Középiskolai felvételi (beszélgetős fórum)

Lényegében, de, mindegy melyikre. Lényeg, hogy stimulálják az idegrendszert. Meg nem is biztos, hogy egyik vagy másik elérhető, földrajzilag vagy időben vagy árban vagy stb.

A szülővel meg beszélget valaki, aztán a gyerekekkel másik valaki, aztán megint másik... És ez napi n-szer. Nem feltétlenül tudnak túl sokat megbeszélni ezekből, mert közben rendelniük is kell.

Bocs tényleg, gyerekeim is folyton azon keseregtek, hogy rendre a tanárokat védem, most meg a nevtanosokat meg a többi szakembert, de tényleg, érdemes belegondolni, milyen lehetetlen körülmények között dolgoznak valójában. Akkor már nagyobb gáz az ADHD szakember gyerekpszi magánban, aki tényleg csak gyógyszert ír fel... Én őrá jobban tudnék haragudni.

Ó, hát nekem mindkettő ilyen. Millió dolgot hagytak már el, a fiam meg szórakozott professzorként képes volt zokniban és alsónadrágban (legalább az úszógatya alatt) bemenni úszni, a szobájában állandóan én próbálok rendet teremteni a káoszban és olyakor persze mindig eltűnik vmi, amiért én vagyok a hibás. :-) De persze meglesz végül minden.

Apropos, lett új ofő, sorrendben ötödik, kémia tanárnőjük vállalta be őket, de elmondása szerint ő is már csak 2 évig lesz, azután lelép mert már nem bírja, viszont őket még végigviszi. Kirúgni csak nem merik, felrobbanthatja a sulit. :-)

Köszi!

Mi itthonról néztük a kislányommal, de a tv-ben sem láttam/hallottam, persze lehet nem voltam figyelmes...

El nem tudom képzelni, hogy sok gyerek, aki kiment, jöttek vidékről, mindenhonnan kisiskolások, sportolók, osztályok, hogy valóban olyan mértékű volt, hogy ez ömlik mindenhonnan.

Az mondjuk biztos, hogy bosszantó lehet ez a csavar sokaknak, hogy a zártkapus meccs csak amolyan népmeseien zártkapus...

A nevtannál én is azt gondolom, hogy magasan van az ingerküszöb, de egy szakambulanciára, ahova kifejezetten autizmussal, adhd-val és egyéb problémákkal mennek, azt gondolom, hogy nem ez a helyzet.

Illetve, még ha ez is az alap, mivel a szülővel van az elején bő egy órás beszélgetés, azért ki lehet puhatolni.

Szerintem az volt, hogy mivel egy problémára gyanakodtak a vagy 60 oldalas kérdéssor után, hogy fel sem merült, hogy más is lehet... :(

Sírni tudtam volna, hogy mennyi szakember nézi 5*kb 8 órán át (ki tudja ebből mennyit volt vizsgálat persze) és arra jutottak, hogy félmondatban szerepel, hogy szenzorosság megjelenik stb.

Az 5 évesem meg úgy jött haza, hogy naná, hogy jó voltam, pontokat és jutalmat kaptam. illetve, hogy zavarta, hogy figyelték.

Egy másik helyen évekkel később, meg kb 2 óra után gyógyszert akartak felírni.

Közte meg a sok árnyalat.

Szóval igen, lehet az is van, hogy hol mi a szokás, mi a trend, miért szoktak oda járni, de hát azért a szülővel való beszélgetés ezért is fontos lenne.

Én annak idején nem bántam volna a diagnózist, sőt azért mentünk el, hogy legyen már valami, derüljön ki.

Már azt is értékeltem volna, ha megmondják merre tovább. Ehelyett olyan általános javaslat, hogy menjünk dévényre, vagy tsmt-re vagy kb akármire... (azért 5 évesen nem mindegy már, hogy melyikre).

Mindegy, túléltük, a gyerek jár ide és oda és szépen fejlődik :)

Én egyáltalán nem vágyom a diagnózisra (amúgy ahol mertek valamit mondani, ott középsúlyosnak lőtték be), én sokkal inkább megoldásra, segítségre vágytam volna, vágynék. Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy rendszer mennyire nem tudja a helyzetet kezelni, mennyire képtelenség néha segítséget vagy diagnózist kapni. Amúgy nagy vitáink voltak ebből a férjemmel, mert ő kifejezetten félt egy ilyen diagnózistól, én meg inkább azért firtattam, hogy megfelelő segítséget kapjunk (még ha a diagnózison keresztül is vezet oda az út). De hát végül ilyen házi barkácsmegoldás lett belőle. De egyelőre nagyjából okés a szitu.

