Jutalmazás - büntetés (beszélgetős fórum)

Teljesen egyetértünk abban, hogy nekünk nincs miről beszélgetnünk, nem bírom az olyan embereket akik annyira egoisták, hogy csak magukat tartják etalonnak.

Nyugodtan nevezz gyerekbántalmazónak...szuperanyák legjobbika!

Még szerencse, hogy a legtöbb ember nem ennyire tökéletes, mint te, milyen unalmas is lenne a világ.

Mazsinkát nem oktattam ki, mert nagyon szimpatikus hozzászólásai voltak, nagyon jó dolgokat írt, csak még tapasztalata nincs neki. A pontot az i-re csak akkor lehet feltenni.

Igen, úgy látszik az összes fórum tevékenységedből, hogy mindenki felett állónak tartod magad, aki mindenre a legjobbat tudja. Bárki, bárhol mondd neked ellent támadólag lépsz fel és leírod, hogy a te életedben ez hogyan zajlik és az csakis úgy lehet jó. Az a tökéletes megoldás. Ebből gondolom, hogy otthon is így viselkedsz. Számodra a dolgok csak feketék és fehérek.

Mostmár részemről is vége a beszélgetésnek.

És te elhiszed magadnak, hogy nálunknak mindenkinek k.ss van?:))))

További jó gyerekverést! Ez a te dolgod, és ne hidd, hogy ez jó dolog. A fenékre csapás is megalázás. Kérdezd meg a pszichológus ismerősöktől, hogy ilyenkor milyen megszégyenítés éri a gyereket.

Részemről vége a beszélgetésnek. Mazsinkát is oktatod és nem csak itt. Gyerekbántalmazókkal nem szokásom szóbaállni...

Inkább ne légy pszichológus, mert nekik nem az a dolguk, hogy a maguk képmására formázzák a pácienseket.

Életemben nem vettem még be nyugtatót, most sem fogok.

Mivel te is mindenkiről véleményt szoktál alkotni, azt hiszem másnak is joga van arra, hogy rólad véleményt alkosson. Nem csak ebből a fórumból kiindúlva.

Nálunk nincs rendetlenség, nincs begyűrve a ruha a szekrénybe, mindent vasalva rakok be a szekrénybe, de nem kissé "betegesen" szétválogatva. A két véglet között azért van átmenet.

Amint már az elején is leírtam a jutalmazás vonalat tartom én is a legjobb módszernek. Jutalmazás alatt nem a csokoládé osztogatását értem.

Nem szoktam verni a gyerekeimet, viszont a popsira volt, hogy már rácsaptam. Lehet, hogy ez számodra rettenetes nagy kegyetlenségnek tűnik, ezzel én nem értek egyet.

Egy dologban igazad van: Engem volt, hogy elvertek, de nem az otthonról hozott minta alapján nevelem a gyerekeimet.

Viszont a gyerekeimnek van szavuk, nem droidok, hogy csakis mindent úgy csinálhatnak, ahogy én mondom.

Kedves Mazsinka! Ezt tényleg nem rosszindulatból írom, de a tapasztalatom az, hogy az óvónő jobb óvónővé, a tanár jobb tanárrá válik akkor amikor már neki is hasonló korú gyerekei vannak. Mint mindenben más az elmélet és más a tapasztalat. Nem szégyellem bevallani, de amíg nem volt gyerekem bizony sok mindent más szemszögből láttam. (Gyereknevelés terén.) Viszont te biztosan nagyon jó szülő leszel, mert nyitott szemmel jársz, olvasol, próbálsz tenne azért, hogy "elég jó anya legyél". Ehhez tiszta szívből kívánok sikert neked.

Bár ezért biztosan sokan lehurrognak, de nekem az a véleményem, hogy 1 gyerekkel is más, mint kettővel és 2 gyerekkel is más, mint 3 vagy több gyerekkel. Más helyzetekkel és problámákkal kell minden esetben megkűzdeni.

A pszichológusok szerintem mind ingyenélők. Semmit nem tudnak. Nyugdíjas koromra tervezem, hogy ebből fogok megélni:)

Az, hogy én milyen vagyok itthon vagy bárhol az én dolgom, nincs közöd hozzá, nem kértem tőled, hogy jellemezz, így légy szíves ne is tedd. Ne vonj le téves elképzeléseidből messzemenő következtetéseket azért, mert láttál már pszichológust:)

Elég szomorú, hogy ha egy nő, mert ugye az vagy? Nem tud rendet tartani a környezetében. Az én szekrényeben is színszerint vannak pl. a pólóim. A fehérek közé nem fogok betenni egy fekete vagy piros pólót. Ezt tanultam, ezt adom tovább és nem azt, hogy összegyűrve betömködjem a szekrénybe és zárjam rá az ajtót (mert az úgy is megtartja) vagy tároljam kint a fotelben halmokban.

