Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Petőfi Sándor: ÚJÉV NAPJÁN, 1849

Megérte ezt az évet is,

Megérte a magyar haza:

A vészes égen elborult,

De nem esett le csillaga.

Meg van vagdalva, vérzik a kezünk.

De azért még elbírja fegyverünk,

S amerre vág,

Ott hagyja fájó vérnyomát.

Ott hagyja fájó vérnyomát,

Haramja csorda, képeden!

Hogy majd az ítéletnapon

E bélyeg vádolód legyen,

Vádolód az isten szine előtt,

És gyujtsa rettentő haragra őt,

Te ellened,

Ki ránk veszett fogad fened!

De mi az ítélet nekünk?

Ha lesz is az, sokára lesz!

És ami több, és ami fő:

Az isten könyörűletes.

Még majd kegyelmet adna nékik ő...

Ne várakozzunk; e vérengező

Kutyák felett

Tartsunk magunk itéletet!

Tartsunk oly véritéletet,

Hogy elborzadjon a világ;

Majd addig szórjuk rájok a

Szörnyű halálos nyavalyát,

Amíg hirmondónak marad csak egy,

Ki majd otthon reszketve mondja meg,

Hogy jaj neki,

Ki a magyart nem tiszteli!

Nekünk most az isten kevés,

Mert ő nem eléggé kemény;

Hozzád imádkozom, pokol,

Az új esztendő reggelén:

"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,

Hogy ne ismerjünk könyörületet,

Mig e gazok

Közűl a földön egy mozog!"

Debrecen, 1849. január 1.

Katona Bálint - Maradék idő

Szeretni még egyszer,

halálosan, aki vár.

Mosolyt venni még,

mielőtt a bolt bezár.

Napot látni még,

mielőtt az est leszáll.

Élni még egy kicsit

mielőtt a szív megáll.

.

Utoljára valakiben

hinni volna jó,

ne vesszen kárba a kimondatlan szó.

Örülni valaminek,

ami szép, ami jó,

mielőtt a szívben esni kezd a hó….

Mert a maradék idő

már nem eladó….

Vona Erzsébet Cecília: Ötven felett...

Azt hiszed, delelő után alkony következik?

Tévedsz, a verőfényes délután közbe esik!

Világ szépségei Neked még felragyognak,

Ismeretlent a holnap ígéri szebbnek, jobbnak.

Azt hiszed, a virág ősszel örökre múlik el?

De télben megpihen, tavasszal új életre kel!

Észrevétlen, hangtalan nem éghetsz el,

Gyertyacsonk is nagy lánggal lobban fel!

Nem kell várnod, itt a napfényes délután.

Minden évszak, pihenést hoz ezután.

Életed lángja égjen, sokára lobbanjon el!

Holnapok ígérete üdítsen naponta fel.

Ültettél fákat, neveltél sok embervirágot,

Próbáltad jóra bírni, jobbá tenni a világot.

Ha kiáltott a baj, siettél, hogy szűnjön,

Saját fájdalmad mindig kisebbnek tűnjön.

Emberi szívekhez építettél sima utat,

Lelkeddel kövezted ki rajta a hidat.

Dolgoztál értelmes, emberibb életért.

Pihenj most, csupán csak önmagadért!

Pihenj, dalolj, örülj, válts más nézetet,

Éld tovább most már a saját Életed.

Nyugvó napnak is van még fénye, ereje,

Életednek ez a pihentető, nyugodt deleje.

Ne várd még létednek komor alkonyát,

Hisz át kell élned még száz csodát!

Örülj minden napnak, szépnek, jónak,

Sok örömet tartogat még Neked a holnap.

Újévi ima

Adj, Uram, egészséget a családomnak, s nekem,

hogy az életünk élhető, örömteli legyen,

s hogy ne legyen benne szomorúság, bánat,

mitől szemünkből a könnyek földre csordulnának.

Nem kérek mást tőled, hiszen ha egészségünk van,

mind megálljuk helyünket az életviharban,

és bátran szembenézhetünk a sorsnak erejével,

akkor is, túlságosan telve van veszéllyel.

