Középiskolai felvételi (beszélgetős fórum)

Nem. Még 5 évesen elvittem, éppen, mert úgy láttam, hogy nem úgy működik, és nem olyan a kapcsolatunk, mint ami normális (akkor vártam a harmadikat, de olyanokat álmodtam, hogy nagyon megverem a nagyot- elképesztően frusztráló tudott lenni azzal, mennyire nem volt együttműködő és nem reagált). Ehhez képest 7 és fél volt majdnem, mire meglett a korrekt diagnózis.

A NevTanban az egyik pszichológus szó szerint azt bírta mondani, hogy "anyuka, ez a gyerek sine morbo". Hogy minek hordom ide-oda.

Ez az az eset, hogy igenis hallgatni kell az embernek a megérzéseire. Elég racionális ember vagyok, de nem tudtak meggyőzni. És milyen jó!

Nem mondták, érzékeltették. Hogy amiatt nem megfelelő a szociális viselkedése és nem engedelmeskedik csak azért, mert felnőtt utasítja, amiatt beszél túl választékosan, amiatt olvas felnőtteknek való könyveket, mert én nem az anyanyelvemen beszélek vele. Meg túl sok fejlesztésre viszem (Ayres, TSMT - amire persze nagy szüksége is volt!). És nem adom meg neki az elsőszülőtti pozíciót (nahát, valahogy még most is a jóval érettebb és összeszedettebb öccsére bízzuk inkább a kisebbeket, aki most főz takarít stb.)

Emlékszem egy Világjátékra, mikor kérdőre vontak, miért nem tett emberfigurákat az építménybe.

Olyanra is, hogy közösen kellett rajzolnunk embert, házat, fákat - a klasszikus témákat, úgy, hogy ketten fogtunk egy ceruzát. Na mármost, az én gyerekem híresen fakezű (ha ezen múlna, még mindig nem lenne iskolaérettnek minősítve :-D). Én viszont jól rajzolok. Okosan felmérte, hogy akkor szabadul a leghamarabb, ha enged engem rajzolni. A szakemberek szerint ez azért volt, mert én leuralom és nem hagyom kibontakozni.

Mikor spontán rajzra kérték, térképeket rajzolt. Ekkor is én voltam a hunyó, hogy miért ilyenekkel foglalkozik a gyerek, és mi az, hogy a 2. világháborúról mesél. Nyilván pisztolyt tartottam a fejéhez otthon és ezt gyakoroltattam vele.

Fogalmam sincs, mit gondolhattak, mégis miért lenne nekem ez jó, és ha az, miért viszem a gyereket hozzájuk. Az volt a jótanács, hogy beszéljek vele magyarul és mindne megoldódik... de én nem tudtam elhinni, hogy igazuk van.

Aki valaha is olvasott pár oldalt az autizmusról, annak ezek után már csilingel a fejében a jelzőhang.

De az a három (!) pszichológus és a fejlesztő, akik vizsgálták ott, a jelek szerint nem olvastak ennyit sem. Én meg ugye miért is tudtam volna bármit is erről, tizensok éve még kevésbé volt a köztudatban az autizmusnak ez a kevésbé szembeszökő válfaja. Éppen azért vittem fűhöz-fához, hogy segítsenek, hogy én is segíthessek neki.

Szerencse, hogy magánúton, ha kacskaringósan is, de eljutottunk oda, ahol már valóban tudták, mi a helyzet és mi a teendő.

Szóval tkp igen, ott a NevTanban az a négy ember végig azt éreztette velem, hogy inkompetens vagyok és hülye, hogy nem hallgatok rájuk.

A szomorú az, hogy mikor rákérdeztem, már a diagnózis után, hogy mit tanultak az esetól, meg voltak sértve. Pedig csak úgy voltam vele, ha mi szívtunk, legalább a következő ilyen gyereket tudják a helyén kezelni. De nem, hárítottak. Nekik nem feladatuk.

Hát igen, a felesleges fejlesztés a kisebbik baj. legalább sok-sok sikerélménye volt a fejlesztő órákon. :-)

Ez a gyerekem a legelső. És igen, mi is érveltünk, hogy de a többi akkor miért OK. Meg apja is azzal, hogy ő is ilyen volt. Még a nagymama is alátámasztotta. De nem. Én, az anya rontottam el a NevTan szerint. (Na ezért mondom mindig, hogy hatalmas terhet tesznek az anyákra).

Csak mikor a gyermekpszichiátriai papírt bevittem, akkor hangzott el: "akkor mégsem Ön az inkompetens szülő".

Ami azért durva, mert végig éreztem, hogy így tekintenek rám, de ebben a pillanatban ki is csúszott a szájukon. Bocsánatkérés a tévedésért, amit folytatólagosan, 2 és fél évig elkövettek, nyomasztottak, az nem. Sőt, közölték, hogy nekik nem feladatuk felismerni, ha valaki SNI-s...

Találkoztam természetesen kiváló szakemberekkel is. De ha egy nálam kevésbé elszánt anyával ezt művelik az elvben támogatásra, segítésre való NevTanban, annak borzasztó nehéz. Engem is megviselt, de kitartottam - hála a férjemnek.

Akkor az enyém még jól járt 2,5 év felesleges fejlesztéssel. Az adott részképességet felmérő tesztet a padtársáról másolta le mert nem hallotta a zajtől (szünet volt a suliban amikor írták) hogy mi a feladat.

Én meg ezt akkor hiába jeleztem, azt gondolták hogy csak szépíteni akarom az eredményt. Aztán felülvizsgálatkor szóltak hogy mégiscsak igazam lehet mert ők a fejlesztéssel nagyon szép eredményeket tudnak elérni, de 30%-ról indulva 100%-ot nem jellemző.

