Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Jó hallani Ági, hogy te már másodjára futsz neki sikeresen a terhességnek, ez szerintem nekünk nagyon nagy segítség, hogy megírod a tapasztalataidat, és látjuk, hogy jé, hát akkor meg lehet ezt csinálni. :) Köszönöm a drukkot, én meg neked drukkolok, hogy minden rendben legyen végig most is. :)

Tundeva én is tornázom, meg próbálom magam nem hergelni. :) A legnagyobb baj még mindig az, hogy túl sokat gondolok arra, hogy bármikor rosszul lehetek, emiatt pedig egy csomó dologtól félek. Megcsinálok ugyan mindent, csak közben félek, az meg nem jó eleve. Erről kellene valahogy leszokni.

160-170-es pulzusból nekem is kijutott sajnos, ezek a rohamok éjszaka jöttek leginkább, azért is gondoltam először hogy pánikroham. Aztán amikor terheléses vizsgálatot akartak velem csinálni a kardiológián, ott alapból, a pici izgalom hatására is felpörgött 166ra, nem is kellett futnom... meg az EKG-m is ronda volt a doki szerint.

Én Procoralant szedek, a 7,5 mg-osat felezem meg, és azt veszem be reggel-este. Először az 5 mg-osból vettem be napi kettőt, úgyhogy már ez is haladás. Viszont ez új gyógyszer még, kevés a tapasztalatuk vele kapcsolatban, ezért nem fogják engedni terhesség alatt, amíg tudnak adni régebbit,ami beválik.

Hallottam én is, hogy a terhesség kicsit alapból megemeli a pulzust, de szerencsére még ezt nem tapasztaltam. Nekem eleve kicsit magasabb volt. A ritmuszavart viszont nekem felerősítette sajnos.

Jól teszed, hogy készíted a szervezeted a babára, biztosan minden rendben lesz!

Szia Ági, de jó hogy írtál! Engem is érdekel, hogy lehet viselni a szívpanaszokat várandósan, mert csakúgy, mint Zenóbiáék, mi is jövőre tervezzük a családalapítást :)

Én addig próbálom erősíteni a szervezetemet, elkezdtem tornázni, figyelek rá,mit eszem, és próbálok nem stresszelni semmin, mert én is azt vettem észre, hogy az generálja a legtöbbször a szívproblémát.

Nekem indokolatlan sinus tachikardiám van, de gyógyszerrel most normális a pulzusom (átlag 60-80 között), viszont azt olvastam, hogy várandósan megemelkedik a normál pulzus is. Neked ezzel volt gondod? A verapamilt szedhetted azután végig? Szoptatni viszont gondolom már csak gyógyszer nélkül lehetett, ugye?

Igen, volt sokszor, hogy nagyon nehezen viseltem lelkileg. Viszont azt észrevettem, hogy azzal, ha "összetörök" csak még jobban rontom az állapotomat.

Hallottam olyat, hogy a terhesség meg is szüntetheti a szívpanaszokat. Gondolj erre Te is! Drukkolok neked!

Na tessék, hát veled nagyjából minden megtörtént, amitől én félek. :) Pont gondoltam rá, mikor olvastalak, hogy de jó, lehet valakitől terhesség témában első kézből információkat szerezni, de aztán eszembe jutott, hogy te ennek valószínűleg nem örülsz annyira. :)

A babát majd csak jövőre tervezzük, addig még szeretnék egy normális nőgyógyászt találni, akiben tényleg megbízhatok. Lelkileg hogy viseled ezt az egészet?

Szia Zenóbia!

Az első terhességemnél az orvosom nem vállalta a "hagyományos" szülést, kockázatosnak ítélte (mert ha pont a szülés közben jön ki a ritmuszavar, akkor nem tudok megfelelően együttműködni), így tervezett császárral "szültem" a 39.héten. Sajnos a műtét után nem úsztam meg a ritmuszavart, de jó helyen voltam, helyretették a szívemet és kb. 2 napra átköltöztettek a kardiológiai osztály őrzőjébe. Így visszagondolva, az egész abból a szempontból volt a legnehezebb, hogy addig nem láthattam a gyerekemet. Aztán hamar felépültem, nem volt semmi gond, még szoptatni is tudtam a babámat (1 évig).

A munkával kapcsolatban: az első terhességem alatt tanultam - ami úgy elég nehezen ment. Most másfél éves a babám, nem dolgozok, viszont a nőgyógyászom már a 6 hetes vizsgálatnál ráírta a papíromra, hogy veszélyeztetett terhes vagyok a PSVT miatt. Veszélyeztetett kismamák szerintem nemigen dolgozhatnak, vagy lehet hogy ez a munka nehézségétől függ....?

