Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Hát elmagyarázod neki és személyre szabott tervet kaphatsz.

Még úgy is nehéz betartani, ha minden oké...

Tudom, az én férjem is húskedvelő volt.

Nem is él már, érszűkület vitte el, de persze annak volt több más oka is.

Megint hülyét kapok, mi az, hogy délig?

Ma 13 óra után ébredtem.

Általában este akármikor eszem utoljára, mert rendszerint hajnalban alszom el.

Miért nem először a napi ritmust kérdezik ilyen helyeken?

...ma voltunk Auc.anba pénzt költeni / 2-3 hetente muszáj feltölteni kicsit :) / nagyon finom a korpás zsemléjük

/ éppen olyan finom , mint itt nálunk a korpás kenyér / és ha átjutok mindig veszek , tavaly 1x nem volt korpájuk :( :( nem volt miből zsemlét sütni :(

:) :) és holnap összedobok 1 falat lecsót hozzá , mert bulgurom az nincsen :(

Majd, ha megcsinálom, megmondom!

De tarhonyával, rizzsel is szeretem a lecsót...

Sok ételt szeretek... 😀😀😀

Én húsfélét nem tudnék az aznapi első étkezésre enni.

Tojást se mindig.

Mi van akkor, ha ch-t reggelizik az ember? Energialöket, szerintem.

Tudom, hogy nem tartalmaz értékes anyagokat, de képtelen vagyok megenni reggel bármit, ami nem gabonaféle. Lehet zabpehely, müzli, puffasztott akármi, de üres tojás, salátaleveles sonka ki van zárva.

Állítólag egészséges a Kolláth reggeli, de nem tudom miért, jóformán ch-ból áll. Zab, méz, friss és aszalt gyümölcsök, az én variációmban volt mák is.

[link]

[link]

A második, nyami.

Háhh! Nekünk meg héjában főzött krumplit adott a szemben lakó öreg bácsi. Annyira finom volt, sokkal jobb, mint otthon. Mondtam anyunak. Felvilágosított, hogy a disznóknak főzi fazékban sparhelten :DD

Aludttejet is készítettek nagy, dög nehéz köcsögben. Szerettem. Felülhettünk vele a szekérre, amíg az udvaron állt. Ha mentek valahova, csak hátul ülhettünk, de nem a végében.

Egyszer majdnem elcsapott a busz, mert mindig mászkáltam át hozzájuk... mire az öreg azt mondta hisztiző anyámnak, hogy ne sírj, van ott még :)

Cukros kenyérre nem emlékszem, de szilvalekvárosra igen.

Ahogy gyerekkoromban bandáztunk délutánonként, sokszor bementünk az egyik kislány öreg, töpörödött, aranyos nagymamájához.

Tudjátok mit kaptunk mindig?

Vizes-cukros kenyeret! Picit megvizezte a kenyeret, és megszórta cukorral.

Ezt most így leírva is rossz látni...na de akkor?? Mekkora királyság volt már!! Bulis volt!

Hozzáteszem, otthon ilyet meg nem ettem volna,nem is volt ilyesmi terítéken, a szüleim jómódú gazdálkodók voltak. Tehát volt a kamrában minden, mi szem-szájnak ingere.