Kinek van szívritmuszavara, ki esett át szívkatéterezésen? (beszélgetős fórum)

Szia rhzs, nem igazán értem a gyógyszerellenességedet. lehet, hogy te azért voltál tőle zombi, mert túl erőset adtak elsőre, de sokunknak a gyógyszer biztosítja a tünetmentességet, a normális pihenésre való esélyt, vagy éppen azt, hogy a betegség ne súlyosbodjon.

Nekem személy szerint azt mondta a dokim, hogy ha nem kezdi kezelni a betegségemet, 10 év alatt tropára fogja verni a szívemet az örökös pörgés, és akkor már a komoly szívelégtelenség állapotában nem sokmindent lehet tenni a hosszú élet érdekében. Én ezt szeretném elkerülni, így inkább gyógyszert szedek. Igaz, csökkentjük folyamatosan a dózist, amennyire lehet. Elhagyni nem tudom, elhagyhatom-e valaha, de ha nem, nekem megéri a tudat, hogy még merhetek hosszabb távra is tervezni, mint 10 év :(

Mindenesetre ha gyógyszer nélkül is jól érzed magad és a dokid is úgy látja, nagyon jó dolog, hogy elhagyhatod a bogyókat :) De másnak a hirtelen gyógyszerelhagyás akár szívmegállást is okozhat, így ne bíztassunk rá senkit csak úgy...

Szia :)

na pontosan ez a cél, amit leírtál, a gyógyszer elhagyáson kívül :) Ez tök jó, hogy neked megy.:) Te is pitvarfibrillálós vagy ezek szerint, a magas pulzuson felül?

Helló Lányok :)

Igen, én sem iszom semmi koffeineset egyáltalán, de nálam sem ez a fő gond. Hanem amit mindketten írtatok, hogy én sem indulok neki szívesen külföldnek, repülőre meg fel sem merek szállni, mert mi van, ha pont akkor jön ki rajtam. Nagyjából mindennek úgy indulok neki, hogy bennem van a gondolat, hogy mi van ha pont akkor és pont ott, szóval baromi nehéz félelem nélkül élvezni az életet. De szerintem az a lényeg, hogy ennek ellenére is csináljuk a dolgokat, ne gubózzunk be, és egy idő után könnyebb lesz. Jucibb amiket írtál, azokat is teljesen megértem. Én pl. nem alszom egyedül soha. A tömegközlekedéssel nincs bajom, mert hát akkor ott biztos, hogy van valaki akitől lehet segítséget kérni. A motorozás is para, pedig csak utas vagyok. :)

Szerintem amíg túlsúlyban vannak azok a dolgok, amiktől csak félünk, de ennek ellenére csináljuk, addig nincs baj. Baj akkor van, ha már nem csak a kávéivásban korlátoz minket ez a dolog, hanem a normális életben. Hál istennek, úgy érzem, ez egyikünknél sem áll fenn, és mindannyian azon vagyunk, hogy túllépjünk ezen, ne pedig belesüllyedjünk, és ez a lényeg. :)

Drága Csajok!

Padlót fogtam a kábszeres sztoritól, és attól is, hogy nem volt gyógyszer. Ez Magyarország! Pontosabban a magyar eü.! Zenóbia! Nagyon durva a 300 as rosszulléted!

Engem is sok mindenben korlátoz ez az állapot:

-mindig átgondolom, melyik szomszéd van itthon, főleg, ha egyedül vagyok a 6 éves fiammal

-külföldre nem merek menni, ha mégis megteszem, gps-en áll. a kórházakat nézem( A betegség előtt voltam Egyiptomban, Tunéziában, Olasz, görög holland,svájc stb imádtam utázni)

-ha már jön egy extra, szaladok a frontinos üvegért-0,25ös

-soha nem hagyom lemerülni a telefonom aksiját-tudjak segítséget kérni

-a kisfiamat egyedül nem merem moziba vinni

-autóval csak városon belül (Nyíregyháza) közlekedek, de csak autóval megyek, nem merek közlekedési eszközre szállni.

Banyek, így utólag olvasva, tiszta ideggombóc vagyok, és van amit még le sem írtam!

segítséget kérni

Sziasztok!

Tundeva, én is jobban bízok a gyógyszerben, mint az ablációban. Viszont az orvosom nagyon ablációpárti...

