Jutalmazás - büntetés (beszélgetős fórum)

Pont ezt magyarazzuk, hogy egyreszt a gyerekkel nem kapsz azonnal kepesseget a gyerekneveleshez, masreszt azert van egy alap tapasztalat gyerekteleneknek is, vahogy jon belulrol. Es egy igazi anya is csak ebbol merit, se tobb, se kevesebb.

Nagyon sokunkban mar van egy elkepzeles, hogy mikent fogjuk nevelni a gyerekeinket, ezen picit valtoztat az, hogy a gyerek nem pontosan olyannak szuletett, amilyennek kepzeltuk(egyenisegre), de akkor is egy taho ember az taho marad anyakent is, egy normalis meg az marad anyakent is, de az volt a gyerekszules elott is.

Te nagyon rosszindulatú vagy. Akkor a pszichológus se osztogasson tanácsokat, ha nincs gyereke, vagy egy tanácsadó, óvónő, vagy tanár?

Attól, hogy van gyereke, még hibázhat, és attól, hogy a másiknak nincs, még lehet, hogy vannak jó, használható ötletei.

Hala a jo egnek,hiszti nincs,csak sokat vitaznak (jatekokon leginkabb). Raadasul a nagy az ovibol nehe olyan "fogasokkal"ter haza,hogy a hajam egnek all!

Remelem,a "jatszos neni" majd tud nekunk olyan tippeket adni,amik kifejezetten az en gyerekemre vannak szabva.

Mivel kicsi a korkulombseg,mostmar nem nagyon tud a kisteso korul segiteni (pelenkazas is csak este van),de mindketten jonnek,ha fozok,sutok,takaritok,berakom a mosast. Nyilvan ezen is tudnak veszekedni!:-)

Vagy csak kiulnek gyurmazni,rajzolni,szinezni,mig en megcsinalom a dolgom (egyebkent eheto a gyurmank,mielott most megint ezt veszi elo vki),nem kotelezo segiteni.

Szerintem bármit csinálsz, ezt nem tudod elkerülni. Korábban ő volt az egyetlen, akit szerettél, minden figyelmed az övé volt, ez most megosztott.

Egyszerűen csak éld túl, tényleg kinövi, addig pedig a lehető legtöbb dologba vond be körülötte. Nálunk még azért is cirkusz volt, hogy öccse született. Toporzékolt az utcán, amikor kislány bébit látott.

Bár apás szülés volt,utána 1 hétig,a kórházban apuka sem nagyon jöhetett be hozzánk,nemhogy a tesó. (Valamit elkapott sok csecsemő az osztályon,és antibiotikumot kaptak-a fiam is-,de sosem derűlt ki,mi történt)

Mi az oviba viszünk túrórudit,a kicsi adja oda a nagynak,és ő is kap persze,de nem sokat segít. Úgy 1 évig minden mesés volt, már nem annyira,de dolgozunk rajta!

Amúgy a pici a minta gyerek,türelmes,kedves,bújós,jól elfoglalja magát. HA egyedül van! Ha ketten vannak NÉHA botrány,de mit mondjak? Mi is öltük egymást a nővéremmel,de 2 percig nem bírtuk egymás nélkül! :-)

lehet.

akkor csak annyit arulj el, miert kell gunyolodni azon, ha valaki pszichologustol ker tanacsot? de ez most komolyan erdekel.

Hidd el,ha lett volna lakásom,én sem albérletbe mentem volna:-(!

De menni akartam,és mentem! Nem küldtek,de ezt választottam,és kész! Nem gondoltam,h ez jelenti a felnőtté válást,csak így volt jó! És külön lakásban is anyám pici lánya voltam,sőt,8 év után a velük szemben lévő házba költöztem, hogy közel legyünk!

Azt írta,h "ezért nem lesztek jó anyák sosem",tehát eldöntötted,h rossz anya vagyok!

Egyébkén,míg a pici nem kezdett járni,a naggyal nem volt semmi gond! Azt még feldolgozta,h az anyját bitorolja a kistesó, de mikor a játékaira is ráment,totál kifordúlt magából. Szinte mindenből kettő van,de így is megy a harc! Pszichológushoz azért vittem,mert szeptemberben kezdte az ovit,és az egész család azzal babrált,h hiperaktív! Mondtam,h nem,csak ők fáradtak hozzá,de beleültették a bogarat a fülembe. Nem hiperaktív,csak nem tudta még mindig feldolgozni a pici érkezését. Mivel szakvéleményt kaptam,de tanácsokat nem,elmentünk a nevelési tanácsadóba,ahova még járunk is,hogy megtudjam,hogyan tehetem könnyebbé számára ezt az időszakot!

Nem vagyok kétségbeesett,mert hiába kell valamit 20szor elmondanom,hiába nyúzzák egymást,attól még van közös játék,a nagy segíti a kicsit,játszón védik egymást (ha másik gyerek elvenné a lapátot mondjuk), itthon elpakolnak,(játék szinten) porszívóznak,felmosnak,ebéd után a tányért,poharat a pultra teszik,és ami a világon mindennél fontosabb: mindig kapok jó éjt puszit,és egy "szeretlek"-et (na jó,a kicsitől szejeje)!

