Jutalmazás - büntetés (beszélgetős fórum)

Erre most egy nagyokos azt mondaná, hogy valamit rosszul csinálsz, ha a gyerekednek 20-szor kell valamit elmondani szépen, s akkor sem érti meg. Én nem tudom, mit mondanék, ugyanis nincs gyerekem, de látok magam körül dolgokat, nem vagyok vak, ma is megyek piacon, és a nagymama leáll beszélgetni a piac kellős közepén, ott állnak már időtlen idők óta, a gyerek persze, hogy unatkozik, és elkószál, erre mi a reakció: nem megmondtam, hogy itt maradsz, vagy kapsz egy akkora pofont, hogy leszáll a fejed!

Most ez komolyan így működik?

1. Fenyegetem ok nélkül.

2. Miért kell veréssel riogatni, pláne ilyen "leszáll a fejed" verziókkal?

3. Miért kell a piac közepén csinálni ezt, megszégyenítve őt?

4. Ne adj Isten lekeverni egy bónusz sallert, mert ugrabugrál unalmában???

Egy elfogadható keretben kéne maradni. És most nem kell jönni ezzel a sz.r anya vagyok mártír szöveggel, meg azzal se, hogy te maradj csendben, nincs gyereked. A szélsőségekről beszélek, az ilyen lehetetlen, gondolkodni képtelen emberekről.

Szerintem egy boldog anyuka is lehet fáradt,türelmetlen egy fejfájástól. Nekem még picik a fiaim,nem értik meg,ha pl. fáj a fejem,h nem kéne dobolni a fém dobozon, és bizony a 20. "Szépen kérlek!" után a kukában landolt az alkalmi hangszer!

Még úgy is,h egyébként boldog voltam!

Írigylem azokat,akik úgy tudják felnevelni a gyerekeiket,h még 1 hangos szó sem hagyja el a szájukat!

Ha csak a tökéletes szülőknek lennének gyerekei,kihalna az emberiség!

Attól,h bizonyos szituban egy szülő felemeli a hangját,még nem kéne,h a gyerek totál lelkibeteg legyen!

Imádom a fiaimat,de bizony elüvöltöm magam,ha egymást veszélyeztetve gyűri egyik a másikat! Tuti car anya vagyok,de nem szeretnék rohanni a balesetire,mert nem tudtam őket időben leállítani!

Csak egy boldog gyerekbol....

DE: egy boldog szulonek boldog a gyereke is:)

Ugy ertem, normalis lelki eletet elo felnott nem szokta megfenyiteni, megalazni, megbuntetni olyan modon a gyereket, ami serulest okozna. Egyszeruen, amikor az anyuka boldog, valahogy olyan mindegy, mit csinal a gyerek, az anyuka mindig tud "spongyat ra" mottoval tovabb lepni es biztatni a gyereket:)

Sot, esetleg olyankor is, amikor nem erdemel pont dicseretet, de kit erdekel? Tobb is veszett Mohacsnal! Mind voltunk gyerekek, mind csinaltunk turpissagokat! Nincs pofam a gyereket elovenni olyanert, amiben meg tul is tettem rajta:D

Oh, nem mondod, hogy feleslegesen mondom a gyereknek, hogy buszke vagyok ra?? Ezt a szivast! Mar tobb mint 2 hete...

:DDDD

Engem sem dicsért anyám úton-útfélen,és a leckét sem vette át velem,mégis megtanúltam! Ha intőt kaptam,azért pedig nem mehettem sehova (sajna sok volt)! Sőt! Meg is vert,csak úgy is,de a mai napig nem haragszom rá! A bele kilógott,annyit dolgozott,sokszor otthon,éjjel is,h eltartson minket,úgyh nem csodálom,h nem volt kedve megkeresni a mondatokban a predikatív szószerkezetet!

Mégis 4 szakmám van,üzletvezetői állásból mentem el szülni,és boldog vagyok! Tisztában vagyok magammal,a képességeimmel. Nyilván igyekszem a rossz dolgokat nem átvinni a gyerekeim nevelésébe,de bizony 4-5 átvirrasztott éjszaka után nálam is könnyen elfogy a türelem!

Nagyon jó és szép,amit írtál! Kívánom,h ilyen szellemben tudj gyereket nevelni! Nekem egy kicsit álom szerű,de remélem,a gyerekeim így is boldogak lesznek!

Nagyon jó cikk! Elgondolkodtató! Szeretem a való életből vett példákat, mert érthetőbb, mint az elméleti fejtegetések! Hm, hát manapság nem szokás dícsérni felénk, talán ezért is olyan boldogtalan a társadalmunk? Sajnos, amiket írsz, kivetül az egész felnőtt társadalomra: a felelősség hárítása, és a másik szemében a szálkát is... Igyekszem majd nem elkövetni ezeket a hibákat, talán még lehet belőlem egy elég jó szülő...

Ez a cikk egy gyöngyszem, élveztem is olvasni. Ha lesz még témád, szívesen olvasnék ilyesmi cikket máskor is;))

Hát jó, bár a mindennapos BÜSZKE VAGYOK RÁD-nak két hét után nem lesz sok jelentősége.