Az orvosom kardiológiai véleményt kért, meg azt mondta, hogy ha rosszul vagyok akkor menjek be a kórházba, hogy gyorsan ellássanak.

Annyit tudok tenni, hogy sokat pihenek és ha úgy érzem, hogy féreüt a szívem, megpróbálom pihenéssel, relaxálással megelőzni a bajt.

Ti mikorra tervezitek a babát?

szia Helena!

Nem tudom, szerintem tök normális, hogy félsz tőle, és hogy halálfélelmed van, a szívbaj ezzel jár, egészen másképp rossz mint mondjuk egy fejfájás. Hiába tudja az ember, hogy nem veszélyes elvileg, attól még olyankor ezt nehéz elhinni. Szerintem a pszichológus sem hülyeség, nekem is javasolta anno a doki, hogy ha nem tudom feldolgozni a félelmeimet, akkor vegyek igénybe külső segítséget. Nekem egy-egy nagy rosszullét után hónapokba telik feldolgozni. Ez nem egy kitaláció ez a betegség, és nem vagy selejt egyáltalán, nem tehetünk róla, hogy ez jutott. Szorítok, hogy fel tudd dolgozni könnyebben. :) Változtatni nem tudunk rajta, de azon tudunk, hogy minél egyszerűbben tudjunk vele együtt élni. Csak hát nem túl könnyű..

Szia Ági!

Hű, hát nem semmi ami veled is van. Nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen a terhességed alatt végig, és a bébivel is. A gyógyszer miatt ne izgulj, nekem azt mondták, hogy az első három hónap után simán lehet szedni, akkor már nem árthat. A muszáj meg nagy úr, a te egészséged is nagyon fontos. Hát én is nagyon félek, hogy mit fog kihozni a terhesség. Kérdezhetek ilyeneket, hogy hogyan szültél, volt-e valami kitétel a betegséged miatt? A terhesség alatt dolgozhatsz ugyanúgy? Mit mondtak a dokik, mire kell jobban odafigyelned emiatt?

Szia Zenóbia!

Csak bíztatni tudlak a gyermek vállalással kapcsolatban. Jól tudom, hogy nekünk így sokkal nehezebb, de ezért még nem szabad lemondanunk róla!!!

Sziasztok!

Ma találtam meg ezt a fórumot, vissza olvastam elég sok régi bejegyzést és sok esetben ráismertem a saját problémámra.

29 éves vagyok és 12 éves koromtól küzdök PSVT-vel. Korábban évente csak 2-3x jöttek a panaszok, max.1-2 óra alatt maguktól szűntek, ha mégsem, akkor ritkán előfordult, hogy verapamilt kaptam szuriban és az segített. 2009.-ben babát vállaltam, a terhesség sajna nekem jól felerősítette a panaszokat, néhányszor kellett vénásan verapamil is, szerencsére végül minden rendben lett, egészséges lett a babám. Most megint gyermeket várok - 14 hetes vagyok - és sajnos azt tapasztaltam, hogy a második terhességem hatására még jobban eldurvultak a dolgok... Sajnos már a 13. héten ügyeletre kellett mennem és 3db!!! szuri kellett, hogy leállítsák a ritmuszavaromat. Írtak gyógyszert is - verapamil tartalmút - amit rendszeresen kell szednem, ez nagyon nehéz döntés számomra, félek hogy terhelem vele a babám szivét. Próbálok azért optimista maradni, de néha nehéz...

Valakinek volt hasonló tapasztalata? Vállalt babát PSVT mellett? Ha igen, milyen gyógyszereket kapott?

Azt még nagyon fontosnak tartom leírni, hogy ha valaki hasonló helyzetben van és babára készül, nem akarom elrettenteni a történetemmel, mert olyan is van, hogy a terhesség alatt elmúlnak a szívpanaszok - és ebben kell bízni, de ha mégsem, akkor is megéri végigcsinálni!!!

Én másfélszer annyi vagyok, mint Ti, mégis ez a problémám, 12 éve már. Szerintem a mi korosztályunk nem NET- zik annyit, mint a Tietek. Egy negyvenes,ha beteg az már szinte természetes. Egy 30 éves pedig legyen csak egészséges,mint a makk. 32 voltam,amikor nekem előjött nagyon a bajom, előtte is volt már gyerekkoromtól, de amg nem volt jelentős a baj azt hittem ez így van jól, természetes volt, később viszont mikor sűrűsödötek a tüneteim, akkor jöttem,rá,hogy ez baj, de mindig is hajlamos voltam rá ezek szerint. Mindig is kalapálós volt a szívem,csak nem ennyire. Az ablációtól félek, nem szeretnék hamar belevágni, várok addig amíg lehet gyógyszerrel, de lehet a ti döntésetek a jobb, ki tudja mi mennyit árt a szívnek. Egyszer már mondta a kardiológusom, de mivel tudom,hogy nem 100% a hatásfok és lehetnek szövődmények is óvatos vagyok. Nekem eddig diagnosztikus katéterezéseim voltak, az is pont elég volt. Beszari vagyok. Kicsit irigyellek Titeket,mert már túl vagytok rajta. Úgy érzem,ha nem 100%-os az eredmény összességében jobban vagytok.