Én hiszem azt, hogy szerény imám meghallod, Uram,

és vigyázol ránk, óvsz bennünket a mindennapokban,

hiszen ha te leszel a védelmezőnk, akármi jöhet,

tudni fogjuk, nincs oly erő, mely minket legyőzhet.

Kun Magdolna

Azt kívánom neked, élvezd ezt az évet,

- halmozzon el jóval, széppel ez az élet!

Teremtsd a világod, s nem kell félned tőle!

Bízzál Önmagadban, s higgyél a jövőbe'.

Mosolyodat szórd szét, szerte a világban!

Viszonzásra leljél. Higgyél fűben, fában!

Állatokra gondolj, nagy-nagy szeretettel,

- okkal lett gazdájuk egykoron az ember.

Vigyázz Földanyánkra, óvd a természetet!

- Úgy kínálhat jövőt, s annyi szépet neked.

Bízz az emberekben, javuljon a sorsod,

a változás magját, lelked mélyén hordod!

Minden bajod oka belső, lelki válság,

s ne hidd, hogy az öröm, különös kiváltság.

Mikor jót teremtesz, hitet, emberséget,

Istened megsegít, mert támogat téged.

Újabb évet kezdünk - új magot kell vetned,

szíved érzéseit kell mindig követned!

Nehogy más mondja meg, mi neked a fontos,

mert ugyanúgy birka, minden főkolompos -

csak Ő elfogadja a Júdás fizetséget,

ami igaz lelket eltaszít, megéget.

Engedd, hogy utadon a szíved vezessen,

s engedd meg szívednek, hogy mindenkit szeressen!

Csak a szeretet az, - egyszer tán belátod,

ami jobbá tehet egy elvadult világot.

Legyen minden nap az első gondolatod,

hogy kedves mosolyod másoknak od'adod,

s úgy szereted magad, ahogy mástól várod,

s hidd az álmaidat idén megtalálod.

Mert tudd, - a szeretet, - a teremtés titka,

szabad madárrá válsz, s nem gátol kalitka.

Aki másképp hiszi, az szerintem téved!

Teremts szeretettel, s legyen boldog éved!

Aranyosi Ervin:

Aranyosi Ervin: Elmúlik az Óév

Az Óév már menni készül,

pár élménnyel kiegészül,

aztán veszi a kalapját,

s áttáncolja végső napját.

Tavaly Őt is nagyon vártuk,

szívünk-lelkünket kitártuk,

reménykedtünk, hittünk benne,

bárcsak csodás évünk lenne...

Az év elmúlt, hagyjuk hátra,

öregebb már, aki várta,

de a remény éljen bennünk,

előre kell lépnünk, mennünk!

Engedjük el, hát hadd menjen,

itt a vége, vígan teljen!

Adja át a helyét másnak,

végre jobbat, szebbet lássak!

Jöjjön Új év, teljen szebben,

szeretettel a szívekben!

Hozzon sikert, gazdagságot,

formálja át a világot.

Hozzon kedvet, egészséget,

jó szívekbe melegséget,

teljesítsen minden álmot!

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.

Egy félvak, koszvadt is megteszi,

vagy egy tépázott fülű csatakandúr,

ki éppen hitvány zsákmányát eszi

egy belvárosi, sötét kapualjban,

vagy egy autó alól pislog ki rád,

vagy elnyúlik az őszi napsütésben –

csak az a fontos, hogy legyen cicád.

Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,

öklömnyi szőrgombóc, még kék szemű.

Akár ajándékba is kérhetsz egyet,

macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és

mi lesz veled, ha nincs cicád?

Ki bújik be, hogy melengessen,melléd a takaró alá?

Ki dorombol füledbe éjjel?

(mancsát arcodra fekteti)

Ki kelt hajnalban nyávogással,

hogy rögtön enni adj neki?

Ki kaparja a bezárt ajtót,

mikor hazaérsz, ki örül?

Kunkorodó farkkal ki rajzol

nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,

öledbe mászik, éles karmai

behúzva, puha tappancsokon sétál

az életedben. Alig hallani.