Érthető?

Sajnállak és azokat az embereket is akiknek egy rendetlen emberrel kell együtt élniük:)

És inkább legyek ilyen, mint egy olyan, akinek nyugtatóra van szüksége a minden napi életéhez.

Én nem veréssel neveltem a gyerekemet, tudom, hogy sok olyan anyát, amilyen te is vagy, ez zavar. Én nem értek egyet azzal, hogy a gyereknek nem árt a verés, ahogy te gondolod. Sőt! Szerinted a célok eléréséhez szükséges. Kegyetlenség, aljasság kihasználni egy kicsi embert, mert te nagyobb vagy. De mit tegyünk? Te ezt a mintát hoztad magaddal, így egy szavunk sem lehet....

Amiről te beszélsz az már nem az általános rend kategória, hogy szín szerint van egy fiúnál kiválogatva a ruha. Amit írtam a pszichológia tanárnőm mondta, aki látott már egyet és mást, mivel több mint 20 éve gyakorló pszichológus.

Tudod:nyugodt a felszín, de dübörög a mély

Az írásodból nekem az jön le, hogy te otthon egy kis domina vagy, aki mindent eldönt, hogy mi a jó és a rossz és mindenkinek úgy kell élnie.Te mindig mindenkinek megmondod a tutit, amiből a legtöbbször az jön le, hogy te mindenben tökéletes vagy és a többiek nem csinálnak valamit jól.

Szerintem azért, mert őket is így "idomították". Én szeretném,ha egészséges lelkületű felnőttek lennének, akik majd minden körülmények között elmondhatják amit gondolnak, ki tudnak állni magukért.

Ne szokják meg, hogy erőszakkal kell elérni dolgokat, de ne hagyják magukat terrorizálni sem. Látom a munkám során is, hány ember fegyvertelen egy konfliktusban és vagy sumákolással, vagy veszekedéssel oldja meg, mert ebbe nőtt bele.

Rólam már szavazást is indított egy kedves kollegina, hogy elrontom a sok zsebpénzzel, azért pénzelem, mert kompenzálok. Az elkényeztetett "hülyegyerekem" ;) egy farmra jár lovagolni, felhívott a minap a tulajdonos, hogy egy hónapig nem kell fizetnem, mert bár senki nem kéri, a gyerek annyit dolgozik, mint egy felnőtt. Lovat csutakol, kiganézza a kecskék karámját, a tyúkokat abajgatja, stb.

Én egyébként nem érzem "külön szakmának" a gyereknevelést, teszem azt, amit mindig is tettem, ahogy másokkal viselkedem. Soha nem mentem bele értelmetlen vitába, soha nem kezdek úgy mondatot, hogy " már a múltkor is". Ami elmúlt,hadd menjen, most van most ;)

Na, fene a grafomániámat ;)

A hisztinek két fajtája van, az egyik manipulatív,a másik pedig a tényleg a túlpörgött, idegrendszer túlterheltségéből fakadó hiszti.

Mindkettő életkori sajátosság, és nem is egyformán kell reagálni rá a szülőnek.

A kivülálló szemével nézve persze egyformán idegesítő mindkettő.

Az viszont, hogy egy dackorszakban lévő kisgyerek hisztizik, közel sem nevelési hiányosság (ha egy 5 éves minden alkalommal a földhöz vágja magát, az már igen)-hanem fejlődési szakaszból következik, akkor kell megijedni, ha a gyerek nem csinálja.

Nagyon is jól tudom, hogy sokan nem fogják fel, hogy a hiszti az csak jön, és gyakran kivédhetetlen, a dackorszak része. Igenis vannak olyan gyerekek, akik szépen átvészelik, másoknál naponta több jelenet borítékolható. Látom az unokahúgomon. És próbálják szépen kezelni a szülők, miközben a nagyszülők a szemüket forgatják, hogy rég el kellett volna verni, én meg a szemem forgatom szintén, hogy hogy lehet ilyet mondani. Úgyhogy régen a dackorszak gyorsan el lett csírájában fojtva két pofonnal, ami abszolút nem megoldás. Ma már több minden megengedett egy gyereknek, más szokások, elvek kerültek előtérbe. Azt nem értem, ha beválik a szép beszéd, a figyelemelterelés, a következetesség, csak kicsit több munka, mint a pofon kiosztása az első percben, akkor miért gondolják az idősebbek, hogy inkább az agressziót kéne választani, megfélemlíteni, hogy aztán elmondhassák, hogy az ő gyerekük egy mintapéldány?

