Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

#szórakozás #média

❮❮ ❮ ... 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 ... ❯ ❯❯

10050. D1zsúlika

2022. dec. 19. 18:51

JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

10049. gabikka

2022. dec. 19. 18:29

Kristina Calu - Valaki

Vagyok-e valaki, olykor ezt kérdezem

Mert néha nem érzem, hogy létezem

Csak kóborolok napjaim ösvényein

Így múlnak el lassan heteim, éveim

Mit kéne tennem, hogy érezzem a valamit?

Hogy lássam végre a tükörben a valakit?

Nem elég a jóság, a szívből jövő szeretet

Még mindig úgy hiszem, nem tettem eleget

Szeretnék végre az a valaki lenni

Ki úgy érzi, reggel érdemes felkelni

Látni magam előtt az élet értelmét

S nem azt gondolni, fáraszt az ébrenlét

Azt kérdezem: Te is voltál-e már így?

Százszor is, mosolyogsz, ez sokat segít

E mosolytól megrepedeznek kétségeim falai

Tán holnap majd elhiszem, hogy vagyok valaki.

10048. D1zsúlika

2022. dec. 18. 19:45

József Attila: KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,

amikor akad más is,

hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké

éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

10047. D1zsúlika

2022. dec. 18. 19:38

Csoóri Sándor: Aranyvasárnap

Aranyvasárnap…

Mit vegyek neked?

Nyitva az ég, nyitva a boltok.

Egy kis életet kellene még, ha lehetne,

tűlevél-szagút, hiszen karácsony közeledik

s néhány napos napot az esztendőből

és engesztelhetetlen, nagy téli esőt,

amely veled együtt a földbe mosna.

Amíg te éltél s a gesztenyelombokat

itt bókoltattad a fejem körül,

nem is volt halál –

S ó, az a szörnyű helycsere mit tett velem!

Te sehol, a halál pedig a zöld befőttesüvegek

homályos domborulatán is körbesétál,

előmászik a könyveimből,

mint kenyeresruhából éhes hangya,

jön a sötétség vele,

a düh, a szégyen,

jön a tolongó semmi a lépcsőházból,

hálóinged helyett a szemfedőd –

Úristen, most tudom csak, hogy mindenki őrült,

akit a halál megérint

és szájába kihűlt hajszálat kever –

Te is csak beszéltetsz engem

végig a Mártírok útján magamban,

csöpög fejemre a háztetőkről a lúgos hólé,

csöppre csöpp, mint az elítéltre.

10046. gabikka

2022. dec. 18. 10:16

Juhász Gyula : Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Behegesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

10045. D1zsúlika

2022. dec. 17. 20:07

Kun Magdolna: Ahogy idősödöm

Ahogy idősödöm, egyre jobban érzem,

becsülni kell minden napot, mely adódik még nékem,

becsülni és megköszönni a magasságos égnek,

hogy nem hagyott el erőm, s hogy van még bennem élet.

Mert amíg van erő bennem, tán remélhetem azt,

hogy része lehet életemnek a következő nap,

és az azt követő újabb nap, melyben ismét meglelem,

azon apró csodákat, mikért érdemes élnem.

Sok évtized elszaladt már, s az időm egyre fogy,

mert úgy születtünk, hogy nem lehetünk halhatatlanok,

hiszen mindenkinek ki van szabva másodpercre tán,

hogy mikor fénylik fel előtte egy másik útirány.

10044. D1zsúlika

2022. dec. 17. 20:04

Reviczky Gyula: Egyedül

Magány! Magány, téged szeretlek!

De csönded mégis fáj nekem,

Ha úgy magamban elmerengek,

S végig tekintek éltemen,

Egy szó, mint kő, szívemre nehezül:

Egyedül, egyedül!

Azt hallom a zajos teremben:

Ezek közt senki sem szeret!

S hallom: nem ért itt senki engem!

Ha emberek közé megyek,

Szívem e hangtól sohse menekül:

Egyedül, egyedül!

Ott fészkel állandón szívembe'

Rossz álmaival a bús magány,

S úgy megpanaszlok éjjelente

S kérdem: nincs hát sehol tanyám?

És könnyre könny lassan szemembe gyül:

Egyedül! Egyedül!

10043. gabikka

2022. dec. 17. 09:03

"Lassíts,

Az idő úgyis rohan,

Ezt elfelejtik sokan!

