy miről volt szó valójában, de a tanárt nem érdekelte. Gyerek tőlem kérdezte (remélem, költői volt, mert nem válaszoltam), hogy hogyan vár el tiszteletet a atanár, ha őket annyival sem tiszteli meg, hogy meghallgassa őket. Szerintem azért mindkét "drámai esetben" érthető a tanárok frusztrációja is, s persze, hogy yganús az utplsó óra utolsó 10 percében fázni kezdő gyerek is, ahogy az egy lánynak papírt átadó fiú is, könnyű azonnal ítéletet mondani a szituációkból. Ennél durvább csak bölcsiben történt, ahol annyira figyeltek a gyerekekre, hogy mikor szomjasak, mikor nem, hogy a 14 hónaposom a kinti mászókában vizespalackban felejtett kültéri festékről lecsavarta a kupakot (!), s beleivott. Ez persze hagyján, engem.hívtak, én mentem.vele a Jánosba, ahol engem szidott a doki, hogy a bölcsi miért engem hívott miért nem.mentőt, s egyébként is a Heim Pálba kellett volna menni. Na éhen-szomjan töltött néhány óra múlva kiderült, hogy növényi alapú bababarát festék volt, semmit nem okozott a gyereknél. Én akkor kimondtam tudatosan, hogy a gyerek többet oktatási (nevelési) intézmény közelébe sem megy, amíg nem.tud rendesen beszélni, s főként visszabeszélni - persze kulturált formában, kiállni a saját érdekeiért. Azért 14 hónaposan rendesen szomjazhatott, ha lecsavarta azt a fránya kupakot...
Ez most ledöbbentett. Mintha néha egy rózsaszín felhőben élnék. Vagy csak a mázlifaktor. Mindenesetre ilyesmitől nekem hirtelen iskolaváltás jutott volna eszembe. Azért megpofozni egy elsőst? S miért is? Talán ha lehülyézte vagy egyéb módon szidalmazta volna a tanárt, akkor nem háborítana fel. De ha elmondta a véleményét valamiről, még ha 6 évesen nem kiforott észérvekkel is, akkor mi van? Nem elhallgattatni kell, hanem a véleménynyilvánítás helyes formáira megtanítani. De hát ugye a 6 évesen elhallgattatott és elfojtott érdeklődésű gyerekekből lesznek jó szavazók is...
Vannak okos és szabálykövető gyerekek, tanárok öröme, akiknél a szülő jellemzően nem észleli, hogy esetleg a pedagógus nem megfelelően bánik a diákokkal - mert az ő gyerekének konkrétan nincs panasza. Ha a gyerek könnyen és szívesen tanul, érdeklik a tantárgyak és hozzáolvas; nem jellemző, hogy részt venne csínyekben, és nem feltétlenül meséli el, hogy x vagy Y milyen bánásmódban részesült.
Az alá-fölérendeltségi viszony nem feltétlenül jelenti azt sem, hogy utasításokkal kommunikálna a pedagógus. Csak ahogy írtam is, a rossz élmény jobban megmarad. A mai napig emlékszem az általános iskolai földrajztanárnőmre, aki rajtam ugyan nem talált fogást, de az öcsém életét ofőként nagyon megkeserítette. A gyerekeim 14 éves áltsulis pályafutása alatt pedig négy olyan tanárt tudok, akik tanították őket és bizony visszaéltek a helyzetükkel. Nem fizikailag. Egyiket végül a felháborodott szülők úgy tudták "eltávolítani" a suliból, hogy bementek az igazgatóhoz egy levéllel, hogy ha nem szabadítják meg a tanártól az osztályt - nyolcadikosok ofőjéről volt szó, bő 3 évig terrorizálta őket -, akkor megy a levél a sajtóba meg az oktatási jogok biztosához. Addig tűrtek, de mikor nyilvánosan alázott egy srácot annak vélt nemi orientációja miatt -, migránsozás, az elvált nők leszólása egyazon ofőórán kiverte a biztosítékot. Azt már annyira sok gyerek elmesélte felháborodva otthon, hogy meglett a kellő tömeg.
Ja, és nem, se a "mi gyerekkorunkban", se most nem divat mindenhol az, hogy a gyerekek szavazhatnak a programokról. Vagy a szülők.
