Hogy lettem szerető? (beszélgetős fórum)
" abban már nem jut idő és energia arra, hogy egy 3. féllel tartsanak fent és ápolgassanak így-vagy úgy egy szeretői viszonyt. Gondolom azért nem kis szervezés és energia kell egy ilyet fenntartani és titokban tartani"
akkor a miénkbe biztosan véletlenül fér bele heti 2-3tali, havi 1 közös szabadság és 0-24 telefon üzengetés... biztosan ez is véletlen, és biztosan tényleg otthon minden rendben van..
mert hát ha már beleolvastál a naplómba, akkor ez is benne van, nem csak a 20év hitel... amit még btw nem vettek fel..
"És a szeretők... Akik a feleségeket nézik le. "
utálom az általánosítást.. engem egyáltalán nem érdekel a feleség, nyilván 1x lecheckoltam ki ő, de minimális az érdeklődésem iránta, sőt inkább nem akarok tudni róla semmit.. és azt sem szeretném/em, ha nekem panaszkodnak... én sem panaszkodom a férjemre, minimálisan van említve, rossz tulajdonságait, f@szságait nézve egészen biztosan, ez a szeretőre nem tartozik, napi szinten biztosan nem.
Nos.. Végigolvastam.
Minden szentnek maga felé hajlik a keze..
Nem volt még feleség, (pláne, ha már megcsalták) aki megértő lett volna a szeretővel. Hiszen valamivel fel kell mentenie a férjét. Kell okolni vkit, amiért az ilyen módon elárulta őt.. A családját, az életüket. Mert ha csak a férjét kéri számon, akkor lépnie kell. Erre nincs mentség. Mert azért nem csak lelakott, igénytelen 'anyákat' csalnak meg. Hanem gyönyörű nőket is. És aki ennyire nem tisztel, mint EMBERT, NŐT és TÁRSAT, azt elhagyom. És pont.
És a szeretők... Akik a feleségeket nézik le. Azt, akit társul válsztottak, akivel együtt nevelnek gyermeket, együtt cipelik a terhet. Mert az tűri a megaláztatást.. Mert az kényelemből marad. Mert, mert, mert... És az a nyomukba nem érhet, fel nem ér hozzájuk, a boldogsághoz, amit csak vele él meg a csaló férj.. Aki aztán hazamegy, előadja otthon, hogy minden hepi. Igazi férj és apa. Minta egy társadalomnak.
És ugyanez megvan nőkben is..
De az igazság az, hogy a kommunikáción áll vagy bukik minden. Ha a házastársak megbeszélik a dolgokat, nem megsértődnek, nem elfordulnak, nem ítélkeznek, és ami fontos: az egész nap felgyülemlett feszültséget nem egymáson verik le, akkor félig nyertek. Ha megnézik a dolgokat a másik szemszögéből is, és nem csak a sajátjukból, akkor nem kezd el gyűlni az a torokszorító harag, amit csak egy kívülállónak tudunk elmondani.. Eleinte megkönnyebbülve ( hiszen ő megérti, együttérez), aztán egyre gyakrabban, míg már nem csak a panaszkodás van, hanem minden más.
"Mert hurrá, titeket választott. Én erre nem lennék annyira büszke"
az az igazság, hogy nem őket válassza, hanem a kényelmet, ahol van gyerek a gyerekeket, a konfliktusmentességet és a 0 hercehurcát esetleg egy hitel miegymás miatt... ez szerintem nem arról szól, hogy a feleséget válassza, de nyilván könnyebb ebben a szerepben tetszelegni, minthogy szembenézni az igazsággal...
"A szánalmas nekem inkább az, amikor pl. olyasmit olvasok, hogy apjuk 20 évnyi hitelt vesz fel és új házat vásárol a feleségével, akitől annyira szenved (jaja, nyilván, tök logikus :D ), és még mindig totttttál be van nyelve az, hogy egyszer tuti fix, hogy elválik, merthogy MAJD EGYSZER ez a terv."
ezt biztosan nekem szántad...
igen... és ma reggel is leírta, nem én erőszakoltam ki, hogy kéri legyek bizakodó ne adjam fel, el fog jönni...
kiszedtél a naplómból egy mikroszeletnyi infot, de van hozzá rengeteg körítés...