Nyilván az a cél, hogy szép szóval minél többet tudjon az ember elérni, és a hiszti elő se jöjjön, ha mégis jön, akkor "ne fájjon nagyon".

Az én fiam egyszer az utcán feküdt le egy pocsolyába hisztizni, mert nem mentünk be a játszótérre. Épp orvoshoz mentünk. Halvány szürke nadrág és dzsekibe volt. Amikor ledobta magát, akkor csak azt mondtam neki szép cendben, hogy vajon mit fog szólni a doktornéni, ha meglátja a piszkos ruháját? Felugrot és közölte, hogy menjünk haza átöltözni!

A következő otthon volt, ezt már nem is tudom miért tette. Szintén ledobta magát a padlóra és dobálta magát. Kitettem egy pohár vizet az asztalra és annyit mondtam, hogy ha nem fejezed be leöntelek a vízzel. Nem kellett megtennem:) Tudom ezek is fenyegetések valahol...

Ezen a két eseten kívül sosem hisztizett a fiam, ha valamit akart, akkor csak annyit mondott, hogy anya, legalább annyit mondj, hogy majd megbeszéljük! Mondtam, hogy majd megbeszéljük:)

Nekem az jött be, hogy nem reagáltam a hisztire. Néztem rá és azt mondtam, nem értem mit szeretne, ha lenyugodott visszatérünk rá.

Pár hónapja memoriztunk, én nem voltam tényező, de kettejük között komoly harc folyt ;) Több olyan kör volt, amikor a lányom vette fel az általa "felderített" kártyákat. Eric az asztalra támaszkodva mint egy majom ugrált a széken és hisztizett, hogy ez nem igazság. Én leutánoztam. Döbbent csend után rám nézett, és azt mondta: nem vagy vicces. Azt válaszoltam, hogy ő sem. Abbahagyta ;)

Én egyébként nem igen hiszek az életkori sajátosságban, illetve abban, hogy hagyni kell a gyereket hisztizni, ocsmányul beszélni, féltékenykedni, stb., mert ez életkori sajátosság.

Ha jelentkeznek ezek a problémák, akkor odafigyeléssel hamar túlesünk ezeken e korszakokon.

Pontosan!

A minta, és semmi más....

Na,varj! Szamomra a gyerekeim igy tokeletesek! Es hidd el,szamodra pedig a te gyereked lesz tokeletes,meg akkor is,ha a kakis pelussal fog dobalozni! (Nalunk ilyen nem fordult elo,csak peldanak irtam!)

Szakihoz meg azert jarunk,hogy sikeruljon tuljutnia a nagynak a kicsi "teruletfoglalasi akcioin",ami szinten nem egyedi,rossz nevelesbol adodo problema,vagy nem a gyerek tokeletlensegenek oka. Az pedig,hogy 20szor kell elmondanom valamit,csak tegad es a tokeletes anyakat zavarja,nem engem (a szam ettol nem kopik,csak edzodik).

Részben egyet értek,de lássuk be,nem csak a család mutathat rossz példát! Elég az óvodai csoportba egyetlen gyerek,aki harap,köpköd,mit tudom én,és másik tíz, akik fogékonyak rá,megtanúlják a helytelen viselkedést!

Az agresszív viselkedés elsajátításához pedig ovi sem kell,elég néhány gyerek dal,mondóka megspékelve napi fél óra mese nézéssel.

Nyilván nem szabad a gyerek elött paláverezni,de nem csak ez okozhatja a jellemben a torzulást- szerintem (!!!).

Pedig pontosan így van nagyon sok esetben. A gyerek személyiségéből fakad a dolgok egy része, de nagyobb részt a szülőt tükrözik, másolják.

Sok szülő azt hiszi, ha a szomszéd szobában veszekszik a társával, azt a gyerek nem veszi le azonnal, még ha nem is hallja.

És ahogy anya, apa megold egy konfliktust, ha erőszakkal, veszekedéssel old meg dolgokat, a gyerek is pontosan ugyanazt fogja csinálni.

Csak amikor történik, anyuka már nem emlékszik rá, hogy ő mikor viselkedett így és nem érti, hogy a gyerek miért műveli azt, amit.

Én vagyok rosszindulatú?

Nem az a baj, hogy tanácsokat adsz, hanem hogy ítélkezel. Pl. "valamit rosszul csinálsz, ha a gyerekednek 20-szor kell valamit elmondani szépen, s akkor sem érti meg."

Na az ilyenektől megyek falnak.

"Ha a gyerek nyilvánosan hisztizik, akkor a szülők nagyon elcsesztek valamit."

"AZ én gyerekem biztos nem fog hisztizni, hangoskodni, felugrálni az asztaltól, stb..."

Utóbbi idézetek a kedves gyerektelen rokonaimtól származnak.