Zenóbia, nálam is támaszt korlátokat ez a betegség. Kávét, alkoholt én sem iszok, nem dohányzok, sőt még fekete teát, kólát se nagyon szoktam inni. Ezek a dolgok nem hiányoznak, viszont az igen, hogy az utóbbi három évben teljesen lemondtam a külföldi utakról és a nagyobb túrákról. Korábban valahogy PSVT mellett is mertem ezeket, de mostanában már nem nagyon...

Azért bízok benne, hogy a jövőben ez még változni fog.

A kislányom még csak 19 hónapos, pont akkor lesz 2 éves, amikor elvileg érkezik majd a kistestvér. Szóval, nem tudom mit ért meg, de azt biztosan tudja, hogy "baba van a pocakomban". Már ő is szokta mondani, szereti megnézni, símogatni a hasamat. Viszont teljesen mégsem érti a dolgot, mert van, hogy a saját hasára mutatva is mondja hogy baba, meg pocakos bácsira is mondta már.

Sziasztok!

hát a kábszeres történet se semmi:)Nekem akkor volt ilyen, mikor először lettem rosszul, és a mentősök megkérdezték, hogy szívtam-e füvet, én meg elkezdtem röhögni, hogy na hát persze. De azóta nem feltételezték :)) Szegény, hát azért ez milyen szar már akkor amikor épp ott van az ember, hogy nem elég, hogy szarul vagy, még magyarázkodj is. Az ügyelet meg a másik, mondjuk azért ez kicsit súlyosabb probléma, mint a hányinger...

Az extrák elvileg mindenkinek vannak, csak szerintem mi mindent jobban észreveszünk, meg azért leht, hogy nekünk több van, mert gyanus, hogy másoknak nincs minden nap valami félreütés. Ti a mindennapi életben hogyan kezelitek ezt a dolgot? Van olyan, amiről lemondtatok a betegség miatt? Én iszonyúan próbálok úgy tenni, mintha nem lenne semmi bajom, de persze nem dohányzom már évek óta, nem kávézom, nem iszom csak egy pohár bort, figyelek, hogy kipihent legyek, nem futok maratont, szóval azért vannak dolgok, amiket emiatt nem csinálok meg, pedig lehet, hogy simán megtehetném. Ági, és a kislányod várja a kistesót? :)

Nálam a rosszullét erőteljes, nagyon gyors szívverésben nyilvánult meg, éjszaka arra ébredtem, hogy szakad rólam a víz, először melegem van, aztán elkezdek fázni, és végül görcsök jöttek rm, mint amikor lázgörcs rázza az embert (sajnos azt is megtapasztaltam már, 41 fokos láznál nem óhajtott kijönni az ügyelet, közölték telefonba édesanyámmal, hogy prizniceljünk...)

Alapvetően pedig azt jelenti nálam ez az indokolatlan sinus tachikardia, hogy egyszer csak fogja magát és beindul a szívem, pillanatok alatt felpörög akár 160-170es pulzussszámra, ha van kimerítő mozgás, vagy stressz, ha nincs. Amióta szedem a gyógyszert, azért ez szerencsére nem volt, sem a komolyabb rosszullét, maximum olyan, hogy valamin bestresszeltem, és attól kezdtem pörögni kicsit. De most már le tudom állítani, ha rákoncentrálok, hogy lenyugodjak.

Nekem is szokott néha extrákat ütni a szívem, mintha megbotlana, vagy beüt 1-1 nagyobbat, nagyritkán meg előfordul fél perces összevissza kalimpálás is, mintha sok kicsit, aztán 1-2 nagyobbat ütne.

Nekem is azt mondta a doki, hogy ennél a betegségtípusnál elég nagy az esély, hogy ablatio után kiújul, ezért is inkább gyógyszerrel próbálkoztunk.

Sziasztok!

Tundeva, milyen a "sinus tachikardia" ? Úgy értem, mit érzel? Olyan lehet, mintha normál állapotban úgy szaladna a szíved, mintha futnál?

Nekem a PSVT olyan, mintha remegne, rázkódna a szívem és közben pörög 180-nal.

Judit, köszönöm az infókat és azt kívánom Neked, hogy csak múló állapot legyen a tünet erősödés és gyógyulást hozzon az ablációd!

Zenóbia, nekem a legutóbbi "kórházas eset" előtt néhány nappal is volt egy rosszullétem. Akkor is berohantunk az ügyeletre (25 km) és amikor beértünk azt mondták, várjak a soromra, mert egy tucat beteg van előttem különböző rosszullétekkel - pl: hányinger, magas vérnyomás stb. Akkor annyira nagyon elkeseredtem,féltettem a babát, már-már elbőgtem magam és abban a percben visszaugrott a szívem szinusz ritmusba. :-) Jöttünk is haza azonnal. Az előtt pedig karácsony harmadnapján voltam rosszul. "Félreütések" a terhesség előrehaladtával szint mindennaposak...

