Hogy lettem szerető? (beszélgetős fórum)
Rövidítek, m rengeteget írok... azért m te nem, még nem más a hülye.
Ha beleolvastál a naplóba pontosan benne van, mi tart a férj mellett... a gyerekek, meg a vidék, ahol kb utálok élni, de a gyerekeket jelenleg nem fogom kiszakítani onnan. A vidéki élhetésre meg egy fillért nem szánok pluszban, mikor van máshol saját lakásom... ennyit az eltartásról, pfff... jó ég, magyarázkodom egy hülye fórumon 🙈🙈🙈
🙂🤗
Nevetséges az a düh, amivel írsz... válaszra semmiképp nem méltó.
Én bevallom, beleolvastam...
Meg is lepődtem. Az eleje nagyon szimpatikus. Amikor csak úgy a napjaidról írsz...
De a szeretődről szóló részek - nos, mintha az író személye is megváltozott volna. Persze, tudom.. Egy új énedet hozta elő ez a szerelem, oké.
Még ott is érzem az embert, de igazából érzek még valamit a sorok között: mintha rettegnél, hogy ez előbb-utóbb végetér, és próbálsz kihozni mindent a helyzetből.
Mondjuk nem értem a 'részleteket' miért írod le.. Az nem túl intim? Az csak rátok tartozik, és így saját magadat leértékeled.. A legszebb pillanataidat teszed az ablakba 🥺😟😕 erre miért van szükség?
Én szívből kívánom, hogy jó vége legyen.
Igen, mi elég sok helyre járunk szerencsére, nyilvánosan is 🙏😛
Szerencsére elég jól keresek, így a ruháimat én veszem... nem vagyok eltartott, sosem voltam. Ezt még a férjemnek sem engedtem... nekem az "eltartás" és mindenféle szarokkal elhalmozás megalázó, de ebbe a témába ne menjünk bele, m az szerintem sokaknak fájna.
Elvisz színházba? Nyaralni? Moziba? Múzeumba? Egy étterembe be mer veled ülni?
Megveszi a drága ruhákat neked? fizeti a rezsidet?
Elhalmoz drága ajándékokkal?
Arra, hogy mire vagyok büszke, az az én dolgom, de nyilván nem a szerelmi életemre...
Ki mondta, hogy a felesége elhízott? Szerintem vékonyabb nálam, sőt még magasabb is, ez egészen biztos...
Ja, és nem minimálbérből él 🤣🤣🤣 igazgató egy nagy cégnél, csak a gyerekei miatt kell a nagyobb ház...
Családját alig tudja eltartani? 🤣🤣🤣 ez még viccnek is szar...
De te legalább nem olvastad ezek szerint a naplóm...
Hihetetlen forgatókönyveket írtok 🤔 tanulhatnék tőletek...
Persze, ha akkora nagy a szerelem, és valódi, akkor nem vagy képes otthon színlelni, mert kibukik hamar. Illetve talán nem is akarsz.
Gondolom azért nem maradnak együtt, amit korábban írtam is. A valóság és a valódi élet soha nem annyira csoda mint amit köréje festenek.... No meg van, aki tipikusan szédelgő, és x évente vált, hogy izgalmas legyen.
Te mire vagy büszke? Arra, hogy szétrobbantottál egy családot? Arra, hogy téged választott? Vagy még is mire?
Persze, ez már a 21. század, és bár tudom, hogy az első randin illik ágyba bújni, és mindent megtenni még azt is, amit egyébként nem akar, na de attól még az a nő, aki képes egy család tönkretételében részt venni, az egy ribizli. Nem, nem k.rva, mert annyi esze egyiknek sincs, hogy legalább jól megfizettesse magát, ingyért is jó neki minimálbérből élő, hitelt felvevő, családját eltartani alig tudó farok is. Gondolom te sem lölö félével játszottad a szeretősdit:DDDD
Azért nem kicsit szánalmas, hogy azért dörzsölgeted a markod, hogy a feleség csak abban tetszeleg, hogy...
Pont a feleség az egyetlen, aki nem tett semmit. AZ egy dolog, hogy nem túl szép, meghízott, stb., de az ilyen, mindig ilyen volt, így őt választotta a te szeretőd, így megfelelt neki. Ha te jobb vagy, akkor nem értem neked, hogy felelhet meg egy ilyen igénytelen valami...
És még is, hogy nézzen szembe az igazsággal az a fél, aki nem tud arról, hogy megcsalják?
Ebben tudnál segíteni, tippeket adni?;)
Én ezért sem értem, hogy egy-egy lebukás után a megcsalt fél, miért nem dobja ki élből a megcsalót.
Hát a fene bocsátana meg, meg ragaszkodna, egy gerinctelen puha pöcshöz...