Mostanában sokszor vagyok panaszos. És egyre rosszabbul viselem lelkileg és fizikailag is. Félek visszamenni a kardiológushoz, mert nem tudom mi derül ki. Szóval ez olyan strucc effektus. Nem jó,de ez van, kell egy kicsit erősíteni a lelkem,hogy szembe merjek nézni a dolgaimmal.

Zenóbia, most nézem, pont egy idősek vagyunk :) egyébként érdekes, hogy a mi korosztályunkban nagyon felszaporodik a hasonló problémával küzdők száma... tipikus generációs betegség, azt olvastam.

Ez azért fura, nem?

Nekem azt mondta a kardiológusom, amíg lehet, nem ablál, mert azt túl sokszor nem lehet, és az én betegségemnél nagy az esély a kiújulásra. Minél többször égetnek el egy kicsi részt a sinus csomóból, annál nagyobb az esély, hogy egyszer csak elveszti a funkcióját, és akkor meg már pacemakert kell beültetni, hogy legyen valami, ami ritmust ad a szívnek :S

Úgyhogy én maradok a Procoralannál, ha meg jön a baba, megpróbálom letenni és csak alkalmanként, ha nagyon kell, bevenni Lokrent. Előtte azt vettem be 1-1-et, ha néha rosszul voltam, de állítólag az már elavult gyógyszer... hát nem tudom, de legalább olcsó :D

Sziasztok!

Voltam tegnap kardiológusnál, és rákérdeztem többek között a terhességre is. Ő is azt mondta amit Tundeva is, hogy beta blokkolót lehet szedni végig, az nem jelent problémát, olyat már látott is. A Rythmonormot viszont nem lehet az első három hónapban, csak nagyon indokolt esetben. Szerinte azt kellene, hogy amikor úgy döntünk, akkor a rythmonormot letenni, és megpróbálni anélkül. Ha mégis rosszul leszek közben, akkor majd beadnak egy adagot úgyis, de mégis jobb, mintha folyamatosan szedném. Amúgy meg fogalma sincs, mert mindenkiből mást hoz ki a terhesség, lehet hogy rosszabbul leszek, lehet, hogy jobban, nem lehet előre tudni. Biztatóan hangzik... :) Lassan egy nőgyógyász is aktuális lesz nálam, tőle is fogok érdeklődni erről a dologról, és remélem olyan pozitívan fog nyilatkozni mint Tundeva orvosa. Bár nekem a rythmonormot tuti el kell majd hagyni, ami nehéz lesz, mert az ad biztonságot, viszont nagyon nem szeretnék kilenc hónapig folyamatos pánikban lenni.

Megkérdeztem azt is, hogy vajon mi lehet a baj, hogy a műtét után újra kijött a dolog, mondta, hogy hát simán lehet, hogy egyszerűen csak regenerálódott az elégetett rész, és azt is mondta, hogy a túl sok abláció sem tesz jót, mert azért szűkűlnek tőle az erek. Miért van olyan érzésem, hogy ennek a technikának még kéne pár év fejlődés?

Szóval csak optimistán mindenki, mert az is hülyeség lenne, ha a félelem miatt nem csinálnánk semmit. :)

Sziasztok :) régen írtam, de olvaslak benneteket rendszeresen.

Én örülök, hogy a dokim ezt a sorrendet állította fel, és előbb a gyógyszeres kezeléssel próbálkoztunk, mert én azt mondom, bevált. Bár 1-2 rövid felpörgésem volt, amit én pánikszerű tünetnek vélek inkább, és néha vannak extráim is, de alapvetően jól vagyok. A stressz, szomorúság, érzelmileg nehéz időszakok persze megviselik a szívemet, de ezen szerintem egy gyógyszer sem tud változtatni, csak az önkontroll,amit igyekszem gyakorolni.

Én megkérdeztem a nőgyógyászomat, hogy most mi lesz, hogyan vállajak én gyereket így? Azt mondta, hogy rengeteg kismam szült már úgy, hogy gyógyszert kellett szednie, legtöbben betalocot szednek, és nem szokott gondot okozni. Nyilván eleinte meg kell próbálni anélkül, fokozatosan lecsökkenteni (én az 5mg ivabradin helyett már a 7,5-öset felezem, bár babát csak jövőre tervezünk :). De ha mégsem megy anélkül, akkor szedni kell.