Ezt leszámítva jól vagyok és próbálom azért élvezni is a terhességet. Ma pl. a kislányommal összeválogattuk azokat a játékokat, amiket csecsemő korában használt, megtisztogattuk és eltettük a pocaklakónak. :-)

Zenóbia, durva amit írtál, hogy nem volt megfelelő gyógyszer. Egyszer én is jártam hasonlóan. Nekem még a legdurvább "ügyeletes" sztorim az, amikor egy kissé tapasztalatlan doktornő úgy vélte, hogy a rosszullétemet kábítószer (!) váltotta ki, nem akart ellátni addig, amíg meg nem mondom, milyen drogot használta. Aztán szerencsére jött egy hozzáértő orvos és ellátott normálisan. :-) Ez utólag elég vicces volt. (De csak utólag)

Szép napot mindenkinek!

Sziasztok!

Nálam a bal kéz dolog nincs meg, a legutóbbi nagy rosszullétem az pl. a kocsiban az anyósülésen ülve jött, és még stresszes sem voltam, szóval semmi. Ezért is mondom, hogy hát ez teljesen kiszámíthatatlan, nem érdemes lemondani emiatt dolgokról. Annak én is nagyon örülök, hogy Ágica tudósítassz nekünk, szerintem is minden rendben lesz nálatok, csak pozitívan.:) Az én eddigi kardiológusaim leginkább tanácstalanok voltak a terhesség témában. A terhesség alatti ablációról meg azt gondolom, hogy baszki hát csak itt a fórumon van vagy tíz olyan ember, akinek nem sikerült 100%-ban a műtét, sőt, akkor mi a garancia, hogy terhesség alatt sikerülne. Ezért is hiszek én inkább a gyógyszerekben, ha van megfelelő, amivel karban lehet tartani, és a babának sem árt, akkor az a biztos. Én rytmonormot szedek, nekem eddig ez nagyon bejött, de az első három hónapban pl. nem lehet szedni. Addig majd marad a pozitív hozzáállás.:) meg a bisoblock, mert azt hiszem, azt lehet végig. Most épp ampullás rytmonormot próbálok szerezni, mert legutóbb az ügyeletnek nem volt, és jól beszivattak egy másik gyógyszerrel, ami nem hatott szart sem, és a mentős utána mondta, hogy szerezzek valahonnan, és legyen nálam, mert akkor ők beadják. Ágica és amúgy ilyen nagyobb rosszulléted milyen gyakran volt eddig? Nekem most húsvét előtt két és fél évvel volt az utolsó ennyire nagy, közben kisebbek voltak csak, amiket tök jól tudtam otthon is kezelni én is.

Tundeva neked is hajrá :) Jucibb sajnálom, hogy erősödnek a tüneteid, de amúgy állítólag ez normális, legalábbis a műtét után nekem ezt mondták, hogy kell egy kis idő, míg normalizálódik a helyzet, remélhetőleg nálad fog is. :)

Sziasztok Lányok!

Először is Ági! Vigyázz Magadra, és nagyon szép terhességet kívánok Neked!

A kérdésedre válaszolva, nem tudom eldönteni, hogy az abl. jót tett e, DE TÖBB ÓRÁS FELGYORSULÁSOM AZÓTA NEM VOLT( alig merem ezt leírni), de nem vagyok tünetmentes. Míg a műtét előtt az iszonyatos pulzusszám volt a legjellemzőbb, azóta cifrázva vannak tüneteim.

Pl.: három extra ütés egymás után, egy nagy extra ütés, dobogás a torkomban(előtte sose volt), és a legújabb, hogy már kétszer elkezdte a nagy felgyorsulást, de kb. 30 mp után abbahagyta. Tehát úgy érzem, hogy újra erősödnek a tüneteim.

Ági! Engem Debrecenben műtöttek, és találkoztam egy kismamával, akinek hasonló panaszai voltak, és a doki úgy döntött, ha a baba nagyobb lesz a pociban, orvosi team mellett megcsinálja az ablatiót.

Zenóbia! igazad van no para!

Én is előszedtem az agykontrolos anyxagokat.

Nagyon érdekes amit írtál, én már most tapasztalom kis adagokban, hogy ahány doki, annyi vélemény.