Engem még sosem csaltak meg és nem is fognak. A férjem tisztában van azzal, hogy elég csak rágondolnia és a pakkját az utcán találná meg, ha nem vinné el addig a kukás vagy egy csöves;)
Ja, ha elmeséli akkor is, de legalább barátok még lehetnénk:DDDDD
Az örök változás miatt. Az ember személyisége, értékrendje a különböző életszakaszaiban, azok történései okán, folyamatosan változik. Lehet, hogy adott esetben X valaki 20-on évesen teljes mértékben elutasítja, sőt, mi több, netán megveti a szeretői létet, majd harmincasként a sors furcsa fintorának köszönhetően elkezdi megélni, majd 10 évvel évvel később a tapasztalatainak köszönhetően hátat fordít a ledérségnek.
A tapasztalat tágítja a világnézetet, ráadásul mindenkinek jogában áll a véleményén változtatni. :))))
A brit kutatók mindent tudnak!!! 😂
(Bocsi, csak túl sok a brit kutatós mém...😄)
Hát itt van az útvesztő azoknak akik egy jobb élet reményében lesznek, maradnak szeretők, legyen az illető akár férfi, akár nő.
Van a másik csoport, akik pusztán csak az élvezet kedvéért, a szürke hétköznapok színesítése végett csapkodják az ajtót.
"a férjnek nem kell „kézimunkáznia”, ami egyre nehezebbre esett neki"
Bocs, de ezen a ponton felnyerítettem :DD Bearanyozta az estét!
Nyilván a viszony idillib bárminél. Abban a pár órában az ember csak a jót adja-kapja, és mindent félre tud tenni. Az élet problémáit, meg a saját nehéz természetét is. Ráadásul nincsenek problémák sem, amiket együtt kéne megoldani. Erre nyilván jön egy nagyobb löket adrenalin is, a tikok miatt, amit az ember még a saját rózsaszín fantáziájával megspékel, ezzel tökéletesítve a másikat, mintegy felruházva csomó tökéletes tulajdonsággal.
Na de ugye ez jellemző a párkapcsolatok elejére is, az is így kezdődik.
Ezt nevezem én kampány időszaknak, ami a szeretői lét okán tutira jó hosszan ki tud nyúlni.
Na de ha már komolyra fordul a dolog, hivatalossá válik a kapcsolat, meg együtt is élnek, ott már bőőőven kibukik a valóság meg a realitás. Hiszen nincsen feszültség meg konfliktus nélküli közös élet, meg párkapcsolat. A jó kapcsolatért, a harmónikus közös életért bizony, meg kell dolgozni közösen, és bizony, minden irányból toleránsnak kell lenni a másik felé. Hiszen tökéletes természetű ember nem létezik. :) Ahogy örök egyetértés sem.
Igen.. Voltam hasonló helyzetben én is. És igen, visszataszítónak találtam, mert tudtam milyen vesztes pozíciót is szán nekem a 'kedves'.
Mondjuk az emberre általában igaz, hogy nem becsüli ami van. Pl a napi, szépen csomagolt ebédet. Pedig az nem az elhanyagolás jele..
Csak ezt később fogja fel, amikor már nincs.
Van egy ismerősünk. Látszólag jó házasságban élt, a felesége imádta. 1 gyerekük van. Egyszer csak hallottuk, hogy a feleség a kisfiúval hazaköltözött, mert az ismerős egy 22 éves cicával bonyolódott viszonyba. Addig nagyon pedáns volt mindig, vasalt ing, stb, adott magára. Összeköltözött az új nővel, akinek eszébe nem volt házicselédnek állni. 1 hónap után takarítónő kellett. A végén a pasi elzavarta, mert nem bírta pénzzel: gyerektartás, hitel autóra, házra, és a cica igényeire. És volt pofája a volt feleségnek panaszkodni, hogy ő milyen ügyes volt, mert mindig beosztotta a pénzt, mégis megvolt mindenük.
Szóval igazából az együttélés olykor nem is olyan idilli, mint a viszony.
Nálam is próbálkoztak be nős pasasok akkor, amikor még szingli voltam. Egyáltalán nem voltam érintett, de már akkor egyenesen visszataszítónak tartottam az egészet. Sőt, magamra nézve még sértőnek is éreztem, hogy van bátorsága egyáltalán felvetni a dolgot. Egyszer egy kollégám próbálkozott be nálam, és írogatott nekem heteken keresztül, hogy ő udvarolni akar, meg menjek vele randizni. El fog válni, elhanyagolja őt a felesége, már nem szereti stb. stb. Nős, 2 gyerekkel.
Igazán a legszánalmasabb az volt, hogy minden egyes nap hordta magával a változatosabbnál változatosabb házi ebédeket, szépen becsomizva, miután jóllakottan nekem üzengetett munkaidőben.
Megmondtam neki, hogy váljon el, rendezze az életét, és jelentkezzen. Akkor TALÁN lehet szó randiról. Sejtitek, ennek x éve, és még mindig anyu főztjét hordja. Bár miután a finom ebédkéjét nyilvánosan megdicsértem nem áll velem szóba. Micsoda veszteség. :D