Hogy lettem szerető? (beszélgetős fórum)
Azt nem is láttam..
Nehéz ennél a témánál objektívnek maradni, hiszen ritkán szól hozzá olyan, aki vhogy nem érintett. De ha mégis 'kívülálló' olvas minket, csak szánakozni fog.. Mindkét táboron. Nem jó ez, senkinek.
Nos, igen.. Én sem.
Fura, amikor itt ráismer az ember vkire..
Detto. Mikor ilyen helyzetben voltam, sosem volt téma, hogy milyen a feleség. Nem hallgattam panaszokat, annyi minden másról lehetett beszélgetni (mert nem csak a dugásról szólt a kapcsolat),hogy fel sem merült, hogy akkor a feleséggel mi működik jól is mi nem.
Szerintem igen primitív nexust jelez, ahol téma az a szeretők közt, hogy kinek mennyire rossz a házassága.
A legtöbb ilyen viszony lényege a kiszakadás. Egy alternatív, megteremtett kis világ, ami ott és akkor létezik a két ember közt. Aztán mindenki megy haza a saját kis életébe, ami egyáltalán nem biztos, hogy vacak és nyűgös és hogy romokban hever a házassága. Csak vannak olyasmik, amiket nem tudnak egymásnak megadni a házastárssal.
Nem ártana visszavenni a fröcsögésből, lotyózásból, ítélkezésből!
Özvegy, 63 éves ismerősöm köpni-nyelni nem tudott, amikor ajánlatot tett neki az évek óta heti 1-2 alkalommal házhoz járó nős masszőr, mert úgy tudta, hogy a 60 éves férfi jó házasságban él már 40 éve. Kiderült, hogy a kapcsolat rendben is van, kivéve a szexet, mert az addig komoly étvágyú feleség kb. 10 éve mindenféle-fajta kifogásokkal jó, ha évente kétszer-háromszor jár a férje kedvében. A férfi tűrt és tűrt, majd úgy döntött, hogy szól a „munkadarab”-nak. Az ismerősöm nem tudta hova tenni a történetet. Jó pár heti agyalás, tipródás, kérdezősködés, velem való beszélgetés után nagy nehezen belement. (Nem biztattam, nem beszéltem le, csak meghallgattam és kérdeztem.) Ennek 5 éve, azóta tartanak nagyjából heti rendszerességgel a pásztorórák.
A "bizonyára" feddhetetlen erkölcsű, hivatás-szerűen mocskolódók a nulla empátiájukkal nem tudják elképzelni: adódhat olyan élethelyzet, amikor egy szeretői „státusz” inkább jó, mint rossz szolgálatot tesz. Pl. ebben az esetben
1: a férjnek nem kell „kézimunkáznia”, ami egyre nehezebbre esett neki
2: a feleségnek nem kell visszautasítania a férje közeledéseit
3: az ismerősöm, aki a férje halála után lemondott bármiféle férfiúi közeledésről, az üzleti kapcsolat mellé barátit is kapott.
Szóval hátrább az agarakkal, mert senki nem tudhatja, hogy (életkortól függetlenül) mit hoz a jövő. Ezzel a történettel távolról se azt akarom sugallni, hogy hajrá szeretők!
Nincs még 10 éve, hogy megcsalt feleség lettem.
Egy másik női fórumon ki is öntöttem a lelkem. Iszonyú érzés volt. Komolyan hittem, hogy mindennek vége van.
Hogy jutottunk odáig?
A devizahitel miatti kilátástalanság sodort el minket egymástól. A férjem meg abban látta a kiutat, hogy keresett vkit, akivel nem volt napi téma, hogy hogyan tovább.. Fizessük, adjuk el, vagy mi legyen.. ( itt jegyzem meg, hogy a fele bevételünket vitte el a hitel) Na, vele nem ez volt a téma, így a közös problémától is el tudott távolodni.. Persze lebuktak.
Az én reakcióm..? Bizony önreflexiót tartottam. Kérdéseket tettem fel neki(k) és saját magamnak is.. És igen, benne volt, hogy szétmegyünk, de aztán megbeszéltük, és rájöttünk, hogy annyi mindenen mentünk át együtt, hogy még egy próbát megérdemlünk. Átértékeltük a dolgokat, és megtanultuk, hogy a problémáról nem tudomást venni, bizony nem megoldás.
Az azért külön szép volt, amikor itt elolvastam a 'szerető' topikját, ahol tanácsot kér, hogy mit csináljon...?
Persze ő nem akarta feldúlni az életünket, úgyhogy a munkahelyen koslatott a férjem után, az utcánkba költözött, és a barátain keresztül is próbálkozott vele kapcsolatot tartani, évekkel később is.
Sőt, amikor a férjem úgy döntött, hogy velünk marad, akkor azt mondta neki, hogy ' eldobtad a gerinced'. Szerintem akkor tette ezt, amikor a tenyerébe csúsztatott telefonszámot felhívta...
De már túl vagyunk ezen. Talán kellett is, hogy rálássunk önmagunkra, a kapcsolatunkra, és a nem működő dinamikáinkra.
Mi lenne, ha nem köpködnétek egymásra?
Senkinek se lesz se jobb, se rosszabb.
Ha akkor lenne a szerelem téged választana, de nem akkora.
Egyébként ismerek ilyet, aki félre járt míg a felesége terhes volt a második gyerekükkel (csodaszép, értelmes, vékony, ápolt a csajszi), szülés előtt elváltak útjaik. A pasi most a szeretővel van. Tehát van ilyen is, ez szerelem volt, de ha férj vissza táncolt, akkor az bizony nem szerelem volt, hanem időtöltés.
Neked se ártana, mert ezek szerint feleség még nem voltál, csak szerető. Tény szerető én sem voltam, mert van erkölcs a világon. Írtad, te véletlen lettél szerető, nem tudtad, hogy felesége van. Kérdés, amikor megtudtad kirúgtad? Vagy marhára nem érdekelt és csináltad tovább?
Szánalmas meg te vagy, hisz igazolni akarod a tetted.
Én nem mondtam, hogy a feleség nem hibás, sőt a férj is. De a szerető tudja mit tesz és nem érdekli, a férj tudja mit tesz, de nem érdekli. A feleségnek meg fogalma sincs semmiről, míg nem borul a bili.
Na várjál... A kisétálás az az, amikor elismered hogy nem működik, menthetetlen, és ezt felvállalva valóban a saját utadra lépsz. De ez így ebben a formában nem kisétálás. És szerintem amúgy minden lehet, de egyszerű a biztosan nem. Sőt.
Inkább legyek egyedül, mint egy olyan házasságban ahol a másik ember csak púp a hátam közepén.
Havi közös szabadság??
Jezusom én örülök ha a boltba eljutok néha úgy, hogy nem kell rohannom. 😂
Te tudod értelmezni amit olvasol...?
Nálatok ( mindkét házasságban!) így van, ahogy írtuk? Hogy mindkét fél kommunikál EGYMÁSSAL, és törődik a másikkal, annak JÓLlétével..?