Felháborodtam - láblógató anyukák? (beszélgetős fórum)

Jó sokat irtatok:)

Van egy pár a barátaim között, akik örökbe fogadtak. Ez úgy történt, hogy amikor a kisfiú megszületett, nem az anyja kapta meg a kicsit, hanem a barátnőm. Ők is voltak bent a kórházba végig a kicsivel, és már ők vitték haza. Annyi különbséget láttam, hogy a lány többet aggódott, mert nem tudja szoptatni a kicsit, és mi van ha valamit rosszul csinál. Megnyugtattuk, segitettünk neki x ideig, de egyedül is képes lett volna rá. Ez a kisfiú most 8 éves. Okos, normális gyerek. Semmi sérülése nincs. A suliban, sportban mindenhol jól teljesit.

Az én példám: Nehéz volt a szülésem az alkatom miatt, igy amikor megkaptam a fiamat csak annyira volt energiám, hogy ellenőrizzem meg van e mindene, aztán már vitték is. Őt is engem is gyógyszereztek napokig, alig voltunk együtt. Amikor együtt voltunk, akkor is aludtunk. Aztán hazamentünk, ahol úgymond két rokkant volt. Én és az apja, igy a nagymama csinált szinte mindent. És mindezek ellenére én voltam az anyja, hozzám kötődött, hiába a nagyi ringatta, tette tisztába, etette, fürdette. A fiam ennek ellenére egy kiegyensúlyozott baba, gyerek volt és felnőtt lett.

Én pedig, mint itt már irtam is 6 hónaposan bölcsis voltam a tesóim is, mert abban az időben ez volt a rendszer. Mind a hárma és rajtunk kivűl több ezren, millión egészséges felnőttek azóta is. Igaz, hogy csak napi x órát töltöttünk a szüleinkkel, de attól még tudtuk, hogy ők a szüleink, ők voltak a biztonságot jelentő felnőttek és nem a gondozónő.

És a szakirodalom: szerintem a gyerekneveléssel kapcsolatos szakirodalmak semmire sem jók. Csak összezavarják a szülőket. Aki irt egy könyvet, csak egy bizonyos környezetben nevelkedő, illetve bizonyos létszámot figyelt meg. Ami nem a teljességet mutatja, hanem csak egy részét, ez pedig kevés. Nincs bizonyiték semmire. Lehetetlen is bizonyitani, hogy mi a helyes. Ezek csak tézisek, saját és környezetben előforduló példák, igy akár mi is irhatnánk szairodalmat, hiszen szinte mindenkinek van gyereke és mindenkinek van a környezetében is, látjuk a gondozásban lévő különbségeket és saját szubjektiv véleményünk van mindenről. Lehet téves, de van. Ha leirnánk, akkor meg ez lenne az etalon...

Én fél - 1 éves babákra gondoltam. De egyébként 2,5 évesen sem adtam volna bölcsibe azért a gyerekemet, hogy szokja a bacikat.

Senki nem gondolja szerintem magáról, hogy szuper és tökéletes anya, nem értem miért állítod ezt.

:DDDD

A szakirodalomban az a jó,hogy generációnként változik:)

Ezt írja a szakirodalom :)

Ezt nem lehet elég korán kezdeni :))))

Jóéjt!

és mégegyszer gratula a magánéleti lépésért :)))

Na persze, pernye :)))

Aztán legyen duci mi :))))

Sportoltatni is kell! 1 évesen 6 km futás reggel este :))))

Akkor viszont egyet kellene értened...:)))

Mert én is azt képviselem:)

Nem.:))

Itt arról megy a duma ,hogy az a fontos,hogy a gyerek jóllakjon:))

Jó éjt!

Én ma 8 órát dolgozom még, bár az én gyerekeim már nagyobbacskák, és amúgy sincsenek itthon a hétvégén:))

Mindenesetre valahogy megoldom, ha egyszer úgy adódik. Addig meg csak osztom az eszet úgyis.

Most viszont elmegyek aludni, hiányzik a délutáni bölcsis alvás, hiába.

Jó éjt!

én hallgatok :)

Ezek alapok. Utána még sokminden ront, vagy javít.

De ha van lehetőség, akkor érdemes a legjobbat adni.

Én ezt vallom. A pici nem tud dönteni. Nekünk kell gondolnunk rá.

A kivétel erősíti a szabályt:)))

Én ékes példája vagyok/voltam, miért nem jó a bölcsi. Talán ezért is vagyok ellene:)

Van társadalmi nyomás, csak én nem azt képviselem, hanem a gyerek érdeke nyomást :)))

A húslevesnél igazad van, csak ma a főzésidőről ment a dumcsink :)))

Igen, ez tényleg jó:)

De én ezeket lerendeztem alvásidőben:))

Nem tudom, én is, tesóm is bölcsisek voltunk, szerintem jófejek vagyunk :D

De pl. a barátommal otthon voltak sokáig, ő jó problémás volt, még most is az kicsit.

De ezt ne mondjátok meg neki :D

Írok. Úgyis felkeltettétek az érdeklődésemet, hogy felkészültebb tudjak lenni ilyen kérdésben.

:O)

Anyu azt mondta, hogy korábban magyarországon is nagyon hamar kellett visszamenni dolgozni.

Na ennek látszik is a generációnkon a nyoma:)))