Bundájából kipattognak a szikrák,

ágyadra gömbölyödik és dagaszt.

Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,

ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

❤

Kiss Judit Ágnes: Macska télire

Kányádi Sándor

Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe, hitbe, kedvbe,

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk...

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke.-

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe!

Kerecsényi Éva

Újévi s-óhaj

Búcsúzik az óév, mint megfáradt vándor,

batyujában könnyek, fájó csalódások,

vigye csak magával, s temesse örökre,

készüljünk jóra, új életre, örömre.

Kívánok jókedvet, mosolyból bőséggel,

csokornyi csodát, mit felkínál az élet,

bocsáss meg annak, ki lelked porrá zúzta,

s tárt karokkal várd, ki kezét feléd nyújtja.

Szeress tiszta szívből, találd meg önmagad,

ne kísértsen a múlt, sok ártó gondolat,

mondj hálát az égnek, jóléttel megáldott,

s adjál annak is, ki jót csak alig látott.

Legyen részed bőven meghitt pillanatban,

boldog ölelésben, színes, szép szavakban,

élj békén, szabadon, szívedet követve,

legyen utad könnyed, fénnyel kikövezve.

Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak!

Hadd kívánjak szebb új évet!

Gondolkodó képességet!

Félelem nélküli létet!

Vidámságot, egészséget!

Hadd kívánjak boldogságot!

Igazságot és jóságot!

Hétköznapi bölcsességet!

Minden rossz itt érjen véget!

Hadd kívánjak szebb új évet!

Szívből jövő emberséget!

Oda-vissza tisztességet!

Fájdalmaktól mentességet!

Hadd kívánjak boldogságot!

Jóvá váló, szebb világot!

Szeretetet és figyelmet,

legyen vidám minden gyermek!

Hadd kívánjak szebb új évet,

melyben lelkünk újjá éled,

megszabadul minden rossztól,

istentelenül gonosztól.

Hadd kívánjak boldogságot!

Minden ember legyen áldott,

s méltón, szeretetben éljen,

az eljövő szép, új évben!

Kerecsényi Éva

Újévi s-óhaj

Búcsúzik az óév, mint megfáradt vándor,

batyujában könnyek, fájó csalódások,

vigye csak magával, s temesse örökre,

készüljünk jóra, új életre, örömre.

Kívánok jókedvet, mosolyból bőséggel,

csokornyi csodát, mit felkínál az élet,

bocsáss meg annak, ki lelked porrá zúzta,

s tárt karokkal várd, ki kezét feléd nyújtja.

Szeress tiszta szívből, találd meg önmagad,

ne kísértsen a múlt, sok ártó gondolat,

mondj hálát az égnek, jóléttel megáldott,

s adjál annak is, ki jót csak alig látott.

Legyen részed bőven meghitt pillanatban,

boldog ölelésben, színes, szép szavakban,

élj békén, szabadon, szívedet követve,

legyen utad könnyed, fénnyel kikövezve.

MIHAI EMINESCU VERSÉT DSIDA JENŐ

FORDÍTOTTA

A TEGNAPOKKAL FOGY AZ ÉLET

A tegnapokkal fogy az élet,

A holnapokkal egyre nő,

S szemedben mégis mindörökké

A mának arca tűn elő.

Ha ember távozik a földről,

Helyére nyomban más hatol,

S az esti nap mikor lenyugszik,

Egyúttal fölkel valahol.

Úgy látod: mindig egy a gázló,

Csak rajta más hullám suhan;

Úgy látod: mindig, minden ősz más,

Egy lomb hull mégis lassudan.

Vak éj nyomán a drága reggel,

A szép királyasszony libeg -

Még a halál is csalfa látszat,

Új életünket őrzi meg.

Egy ősigazságról beszélnek

Parányi percek, nagy korok:

Halhatatlan az Univerzum,

S a végtelen körül forog.

Ezért, ha illan ez az év is,

S a múltba mállva szétomolt,

Lelkedben ott a kincs örökre,

Amely valaha benne volt.