Ha meg pánik, szorongás van, azt mondta a doki, legtöbbször a seduxen is megoldja alkalmanként, és azt is évek óta adják kismamáknak. Mindegyikre rá van írva, hogy ne szedd, ha terhes vagy, de igazából ezzel a gyártók védik magukat, mert papíron nem bizonyított, hogy ártalmatlanok a gyógyszerek a magzatra.

Én ennyit derítettem ki, remélem segítséget nyújtok ezzel nektek, kedves babára vágyó sorstársak :) Ne adjuk fel, igenis lehetünk anyák - Natalia, te már másodjára ;) Gondoljatok arra, mennyi kismama szenved magas vérnyomásban, gyakorlatilag ugyanezekkel a gyógyszerekkel csinálja végig, mégis egészséges babát hoz a világra.

Szia!

Hát,hogy nem sikerült nincs konkrét magyarázat van akinél már a 6.-at végzik szerintem ez fölösleges ,szerencsés az akinek sikerül ,de minek erőltetni ha nem megy.Milyen gyógyszert szedsz egyébként? Én rythmonorm-ot most.Mondjuk nekem extráim vannak ki tudja mitől alakult ki még 27 éves koromban.

Az az igazság ,hogy ez a Budapesti Orvos az 5. akinél járok ezért már nem akarok váltani.Mindenhol

ugyanaz jön ki sajna a gyógyszer csak jó estben 80%ban jó, rossz napokon 50% és szerintem már a létező összes betablokolót kiprobáltam egyik rosszabb mint a másik.Ezért bármilyen sikeres történetet örömmel olvasok, hátha benne van a megoldás számomra is.

Szia:)

Annyira más minden eset így szívbajon belül is, és annyira keveset tudunk szerintem erről az egészről még így is, hogy mi vagyunk a szenvedő alanyok. Én csak azt tudom elmondani, hogy én hogy érzem, és én azért nem fogom bevállalni még egyszer a közeljövőben, mert én előtte és utána is gyógyszerrel abszolút karbantartható voltam. Így inkább a gyógyszerszedést választom az újabb műtét ellenében. De pl. ha nem működnék jól gyógyszer mellett sem, akkor is más lenne a helyzet. Ha bizonytalan vagy nagyon, akkor talán érdemes lenne más orvossal is beszélni, aki mondjuk még egyáltalán nem látott, hogy ő vajon mit javasolna.

Értem. Amikor nem szedtem a gyógyszert, akkor nekem is ilyenekre jött ki, hogy pl. felcipeltem egy öt kilós szatyrot a lépcsőn, de gyógyszer mellett nekem csak nagyon ritkán okozott ez problémát, és akkor sem nagyot. A pánik hát igen, most én a citromfű teával próbálkozom este lefekvés előtt, hogy nyugodtan el tudjak aludni, ne a pulzusomat számolgassam, hogy félre üt-e vagy nem. :) A terhesség dologra hétfőn mindenképpen rákérdezek a dokinál, és kedden referálok. :)

Nekem még nincs gyerekem,de már lassan azért szeretnénk, csak nagyon fel kell rá készülnöm lelkileg, ezért szeretném nagyon körbejárni a témát. Neked nem mondtak erről semmit a dokik?

Szerintetek Lányok érdemes az ablátióban gondolkodni már írtam korábban nekem is 2 volt már és eredménytelenül.Az orvos Év elején is mondta a következőt, hiszen gyógyulni mentem Pestre indokkal gondoljam meg és döntsek de nem látom értelmét.

Iszonyatos lelki teher főleg a kudarc ,hogy fölösleges volt minden.Hát nem tudom gondolkodom de hát nagyon kevés áll mellette.

Ezek a begyorsulások főleg éjjel jönnek, hirtelen felébredéskor meg terheléskor(lépcsőzés, sietés, kapkodás, nem egyszer gugolásból felállás, egyszerűen csak a székből felállás és elindulás után) Az éjszakai az szerintem pánikos lehet, mert már előre félek tőle és bepánikolok, de ez más lap.

Az első terhességemnél minden rendben volt. Szülés után lett pajzsmirigy-túlmüködés, ez megint egy hosszú téma, de igazából ritmuszavar meg ilyesmi nem volt a 9 hónapban szerencsére. Tehát azt mondod, hogy az első három hónap ami rizikós? Utána lehet gyógyszert szedni?? Hát nem tudom, én is félek épp ezért a gyereket bevállani. Az én fiam 9 éves lesz szeptemberben. Neked még nincs gyermeked?