Sosem kértem, hogy váljon el, jöjjön el... a mi kapcsolatunk nem is így indult... ezt az egész "szerelmi" lavinát ő indította el másfél évnyi szeretősdi után...
Ha szánalmasnak gondolsz, hát legyen.. engem ez nem zavar.. ezzel nekem nincs dolgom...
Most rám is célzol a szánalmassal? Jó a kapcsolatom a férjemmel, szeretjük egymást, teszünk egymásért oda-vissza. Nincsen miért összepakolnom a cókmókom és elválni. :) Nem gondolnám, hogy félremenne, bár tudom, az ördög soha nem alszik! Mondjuk tételezzük fel, hogy ezt csinálja. Hát, akkor is üríteni teszi csupán, ugyanis az életet velem éli, velem tervezi, velem építi, és nekem főz reggel kávét, meg ebédet hétvégén.
A szánalmas nekem inkább az, amikor pl. olyasmit olvasok, hogy apjuk 20 évnyi hitelt vesz fel és új házat vásárol a feleségével, akitől annyira szenved (jaja, nyilván, tök logikus :D ), és még mindig totttttál be van nyelve az, hogy egyszer tuti fix, hogy elválik, merthogy MAJD EGYSZER ez a terv.
Igen, de én úgy érzem mindkét oldal igazolást vár, és mindenki hibás valójában...
Voltam már mindkét oldalon, egyik sem volt jó.
Egyszer találtam egy pasit aki végre hajlandó volt kötöttségek nélkül "összejárni" velem. Akkor arra volt szükségem, kellett egy nagy pofára esés után.
Persze kiderült, hogy menyasszonya van, mondta hogy hát ha nem így lenne már régen együtt lennénk de nem hagyhatja el mert... mert csak.
Én nem voltam hajlandó ebbe belebonyolódni mert nem láttam az izgalmat benne, inkább a megalázást, hogy nem mehetünk a lakására stb. (Meg amúgy sem akartam rohadtul a "barátnője" lenni).
Persze a csajt felcsinálta, majd otthagyta valaki másért.
DE! Ő legalább nem kínozta a nőt tovább.
Szóval engem az érdekelne az egész történetben, hogy akik önként vállalják ezt évekig és nem lehetnek együtt mert jaj...
Mi az isten lehet az indok, ami miatt jobb bujkálni, hazudni stb, mint valaki elé odaállni, hogy ez van.
Amikor azt mondják, hogy nem az anyagiak, nem a gyerek akkor mi??
De ez titeket boldoggá tesz? Vagy miért zavar az, ha egy feleségnek nem tetszik ez az egész?
Nevetséges ez a két "tábor" ahogy mutogattok egymásra mint a óvodások.
Valahol ti sem vagytok rendben önmagatokkal ha ennyire nem tudjátok elengedni azt, hogy a másik oldalon lévő feleségek szerint mindig is össze életű *&#@$-k lesztek, mindegy ide mit firkáltok. 🤷♀️
--- én meg lesz@rom, csak szórakozni jöttem ide de már nevetséges ez az adok kapok ---
Azért kíváncsi lennék, hogy az itt erkölcsi magasságokat képviselő, mindig csinos és ápolt, férjükkel mindent megbeszélő feleségek mekkora részének jár félre a férje.
(Vannak ám olyan férfiak is, akik egyáltalán nem látszanak csapodár típusnak, de tudnak kiesni csontvázak a szekrényből.)
És milyen igaza is van ebben. Holott felelősség ez is a párunk felé, nem? Hogy figyeljünk magunkra oda. De ez is egy oda-vissza játék kell legyen, több szempontból is!
Én pl. most sajnos 10 kilót felkaptam magamra az ismerkedésünkhöz képest, ami nem egy tragédia, nem múlik ezen semmi, viszont egyértelműen nem a jó irány, szóval most le kell dobni, és ezen dolgozni kell. Igaz, ő is, de az engem nem zavar, mert így is tetszik. Ha nem jön be, akkor majd szólni fogok érte simán.