A tegnapokkal fogy az élet,

A holnapokkal egyre nő,

Szemedben mégis folyva-folyvást

A mának arca tűn elő.

A csillogó s a változó táj,

Az elszáguldó földkerek:

A Gondolat fényzáporában

Örök-egyformán szendereg.

Benedek Elek: Öreg ember újévi éneke

Száll az idő, száll, elszállt felettünk,

Észre sem vesszük: megöregedtünk.

A mult időkön el-eltünődünk,

Öreg embernek ugyan mit hozhat?

Megszokta már a jót s a rosszat -

Inkább a rosszat!

.

Csendes öregség: - ez kell minékünk,

Ifjak utjába mi már nem lépünk!

Egy pipa dohány s pohár borocska,

(Asszonynak kávé, ki hogy szokta),

S Halál komát felkészülve várjuk,

Az ajtót előtte be nem zárjuk,

Inkább kitárjuk.

.

Mi már csak élünk, de nem remélünk,

Jöhet akármi, mi már nem félünk,

Nagy földi jókra mi már nem vágyunk,

Elég, hogy szép volt ifjuságunk.

Ha bús is tán fölöttünk az égbolt,

De ifjuságunk vidám volt, szép volt -

Ó, milyen szép volt!

.

Szép ifjuságnál a szép öregség

Szebb, azt minékünk elhinni tessék,

Ezt is, azt is mi megtapasztaltuk.

Nem csak örömet, bút sem sokalltuk.

Igy értünk mi meg szép öregséget,

Áldunk érette, ó, Uram, Téged, -

Téged, ó, Téged!

Körmendi László : Ima

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,”

oly nagyon vigyázod vágyamat,

féltesz, hogy ne legyek rossz, se vad

és ébren álmodjam álmodat!

„szenteltessék meg a te neved;”

ha elnézed tévelygő életem,

mely, akkor is sír, mikor nevet

és hegyeket döngetni kénytelen…

„jöjjön el a te Országod;”

ahol fájdalom nincs már csak ámulat,

ahol mindenki élheti szép világod,

mert boldogság csendül a fák alatt.

„legyen meg a te akaratod,”

mert nem szegül ellened kénytelen

az, kit csodában tart karod

és nem bánt, hogy kételye végtelen.

„amint a mennyben, úgy a földön is,”

csak feléd száll sok kósza gondolat!

Én nem hallok mást, az a szó hamis,

mely nem hagyta el még az ajkadat!

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”

Hiszen semmi sincs, ami nem terem

és szíved sosem volt mostoha,

így nem néznéd el azt, hogy éhezem.

„és bocsásd meg vétkeinket,”

mert vétkünk után téboly marad.

Mindig akarjuk, amit lehet,

de nem fejtjük meg soha titkodat.

„miképpen mi is megbocsátunk”

bárkinek ha vak, s reménytelen.

Tudjuk, sorsunk, ha nem kiáltunk,

csak szeretünk őszintén, végtelen!

„az ellenünk vétkezőknek;”

felhúztad régen minden falad

és nyitva a kerted az éhezőknek,

míg megvédesz engem, a hű fiad!

„és ne vígy minket kísértésbe,”

mert minden kísértés félelem,

de emberek maradnánk úgy hiszem,

ha éreznénk, időnk mily végtelen.

„de szabadíts meg a gonosztól!”

mert jól tudod, lelkem az rád marad.

Rég nem lázadok! Már felfogom,

hogy sorsom, csak álmodni álmodat…

(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség

mindörökké.)

Ámen.

Budapest, 2014. október 18.

Pocsai Piroska: Ne siess!

Ne siess,

Az idő úgyis rohan,

Ami neked jutott,

Azt éld meg boldogan!

Ne siess,

Sétálj az ég alatt,

Csodáld színe kékjét,

Míg az idő halad!

Ne siess,

Lásd meg a csodát:

Zöldellő fákon a mohát,

Évgyűrűibe rejtett korát,

Virágszirmon a szorgos méhet,

Amint gyűjtögeti neked a mézet,

Halld meg a madarak énekét,

Amint fiókáinak zengi életét.