Amúgy amikor elkezdtem jobban utánaolvasni és azt találtam, hogy egy hót cuki álmodozó kislány is lehet ADHD-s, csak valószínűleg nem a hipermotilis vonalon, hanem a figyelemzavaroson, akkor azért én is pilláztam párat. Mert addig nálam is az volt elkönyvelve, hogy az ilyen "rosszgyerekek" alkotják az ADHD-s csapatot. És amúgy pont az ilyen rosszgyerek skatulyától, spiráltól szerettem volna megóvni a gyerekemet. nah, hát ez nem annyira sikerült... inkább részben csak, de valszeg az inkább a saját személyes varázsának köszönhető... :D

Nah, hát ez az. az enyém amúgy gyanús nekem is, de most harcoljak egy nyomorult diagnózisért, amikor össze-vissza beszélnek mindent? És a gyógyszert pont nem szeretném. tudom, hogy van amikor az a megoldás, de én úgy szeretném, ha legfőképp ő, meg végső soron nyilván mi is megtanulnánk, hogy ezt hogy lehet jól/jobban/kielégítően csinálni.

Igen, nálunk is: úszás, mozgás, alapozó torna, és mostanában iszonyat sokat olvas (amire szintén azt kapjuk, hogy aki így tud olvasni vagy régebben ugye mesét hallgatni, az tuti nem ADHD-s, más szerint, meg pont az tud ennyire belezúdulni dolgokba, aki ADHD-s és az őt érdeklő dolgok a végtelenségig lekötik :D). Szóval minden tünet gyanús lehet... :D

[link]

Keresgélés közben felfedeztem, hogy The Sun cikke milyen "cukin" kezdődik: BOO-DAPEST....

Ahh, ez az egész egy vicc...

Nekem a gyerekem egy igen aktív kisfickó volt a kezdetektől fogva. azt hittem, én vagyok csak béna, kezdő anyuka... az oviban jelezték először, hogy szerintük hiperaktív, ADHD-s, de aztán azt gyorsan visszavonták, mert kényes téma, viszont kérték, hogy menjünk a NevTanba. Ott akkor nem kaptunk időpontot, mert pont iskolaérettségi felmérés volt, aztán meg jól elfelejtettek időpontot adni, hiába kerestem őket, visszahívást nem kaptunk. Végül a Vadaskertbe ficcentünk be, ott nem egészen értették, hogy miért hozzájuk megyünk magánba, amikor ennek megvan a maga útja (NevTan), mikor meséltük, mi van, fogták a fejüket. Az ovi panaszait konkrétan amúgy kiröhögték (pl. várakozás közben lökdösődtek), végül a mozgásos részre hiperaktívnak jött ki, de a figyelemzavarosra nem, így az összpontszáma nem ütötte meg a diagnosztikus értéket, de a doki szerint okos ADHD-s, aki jól kompenzál (lazán megjegyezte, hogy ő maga is az amúgy), ezért jól funkcionál. ha gond van, menjünk vissza. iDőközben az ovi odaszólt a nev tanba, behívták a gyereket és megállapították, hogy bizony semmi baja nincsen, cuki, fókuszált, együttműködő, értelmes, mindezt 1:1 helyzetben,amikor az ovi panaszai kifejezetten társas helyzetekre szóltak. Végül amikor gond volt és visszamentünk, akkor online egy doktornő megállapította, hogy a gyerek iszonyat cuki, mindenkit kilóra megvesz, nézzünk szuperdadát, mert az zseniális és azokkal a módszerekkel kezeljük a szülői következetlenségeinket. :o El tudom fogadni, hgoy nyomi szülő vagyok, de a megoldást nem nagyon, meg azt sem, hogy a tüneteket is letojta. Úgyhogy beszéltünk egy másik ADHD spec dokinővel szintén online a covid miatt, szerinte a felvett kérdőív alapján, amiről kiderült, hogy nem jól töltöttük ki, úgyhogy átbeszéltük az egészet, ADHD-s a gyerek. javasolt pár dolgot, hova menjünk el. pl fejlesztőped felmérésre, hátha van részképesség zavar, szemészhez, blabla. Így derült ki, hogy idegrendszeri fejletlensége van, azóta alapozótornára járt, de a fejlesztő ped szerint, akihez jár, kizárt, hogy ADHD-s legyen, mert hozzá járnak ADHD-s gyerekek, de az tök más, velük nehéz, a gyerekemmel meg egyáltalán nem. Azt hiszem, itt leesett az ékszíjam és feladtam. Azóta amúgy sokkal kiegyensúlyozottabb, férjem szerint jót tett neki az alapozótorna... de továbbra is azt gondolom, hogy nem teljesen kerekperec a gyerek aktivitási szintje, meg pár húzása. Szóval, hogy tök durva, hogy konkrétan évekig kell harcolni, hogy valami kiderüljön, már ha, mert a másik szakember szerint meg nincs is semmi gáz. Én ezzel már nem tudok mit kezdeni... természetesen, ha megint gond lesz, megint nekifutok a témának, megpróbálok megoldást taláni, bár ezek után a frászkarika se tudja, hogy kihez is kéne fordulni már... és kb a diagnózis se érdekel, csak hogy ha bajos a téma, tudjak segíteni neki.

Nekem az óvónő mindig azt mondta, hogy a gyerekem "középső gyerek szindrómás" (!)

