Jutalmazás - büntetés (beszélgetős fórum)

Akkor rákérdezek:

Mi történik,ha "eljátszod anyukád bizalmát"?

Áh, ilyen nincs, szerintem bár sok anyuka szereti ezt hazudni.

:)

Nem egészen, a szüleink nevelése, lelki sérülése kihat az életünkre, de felnőtten már nekünk kell a tőlük kapott defektekkel kezdeni valamit. Nem mutogathatunk mindig hátra, egy egész életen keresztül.

Ennyit ír Csernus és a többiek is.

Amiket felsoroltam,olyan példák,amiket nem a saját életemből vettem,hanem olvastam,hallottam. A nagyobbik fiam is csak 3,5 éves,nem hiszem,h tudja,mi az: csalódni!

Azt viszont tudom,h nincs az a rossz,amitől a gyerekeim elveszíthetnék a bizalmam! Mindig az anyjuk leszek,és ki hinne/bízna bennük,ha nem én?!

Unokaöcsém keményen éli dackorszakát, próbálkozik a hisztériás jelenetekkel. Ha belekezd, akkor szépen meg van kérve, hogy fejezze be. Ez nem működik minden esetben. Ha folytatja, akkor elterelik a figyelmét a hisztéria tárgyáról: mit hoz a nyuszi? Írtál neki levelet? Meséld már el, hogy mit szeretnél! Ez általában be szokott válni. Ha nem, s tovább folytatja, akkor apuka felemeli a hangját-ami ritka eset-, s a gyerek már tudja, hogy valami nincs rendben, baj van, apuka hangos, szigorú. Itt az esetek 90 százalékában befejeződik a dolog. Ha nem, akkor hagyják, hadd tombolja ki magát, majd abbahagyja, öt perc után már azt sem tudja, miért akadékoskodott.

Mi lenne, ha a hiszti első jelére apuka rögtön üvöltene, hogy: nem megmondtam, hogy ezt abbahagyod, mert akkora pofont kapsz, hogy lerepül a fejed, süket vagy?

Meg lenne félemlítve, s egy idő után megszokná, hogy ilyen jellegű kommunikáció megy a családban, hisztire üvöltés, üvöltésre hiszti a válasz, és a hangoskodás, a vélt szigor már nem lenne számára tekintélyt parancsoló, inkább megszokott.

Így készülnek az agresszív vagy éppen önbizalomhiányos gyerekek, attól függően, milyen az alap habitusuk, s hogy hat rájuk mindez. Felvértezik magukat, vagy elbújnak, mint a nyuszik, mert félnek a veréstől. Szerintem.

Hát, nincs gyerekem, de gyerek nélkül is tudom, hogy sok gyerek még a süti szó hallatára sem fogja megenni a zöldséget, csak azért, mert megzsarolom, hogy ha nem eszed meg, nincs nasi.

A büntiszék biztos jó dolog, de ahol hússzor el kell mondani, hogy ne egye meg a gyurmát, mégis megeszi, ott vajon ráülnek a büntiszékre?

A süket vagyot miért teszed hozzá? Mert épp olyan napod van? Nem sértő éppen, de a süket vagy, a nem megmondtam, a leszáll a fejed, úgy felpofozlak kezdetű és végű mondatok szerintem csak a felnőttek berögződései, semmi szükség rájuk, csak fújják, mint trallalát, nem tudva, hogy épp mikor veszi fel a gyerek, hogy ilyen sértőn van hozzá szólva.

Csalódtam benned! A lehető legrosszabb. Ilyenekkel nem dobálózunk!!! Anyám azt mondta, egyszer játszom el a bizalmát, és annyi. 25 év alatt, míg otthon voltam, egyszer sem játszottam el, és soha nem mondta, hogy: csalódtam benned! Pláne nem egy icipici gyereknek!!!

Ez az én véleményem. Nyilván ezt nem lehet betartani mindig száz százalékig, vagy 50 se, de majd az élet hozza a többit, ha hozza.

Nem tudom, csak feltételezem, hogy ő nyitotta, "nem néztem utána", ahogy itt egyeseknél az divat.

Én sem játszanám azt a gyerekkel, hogy állok a sarokban, és mint akit felhúztak, hajtogatom, hogy fejezze be a dobolást, mert fáj a fejem.

1. Megkérném szépen, hogy ne tegye ezt, mert anya nagyon rosszul érzi magát, és bántja a zaj. Ez nagyrészt nem válik be, de talán lesz olyan jó gyerekem, hogy megérti.

2. Ha nem, akkor sem fogok eszeveszetten üvölteni rá, hanem elterelem a figyelmét pl. egy másik játékkal, s közben észrevétlenül elrejtem a dobot, nem pedig látványosan, "de megbüntettelek" alapon kihajítom a szemétbe.

3. Ha nem megy, ultimátumot kötök, hogy dobolhat 15 percig, ahogy akar, aztán más program lesz, mert anya rosszul ézri magát.

4. Nem veszek neki dobot, vagy csírájában fojtom el a dobolást- a kezébe sem adom, ha tudom, hogy zavarna, ha azzal játszana.

De nyilván az én véleményem nem releváns, hisz nincs gyerekem, nem tudhatom, egyszerűbb kicsavarni a kezéből, és kivágni az ablakon. :)

Én csak azt nem értem, hogy itt mindenki annyira tökéletes anya, hogy ha kap egy kis elgondolkodtató, netán tanító célzatú olvasni valót, akkor

1. személyes támadásnak veszi

2. nem hajlandó még elgondolkozni sem rajta, hogy hogyan lehetne ő még jobb szülő.

Gratulálok a tökéletes anyáknak, örülök, hogy ennyi van belőlük, az én célom, hogy elég jó anya legyek, és nem szégyellem, hogy van még hova fejlődnöm!

Néhány példa:

Zsarolás: "Ha nem eszed meg a zöldséget,nem kaphatsz sütit!"

Büntetés: "Most pedig 2 percre leülsz a büntiszékre!"

Cikizés: úttest elött: "Mondtam,hogy állj meg! Süket vagy?"

Szóval bántás: "Csalódtam benned!"

Ezek piti dolgoknak tűnnek,mert még nem csattant el pofon,nem volt ordibálás,mégis kimerítik az általad említett hibákat! Mégis lehet jó szülő,akinek a száját elhagyják ezek a mondatok! Majd ha lesz saját gyereked,átértékelődik ez-az!

A kérdéses fórumot nem én indítottam,abban viszont igazad van,h nem vagyok elégedett magammal,illetve az "anyaságommal",mert biztos,h lehetnék még jobb,de már tanulom,a gyerekeim tanítanak rá!

Tenyleg? Akkor mar ertem.

Amugy nem hiszem, hogy acel idegek kellenek a gyerekekhez, szervezés kerdese (ezt meg én nyiitottam:D), ha valamit nem szeretnek, egyszeruen nem adok ra lehetoseget. Es akkor nincs miert leorditani oket mert nincs kivalto tenyezo. Pl ha nem akarod, hogy osszefirkaljak a falat, nem az a megoldas, hogy 20x elmondod, hogy ne firkaljak össze, hanem az, hogy tilos a filctoll es cerka barhol, csak a konyhaasztalon rajzolhatnak, csak akkor mikor ott vagyok. Nalam megertettek, volt vinnyogas de megertettek, vagdalkozas nelkul. Gyurma meg egyaltalan nincs, sehol, nem veszek, nem tartok itthon.

Idézem magam:

"Az emberek jelentős hányada képtelen arra, hogy jó szülő legyen, fenyegetőzik, szóval bánt, tettekkel bánt, veri a gyereket, zsarolja, bünteti, cikizi, égeti, piszkálja, gúnyolja... s még lehetne sorolni. "

Nahát, ha ezeket csinálod kőkeményen, napi szinten, és büszkén vállalod, akkor igen, sz.r anya vagy, és nem kellett volna szülnöd.

De igen, frusztrált vagy.

Sehol nem írtam, hogy csak a tökéletes ember szüljön gyereket, mivel ilyen ember nincs is. Azt írtam, hogy agresszív, gyereket verő, zsaroló, ordibáló ember ne szüljön gyereket, te rögtön magadra vetted.

Sarkítasz, a negatívumokat kiemeled, felnagyítod, nem is jól értelmezel.

Egyértelmű, hogy nem vagy magaddal megelégedve, és azt hiszed, hogy most mindenki azt hiszi, sz.r anya vagy.

Igyál egy kávét.

Nem te nyitottad múltkor azt a fórumot, hogy a fejedre másznak a gyerekeid, akikkel nem tudsz mit kezdeni?

Nem,nem vagyok frusztrált!

Az,h vannak a családban gyerekek,nem egyenlő azzal,h sajátod van!

A rokonaidnak meg gratula,h szófogadó mintagyerekeket tudtak nevelni!

Nekem ez nem fog menni,de nem is baj,a "hibákat" is imádom mindkét büdöslábú gyerekemben! Nekem ők így tökéletesek, még akkor is,ha már egy doboz gyúrmát megettek!

Tudod,azért jöhet elő a "nincs gyereked téma",mert gyerekekről szóló fórumhoz szólsz hozzá! Én is baromira tudtam, hogyan kell ezt csinálni,mikor nem volt gyerekem,és magaslóról osztottam az észt! Aha! Mióta gyerekeim vannak,bizony volt,h elbizonytalanodtam!

Nem szóltál be senkinek,de nagy blődség kijelenteni,h ne szüljön,aki nem tökéletes!

Nem tudom, hogy honnét szedted ezeket a párbeszédeket....?

Baromira nem életszerűek számomra.

Meg a többi sem, amit írtál.

Jól kókuszon kell nyomni a fránya kölyköt, nem pedig dicsérgetni, hogy milyen büszke vagyok rá.

Frászt vagyok büszke Pistikére:D

Ha pedig odaégetem a sütit (ami nálam mindjárt meg fog valósulni) akkor igen is baltázzon le a családom, mert nyomogatom a billentyűket, ahelyett, hogy a sütire figyelnék:D

Semmi koze ennek a hangos szohoz, sot, meg barbizni sem szoktam veluk! Es megertik, hogy anyu nem gugyog es nem teletabbizik veluk de pl nem izelek azon sem, ha ok olyat jatszanak (a nekik kijelolt teruleten:DDDD) ami szamomra valami allatkerti bunyohoz hasonlithato. Van egy jatszos szoba, ott ugy kupiznak es orjongenek ahogy akarnak, viszont a sajat szobaban nem, ott minden legyen patent. A jatszosban segitek rendet rakni, a sajat szobaban nem.

Szoktam kiabalni, de mint mondtam, semmi olyanert, amit én is csinaltam gyerekkent. Ja, es ez, amit mondtal, hogy ne zajongjon, mert idegesit, na erre is azt szoktam mondani, hogy mehetnek mashova de nem mondom, hogy hagyja abba, csak ne ott, ahol én vagyok, menjenek a duhongobe. Mar csak azert is, mert eleve egesz nap oviban, suliban alkalmazkodni kell, ha itthon sem szabad semmit, akkor hol?

Egy kicsit frusztráltnak tűnsz.

Lehet, hogy nincs gyerekem, de voltak kistestvéreim, voltam én is gyerek, vannak unokaöcséim, unokahúgaim, keresztgyerekeim. Egyiknek sem kell húszszor elmondani, hogy ne egye meg a gyurmát. Anyuka elmagyarázza, hogy ez itt egy gyurma, nem ehető, mert ha megeszi, baja is lehet, és a kórházban is kiköthet, játszani kell vele szépen, és nem eszi meg. Lehet, mi vagyunk ufók, de az is lehet, hogy majd az én gyerekem meg fogja enni. Azt viszont ki...ul rühellem, hogy két hozzászólás elég ahhoz, hogy előjöjjön megint a "nincs gyereked" téma, pedig d..jek meg, nem szóltam be most az egyszer. Na, majd legközelebb jobban igyekszek.

Igen,valamit tuti rosszúl csinálok,mert van, amit pl. minden nap 20szor el kell mondani,és akkor sem úgy van,ahogy én szeretném! De ha nem mondom el 20szor, akkor honnan tudná,h mit szabad és mit nem?

Felnött emberek is belevágnak olyasmibe, amiről még tudják is,h nem jó,de azért reménykednek...

Majd,ha lesz gyereked,azért írd már meg,hányszor mondtad el neki,h ne egye meg a gyúrmát,mire megtanúlta!

Nem hiszem,h van a világon olyan gyerek,aki ne próbálkozna!;-)