Nekem indokolatlan sinus tachikardiám van, amit valószínű egy nagyobb stressz hozott ki, a kardiológus mondta, hogy inkább gyógyszer, még gyerekvállalással is, a nőgyógyász meg azt mondta, no para, akár természetes úton is szülhetek, meg hogy majd kísérletezünk a gyógyszermennyiséggel, meg persze azzal, hogy melyik tartja fenn a normális pulzusomat. Lekopogom, mostanában elég jól vagyok, ha van is kilengés, igyekszem nem törődni vele, mert akkor el is múlik rögtön. Én meg vagyok győződve, hogy ha tudatosan kerülöm a stresszt és igyekszem felülemelkedni a problémákon, vissza tudom szorítani a betegséget.

Hallottam már máshol is, hogy a verapamil adható terhesség alatt, majd egyeztetek a dokimmal, hogy lehetőleg még előtte térjünk rá át, mert amit én szedek(ivabradin), nagyon jó, de új gyógyszer és nincs tapasztalatuk abban, milyen hatása van a magzatra. Ezért persze tiltólistán van.

Szia Tundeva!

Most a második trimeszterben már érzem, hogy kicsit emelkedett a pulzusom, de nem vészes. Annyi, hogy ha pl. sietősen felmegyek a lépcsőn, kicsit erősebben dobog a szívem és jobban kifulladok. A PSVT-k viszont sajna gyakoribbá váltak - szerencsére mostanában megúsztam néhány percesekkel.

Gyógyszerekről annyit, hogy nekem Isoptint ajánlottak.

Az Isoptin Verapamil hatóanyagú, utánanéztem magam is, egy elég komoly, amerikai, szakmai honlapon, hogy bizonyítottan lehet Verapamilt alkalmazni kismamáknál. Verapamilt, Isoptint használtál már?

Szerintem beszéld meg már most a kardiológusoddal, ha babát terveztek és beszéljétek meg milyen gyógyszer lehetőségeitek vannak.

Azt tapasztaltam, hogy nagyon különböző véleményt vallanak a PSVT-s terhességekről az orvosok. Amikor az első gyereket vártam, volt olyan orvos aki azt mondta, hogy ettől még rendben lesz a terhesség és volt olyan is, aki összeszidott, mondván abláció előtt/nélkül ezt felelőtlenség volt bevállalni. Volt aki azt mondta, hogy magam teszem tönkre, volt aki azt, hogy a gyereket és volt aki azt, hogy ne aggódjak valószínűleg minden rendben lesz... Szóval így telt az első terhességem de az eredmény egy fejlett, értelmes, egészséges kislány lett. (Aki már 19 hónapos nagylány!)

Bizakodni kell, a rossz gondolatokat pedig félretenni!

Ági, nagyon drukkolok neked, hogy minden jól menjen a várandósság alatt, ha lehet, írjál többet, hogy mennek a dolgok ilyenkor, milyen gyógyszereket engedélyeztek, milyen vizsgálatokra kell menned... én még előtte állok, és picit izgulok, hogy fog menni ez a babvárás hibás ketyegővel...

A pulzusod mennyivel emelkedett, mióta babát vársz? Hirtelen ugrott meg, vagy fokozatosan emelkedett?

Bocsi, ha sok a kérdés, de tényleg nagyon érdekel, mire számítsak.

Sziasztok :) Én egészen jól vagyok, bár néha félreüt a szívem, szerencsére a nagyobb gyorsulásokat megúsztam mostanában. 1-2 perces volt csak, mikor éjjel felriadtam valamire, de hamar rendeződött.

Az biztos, hogy a lelki problémák jelentősen befolyásolják, és az is érdekes, amit Ági te írtál, nekem is volt még tavaly többször olyanom, hogy pl. hajat akartam mosni a zuhany alatt, és ahogy felemeltem a bal kezem, elkezdett össze-vissza kalapálni a szívem.

sziasztok!

Helena, remélem már jobban vagy.

Zenóbia, nekem "pár másodpercem", ma legalább 3x volt, több órás pedig kb. 1 hónapja. Akkor sajna kórházban állították le.

