Hogy lettem szerető? (beszélgetős fórum)
Erre a részletre mondjuk nem tértem ki, de biztos van olyan is. Amire céloztam, az konkrétan az az eset, amikor a nős pasi hatalmas ígéretekkel eteti a szintén férjes nőt (ja, persze, válás meg csak te, etc.) - majd, amikor a nő mindent kiterít otthon, a pasi veszi a kabátját, mikorra már minden fel lett forgatva.
Hát az ilyenek ott rohadjanak meg, ahol vannak!
(Csak egy példa volt szemléltetésként arra, amit a szerető ellenesek tisztességes megoldásként szoktak felhozni.)
Nő létemre mindig több férfi barátom volt, int nő. És ha a szívemre teszem a kezem, nem ismerek egyet sem, akivel vagyok olyan viszonyban, hogy ezt tudhatom, aki ne csalta volna meg a feleségét, akár alkalmanként, akár rendszeresen. És ezt úgy mondom, hogy én is ugyanazzal a férfivel élek 28 éve... Ja, persze az én férjem nem olyan, mert szeret engem, mert otthon mindent megkap. Legalábbis ezt gondolom én, ahogy mindenki más is ezt gondolja, egészen addig míg már mindenki tudja rajta kívül...
És mondjuk elég sok nőt is ismerek, akikről pont ugyanezt mondhatom el, csak hát eleve kevesebb női barátom van, a legtöbb nem állandó kapcsolatban, tehát őket nem lehet alapul venni
Nem, csak tájékozott vagyok a témában :D
Máshol már leírtam, nem titok, gyógypedagógus vagyok :)
Egy kis OFF. :D
Vannak, akiknek nem esik nehezükre a „kézimunka”; sőt! 2021.07.31. 23:27-kor besétált az utcai kameránk látószögébe egy mobiltelefonáló, félmeztelen, a nadrágjában kotorászó 30 év körüli pacák. Ránézett a házunkra, s látta, hogy a redőnyök teljesen le vannak engedve. Megállt a fiam szobájának ablaka előtt (ő éppen nyaralt), elővette a farkát és felvette az önkielégítést. Félig felhúztam a redőnyt, de nem zavartatta magát. Itt lakik pár házzal odébb, minek kellett ehhez kijönnie az utcára?
Rendben, elfogadom, hogy nem azért kerestél utána. Csak íráson keresztül gyakran nem jön át a szándék, és kontextusában olyan érzést keltett, mintha azért tetted volna. Ezért is gondolom, hogy néha, még ha egyet is értenek sokan, félresiklanak dolgok, ha nem próbáljuk megtudni a másik szándékát :)
Nem az életkorom alapján gondoltam én sem, hogy az empátiámat megkérdőjelezed. Nem rég vagyok hoxán, a hozzászólásaim alapján erre nem fogsz tudni következtetéseket levonni. Mert ugyebár ez a fórum egy nagyon szűk keresztmetszet ahhoz.
A helytállóságot meg magunknak kb egész életünkben nem fogjuk tudni, mennyire helytállóak. Tudom, és írtam is, hogy ami nekem igaz, vagy annak tűnik, az nem biztos, hogy másnak is az, vagy annak kell lennie. Én is csak úgy gondolhatom vagy érezhetem, hogy az, hiába az enyém.
A gyerekeimről nem írok, mert ha elkezdenék írni, 2p alatt van, aki felismerne. Van 1-2jellegzetes dolog.
És egyéb háziállatokról sem, mert az még jellegzetesebb... pedig az is ugyanolyan fontos a szívemnek.
Tipikusan az az ember vagy, amiről az ember nem ír, az nincs szerinted.
Vannak szüleim és tesóm is pl 🤣🤣 de ha róluk nem írok, lehet nincsenek is,majd utánuk nézek 🤣🤣
Attól, mert a szeretőnek a gyerekekkel kell logisztikáznia, még nem a gyerekeit utálom. Neked ez egyenesen arányos?
Borzalmas sztereotípiák vannak a fejedben.
Te fejezed be ezt, muhahaha... te is kezdted... és halleluja 🙏🙏
Ebben a megnyilvánulásodban több tévedés is van:
- nem azért olvastam el az egyéb hozzászólásaidat „hogy minél több "támadható" pontot” szerezzek ellened
- nem az életkorod, hanem a hozzászólásaid alapján kérdőjeleztem meg a szerinted igen magas empátiádat
- nem kérdőjeleztem meg a véleményed létjogosultságát, mert minden véleménynek van létjogosultsága. De hogy az mennyire helytálló, az már egészen más kérdés.
Az empátiának és elveknek nincs olyan szoros összefüggése. Egyéni élethelyzeteket megismerve más empátiával viseltetni, mint egy kérdéskörben nagy általánosságban állástfoglalni.
Az tény, hogy merész a jövőre vonatkoztatva ilyen kijelentést tenni, de meg lehet tenni. Ha másra jutok az életben, legfeljebb elmondhatom, hogy tévedtem. Mert én azt nem szégyellem bevallani se magam, se mások előtt.
Az a nő, aki szintúgy 40 évig benne volt abban a házasságban, nem érdemli meg az őszinteséget, egyenességet a "társától"? Nem csak az egyik fél döntése, önzése stb kellene, hogy érvényesüljön egy kapcsolatban, mindketten dolgoztak érte, nem csak a férj. Bár ez attól is függ, kinek mit jelent egy házasság, párkapcsolat, és milyen értékeket tart fontosnak.
Ismerek olyan párost, ahol egészségügyi okból kb ez a felállás. De ott működött a kommunikáció. Ott el tudta problémamegoldásként fogadni a feleség, hogy a férj "nyitott szemmel járjon". Közös döntésként együttmaradtak. Nem mennek részletekbe. Én nem tudnám elfogadni. De jobban értékelném a férjem őszinteségét ilyen helyzetben is, semmint a sunnyogást. És ha nem sikerülne megoldani, inkább szabadon folytatnám.