De nálatok 4 gyerek van. Ha az a feltételezés hogy a szülő a hunyó akkor hogyhogy csak az egyik gyerek problémás, csak annál az egynél csinálsz rosszul valamit? Ezt sose értettem.

Kicsit lutri még úgy is, hogy az ember jár utána meg érdeklődik mindenfelé, hiszen amiről nem tudsz, annak a jeleit nem nagyon ismered föl.

De a szakember sem. A nevtanba hurcoltam a nagyfiamat két és fél évig, és egyfolytában arra voltak rákattanva, hogy én csinálok rosszul valamit. Aztán leesett az álluk, mikor vittem a papírt a diagnózisról. Pedig így visszanézve elég feltűnő jelek voltak.

Biztosan ismert volt és voltak szakemberek, csak más kérdés, hogy egy átlagos anyuka, mennyire könnyen értesült róla. Nyilván ez attól is függ, hogy kinek milyen szerencséje volt a védőnőkkel, kik éltek át akár hasonlót a gyerekeikkel a környezetében vagy esetleg szakmabeliekkel volt-e valamilyen kapcsolata. De pusztán a netről az ezredforduló környékén nem lehetett még olyan könnyen információt szerezni erről a témáról, mint most, az biztos.

Persze, semmit nem ért volna a vizsgálat és a tanácsadás, ha nem gyakoroltok utána sokat.

Akkor ne panaszkodjak, hogy csak 2002-ben jutottunk el korai fejlesztőkhöz az akkori falunkban. :-)

Mindössze egyetlen alkalom (elég) volt, de a javaslataik egytől egyig beváltak.

Piszok sok gyakorlás után persze. De már célzott módon.

Off. Mi széles sávon kaptuk 98-ban is a netet az irodában optikán, az egyik szolgáltatónál dolgoztam akkoriban. De abban az időben még nem volt elérhető ilyen jellegű információ a neten. :) Még ha találtál is volna valamit angolul, nem valószínű, hogy elérhető lett volna ilyen foglakozás a közeletekben. A korai fejlesztők valamikor 2004-2005 körül kezdtek beindulni látványosan, többek között a net elterjedésének köszönhetően.

Dévényi torna és társai persze voltak előtte is, csak azok inkább a súlyos esetekkel kapcsolódnak össze a köztudatban.

A stadionban fújolás számomra egyrészt döbbenetes. De az igazán tragikus, hogy itt ez rendben van, hogy ez oké. Szemhunyas, elfogadás.

Az angol és mondjuk az olasz sajtó kb annyit foglalkozott ezzel az egy momentummal, mint a meccsel. És nem az a baj, hogy ciki, hanem az, hogy Magyarországon ez rendben van. Korábbi munkámból fakadóan többször voltam "családi szektorban" meccsen fiammal. Nos a magyar nyelv egészen sajátos szóvirágait lehet megtanulni az ottani gyerekektől. De hogy több tízezres jelenlétnél az ellenfél tisztelete helyett fújolása a norma -az lehúzó.

Az ovi legnagyobb előnye az volt, hogy 6:25-től 17:10-ig nyitva volt. És felvették a gyereket. A többi benne jó is volt meg nem is. A falusi léthez viszont nem tartozott korai fejlesztés (EZ szükséges lett volna mielőbb), nem is hallottam róla akkoriban, ovi előtt, hogy másutt már van ilyen. (Akkoriban nem lógtam ennyit a neten sem=betárcsázós percalapú időszak volt. 1 db. monopolhelyzetű szolgáltató opcióval.)

A bpi általános valóban meghatározónak és testreszabottnak bizonyult.

Mi nem akartuk kipróbálni se, pedig nem egyezett a véleményünk az óvónőével.

A fiamnak februárban kellett volna inkább iskolába mennie, arra a maradék két-három hónapra. Akkor egyrészt már sokkal érettebben viselkedett, másrészt pont elég lett volna, hogy beszokjon :D Keresztféléves, ahogy a férjem mondja. Decemberi születésű és mindig a második félév környékén látszik, hogy mintha picit komolyodna. Ezért is volt necces ez a felvételi. A szóbelit is komolyabban vette, mint az írásbelire készülést.

A klubok vitték az utánpótlás csapataikat. Ami rendben is van, jó lehetőség nekik egy emlékezetes meccset látni.

A fújolást meg eltanulták már, nyilván nem ez volt az első meccs amin részt vettek. Szerintem legközelebb teljesen zárt kapus büntetést kapnak majd.

Nem tudom, nekünk anno azt mondták, hogy az óvónő javaslatára, amennyiben a szülő kéri, el kell vinni a nevtanba és ott döntenek. A szülői kérés abban az évben, már biztosan nem volt elég. Most meg már központi döntés van, ha jól tudom (egy gyerekekkel nem követem).

A fiam egy nem folyamatosan frontális oktatáshoz ragaszkodó, nem folyton a semmiért is fegyelmező tanító párosnál tökéletes elsős volt (csak sajnos nem ott kezdett).

A gyerekek utánoznak. De voltak velük felnőttek. Ha ők szóltak volna, hogy ezt ne, betartották volna.

(Valmaikor a kosaras fiaméknak is szótak, hogy van lehetőség ilyen zártkapus meccsre menni - ő nem ment. De gondolom, így kerültek oda azok a gyerekek).

Szégyen, na.

A ti ovitokban lehet. Errefelé biztosan nem kapott senki ilyet ingyen. De elérhető volt 8 éve iskolára felkészítő csoport olyanoknak, akiket visszatartottak (2014-ben 100 ezer forint + ebéd volt az ára havonta).

A fiam nem járt egy évvel tovább oviba.