Azt figyeltem meg magamon, hogy a rosszullétek gyakran időjárás változáskor jönnek ki. Van olyan is, hogy csak simán begyorsul a szívem, pl ébredés után, de az szinusz ritmusban van, kicsit pihizek és szépen fokozatosan lelassul. Viszont a PSVT-k hirtelen jönnek, hirtelen múlnak, nemigen tudom befolyásolni és azt észrevettem, hogy "hirtelen mozdulatok" (pl: ha lehajolok valamiért, vagy hirtelen felemelem a bal kezemet) szokták kizökkenteni a szívemet a normális ritmusból. Tudom, ez így viccesen hangzik, de nálam tényleg így van, valaki esetleg tapasztalt hasonlót?

Judit, az abláció náld semmit sem segített? Én még előtte vagyok, de nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e bevállalni, mert jót is, rosszat is hallok róla.

Ja és még azt is tapasztaltam - mert van tapasztalatom bőven, lassan 20 éve élek ezzel a betegséggel - szóval, nagyobb megrázkódtatások után gyakrabban előjöttek a PSVT-k. Oké, hogy ez nem pszihés betegség, de a lelki traumák igenis hatnak rá.

Magamról annyit, hogy már 18 hetes kismama vagyok, szerencsére mostanában megúsztam a durvább rosszulléteket (kop-kop-kop-kop) és próbálok nagyon optimista lenni, mert ez a legtöbb amit tehetek! :-)

Szép estét mindenkinek!

Sziasztok Lányok, hogy vagytok?

Judit ne haragudj, de a nokedlis sztorin jót vigyorogtam. :) Pont ezen voltam tegnap iszonyúan kiakadva, hogy semmi értelme a folyamatos parának, hiszen erre képtelenség felkészülni, nem lehet előre tudni, hogy mikor és mitől jön ki, akkor meg feleslegesen idegesítem magam. Én csak szimplán ledermedek ha van valami, és várom a csodát, hogy na most akkor abbahagyja-e vagy nem. Nektek milyen sűrűn szoktak amúgy kijönni ilyen komolyabb dolgok, amik nem csak pár másodpercesek?

Drága Lányok,Kedves Judit111!

Én a nov 2-ai ablatiom óta jobban érzem magam, de újra kezdenek a tüneteim beerősödni. Az elmúlt két hétben újra volt két, cirka fél perces pörgésem.

Judit! Neked ez az első ablatiod volt?

A második gyerekről már letettem, örülök, ha a gyönyörű hat éves kisfiamat fel tudom nevelni.

Tudjátok az alegnagyobb baj, ha jönnek ezek a gyorsulások, akkor még pánikba is esek. Komolyan mondom csajok, kész burleszk, amit olyankor művelek.Legutóbb egy tál nokedlt hajítottam el, mert kezdődött, és elszakadt az önkontroll.

Elkezdtem járni a ceragem nevű massageágyra. Áll.sok mindent gyógyít. Egyenlőre felerősödtek a tüneteim. Majd beszámolok Nektek róla.

Szia Judit!

Engem érdekelne hogyan zajlott az ablációd. Kérlek írj róla részletesebben. Pontosan milyen tipusú szívritmiszavarod volt? Nekem PSVT és eddig verapamillal, isoptinnal kezeltek. Én jelenleg eléggé félek a beavatkozástól, jelenleg a "majd valamikor" állásponton vagyok, szóval nem zárom ki a lehetőségét...

Köszönöm előre is!

Szervusztok ...

mindannyiótoknak üzenem, aki szívritmuszavrral küzd, ..ma este leirtam röviden Helenanak, (amit mindannyian elolvashattok), hogy én 27.-én estem át ezen a beavatkozáson, de bárkinek szivesen segítek, megnyugodni, félelmét eloszlatni, részletesebben leírni, hogy hogy folyik az egész beavatkozás.Igaz én jóval idösebb vagyok nálatok. Nem szabad félnetek, de tudom, ezzel én is így voltam...

Jóéjszakát kívánok Mindannyiótoknak, zavarok nélkül. Üdv: Judit

Kedves Helena,

veled érzek. A panaszaid sajnos nem oldódnak meg, bizonyos relaxálással, olvasás és egyéb nyugtató elterelési elfoglaltságokkal.Sajnos a szívritmuszavar manapság népbetegség, de mindenesetre kardiológushoz kell fordulnod. Ott mindenre pontos felvilágosítást adnak, hogy szükséges e ablació elvégzése. Nálam május 27.-én végezték el ezt a mütétet Bp.-en. Megjegyzem én már benne vagyok jól a korban. Azonban nem mondom, hogy kellemes beavatkozás, de nem annyira fájdalmas, mint egyesek hiszik. Persze mindenkinél más a fájdalom türés határa. Ha bövebben szeretnél erröl tudni, irj nyugodtan, szivesen segítek és részletesen elmesélem mi és hogy volt. Megjegyzem, ma már egy "Stammtisch esten voltam, pedig holnap lesz egy hete, hogy mütöttek). Ne csüggedj, gondolkodj pozitívan. Üdv. Judit