Azért azt hozzá teszem, hogy ez nélküle nem is biztos, hogy menne, pedig gyerek sincs, de mégis... Nálunk alap, hogy főz, bevásárol, és még takarít is időnként, hogy nekem maradjon időm és energiám arra, hogy tornázzak. Mindketten sokat dolgozunk.
Az nem korrekt, sőt undorító, amikor a kan otthon mindent elvár, szart sem csinál, kizsigereli a nőjét, aztán potya numeráért kajtat, mondván, hogy az asszony már nem az igazi, túl leharcolt! És nem egy ilyen van.
Ha otthon munka mellett még a háztartásból is kiveszi a részét mindkét fél, figyel magára, a kapcsolatot is ápolja, el szexuális életet akkor szerintem egyiknek sem marad sem ideje se fölös energiája félre menni. 🙄 Tartós szeretői kapcsolatot fenntartani legalábbis tutira nem.
És akkor gyerektől még szót sem ejtettem!
Azt egy korábbi hozzászólásban írta sarkított példaként, amit a következőben elmagyarázott, hogyan értette, amit leírt. A magyarázatban tömören ott van, hogy nem mindenkire gondolt, hanem azokra, akik ápolatlanok, igénytelenek. És hogy sajnos vannak olyanok, akik gyerek/munka/monoton mókuskerék mellett elengedik magukat különböző okokból. A gyerek egy példa volt, aki nem minden kisgyerekes nőre igaz, de attól még előfordul.
Én így értelmezem, mert a hozzászólásokat összenézem, nem külön-külön olvasom. Ugyanis vannak köztük összefüggések, és így könnyebb értelmezni szerintem.
Hát ha nem értettem meg, akkor miért nem magyarázod el?
Ha ugyan úgy leírod, akkor ugyan azt értem;)
"Nem mosok hajat, levágatom a hajam, slampos vagyok, azért mert gyerekem van?"
Lehet, hogy félre értettem.
Nem tudom.
Én nem így értettem...
Te tényleg elhiszed, hogy egy rövid hajú nő, csak trampli lehet?
Én rövid hajú vagyok legtöbbször. Igen, szimmetrikus az arcom, megfelelő méretű szemeim, füleim, fogaim és orrom van. Van hajam, nem csak két szál.
És minden reggel átszárítom a hajamat, azaz sokkal többet foglalkozok vele, mint egy hosszú hajú.
És mégis mennyivel nőiesebb a zsíros, összegumizott hajú trampli, mint az ápolt rövid hajú?
Ja, nem 2 cm-es hajam van, bár egyszer elrontották (4 cm-re vágták) és a férjem szerint elég szép voltam vele;)
Biztos azért gyűrte a lepedőt olyan szaporán, mert a szeretőre gondolt 😂
Na de viccet félretéve, tényleg vannak olyan férfiak, akik nem bírnak a farkukkal még életük nője mellett sem. Mondjuk ők a szimpla félrekefélők, nem a hosszútávú szeretőtartók.
De, értettem. Sejtettem, hogy ilyesmire célzol. Viszont sok esetben ennek a fele sem igaz. "Anyu" nem ilyen, és otthon mindent megkap. Csak a nők bizonyos százaléka valamiért kajálja az ilyesmit, és azt hiszi, hogy ebből válás lesz. Nem, többnyire nem lesz az, csak a szürke hétköznapokat feldobja egy kis félreürítés.
Ha meg ez mindez, akkor talán ki kéne lépni a kapcsolatból, és élni vígan az életet. Nem értem a problémát. 🤷♀️ Nekem senki nem mondja hogy a folyamatos sunnyogás, hazudozás, kettős élet hosszú távon lehet boldog és kiegyensúlyozott. Mondjuk kinek mi.
Maradok inkább a kiegyensúlyozott életemnél, és semmi ármánykodás nem nyomja se a vállam se a lelkiismeretemet.