Mi nem a nevtanban kezdtük, hanem egy budai kórház és szakambulancián, ahol szintén azt kaptuk 5 évesen, hogy sine morbo és a dolgok hátterében következetlen nevelés áll(hat)... :(

(itt is érdekes, hogy a nagyot meg a kisebbet azért ezek szerint sikerült következetesebben).

Engem ez kb fél-1 évre lebénított, csak utána kezdtük újra a keresgélést.

A nevtanban ehhez képest legalább részproblémákat megállapítottak.

Igen, én is kérdeztem a fiamtól, mert ő is kint volt, de ő se vette észre. Mondjuk ő szerintem nem is tudná, hogy mi az, nem jár meccsre, nem néz meccset csak nagy ritkán a TV-ben (pl VB-t), neki iszonyat élmény volt, hogy mehet, el tudom képzelni, hogy ő fel se fogta, hogy az, amit hall, az mi a frász.

Amúgy állítólag az angol himnusz alatt ment a fújjolás, amikor letérdeltek az angol játékosok. Ha tényleg így volt (amit nem vonok kétségbe), akkor iszonyat gáz. :(

Elnézést, megint csak kapkodva olvasok vissza, jó sok inden van...

Meg tudná valaki mondani, hogy pontosan mikor volt a fújolás? Fiaim kint voltak, ők semmit nem vettek észre ebből. Sem ők, sem a környezetük nem fújolt. Lehet lemaradtak valamiről vagy az van, hogy párszáz ember miatt az összes gyerekre ráfogják? Tényleg érdekel, mert ha eltekintünk attól, hogy miért zártkapus a meccs, minek ennyi stadion stb stb, nagy élmény volt nekik és ez eléggé rányomja/hatja a bélyegét :(((

Fura témai egybeesés:

[link]

Igen, sajnos az említett tanárnő rögtön kiabálással kezdte, nem szólt előtte normál hangon.

Amikor ez az eset volt, más gyerekekkel is kiabált, pedig ők nem is voltak hangosak.

Nem mondom, hogy én (vagy férjem) soha nem emelem fel a hangomat otthon, de tényleg csak nagyon ritkán fordul elő. Ja, és nem üvöltésig emelem.

Szerencsére elmúlt, reméljük ezután nem találkozunk ordítozó vagy diákokat vegzáló tanárokkal!

Nyilván nem könnyű a gyerekekkel. A fizetés szégyenletes, a társadalmi megbecsültség is az.

De attól még az ember csak jót szeretne a gyerekének.

Van BNO-kódja. Szóval technikailag az.

De persze, tudom, szimplán nem neurotipikus.

Sziasztok !

Olvastalak titeket most hétvégén (is) és sokszor csak pilláztam és szomorkodtam. Mármint azon, hogy némelyikőtök gyerekével hogy bántak a tanárok. Szándékosan nem írok pedagógust, mert az említetteknek a pedagógiai érzéke erősen konvergál a nullához. :(

Borzasztó volt még olvasni is. :(

Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy ahogy korábban írtam is, nálunk nem voltak nagyon durva dolgok, de azért azóta eszembe jutott más is.

Fiamék harmadik elején új napközis nevelőt kaptak. Fiatal, talpraesett csajnak tűnt az első szülőin. Aztán később kiderült, hogy kb. folyamatosan üvölt a gyerekekkel. A fiam akkor említette, hogy a csaj szokott kiabálni, de nem gondoltam annyira vészesnek. Egészen addig amíg egyszer amikor fiam beteg volt, be nem mentem a cuccaiért. Mentem fiam padjához és vettem ki a könyveket, füzeteket, amikor a tanárnő ordítani kezdett a padban ülő kislánnyal, hogy menjen arrébb, mert nem férek hozzá a cuccokhoz. Én úgy meglepődtem, hogy köpni-nyelni nem tudtam, nemhogy szólni az illető tanárnak. A kislánynak mondtam, hogy maradjon a helyén, így is odaférek. Ő kedvesen mosolygott rám. Én akkor nagyon sajnáltam a gyerekeket, persze fiamat is, hogy ilyen emberrel töltik a délutánjaikat. Szóltunk az osztályfőnöknek, aztán elküldték az iskolából a tanárnőt.

Harmadik osztály második félévében új napközis nevelőt kaptak. Középkorú hölgy, akiről ofő mondta, hogy ő nem szeret és nem szokott kiabálni. Ez tényleg nem volt jellemző, az viszont igen, hogy néha ok nélkül megszorongatta egy-egy gyerek vállát. Ezt így szó szerint. Volt olyan, hogy a gyerek felszisszent vagy sírva fakadt, mert fizikailag fájt neki a szorongatás. Akkor is nagyon sajnáltam a gyerekeket. Persze akkor is szóltunk az ofőnek, aki beszélt a tanárral és normalizálódni látszott a helyzet, meg aztán eljött az év vége. A tanárnő negyedikre már nem jött vissza.

Negyedikben nem volt fiaméknak napközis tanáruk, mindig más ment hozzájuk helyettesíteni. Az sem volt igazán jó, pedig a fent említette esetekhez hasonlók nem voltak.