Ezért írtam,h az,ha néha elborúl az agy, még nem egyenlő a car anyasággal! Nekem nincs hozott példám,és 12-29 éves koromig nem is játszadoztam az anyaság gondolatával (meddő vagyok,papíron most is),nem volt terv,stratégia,h mit hogyan csinálok majd! Igyekszem fejlődni...

mar az elejetol olvasom a forumot, azt hittem lesz nehany erdekes otlet, tanacs, meglatas, ehelyett nem olvasok mast csak szuper (nem)anyak cikizik megallas nelkul azokat, akik be merik vallani, hogy elkovettek par hibat a nevelesben :S

kivancsi vagyok, hogy nevel toleranciara az, aki kigunyolja azt, aki be meri vallani, hogy pszichologustol is ker gyereknevelesi tanacsot...

És miért kellett albérletben élned? Miért nem lakhattál otthon? Miért kellett külön arra pénzt költened, hogy lakj valahol? Ez felesleges pénzkidobás, illetve egy téves elképzelés, hogy attól felnőtt valaki, hogy külön él a szüleitől. Sőt! Ez baromság. Azt a pénzt, amit albérletre költöttél, sokkal hasznosabbra is elkölthetted volna. Miért kellene a fiamnak albérletben élnie? Van lakása. Miért kellene 2 háztartást fenntartani? Felesleges pénzkidobás, mint írtam már. Majd ha lesz olyan lány, akit el tud képzelni maga mellett egy életen át, akkor majd újratervezzük a dolgokat.

A fiamnak úgy is van saját élete, hogy nem lakik albérletben.

Én sem mentem volna sosem albérletben, mert nagyon jól éreztem otthon magam. Nem zavart senki.

Úgy emlékszem, hogy nem kértem sem életviteli, sem álláskeresési tanácsokat. Így légy szíves tartogasd magadnak az ötleteidet.:)

Én nem döntöttem el, hogy ki milyen anya, csak leírtam a véleményemet, de te se monj semmit a fiamra. Igen, ő az én pici fiam. Nálunk nem szokás 18 évesen kidobni a gyerekünket, hanem amíg élünk a mi pici fiúnk lesz. Igazán sajnálom azokat a gyerekeket, akik szülei nem így gondolják...

Akkor görgess tovább.

Gyakorló anyukáknak osztogatnék tanácsokat? Nem osztogatok, csak beszélgetek.

De ezt a mondatot kiegészíteném azzal, hogy gyakorló, ámbár kétségbeesett, pszichológushoz, tanácsadóba járó anyukáról van szó.

Megint a kutyatartással jössz. Hiába tart a nagyim kutyát, ha láncra veri, kenyéren, vízen él, sosem játszik, oltást nem kap, csipje nincs, de ő a nagybetűs kutyatulajdonos. Nem lesz attól, jó, felelős gazdi, hogy birtokol egy kutyát. S nem biztos, hogy a kisöcsém, akinek nincs kutyája, ne tudná, hogy nem adunk neki csokit, vagy néha elvisszük az állatorvoshoz, amit a nagyanyám egyáltalán nem tesz meg, ergo: attól, hogy neki van kutyája, még nem biztos, hogy jól is csinálja, amit csinál.

Egyébként pedig teljesen egyetértek, hogy a véleményem nem releváns, de ha visszaolvasod a hozzászólásaimat, és megcáfolnál valamit abból, amit írtam, tedd meg, ha úgy gondolod, én vagyok vakon, és nem más.

Azt mondhatsz a sok nyafogós kismamának,amit csak akarsz! Én nem nyafogok és nem az állam tart el,sőt, nagyon formás a hátsóm,nem hízlaltam fel. 25 évesen én albérletben voltam,amit én tartottam fent. 21 éves korom óta ugyanott vagyok alkalmazásban most is,h gyeden vagyok. Nem gondolom,h ki kéne tenni a gyereket az utcára,de azt sem,h egy 25 éves fiú nem tud akár pizzafutárként elhelyezkedni,míg nincs jobb!

Suli alatt is dolgoztam,így suli után sem volt nehéz állást találnom. A szüleimtől én költöztem el,nem raktak ki,de én saját életet akartam!

Azt pedig,kérlek,ne is próbáld eldönteni,mások milyen anyák,vagy a gyerekeik milyenek! Én sem mondom a fiadra,h selejtes,pedig még pasizós korszakomban is kerűltem "anyu pici fiát", és rád sem mondom,h nem vagy jó anya, csak,mert nem sikerült sikeres fiút nevelned!

Nekem kb. sikerült az elképzeléseimet végbevinni a gyerekem nevelésekor. Mielőtt szültem nekem is csak rokon gyerekek voltak. Volt a húgom, majd unokatesók, és amit láttam, hallottam vagy alkalmaztak/m velük szemben én is, azokat terveztem a sajátommal is. Azt hiszem sikerült:)

A barátnőim imádják rém bízni a gyerekeiket, mert nálam/velem a gyerekeik kisangyalok:), bár szerintem velük is.

Jogod is van hozzá, csak számomra kicsit vicces, hogy gyakorló anyukáknak osztogatsz tanácsokat a gyereknevelésről, mert úgy gondolod, jobban értesz hozzá. Visszatérnék a hasonlatomra, ez olyan, mintha én kutyatulajdonosoknak magyaráznék a kutyaidomításról, mert anyósomnak van kutyája meg a szomszédnak is, és láttam már jó pár kutyát.

Azok sem értenek hozzá igazán, akiknek elméletileg kéne. Óvónők között is kilométerekre meg lehet mondani, kinek van saját gyereke és kinek nem, hiába vizsgázott gyereknevelésből és hiába dolgozik gyerekekkel, egész más egy saját gyerek.