Amúgy, ha már a felnőtt világból merítünk hasonlatokat, a munkahelyeden sem dicsér meg minden nap a főnök, hogy "ügyes vagy, jól végezted el a munkád".

Jutalmazás- büntetés….érzékeny témák

Olyan sok negatív dolgot tapasztaltam ezzel a témával kapcsolatban, hogy gondoltam leírom az én álláspontomat, és várnék véleményeket.

Kisiskolás korról van szó, alsó tagozat.

Előzménynek pár párbeszéd:

Tanító: 1est kapott a kisfia, mert sokszor nem volt kész a házi és kigyűltek a feketepontok.

Szülő: Kinyírom!

Tanító: 3as lett a felmérése.

Szülő: Akkor nem megy se edzésre, se szakkörre!

Tanító: Intőt kapott a gyerek, mert csúnyán viselkedett.

Szülő: És a másik miért nem kapott?!

Sorolhatnám még amiket mostanában hallok…..

Véleményem szerint kisiskolás korban egy gyermek azért törekszik a jó eredmények elérésére, hogy örömet okozzon a szüleinek, anya-apa tesó büszkék legyenek rá. Még nem igen érti azt, mint a középiskolások, hogy a tanulmányi eredménynek bizony súlya van . Manapság automatikussá vált , hogy a szülők csak elvárnak a gyermektől, viszont ha hibázik rögtön ott a büntetés. Persze a jó teljesítményekért meg elmarad a jutalom. Ha átfordítjuk párkapcsolati térre a dolgot nem hiszem, hogy idilli párkapcsolat az amikor a férj sose dicséri a feleségét ( vagy fordítva), de amint hibázik rögtön szóvá teszi. Egy feleség pl azért főz finom ételt a férjének, hogy örömet okozzon vele , mit szólna a feleség, ha egy nem jól sikerült étel után a férje közölné: 2 hétig nem mehetsz át a szomszédba! Mert a gyermek sem azért jár edzésre, mert jól tanul, hanem mert érdekli és szereti csinálni. Miért azzal büntetjük, hogy eltiltjuk attól, aminek a hibához semmi köze???? Mert az a legegyszerűbb, ahelyett, hogy átvennénk otthon újra azt az anyagrészt ami kevésbé megy……mert ugye ezzel a szülőnek is lenne egy kis gondja….

Kinyírom! Mit jelent ez a gyermeknek???? Ha fizikai bántalmazás nincs mögötte, csak egy „mégis mondjak valamit dühömben” mondat, akkor leginkább semmit. Ha fizikai bántalmazás van mögötte, na az a legrosszabb, de az egy más téma lenne, nem akarok kitérni rá.

Miért nem ülünk le a gyermekkel és nézzük át a házi feladatot, vagy miért nem kérjük meg, hogy mutasd meg ha kész van? Mert egyszerűbb úgy zárni a napot munka után, hogy nincs vele gond. Mit tett a szülő annak érdekében, hogy kész legyen a házi feladat? Semmit! Akkor miért nyír ki? Miért vár el automatikusan mindent??? Fordítsuk csak át párkapcsolati térre: Elfelejtettem kenyeret venni! – mondja a nő, -Kinyírlak! – mondja a férj…..érezzük a súlyát??????? Mit érezhet egy 9 éves gyermek, mikor őrá mond ilyet az anyukája?! Akibe ő ugyanúgy szerelmes, mint az anyukája az apukájába!

Próbáljunk meg úgy bánni a gyermekkel, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak.

Megüthetem a gyermeket? – miért, én örülnék, ha engem megütne a férjem????? Mit éreznék iránta? Na, kb azt érzi a gyermek is ilyenkor!!!!

A másik háta mögé bújás pedig a legrosszabb, főleg, ha a gyermek előtt hangzik el, ne mást okoljunk a tetteinkért, ne legyünk boldogak azért mert nem csak az én gyermekem kapott intőt, hanem a Pistike is, nem lesz nekünk azzal jobb! Ne neveljük bele a gyermekbe!

Mindig az legyen szem előtt, hogy mi mit várnánk el egy szeretett személytől, mi esik nekünk jól és fordítsuk le mindezt gyermeki síkra. Nekünk is jól esik ha a párunk este mellénk bújik megbeszélni a nap eseményeit, hát bújjunk oda mi is a gyermek mellé és mondjunk egy mesét, vagy csak úgy beszélgessünk.

A de jó, de ügyes vagy, BÜSZKE VAGYOK RÁD és hasonló kifejezések pedig legyenek mindennaposak!!!!

Gondoljunk csak bele:

Nem sikerült a sütemény. –Nem mehetsz át a szomszédba 2 hétig! helyett mennyivel barátságosabb a - Semmi baj, majd máskor jobban figyelsz, gyere segítek, próbáljuk meg együtt újra!

Kívánom, hogy a gyermeki szerelem minden szülő életében örökké tartson!

Csak egy boldog gyermekből lesz boldog felnőtt!!!!!