Off. Amikor egy anyukának mondtam, hogy a fiát a szemem láttára hajították ki az óráról és vágták be utána az ajtót - majd mászkálhatott szabadon az iskola területén felügyelet nélkül (elsősként) -, azt válaszolta, hogy amíg a fia nem panaszkodik otthon, addig nem foglalkozik ilyesmivel.
Magyarországról írsz? Mert a mi tapasztalataink ezzel teljesen ellentétesek.
Van lelki bántalmazás, van előítéletes osztályzás, diszkrimináció. Sőt, a gyerekem elsős tanító nénije gyakorta pofozkodott is. (Fiamnak is lekevert párat.) Szülők többsége szerint ez rendben van, valahogy nevelni kell a gyerekeket. És ezt egy munkájáért kitüntetett pedagógus csinálta.
Mi találkoztunk olyannal, ahol rosszabb volt, mintha fizikailag bántalmaztak volna. Ráadásul ez még nehezebben tetten érthető, könnyebb elbagatellizálni.
Persze, valamiféle alá-fölérendeltségi viszony van, de azért a legtöbb pedaggógus sem utasításokkal kommunikál. A tanulás a gyerek munkája, a pedagógusé az oktatás, értékelés. Ezen túl viszont már a mi gyerekkorunkban is szavazhattunk osztálykirándulásról, vagy hogy melyik színházi darabot nézzük meg, stb. S remélhetőleg -hogy megint egy "szép" bántalmazó magyar mondással éljek- sem iskolákban, sem családokban nem divat már "Az amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek" hozzáállás. A példamutatás előrébb mutat. A kiszolgáltatottságot pedig végképp nem értem. Biztos van rá példa, hogy a tanár nem objektíven értékel, de általánosságban mindenki csak a saját teljesítményének van kiszolgáltatva. Más szempontból pedig már végképp nincs kiszolgáltatottság, nem ütik pálcával, nem osztanak körmösóket sem, s úgy általában nincs fizikai bántalmazás, remélhetőleg lelki sem.
Veled és a többiekkel is egyetértek ebben-abban.
Nekem általánosban és középiskolában nem volt traumatizáló tanárom, csak olyan (mindkettőben) aki igazságtalanul osztályozott. Anyukámék persze általában a pedagógust védték. Én megfogadtam, hogy szülőként körültekintőbb leszek.
Ettől függetlenül csak egyszer mentem ilyesmi okból fogadóórára gyerekeim általános iskolájába. Meg is lett ányom "jutalma", hetedik végén négyes lett matekból, pedig ötös is lehetett volna.
Ennek ellenére nagyon nem gondolom, hogy általában ilyenek a pedagógusok. Főleg, mert a gimisemnél nem tapasztaltam ilyen igazságtalanságot. (Kopp-kopp.)
A szélesebb családban viszont sokan ki vannak akadva a sztrájk miatt és kb. azokat a sztereotípiákat hallom tőlük, mint amit sokan hangoztatnak. :(
Nekem csak az a furcsa, hogy a legtöbben még a saját gyerekeiktől is elfáradnak (ami bizonyos idő után normális), de a pedagógusról valahogy azt képzeli, hogy mindent kibír.
Pontosan. Rátapintottál a lényegre.
Alá-fölérendeltségi viszony és kiszolgáltatottság. Ha ilyen helyzetben tapasztal az ember valami rosszat, sokkal inkább sérül és sokkal inkább be is vésődik.
Nyilván lesz, aki meg túlkompenzál. Hogy ő megvédi a gyerekét, mert őt gyerekkorában bántották.
Aki másfajta munkát végez, annak nyilván kívülről nincs rálátása arra, hogy a tanár (jó esetben) nem csak azt a x számú 45 percet tartja meg, hanem készül, tervez, javít, válaszol a szülői ill. tanulói megkeresésekre, táboroztat, kísér. És bizony felelősség és idegileg fárasztó is lehet annyi sok gyerek, már csak a nyüzsi miatt is, na. :-)
Érdekes kérdés. Talán, mert a tanárokra egy időben kvázi közös "ellenségként", de legalábbis "főnökként" néznek a gyerekek és ennek nyoma marad. Henteshez járni nem kötelező, nem alakul ki velük egy alá-fölé rendeltségi viszony, hacsak nem dolgozok egy hentesüzletben.