Sziasztok,

A terhesség mindenkinek veszélyes üzem, csak mi még akkor szembesülünk a baj lehetőségével,mikor még be sem következett a terhesség alatt. Ettől sokkal súlyosabb betegségeket kihozhat a terhesség, van akinek a veséje felmondja szolgálatot, daganatos betegsége kezdődik és hirtelen lesz súlyos. Erre kell gondolni, nem szabad végig izgulni a 9 hónapot, mert akkor az egész egy rémálom lesz. Olyan kevésszer adatiki meg a terhesség és szülés élménye,hogy nagyon meg kell becsülni és vigyázni kell,hogy magunk ne rontsuk el. A nőgyógyászok nemigen értenek a ritmuszavarhoz,így szerintem nőgyógyász és kardiológus kell a terhesgondozáshoz. Addig, amíg a magas pulzus ellenére kitart a keringés a baba nem károsodik. Az olyan hosszú esetekre kell gondolni,amik akár egy napig is elhúzódnak. Erős az emberi szervezet. Én elrontottam sose tudtam boldog, laza várandós lenni, végigszorongtam minden terhességemet, nem lett volna szabad. Tudatosan készülni kell jóra.Talán ez a megoldás.Boldogan,kiegyensúlyozottan kell várni a csöppséget.

Igen, ezekkel védem magam én is, utazáskor olvasás, zenehallgatás, néha agykontroll, ha sikerül, este pedig a tv-re alszom el, minimális hangerőn van és be van állítva rajta az automatikus kikapcsolás bizonyos idő után.

Magnéziumot sokáig szedtem, hol jobban voltam, hol nem, egyértelműen nem tudom bizonyítani a pozitív hatását.

Mindenképpen az kell, hogy találjunk magunknak értelmes elfoglaltságot, addig sem érünk rá figyelni a szívműködésünket, mert ennek a betegségnek egy része sajnos valóban általunk generálódik :(

Sziasztok!

Mivel a félelmek ellen nincs tabletta, mert hát ezek nem pánikrohamok, csak sima félelemérzet, ezért kénytelenek vagyunk másképp megoldani. :) Mostanában kezdtem kipróbálni dolgokat, pl. agykontroll, amiben egyáltalán nem hittem eddig, de hátha segít mégis. Esténként citromfű tea, magne b6-ot is szedek, a nyugalmam érdekében, mert hátha ezek is. Nekem még az olvasás segít nagyon sokat, utazásnál folyamatosan olvasok mindig, jót tesz a hülye gondolatok ellen.

Többiek (Natalia, Tundeva, Lara, Helena) hogy vagytok?

Sziasztok!

Zenóbia, igen, nekem is mondták, hogy lehet megoldaná a gondomat az abláció. Viszont még a terhességek előtt elég jól tudtam kezelni ezt a problémát. Évente 2x3x esetleg 4x jelentkeztek a rosszullétek, legtöbbször maguktól szűntek, szinte semmiben sem korlátoztak, ugyanúgy éltem, mint bármelyik másik fiatal. Amikor terhes lettem és erősödtek a panaszok, sokan ajánlották az ablációt - persze megfelelő sugárvédelem mellett, de babával a pocakban én nem mertem bevállani. Halogattam, hogy majd szülés után megcsinálják, de féltem is tőle nagyon, szóval nem nagyon akartam, aztán jött a második baba...

Tundeva, nekem kétszer volt olyan, hogy arra ébredtem álmomból az éjszaka közepén, hogy kijött a ritmuszavarom. Egyszer sajna kórház is lett a vége. Ezek után az ember könnyen pánikol, figyeli a pulzusát, ledermed ha félreüt a szíve stb.... Nekem az jött be ilyen esetekre, hogy mindig kéznél van néhány nyugis cd és fülhallgatós lejátszó. Hallgatok valami jó zenét, gondolok valami szépre, vagy csak relaxálok. Néha egy jó könyv, vagy film is segít - csak ezekhez már fel kell kelni az ágyból. Elterelem valahogy a figyelmem és ez azért is jó, mert azóta a családtagjaimat sem riogatom a nyavajámmal az éjszaka közepén. :-)

Szia Helena. Hogy vagy?

Szép estét mindenkinek!