Nyisd ki füled a tücsökzenére,

Szíved a napsugár melegére,

Sétálj a park bársonyos gyepére,

Halld meg, mit mesél a szél,

Lágyan susogva hozzád beszél!

Ne siess,

Hamar leég a gyertya lángja,

Jusson időd barátra, családra!

Ha kínálsz feléjük egy teát,

Legyen a tányéron keksz és marmelád.

Feléd nyújtja kezét gyermeked?

Öleld meg, mondd, hogy szereted,

Ha tett is olyat, mivel megbántott,

Éleszd magadban újra a lángot,

Zárd palackba a vélt haragot, s

Adj szívedből egy újabb darabot!

Lassíts,

Az idő úgyis rohan,

Ezt elfelejtik sokan!

Szelektálj, mi fontos, mi az, mi nem:

Nem kell megfelelned úton-útfélen,

Mert ha átrepül feletted az őrangyalod,

Másként festeni a múltat hiába akarod,

Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod.

-------------------------

Mentovics Éva:

AZ ÜNNEP CSENDJE

------------------------

Csend ült rétre, völgyre, bércre;

hó-illatú esti csend.

Ág se moccan, lomb se rezzen,

lám, a szél is elpihent.

Nem fúj testes hóbuckákat,

nem ráz kopár gallyakat,

elcsitult egy fenyőágon,

szótlan, szinte hallgatag.

Harang szól az esti csöndben,

gyertya fénylik, s halld amott:

apró csengők csilingelnek

karácsonyi dallamot.

Pilinkélő hó szikrázik,

völgyön, bércen hűs lepel,

csillag gyúl a messzi égen,

lám, a menny is ünnepel.

Örömódát dúdol ajkunk,

a szeretet szép dalát,

csillámfényű varázs lengi

át az egész éjszakát.

KARÁCSONY

Este, mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor a szívekben a szeretet fénye lángol,

s a gyertyafénynél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,

ezen az estén kicsit az álmokban is hiszünk.

Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,

és másokért a szokottnál is többet tenni.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,

s őrizzük meg a szeretetben való hitünk reményét.

Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,

s gyermeteg vágyainknak határt nem szabhatunk!

(Ismeretlen)

Ady Endre : Karácsony – Ma tán a béke...

Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén' a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén', hogy egymást öleljék

Szívükre mind az emberek –

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,

A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság,

S minden igazság a kereszté…

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét –

Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve…

Oh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!…

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!…

Móra László: Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,

Melyben a lélek szárnyat bontogat!

Karácsony édes ünnepén

Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,

S legyen a templom tiszta, szent fehér.

Karácsony édes ünnepén

Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,

Ez kösse egybe mind a kezeket.

Karácsony édes ünnepén

Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet

És kín a napja, kín az éjjele,

Karácsony édes ünnepén

Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!

Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.

Karácsony édes ünnepén

A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre

Tegye ma össze mind a kezeket!

Karácsony édes ünnepén

Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Zanner Anikó: Karácsonyeste a családdal

Karácsonyeste van, kint hópihét lenget a szél,

idebenn szépséges fenyőfa illata mesél.

Díszes ruhát öltött, csupa csillogás és varázs,

Jézusunk tiszteletére együtt ünnepel a család.

Fenyőfán gyertyát gyújtunk, izzon a fénye,

járja át szívünket annak melegsége!

Hálát adunk gyermek Jézusunk jöttéért,

a hozott megváltásért és szeretetért.

Imánk után felvillan bennem egy régi dallam,

melyet kislányként oly sokszor hallottam:

"Ragyog a szép karácsonyfa,

az égből az angyal hozta.

Telerakta minden jóval,

arany dió-, mogyoróval."

Merengésemből ocsúdva meghatva ölelkezünk,

szerény ajándékkal egymásnak kedveskedünk.

Ünnepi vacsora után elbeszélgetünk,

karácsonyi dalokat énekelünk.

Régi, de nem múló emlékekről mesélünk,

nevetünk, vagy könnybe lábad a szemünk.

Béke és szeretet járja át meghitt otthonunk,

ez mindennél többet ér. Együtt vagyunk.