Szelektálj, mi fontos, mi az, mi nem:

Nem kell megfelelned úton-útfélen,

Mert ha átrepül feletted az őrangyalod,

Másként festeni a múltat hiába akarod,

Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod.."

(Pocsai Piroska: Ne siess! -versrészlet)

10042. D1zsúlika

2022. dec. 16. 17:41

Várnai Zseni: Szolgálj szívem

Csak kitartás! - biztatom magam,

még futni kell, még minden messze van.

Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,

jaj, meg ne állj az úton hirtelen

sok a dolgunk még s nem mutathatom,

hogy a harcot már nem bírom nagyon,

és este ha ágyamba roskadok,

érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,

elkoptunk, de ne sejtse senki sem,

higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,

nem irgalmaznak ám az emberek,

csak hajtsd a vért, arcom piros legyen

frissen induljak minden reggelen,

csak én tudom, ha ágyba roskadok

estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén

a két vonás már mély lett és kemény,

sokat sírtam, eső után a föld

ilyen barázdált, csapzott elgyötört...

de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,

arcom hegy- völgye lágyan kisimul,

csak este ha ágyba roskadok,

érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kitartás, - kipp-kopp... pontosan,

holnap sikerül megint biztosan,

a félúton, szívem jaj meg ne állj

kipp- kopp... tovább is híven kalapálj,

a hegynek föl kicsit nehéz az út,

szív kell hozzá, de aki oda jut,

a csillagok közt csillagként ragyog...

csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...

Most meg- megállok s felfohászkodom;

- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj

szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...

Csak kis kitartás, meg egy erős iram,

fussunk dalolva bátran és vígan...

de este már a dal is csak dadog;

altassatok el engem, csillagok!

10041. D1zsúlika

2022. dec. 16. 17:35

Botos Anita: Hirtelen jött vers!

Olykor túl gyorsan múlnak el az évek.

Észre sem vesszük, és elillan egy élet.

Mire feleszmélünk, nincs többé velünk.

Csak a puszta emléke kíséri életünk.

Hiányát pótolni hogyan kell? És feledni?

Kérdések, mikre tán senki nem tud felelni.

Néha csak úgy bevillan, és észreveszed.

Lehet bármi, hiánya végigkíséri az életed.

Hmm... Apa? Anya? Szerelem és ezernyi dolog lehet,

Minek hiánya nélkül életed tán boldogabb lehet.

Viszont kinek mindez megvan? Értékeli talán?

Elmondja, mennyire szereti? Minden nap, éjszakán?

Megbecsüli azt, amiért más ezer hálát adna?

Boldog, hogy mellette van szerető családja?

Az élet rövid, az idő túl gyorsan telik.

Szeressünk addig, míg az égiek engedik.

Mutassuk ki! Éreztessük, hogy szeretünk!

Addig, míg lehet, csak ne késlekedjünk.

10040. gabikka

2022. dec. 16. 09:37

Benedek Elek: Várok egy estét...

Várok egy estét... Várva- várom.

Pedig rég elszállt ifjúságom.

Száll, száll a lelkem, nem pihenve,

Száll messze földre, Betlehembe.

Millió csillag ragyog az égen,

De nem világit egy se nékem,

Mit én keresek, az a csillag

Messze, messze, Keleten csillog.

Várok egy estét... minek várom?

Hisz már az élet őszét járom.

Hiába állok én már lesbe,

Nem énnekem szól ez az este.

És várom mégis epedően,

Habár a napom lemenőben.

Várom, mint várták hajdanában

A pásztorok a pusztaságban.

Érzem, szívemnek ifjodása

Ama csillagnak ragyogása,

S unokáimmal összebújva,

Ez estén gyermek leszek újra.

Várok egy estét... Várva- várom,

Reszkető karomat kitárom.

Örüljetek, közeleg az angyal,

A szózatos arany haranggal!

Örülj te is, öreg szívem te!

Új élet száll a kebelembe.

Nem érzem már az öregségem

Feltámadott szép gyermekségem.

10039. gabikka

2022. dec. 15. 10:01

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Havat szórnék a világra

így december közepén!

Havat szórnék a szívekre,

rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,

érezné, milyen hideg,

de amikor elolvadna,

ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől

lángra gyúlna minden szív,

s érezné, hogy szép az élet,

és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ

csak látszatra oly rideg,

de elolvad minden bánat,

ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,

rátok is essen a hó!

Kapjátok meg üzenetem:

– Emberek, szeretni jó!

10038. D1zsúlika

2022. dec. 14. 19:46

Kun Magdolna: Csak a mának élj...

Ne tervezd a jövőt, sem a holnapot,

ma élj meg minden szép pillanatot,

ma legyél vidám, ma legyél boldog,

ma vess le válladról minden földi gondot,

mert a holnapban nem bízhatunk meg,

hisz elég egy perc, és befejezett lesz

mindaz mit álmodtunk, mit tervbe vétettünk,

mert hittük, elég idővel rendelkezhetünk.

Életünk hosszát nem mi szabjuk meg,

s nem mi állítjuk meg az időkereket,

mert az időkerék forgását ott állítják meg,

ahol ajándékba kaptuk ezt a földi életet.

10037. D1zsúlika

2022. dec. 14. 19:43

Horváth M. Zsuzsanna: Csendpercek

Virág szirmait nem kötheted ághoz,

sorsuk a repülés, széllel most szálljon.

Gallyak közt ezüstös ökörnyál libben,

harmatcseppekkel hintázik frissen.

Korhadt ágak egymást némán karolják,

múlt emlékképeit csendesen dalolják.

Mohás avar alatt életre kel milliónyi élet,

éltető gyökér közt örök körforgás léte.

Bíborszínű hajnal palástja bársony,

álmot sző köré a csendfonál vágyón.

Lomb közé rejtve van, éveknek súlya,

kitaposott ösvény őseink útja.

10036. gabikka

2022. dec. 14. 10:50

Márai Sándor – Ajándék 🎀

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

10035. D1zsúlika

2022. dec. 13. 18:32

Bizalom - Szeretet

A bizalom nemcsak egy szó,

Mit kimondani is nehéz,

A bizalom egy törékeny kincs,

Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,

Melyen mi is végig megyünk,

S, hogy nehéz lesz-e járni rajta

Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj

Mit másoktól kaphatunk,

S bizony e ritka kincsért sokszor

Nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út

Egy másik ember szívébe,

S csak akkor tudjuk mennyit ér

Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés

Mert bízni csak szeretve tudunk,

S e szeretetben a legszebb az

Ha a másiktól bizalmat kapunk...

(Ismeretlen)

10034. D1zsúlika

2022. dec. 13. 17:47

Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet...

Úgy kellene a szeretet,

mint utolsó darab kenyér,

mit odalöknek teneked:

– Nesze koldus, ma még egyél!

De hová lettek álmaink,

az igazak, a közösek,

mit megálmodtak nagyjaink,

kik nem voltak még gőgösek?

Hát csak a küzdelem marad?

A “bízva bízz” frázis csupán?

A világ nélkülünk halad,

s mi bámuljuk csak ostobán?

Úgy kellene a szeretet,

mint utolsó kenyérdarab,

mely csillapítja éhedet,

s az illúzió fennmarad.

Hogy élünk még a mában itt,

hogy van miért és van kiért,

s van még ki jóérzést tanít,

egy eljövendő holnapért.

De jaj, ha elvész az a hit,

ha bennünk szakad az a szó,

mit nem merünk kimondani,

mert lázadozni nem való!

Úgy kellene a szeretet,

a pénz, a vagyon mit sem ér!

Jó lakatni a lelkeket,

ha van még szóból gyúrt kenyér!

10033. gabikka

2022. dec. 13. 10:15

Tóthárpád Ferenc Szórom a mákot

Luca, Luca széke

elkészül-e végre?

Édesapám faragja,

Kész már minden darabja.

Össze kéne rakni!

Minek még faragni?

Türelmetlen gyermekek

Várják már az ünnepet.

Karácsonykor éjjel

Félve nézek széjjel.

Szórom, szórom a mákot,

Nagyon-nagyon vigyázok.

Éjfélkor felcsendül,

Hálaének zendül.

Minden hívõ énekel,

Szentmisével ünnepel.

Felállok a székre,

Luca-, Luca-székre.

Templomajtók, nyíljatok!

Boszorkányok, fussatok!

10032. D1zsúlika

2022. dec. 11. 19:43

Czimmermann Nikolett - Még egy kanócnyi idő

(Advent harmadik vasárnapja)

Ma este meggyújtom a harmadik lángot,

Kizárom házamból a sötét világot.

Családom fényét tenyerem mögé rejtem,

Melegítse kissé most az én lelenc lelkem.

Háromig számoltunk, csak egy kanóc vár,

Már szívembe merült ez a régi hagyomány.

Képzeletben csöpp arcodon táncol gyertyafény,

S pocakomban rugdalózik egy másik kicsi lény.

De ketten vagyunk csupán, egymás kezét fogva,

Nem ünnepelhetünk könnyekkel, zokogva.

Hálásnak kell lennünk egymásért a Sorsnak,

S szebb jövőt álmodni eljön majd a holnap.

Egy kanócnyi idő, s az Ünnep átölel,

Szeretettel ömleszt, vérző sebet köt el,

S mi nem tehetjük meg, hogy fényünkkel állva,

Bezárjuk az ajtót a havas, téli tájra.

Mély levegő... s ahogy tüdőnkből kiárad,

Magával sodor mindent, mi bánat.

Így mire a negyedik is megérik a fényre,

Őszinte mosollyal kerülhet lelkünk kiskertjébe.

10031. gabikka

2022. dec. 11. 12:04

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

10030. gabikka

2022. dec. 10. 12:07

Meggyesi Éva:

Múlnak az évek

Megváltoztam. Múlnak az évek.

Ma már egészen más vagyok,

másképp látom az őszi kertet,

másképp érzem az illatot.

Nemrég még hamvas rózsa nyílott

a sűrű, zöldülő bokrokon,

ma már lehulltak, s ott hevernek

a dértől gyöngyöző pázsiton.

Elhervadtak, ahogyan én is,

bár a szívem még úgy dobog

mint rég, amikor ifjú voltam,

s nem voltak ráncok arcomon.

De a szívem még ugyanúgy érez,

ma is éppen úgy szeretek

minden jót, amely boldoggá tesz,

s megszépíti az életem.

Ha eső mosott, én bőrig áztam,

s habár a testem remegett,

szívemből olyan melegség áradt,

mely messze űzte a hideget.

Ha vihar volt, gyakran megtépázott,

összetörve a lelkemet,

s mégis: annyiszor talpra álltam!

Mindig volt, ami éltetett.

Ha hideg volt, remegve, félve

őriztem azt, akit szeretek,

meleg kabátként átölelve,

hogy elűzzem tőle a hideget.

S most itt vagyok. Hajamra dér hull,

arcomra sűrű köd szitál,

egyedül, mint egy gyönge nyárfa,

amely oltalmat nem talál.

Mégsem félek, hisz van miért élnem!

Van két gyönyörű gyermekem!

S szeretnék értük többet tenni,

hogy ők boldogok legyenek.

Istentől már csak annyit kérek,

csak annyit adjon még énnekem,

hogy tudjak még nekik valamit adni,

amíg a földön megleszek.

10029. D1zsúlika

2022. dec. 9. 22:12

Kassák Lajos: Advent van

Advent van, s átjárja lelkem

szeretet és az emlékezés.

Rájövök ismét-tán ezredszer-

hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Szeretni szóban és tettekben,

hinni, remélni szüntelen.

Táplálni kell mosollyal, öleléssel,

hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban

gyermeki önmagamba újra…

látom, amint jancsi-kályha mellett

anyám fagyos lábujjamat gyúrja.

Hársfa teát tölt poharamba -

˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝

Átmelegedett a testem, valóban

s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg.

Ölelés, szeretet, gondoskodás

ezek voltak mitől az a ˝jó˝

A testem és a lelkem járta át.

Ez adta azt a boldog érzést,

mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.

Hiánya - így advent idejében -

fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra,

ami a konyhát járta át,

mikor sült a finom mézes,

és a lágyan foszló mákos kalács.

Arca piros volt az izgalomtól,

mikor a szobába engedett,

csilingelt egy üvegpohár szélén:

˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝

Futottunk mind a fenyő köré,

ámultunk, örültünk nagyon.

Ezt a boldog érzést fiaimnak

minden karácsonykor átadom.

Már negyedszer töltjük el nélküle

a karácsony szent ünnepét,

de lelkemben ott mosolyog képe,

ahogy átöleli hét kisgyermekét.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,

ha gyertyafényben rá emlékezünk

s tudom - onnan fentről ő is nézi:

Ugye mindenkit szeretünk?

Jusson szép szóból bárkinek!

Simogató, ölelő kezekből,

mosolytól csillogó szemekből

áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból,

áhítat járja át a lelkeket!

A szeretetet, mit tőle tanultunk

naponta adjuk át mindenkinek.

10028. D1zsúlika

2022. dec. 9. 21:56

Katona Bálint: Maradék idő...

Szeretni még egyszer,

halálosan, aki vár.

Mosolyt venni még,

mielőtt a bolt bezár.

Napot látni még,

mielőtt az est leszáll.

Élni még egy kicsit

mielőtt a szív megáll.

Utoljára valakiben

hinni volna jó,

ne vesszen kárba

a kimondatlan szó.

Örülni valaminek,

ami szép, ami jó,

mielőtt a szívben

esni kezd a hó….

Mert a maradék idő

már nem eladó….

10027. gabikka

2022. dec. 9. 10:32

ARANYOSI ERVIN - MI LENNE, HA A KARÁCSONY…

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?

Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?

Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?

Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,

szeretettel beragyognánk az egész világot?

Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,

ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?

Szeretetben és békében kezdenénk új évet?

Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?

Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,

s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?

Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,

s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

10026. gabikka

2022. dec. 8. 09:42

Babits Mihály i

"Névnap: Mária neve

zengi át a tengert,

kit az Isten eleve

anyja gyanánt szentelt.

Ej haj gyöngy a nap,

Gyöngyfüzér az év:

minden nap egy névnap,

minden gyöngy egy név."

10025. D1zsúlika

2022. dec. 8. 07:57

Horváth Attila: Ajándék

Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek.

Gondolkodtam, mit is adhatnék neked,

amit csak én adhatok,

amiről te is tudod,

hogy igazán én vagyok.

Minden gazdagságom, hangok és szavak,

néhány általuk kimondott gondolat.

Egyet elmondtam neked,

hogyha igaznak hiszed,

mondd el mindenkinek.

Kívánj a szónak nyílt utat,

és a dalnak tiszta hangokat.

Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,

ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,

s csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed.

Hisz te is úgy élsz, ahogy én.

Te is azt álmodod, amit én.

Legalábbis úgy szeretném.

10024. D1zsúlika

2022. dec. 7. 18:13

Horváth M. Zsuzsanna: Ünnepvárás…

Szitáló hó háztetőkre takarót von,

jeges tél az ágakra zúzmarát fon.

Hópelyhek táncolnak a széllel,

szívemben az ünnep közeledtét érzem.

Fehér hópaplan öleli a tájat,

fagyöngy, gyöngyszemcsés varázslat.

A téren feldíszített fenyő áll,

színes üveggömbökre hópehely száll.

Szemekben könnycsepp csillan,

szeretetangyal simogatást oszt ma.

Szomorúság, bánat lelkekben ne legyen,

a rosszat feledjed, helyébe lépjen a szeretet!

Az év minden napján ezt kellene tenni,

a haragot, a gonoszt örökre elűzni! -

Mosoly az arcokon, összefonódó kezek,

halvány gyertyaláng, melegen ölel.

Csillagszóró csillámport lövell,

Karácsony ünnepe, itt van oly közel.

10023. gabikka

2022. dec. 7. 09:59

LIEBE ATTILA - JÁTSSZ EL EGY DALT

Amikor nem simogatnak a napsugarak,

Mert lustábban kel fel a Nap,

Amikor nem hallatszik tücsök-hegedű,

Mert fakóbban zöldell a fű:

Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,

Segít elfeledni, hogy valahol baj van.

Amikor nem csengetnek rád a barátok,

Mert kihűltek már a régi álmok,

Amikor ürességtől hideg az ágyad,

Mert ellustultak benned a vágyak:

Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,

Segít elfeledni, hogy valahol baj van.

Amikor hiába vársz egy őszinte szóra,

Mert por rakódott rá a jóra,

Amikor eleged van magad körül mindenből,

Mert csak a neheze jut az életből:

Játssz el egy dalt – csak úgy magadnak halkan,

Segít elfeledni, hogy valahol baj van.

Amikor már csak feledés az élet,

s nem férnek bele lázadó remények,

mikor mindenki mást mond mint amit gondol,

s lelkedben a meg nem értés tombol: