Jutalmazás - büntetés (beszélgetős fórum)

"Anyámról annyit: ha majd egy szerettedet látod nagyon rossz állapotban,és ő nem kér orvosi segítséget,és ha kérne sem tudnának már segíteni rajta,na,majd akkor gondold át,élet-e,amit él,és érdemes-e harcolnod a döntése ellen! Nem kívánom ezt sem neked,sem másnak!"

És még ehhez is írnék: volt jó pár rokonom, akiknek végig kellett asszisztálnom a betegségét és a halálát is. A férjem rákos volt, a terhességem alatt derült ki, a fiúnk elmúlt 1 éves, mire túl volt a műtéteken és a kemókon. Mondtam volna azt, hogy jobb lenne ha meghalnál? Remélem nem szenvedsz sokáig? Már úgy is éltél 33 évet, minek többet? Hát nem! Még a 80 éves nagymamámra sem mondtam ilyet, vagy a 80 éves apósomra sem. Reménykedtünk a gyógyulásba. A férjemnél bejött, volt akinél nem.

Tehát én tudom miről beszélek és nem mondom azt, hogy remélem hamarosan meghalsz, mert éltél már eleget és felnevelted már a gyerekeidet...

"Egyébként nekem baromira nem fáj,h Írisz fia hogyan él,csak az enyémeknek más sorsot szánok!"

Mi kellene, hogy fájon neked? Nekem nem kell görcsölnöm a gyerekeimmel. És a fiam sorsa jó, annak ellenére, hogy épp nem keres egy fillért sem. Nem nélkülözött szinte soha, mindig szeretet veszi körül.

Más sors? Drog? Pia? Nők kihasználása? Mert ha 2 évésen nem tudod kordában tartani, mi lesz később?

A sztori úgy kerek, hogy elmondom, mit szeretnék és miért lenne az jó, és türelmi idő is mindig van. De van egy határidő,utána már élesben játszunk ;) Kedvenc játék tűnt el? Így jártak, én elmondtam, hogy mi fog történni, aki nem veszi komolyan, az így járt.

Nekem két homlokegyenest más természetű gyerekem van, ugyanazokkal a génekkel.

Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy jónak látja. Én nem hiszek abban, hogy egy embert -kicsit nagyot - erőszakkal, terrorral, büntetéssel bármire rá lehetne venni. Ha biztonságban, szeretve érzi magát, teljesít, ha jól érzi magát, jól viselkedik. Átlátnak rajtunk, mint az üvegen, pontosan tudják, hogy eszköztelen ember folyamodik erőszakhoz.

Azt is észrevettem, mindig akkor mennek át ördögbe, amikor én nem vagyok jól, ha fáradt, frusztrál, hisztis vagyok.

Mondják azok, akiknek egy általános rendre sincs igényük. És persze ezt azok szeretik hangoztatni, akiknél az ember nem mer hozzáérni semmihez, mert olyan mocsok van.

Az én fiam, férfi létére igényes a környezetére is, mert ebben élt és él. Ha a lány, akivel épp jár nem elég igényes a környezetére is, akkor nem is kell neki.

A fiam szokott dolgozni, az, hogy a lehetősége általában néhány hónapra szól, nem jelenti azt, hogy nem akar dolgozni. Ez egy ilyen világ. 3 hónapig kap a munkáltató kedvezményt a munkavállalók után. Hülye lenne nem lecserélni a társaságot.

Nem kell helyette megoldani semmit de, ahogy engem sem dobtak ki, amikor épp nem dolgoztam (munkanélküi voltam, tanultam, gyesen voltam), úgy a fiamat sem fogom kidobni, mert nem kap lehetőséget.

Ennyi erővel én is mondhatnám a sok nyafogós kismamának, hogy mit mereszti otthon a fenekét menjen dolgozni. Ja, hogy gyerekkel nem veszik fel? Na nekem senki ne dumáljon! Simán elhelyezkedtem akkor is, amikor a fiam kicsi volt. Ezek szerint az a sok-sok anyuka csak ráfogja a saját tehetlenségét a gyerekeire. Ha olyan lenne a háttérük, akkor simán dolgoznának és nem otthon hízlalnák a feneküket és nyafognának, hogy a gyerek miatt nem kellenek. Ja, hogy elmehetne 12 órázni váltott műszakba, óránként 300 Ft-ért és nem tetszik az anyukának? Azért nem tetszik neki, mert lusta, döntésképtelen és az állam nyakán akar élősködni, mert ők aztán tényleg az állam nyakán élősködnek, nem úgy ahogy az én fiam. A fiamat mi tartjuk el és nem az állam. Ez a különbség közted és a fiam között. Érted? Hol voltál te 25 évesen vagy akkor amikor már nem tanultál, de még nem dolgoztál? Kint laktál a híd alatt? Ilyen helyről jöttél? Csak megszültek aztán 18 éves korodban kitettek, hogy önállósodj?

Na, ezért nem lesztek jó anyák sosem, és erre nevelitek a gyerekeiteket is, akikkel nem szívesen vagyunk együtt...

Én is otthon laktam, amíg férjhez nem mentem, sőt! utána még közel 2 évig hol az én apámnál, hol a férjem szülenél. És egyik sem érezte azt, hogy nem vagyunk önállóak.

Ja, és a másik. A fiamnak van lakása. Mi lakunk nála:) Ha megnősül, akkor mi fogunk elköltözni.:)

Azt azért senkinek ne hidd el, hogy homlokegyenest mást fogsz csinálni, amikor lesznek gyerekeid mint amit most gondolsz ;) Amint gondolsz az alapvetően a hozott minta alapján mondod és azt bizony tovább visszük a saját családunkba.

Én sem mondom el hússzor, hogy ne csinálja, a harmadik után elveszem tőle. Én itt a kinevezett xaranyák táborát erősítem ;)), nekem egyedül a következetesség jött be. Nem üvöltök, nem verem őket, de pontosan tudják, hogy amit amiről beszélek, azt meg is teszem.

Dobtam már ki játékot (valójában elajándékoztam), amikor hiába kértem őket, hogy pakoljanak el maguk után. Azóta elpakolnak. Teljes jogú családtagok, véleményük van, beleszólhatnak döntésekbe, semmit nem erőszakolok rájuk, csak mert én felnőtt vagyok, ők gyerekek. Nem kell megenniük azt az ételt amit utálnak, nem adok rá olyan ruhát, amit utál .

Gyerekek, próbálkoznak - ez a dolguk. Az enyém pedig azt, hogy mederben tartsam.

Nekem kifejezetten tetszenek a gondolataid.

A fiam nem csendes, nem visszahúzódó, stb.

Egy tök átlagos fiú gyerek volt, most meg egy tök átlagos 25 éves pasi.

Igen, a gének is számítanak biztos, bár szerintem a környezet inkább.

A fiam mire találkozott "szélsőséges" gyerekekkel, addigra már volt olyan értelmes, hogy ne vegye át baromságokat.

Igen, egy gyerekem van, de én egy három gyerekes családból jövök és a tesóimnak nem egy gyereke van, és ők is olyanok, mint az én fiam. Amikor mi hárman gyerekeskedtünk, akkor mindenki olyan gyereket akart volna, mint amilyenek mi voltunk:)))) Ez mindenképp nevelés kérdése. Minket sem raktaki ki reggel az udvarra, hogy legyünk el, hanem foglalkoztak velünk. Kint voltak az udvaron a szüleink is, játszottak velünk, irányítgattak minket, ha bent voltunk, akkor sem a TV előtt ültünk, és ők is segítettek nekünk a tanulásban is, ahogy mi is a mi gyerekinknek.

Szerintem sokan a kudarcukat a már nem szeretem pár génjeire fogják. És ezzel nem akarok senkit bántani! A mi családunkban is van olyan, akinek a génjeit nem lett volna szabad örökíteni, de a gyerekei teljesen rendben voltak/vannak. Nem örökölték az apjuk génjét:)

Valóban nem tudhatom,hogy mi lesz a gyerekeim sorsa 25 évesen,de azt tudom: ha mindig mindent megoldok helyette,ha mindent készen megkap,valószínű,h a szoknyám szélén fog csücsülni!

A 2 éves fiam a múltkor nem tudott felmászni a mászókára. Láttam,h küzd, 20 cm-re álltam tőle,de nem toltam fel a hátsóját. Egy másik anyuka odalépett,h segítsen,kértem,ne! Picikém ekkor odajött,elpantomimozta,mit szeretne, mondtam neki,h "Ha nem tudsz felmászni,keress másikat!". Addig küzdött,míg sikerült,és leírhatatlanúl büszkén mosolygott!

Ha 25 lesz,és nem vállal el egy munkát, mert bunkók a kollégák,vagy be kell piszkolnia a kezét,akkor már tudni fogja,h küzdelem nélkül nincs eredmény,valahol el kell kezdeni!

Természetesen,ha a zsebkendőt nem éri el,azt oda adom,és a fenekét is kitörlöm,de nem szeretném,h mindig azt várja,h valaki csak megoldja a gondját!

Egyébként nekem baromira nem fáj,h Írisz fia hogyan él,csak az enyémeknek más sorsot szánok!

Na igen, azt mondta egyszer a pszichológia tanárnőm, hogy annál a tini fiúnál, akinél patent rend van a szobájában ott bizony a háttérben komoly problémák állnak. Mert ez nem életszerű, a tininek lázadni kell!

Mindenkinek sikeres gyereknevelést kívánok, hogy boldog felnőttek legyenek a gyermekeinkből.

Bocs, de most mar tenyleg kezd ugy kinezni, hogy:

1: addig ne dumaljon senki, amig nincs gyereke!

2: utana mar az se dumaljon, akinek csak 1 van, mert mit tudhat o a gyerekekrol???

Mar varom, mikor lesz az, hogy kussoljak en is, mert mit tudhatok arrol, milyen egy 4 gyerekes anya elete!:))))

A "szakértők" szerint a gyerekednek nem mondhatod, hogy rossz, hanem csak azt, hogy amit abban a percben csinált, az egy rossz dolog volt, de nem őt ítéled el, hanem a döntését, amit hozott. Nem tömheted belé, hogy rossz, miközben nem ő rossz, hanem amit tesz, az a csintalanság. Ellenkező esetben az marad meg benne, hogy ő egy rossz gyerek, és nem is akar kitörni majd ebből, ha úgyis mindenért megkapja, vagy folytonos bűntudata lesz, hogy rossz kisfia az anyukájának.

Hogy 25 évesen hol lesz a fiad, nem tudhatod, elvileg a te bizalmadat nem játszhatja el, tegnap mondtad, az anyja vagy, mindig mellette fogsz állni. Ahogy nekem nincs gyerekem, úgy neked sincs felnőtt, munkanélküli fiad, majd ha odakerülsz, abba a szituációba, eldöntheted, hogy eljátszotta-e vajon a bizalmadat azzal, hogy nem keresett munkát, és még mindig veled él, "kihasználva" téged, miközben te mindent megtettél érte, iskoláztattad stb, hogy megadd az alapot az élethez. Eldöntheted, hogy csalódtál-e benne. Mindeközben majd jusson eszedbe, amit tegnap mondtál, hogy a fiad csinálhat bármit, vagy épp semmit, mindig mellette fogsz állni.

Másképp látjuk a jó gyerek-rossz gyerek fogalmát!

Nekem nem attól jó a gyerekem,h patent rend van a szekrényében,és attól nem lesz rossz,ha a szenvedésemet meghosszabbítja!

Attól pedig én nem tartanám magam jó anyának,ha 25 évesen nem helyezkedne el valamelyik,nem lenne addigra önálló élete! Másképp élünk,mást tapasztalunk,mások a céljaink!

És baromira nem rosszak a gyerekeim,ha 20szor kell elmondanom valamit! Ilyenek,elfogadom és nem próbálom mások által jóra formálni őket!

Anyámról annyit: ha majd egy szerettedet látod nagyon rossz állapotban,és ő nem kér orvosi segítséget,és ha kérne sem tudnának már segíteni rajta,na,majd akkor gondold át,élet-e,amit él,és érdemes-e harcolnod a döntése ellen! Nem kívánom ezt sem neked,sem másnak!

Szerintem meg az egész habitus kérdése és nem az, hogy majd meg tudod, ha gyereked lesz.

Nekem meg azt szokták mondani, hogy a te gyereked már felnőtt, te szenilis vagy és csak a szépre emlékszel, és különben is te vagy a tökéletes:)))))

Ez nem így működik. Én egy nyugodt kiegyensúlyozott ember vagyok, a gyerekem pont ilyen. Nem kellett sosem kiabálnom, nem kellett fenyegetőznöm, nem kellett zsarolnom és nem kellett 20x elmondani neki semmit. Nekem elég ránéznem a gyerekemre és tudja, hogy elég volt.

Sosem kiabáltam vele és senkivel. Persze ennek az az oka, hogy én nem tudok kiabálni. Halk beszédű vagyok és ha esetleg dühös leszek, akkor lesz olyan hangos a beszédem, mint másnak a normál. Ez egy velem született adottság. Sosem kellett csúnyán beszélnem és káromkodnom sem. Ez is egy velem született adottság? Nem tudom. Nálunk nem volt divat az üvöltözés és a káromkodás sem. Ha időnként kicsúszik a számon, hogy b@ssz@+, akkor mindenki felkapja a fejét, hogy na mi van már!? Nem szokot senki hozzá. Ha valamit a gyerekem nem értett meg, akkor szép csendben elég volt elmondanom, hogy nem foghatod meg a reflektor izzóját, mert megégeti a kezedet és nagyon fog fájni. Persze ezt pont nem sikerült megértenie és megfogta:)

Soha nem ütöttem meg és büntetni sem nagyon kellett. Persze biztos azért nem, mert nem tett olyat. Soha nem vártam el többet tőle annál, amire az ő képességei elegendőek voltak. Tehát, nem vártam el, hogy kitűnő tanuló legyen, hiszen tudtam, hogy ahhoz lusta:) Nem vártam meg sosem, hogy a sok felszerelés és házifeladat hiány miatti fekete pontok miatt egyest kapjon, mert vettem a fáradtságot és megnéztem a táskáját, hogy bepakolt e mindet, illetve a leckeírást is ellenőriztem. Az első intőjének nagyon örült:)))) Azt hitte, hogy ez valami jó dolog. Elmondtam neki, hogy ez elvileg rossz dolog. Nem büntettem ilyenért sem, mert tudtam, hogy nem azért csinált valamit, hogy "rossz" legyen. Ő csak játszott, fecseget az órán. Honnan tudta volna, hogy ezt nem lehet? Aztán megtanulta, mert elmagyaráztam neki.

A rendrakásra is rászoktattam. Először együtt csináltuk, majd egyedül csinálta. Az életkorának megfelelően. Aki benéz a szekrényébe, annak leesik az lla, mert szín, stb. szerinti pöpec rend van nála:)

És tudom most jön az, hogy ha ilyen klassz anya vagyok és ilyen jól neveltem, akkor miért nem tud elhelyezkedni a fiam és miért kell nekem eltartanom? Elmondom: a mai gazdasági helyzetben magas a munkanélküliség, egy állásra akár több százan is jelentkeznek, így sokkal kisebb eséllyel indulnak a munkavállalók, illetve amíg van rá módom, addig a fiamnak nem kell elvállalnia mindent. Szívesen eltartom. Inkább ezt teszem, mint bunkókkal dolgozzon együtt. Semmi rosszat nem tett sosem és most sem tesz semmi olyat, hogy nekem ki kelljen őt dobnom, mert nem tud dolgozni. Az én gyerekem, én akartam, hogy megszülessen, ha kell, akkor életem végéig eltartom.

A fiam a mai napig nem ad arra okot, hogy én ne úgy érezzek iránta, ahogy akkor éreztem, amikor megszületett. Sosem drogozott, sosem itta részegre magát, sosem bánt senkit. Egy tök normális 25 éves felnőtt férfi, akire büszke vagyok, mert még a húzós kamaszkorban is egy kedves ember volt:)

És igen, ez az én és az apja érdeme, mert úgy neveltük, ahogy kell. Sosem kellett fenyegetve érezni magát, mert mindig igyekeztünk olyan légkört teremteni neki, ahol nyugalmat és boldogságot kap. És nem, nem anyuci egyetlen kisfia:))))

Az én fiam tuti, hogy sosem fogja tehernek érezni azt, amikor majd neki kell rólunk gondoskodnia. Nem fog sosem letagadni, nem fogja ránk azt mondani, hogy hülyék a szülei és azt sem fogja gondolni, hogy már épp ideje meghalnunk, hiszen elmúltunk 50 évesek. Ha betegek leszünk, akkor tuti, hogy az életünk meghosszabítása lesz a célja és nem fog azon nyomba elfutni a temetkezi vállalkozóhoz, hogy áshatja a sírunkat. A törődést, amit tőlünk kapott, kéretlenül vissza fogja adni, mert ezt a mintát kapta:)

Azt állítottad,h aki így vagy úgy bántja a gyerekét,inkább ne szüljőn! Próbáltam példákat hozni nem olyan hatalmas bántásokra,amik bizony akarva-akaratlanúl is előfordúlhatnak még a legszeretőbb családokban is,és akár lelki sérülést okozhatnak a gyerekben!

Nem vagyok tökéletes! Igen,vannak hibák, de ahogy nő a gyerek,úgy változik a szülő is (a gyerek igényeit figyelembe véve és a saját hibáit korrigálva)!

Nem azért akadtam ki,mert minden nap üvöltök,tombolok,hanem azért,mert hiába szeretem a gyerekeimet,olykor bizony elszakad a cérna!

Saját kudarcomat/eszköztelenségemet felmérve amúgy jártunk pszichológusnál (de szerinte minden rendben van),és most a nevelési tanácsadóba járunk,h konkrét,személyre szabott tanácsokat kapjunk!

Hidd el,mikor a pocakomban voltak,nem terveztem,h majd én jól gonoszkodom velük!

"Engem sem dicsért anyám úton-útfélen,és a leckét sem vette át velem,mégis megtanúltam!"

Bocsi! De nem sikerült megtanulnod. Ugye látod a különbséget?

megtanul

:)))

Nem gyakorlatozok más gyerekével, csak látok, hallok, tapasztalok.

Ha a gyerekemnek valamit 20-szor el kell mondani egymás után, akkor sem teszi meg, akkor elgondolkodom, hogy mit rontok el.

Ha a gyerekem dobol a fejembe, miközben az fáj, akkor nem csupálom ki a kezéből, hogy a kukában landoljon, hanem más megoldást keresek. Ennyi.

Gyogyszer fejfajasra bevesz, gyerek elkulonit...:)

Amugy én sem gondolom, hogy csaladon belul mas gyerekevel "gyakorlatozas" felkeszit, pl az én elso gyerekem sokkal szofogadobb, aranyosabb volt picinek, mint az összes csaladban latott gyerek. A kozepsovel nehezebb, de vele meg kulonosen van egy szal, rajongas, o az én kis baratnom, mindenben segit es ezert a hisztijei elnezve. Mert kompenzalja hazimunkaval, keres nelkul, mert dolgos. Plusz nem gyozom mondani neki, hogy milyen szep, annyira szep. Nezd, lehet, hogy belole egy Makrancos Katat nevelek eppen:DDDD

A nagy fiu pedig pl csunyan beszel, de cserebe vigyaz a masik kettore barmikor, suliban jól tanul, stb. Ilyenkor nem tudok ra sem haragudni annyira, kiakaszt a csunya beszed (de én is ilyen voltam), viszont jó tanulo, sportol, stb. Minden gyerek onallo egyeniseg. Vele meg beszelunk csajokrol, zenerol, drogokrol. Multkor elmondta, hogy az ebedszunetben 4-en megittak egy red bull-t, mintha valami nagy dolog lenne, gondolom, azt is el fogja mondani, ha elszivnak egy fuvest (remelem)...

Én egyebkent dolgoztam oviban otthon dajkakent es tanultunk mi is pszichologiat, pedagogiat, megsem tudom rahuzni egyik gyerekemre sem ugyanazt a mintat. Mar eleve fiu es lany maskepp el meg egy csomo mindent, a fiuk nem szeretnek beszelgetni, csak felszinesen.

Oké, figyelj, ne vedd magadra ennél is jobban az olvasottakat. Kifordítasz mindent, amit mondok, anyám módszerét bírálod, én meg folyamatos mentegetőzésre, magyarázkodásra szorulok, pedig csak tippeket adtam, elmélkedtem. Egy gyermektelennek is lehetnek jó ötletei, vagy látott, tanult elvei, amelyek esetleg beválhatnak, vagy pozitív példaként állhatnak elő. Nem biztos, hogy épp olyan rosszak a meglátásaim, hogy gúnyolódni kelljen rajtuk.

Hangsúlyozom, nem állítottam, hogy csak tökéletesék vállalhatnak gyereket.

Amit írtam, rögtön magadra vetted, vagyis görbetükröt tartottam eléd, volt igazság abban, amit mondtam, és ez szíven ütött, pedig nem kellett volna.

Szerintem kétségeid vannak magaddal szemben. Ha már elgondolkodsz, az azt jelenti, hogy a legjobbat akarod a gyerekednek, és nem vagy biztos abban, hogy mindent jól csinálsz. Hát, senki sem tökéletes, mindenki kiborul néha, ilyen-olyan dolgokat tesz, és nem ezektől lesz lelki beteg a gyerek, hanem attól, ha napi szinten, kőkeményen terrorizálva van, verve, piszkálva, cikizve stb.

Ezt a mondatot ne fordítsd ki, ne gondold túl, és ne vedd magadra!

Olvass könyveket a gyereknevelésről, hátha van bennük valami használható, kérd ki mások véleményét, amin ne sértődj be, aztán ötvözd a saját elgondolásaiddal, ami szimpatikus, vedd át, én így tennék, ha lenne gyerekem, de mivel nincs... a többit tudjuk.

Ez a 20szor elmondás így bejött?

Gondolom,nem 3 éves korodban tanúltad meg az élet nagy bölcsességeit! Én sem várom ezt a fiamtól! Majd rájön,h nem azért nem szabad valamit,mert gonoszkodom vele,hanem azért,mert mondjuk veszélyes!

Vannak es hala egnek nagyon sokan ! Nem kell irigyelni hanem hasonlova legalab törekedni hogy se pofon se megalazo szo ne törtenjen.

Ez nem felaldozas a szulöktöl hanem egy oriasi fejlödes a emociokban a szulöi kuldetesben es szeretett az ami a legföbb a komunikacioban.

Hanyszor igazat kell adni a gyereknek ha egy felnötre azt mondja hogy pl. hulye ? miert nem lehet ezt elfogadni ? egy gyerek is ugyanolyan szelleslatu mind egy felnött sok esetben söt ....