Meggyesi Éva : Ünnepre Uram

Ünnepre Uram csak annyit kérek,

ne legyen könny az arcokon,

ne nyomja szívét senkinek bánat,

s mosoly legyen az arcokon.

Ne legyen harag, ne legyen bosszú!

Békét, és csöndet áhítok.

S az angyalok, melyet annyira várnak

szálljanak be az ablakon.

A kőszívet, amely jégtömbbe zárva

érzéketlenül ott dobog,

olvaszd fel! Mint a jégvirágot

a napsütötte ablakon.

Én úgy szeretném, hogy minden embernek

áldott legyen az ünnepe!

Hogy el tudja hinni, holnap jobb lesz

s lesz majd munkája, kenyere.

Ó Uram! Én csak annyit kérek,

vesd reánk végre tekinteted,

Hozz el egy békés, jobb világot,

hol nem szenved hiányt senki sem!

Pósa Lajos: Karácsonykor

Fényes égből, Mennyországból,

Szálljatok le, angyalok!

Zöldleveles, aranydiós

Karácsonyfát hozzatok!

Karácsonyfát, ragyogót,

Zörgő-börgő mogyorót,

Ezüstcsengős barikát,

Selyemszőrű paripát.

Fényes égből, Mennyországból,

Szálljatok le, angyalok!

Kis fiúknak, kis lányoknak

Egy-egy könyvet hozzatok!

Hadd kiáltsák: jaj de szép!

Legyen benne mese, kép,

A hazáért imádság,

Magyar érzés, szabadság.

Fényes égből, Mennyországból

Szálljatok le, angyalok!

A didergő szegényeknek

Meleg ruhát hozzatok!

Nagykabátot, nagy kendőt,

Vastagtalpú cipellőt.

Tüzelőfát, angyalok,

Azt is, azt is hozzatok!

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,

a kályha zúg, a hóesés sűrű;

a lámpafény aranylik a kalácson,

a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek

a percet édes szóval ütni el,

amíg a tél a megfagyott mezőket

karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba

ezüst tükörből bókol a rakott fa,

a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…

Csak a havas pusztán a néma csöndbe

sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Moretti Gemma:

Az a régi gyermek

Évek maradnak el mögöttem,

változik az ég is fölöttem,

de van érzés ami változatlan,

amelyhez mindig hű maradtam.

Hiába múlnak el az évek,

annyi minden van körülöttem

ami elbűvöl. És a lélek

őrzi bennem a csodaváró

kisgyermeket. Amíg csak élek.

Tudom azt is, hogy bűn, hazugság

és gonoszság van a világon:

háborúk, gyermekhalál, könnyek,

és képmutató szánom - bánom.

Vad, könyörtelen tülekedés,

pénzért, tünékeny hatalomért,

de vannak, kik sírva küzdenek,

az életből egy kis falatért.

Én látom ezt, és fáj nagyon,

úgy segítenék, de nem tudok,

csak jó szavakkal, kezem nyújtva

annak, aki magát megadva,

reményeit vesztve elbukott.

Esendő, gyenge vagyok én is,

titkon oltalmat keresek,

s hátatfordítva a világnak

hívom azt a régi gyereket,

kit múltam rejtekében őrzök:

a csodavárót, hinni tudót,

a tiszta, tágra nyitott szeműt,

és szép mesékről álmodozót.

Kérem, nyugtasson szép szavakkal,

biztasson dallal, új tavasszal,

hogy érezzem: él még lelkemben

a gyermek, akihez hű maradtam.

Szabolcska Mihály: Lányhivatás

Ne vigyétek a lányt

Magas iskolákba,

Ne tanítsátok sok

Hideg tudományra.

A jó Isten a lányt

Másra teremtette;

Nem okoskodásra,

Hanem szeretetre!

Gyönyörűbb tudomány

Úgy sincs e világban,

Mint ami úgy terem

Magától a lányban.

S hol van nagyobb erő,

Ez ő erejénél?

A gyöngédségénél,

A szereteténél!

Az ő hivatása:

Vidítni, szeretni,

Napnélküli puszták

Napsugara lenni.

Elűzni a gondot

Pihenő tanyánkról,

Küzködő férfiak

Felhős homlokáról!

S lenni az eszmények

Hű ápolgatója,

Vigasztalanoknak

A vigasztalója.

Érezni, szeretni

Ez az ő világa…

- Ne vigyétek a lányt

Magas iskolákba!

Csorba Győző: December

Minden jó, ha a vége jó.

Az év jó, mert jó a december,

a gazdag, ajándékozó,

kedves hónap, szép ünnepekkel.

Karácsony-táji álmaink

– cifrábbakat nem lát a lélek.

Fenyőfák díszes ágain

angyalhaj, csengő, gyertyafények.

Ilyenkor még a tolvaj is

föl-fölfüggeszti tán a szakmát,

szelíd lesz a goromba is:

előre emeli kalapját.

Most van a leghosszabbik éj,

de most győz rajta épp a nappal.

Ebben segít, nyilván ezért

jön le a mennyből is az angyal.

Most összegzünk: siker, kudarc...

A mérleg mindegy, fő, hogy élünk.

S a számvetés nem hátraarc,

inkább hit, hogy följebbre lépjünk.

December, télelő hava,

a föld fagyott, a szív melegben.

Az év csúcsa, az év java,

ó, víg, komoly, bundás december!

Egri Erzsébet:

KARÁCSONYKOR EGYEDÜL

------------------------------

Az egyedüllét nem magány,

ne félj hát,

ha az ünnep meggyújtja

milliónyi csillagát.

Hunyd le a szemed,

hallgasd a szíved szavát.

Mesélni kezd

múltról, jelenről,

égbe szállt szerettekről,

elvesztett álmokról,

meg nem élt szerelemről.

De mesél vidámat is:

hajdani fahéjas kalácsról,

karácsony illatáról,

gyertyáktól fényes karácsonyfáról,

család boldog kacajáról.

Érzed?

Már zsúfolásig megtelt a szoba,

körülvesz angyalok tánca,

szeretteid éteri simogatása,

s talán ott settenkedik

valaki eltitkolt álma.

Most nézz a gyertyára:

oly vidám a lángja,

halld meg a fény üzenetét:

nem éltél hiába,

mert ki lelkével másokért élt,

lesz ki sosem hagyja magára.

VÁRNAI ZSENI : Száguldó idő

Azt mondják, hogy a szív égő sebére

legjobb gyógyszer

a száguldó idő!

Én elhiszem,

de egyre inkább érzem,

hogy az a sebhely

mind nagyobbra nő.

Talán azért, mert nem tudok feledni,

nem is akarok,

hadd fájjon, ami fáj!

Csak hulljon könnyem

a könnyek tengerébe,

s fölötte én

mint sikongó sirály

eringjek, míg majd utolér a sorsom:

nyílvessző, ólom,

bármi, ami öl…

s nem lesz többé,

mi fájni tudna bennem:

se szív, sem emlék,

ami meggyötör,

ami összetör!

Zelk Zoltán: Téli fák

Nem fáztok, ti téli fák,

Mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

S az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,

Ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

Nyáron viseltek ruhát!

Mentovics Éva: Mese a karácsonyról

Elérkezett már december,

foga van a télnek,

házak meghitt melegében

kis gyertyácskák égnek.

Faluvégi házikóban

fénylik minden ablak.

E takaros, kicsiny házban

iskolások laknak.

Édesanyjuk vacsorát főz,

apjuk mesél nékik.

– Szóljon most a karácsonyról! –

kedvesen azt kérik.

Mosolyog az édesapjuk:

– Szívesen mesélek,

hisz karácsony a legszebb

ünnepe az évnek.

Megszületett a kis Jézus –

mindenki őt várta.

Boldogságot, melegséget

hozott a világra.

Decemberben e napon van

születése napja,

ezt ünnepli kerek Földünk

apraja, és nagyja.

Ünneplőbe öltöztetjük

szívünk, és a lelkünk –

szép karácsony érkezését

boldogan köszöntjük.