Ez a kiszolgáltatottsági faktor megjelenik az eü dolgozókkal szemben is. Ha belegondolsz, egy része az embereknek velük szemben is hajlamos hasonló általánosításra...
Azért érthetetlen számomra, mert mégsem mindenben általánosítunk. Ha egy hentes pl enyhén zöldülő húst árul, nem mondjuk, hogy minden hentes romlott húst árul, és így tovább. S igen, van minden szakmában olyan, aki nem a legmegfelelőbb, vaalahogy mégsem általánosítanak úgy, mint a tanároknál. Pedig egy biztos, ők is ugyanúgy csak emberek, mindenféle habitussal...
Te túl tudtál emelkedni egy (vagy több) rossz tapasztalaton, te nem ítélnéd el a teljes pedagógustársadalmat, te nem dőlsz be annak, hogy a lábukat lógázzák mind.
Sokan meg igen. Sajnos. Nekem a (tágabb) családom fele pl. ilyen. És nagyon nincsenek egyedül.
Azért azt eléggé kétlem, hogy általánosan rossz tapasztalatai lennének bárkinek is. Ha pedig mégis, akkor a hiba az ő készúlékében kell, hogy legyen. S azt persze be kell tudni látni. A második gimimben nekem is volt olyan oföm, hogy ihajj. Az első kemény húzása után a fizikatanárom keresett meg, s azzal zárta a beszélgetést, hogy kívánja, ennél nagyobbat soha ne csalódjak emberekben. (Ez mondjuk nem jött be..) Mindenesetre én azért, mert a tanárok, pedagógusok közt is vannak nem igazán odaillők, nem ítélném el a teljes pedagógus-társadalmat. Sőt, hiszek abban, hogy nagy(obb) megbecsültség és legalább elfogadható bérezés mellett egyre inkább olyanok mennének pedagógusnak, akik tényleg szívvel és lélekkel csinálják, s nem jutna pozíció az oda nem ilöknek.
Azt gondolom, nem kevés felnőttnek vannak rossz élményei is az iskolából, és ezeket kivetíti a pedagógustársadalom egészére. Sajnos a rossz tapasztalat sokkal jobban beivódik és nagyon nehéz ötször annyi jóval is ellenyúlyozni. Aztán vannak rossz tapasztalatai a gyerekeiken keresztül is. Hozzájön a pedagógusokról szóló közbeszéd: mint tudjuk, a pedagógusoknak pl. van megtakarítása (és ott a "teljes nyár" meg "csak xx órát" dolgoznak.), míg az ország vezetőjének se megtakarítása se szabott munkaideje.
Úgyhogy itt tartunk. Sajnos.
Nemrég beszélgettem egy háborgó szülővel (drága kirándulás, motiválatlan tanárok, fluktuáció). Mikor fölvetettem neki, hogy lehetne segíteni SZMK-sként a munkát, hogy pl. az osztálykirándulás jobban sikerüljön, hogy terhet vegyünk le azok válláról, akik tényleg kiteszik a lelküket, valahogy már nem buzgott benne a tettvágy.
Szia, tőlem kérdezhetsz. 11.-es a lányom.
Sziasztok! Tudtok valamit a Thálesz kör nevű helyről, Óbudán van. Felvételi előkészítő. Kisfiamnak (7) keresek felvételire előkészítőt, és nem szeretnék melléfogni. Köszi!
Nyilván helyzetfüggő. De legalább próbálkoztok. Én arra utaltam, hogy tényleg vannak, akik a vitát csírájában elfojtják azzal, hogy "amíg az én kenyeremet eszed...". Az pedig a tanulás útja, hogy más érvei is lehetnek validak, sőt, a sajátjaink is invalidak. De az pl érthetetlen, hogy még érvek nélkül is tökéletesen elfogadható a társadalom nagyja számára, hogy a miniszterelnök fizetése 75%-kal emelkedett, míg a pedagógus bér 10%-kal, ráadásul a 10%-os emeléssel is csak nagyjából az ötöde lett a miniszterelnök emelés előtti bérének. A 75%-os emelés jár, a 10% meg sok is...
A vitához egy mellékvágány. Nálunk a 16 éves a gyerek sokszor szigorúan logikus szemszögből vizsgál valamit, gondosan leszűkítve a vita tárgyát (IQ/matek). Míg én szülőként azt próbálom megértetni vele, hogy a szélesebb prespektívából nem szerencsés így gondolkodni (EQ/empátia). És mindkettőtöknek igaza van.
Ilyenkor jön jól egy nagyobb gyerek/testvér, akire az illető 16 éves kicsit jobban hallgat és a kedvéért képes belátni, hogy a szülő szempontja IS valid. :D
És sajnos sok helyütt családi körben is az az egyszerűbb, hogy elfogadásra és bólogatásra neveljék a gyerekeket. Még ma is elhangzik, hogy "amíg az én kenyeremet eszed.." vagy "azért, mert azt mondtam", stb. Mert nem egyszerű elérni az egészséges önbecsülést is kiállást. Nem egyszerű érvelésre tanítani a gyereket, s pláne nem egyszerű a másik érveinek megvizsgálására tanítani. Mert aki tud, bármi mellet vagy ellen fog érvelni, amit persze nem feltétlenül szabad elfogadni, pláne nem, ha bizonyítható az ellenkezője. S aztán persze az oktatási rendszer már az óvodától kezdve elnyomja a gondolkodásra való hajlamot, a demokratikus döntések helyett sok esetben a tekintélyuralom nyer. Csak mert egyszerűbb, mint gyerekekkel vitatkozni. Valahogy, valahol pedig meg kellene tanulniuk, a járás sem ment elsőre, valahogy mégis megtanultak még futni is...
Igen, sajnos ez rettentően hosszú idő, még nekünk középkorúaknak is, nemhogy egy gyerek életéből.
Ez az egyéni boldogulás irányába tereli a rendszerrel elégedetlenek nagy részét. Most volt a wmn-en egy szomorúan igaz cikk erről.
minden szavaddal egyetértek
gondolj bele... ők 2004-2005-ben születtek... életük nagy részében, gondolkodó életük teljes egészében már ebben a rendszerben éltek... és sikerült megnevelni őket
Ez mérhetetlenül szomorú. Ha a gyereink generációja sem képes összefogásra a racionalitás mellett, belefásul a küzdelembe, bólogat az elfogadhatatlanba, akkor egyre keményebb és egyre hosszabb diktatúra el nézünk. Pedig még mindig egységben az erő. Egyesével persze nem lehet sokat tenni: el lehet menekülni az országból, különböző módokon el lehet menekülni a társadalmi keretektől, de az egész nemzet számára nem ez a megoldás. Amíg viszont az egyének a kis semmijüket féltve nem mernek kiállni, addig évről-évre egyre kisebb semmijük lesz, mindeközben az önbecsülésük is semmivé lesz, pedig az önbecsülés igazán fontos valami lenne....
Igen, szerintem sem egyforma a helyzetük. Lányomék bio.-kémia tanára (mivel J. tanárnő elment és előtte ő volt a kémiatanáruk) mondta, hogy ő nem is sztrájkolhat, mert vendégtanár (vagy hogy nevezik a frissen végzett egyetemistákat?) és így nem is teheti. Azt nem tudom, hogy egyetértett-e a sztrájkkal.
Nem hinném, hogy mindenkit ilyen könnyű eltávolítani. A mi ofőnk még csak fél éve volt ott, nem tudo biztosan, de lehet, hogy csak szerződéssel, ezért neki más a munkajogi helyzete. De valószínűleg, ha nem közalkalmazottak lennének, a többi is menne. :-(
Jó ég, ha egy szülői meg nem tartása a polgári engedetlenség keretében elég a kirúgáshoz, ki fog ürülni a suli, a tanárok kb. fele részt vett benne...
Már megtanulták. :-(
Mondtam a fiamnak, hogy most rajtuk a sor, csináljanak vmi demonstrációt a suli előtt, vagy bármi... Azt mondta, senkit sem érdekelne, csak bajuk lenne belőle. :-(
És nehogy kiírjam a face-re vagy vmi, mert nekem is bajom lsz belőle... :-(
Lojális birkanyáj kell, nem értelmiségi ... :(((
További ajánlott fórumok: