Felháborodtam - láblógató anyukák? (beszélgetős fórum)

Dehogy.

A gyerekeknek gondoskodásra van szükségük,és szeretetre ,meg odafigyelésre,és ezeket nem csak az anya tudja megadni nekik.

A gyerekek rugalmasak,és hamar elfogadnak bárkit,aki így fordul feléjük,nem csak az anyjukat.

Én nem értem ,mi a felháborító ezen.

Persze azt sem értem ,mi a felháborító azon,ha valaki csak a családjának,gyerekeinek él.

Mindenki úgy alakítja a dolgait ,ahogy szeretné.

oké most ezt gondolod és persze senki nem tart vissza!

csak azt felejted el hogy a gyereknek az anyjára van szüksége!!!Nem pedig egy idegenre!és tudod hamar eltelnek a gyermek évek!bánni fogod szerintem!!!

Teljesen igazad van, valóban nem szabadna "láblógatós" címkét akasztani senkire, aki otthon van, és gyerek(ek)et nevel. Én 3 kisfiúval vagyok, kettő ovis, egy pedig szeptemberben kezdi majd a bölcsit: mert én visszamegyek dolgozni, muszáj, hívtak, és kell a pénz.

Maradhatnék itthon is, anyasági, családi, valahogy eltengődnénk ebben biztos vagyok. De nekem így 6 év itthonlét után hiányzik a munka.

Mindezzel azt akartam mondani, hogy nem az a baj, ha valaki visszamegy pár hét után, és az sem, ha valaki évekig otthon marad, ez temperamentum, körülmények, lehetőségek kérdése. A baj ott kezdődik, amikor elítéljük ezt vagy azt a döntés (láblógatósnak nevezzük az anyukát, aki otthon van), holott nem ismerhetünk mindent, ami a háttérben van. Az a színésznő akiről írtál, igenis lehet, hogy csak akkor tud jó anya lenni, ha közben játszhat, így teljesíti ki magát, és kevesebb, de minőségi időt tud a gyerekével tölteni. Mások pedig szeretnek csak a gyerekkel, háztartással foglalkozni, mert nekik az felel meg. Nem vagyunk egyformák. Mindegyik gyerek felnő, mindegyik ép, egészséges felnőtt lesz (reméljük). Ne ítéljük el se ezt, se azt.

szerintem ügyesen, jó szervezéssel és sok pénzzel meg lehet oldani, hogy dolgozzon is és gyereket is neveljen.

Ha ennyire fontos a munkája és a gyereke is...én nem ítélem el.

bár nem kéne minősíteni azt aki otthon van.

Én két évig voltam itthon, és bizony fájdalmas volt bölcsibe adni, de nem bántam meg.

En a 14 honapos (az mar elmult egy eves) gyerek mellett mar regen dolgoznek.

Fogok is.

:D

nem kell Magunkra venni, amúgy én ismerek olyan Anyukák aki tényleg lábat lógat otthon...

nem teszi a dolgát, mert fontosabb a tévé, meg a pletyka a barátnőkkel.

De nem mindenki ilyen, nem szabad egy kalap alá venni Velük mindenkit!

Én is a "láblóbatók" közé tartozom.

Nem is értem, hogy az akinek ilyen "baromira-fontos" a munkája, az mi a csodának szül egyáltalán gyereket.

Ha az éhhalál fenyeget, mert beáll egy hirtelen megélhetési probléma a család életében akkor megértem és nagyon sajnálom azt az anyukát akinek vissza kell mennie dolgozni, ahelyett, hogy élezhetné a gyermeke fejlődését.

Nekem is ötkor ébred a kisfiam és nagyon ritkán van, hogy alszik napközben, egész napos odafigyelést igényel. Nem tudom mit csinál az a gyerekével, aki ráér lábat lógatni. Én addig tudok itt írni-olvasni, amíg eljátszik magában,vagy szunyókál. De ha elkezd majd mászni, járni ezek az ötpercek sem lesznek. De én nem bánom. Legszívesebben soha vissza nem mennék dolgozni, mert nincs számomra érdekesebb dolog, mint a gyermekem.

A kedves színművészről meg az a véleményem, hogy kár volt gereket szülnie, ha számára az anyaság is csak egy szerep, amiből ki akar kapcsolni.

Szerintem még egy gyerek mellett sem lehet lábat lógatni nem, hogy kettő, három mellett.

Lehet babysitterek mellett van ideje rá.

Ki ez a hölgy pontosan?

Én Jordán Adélt láttam mostanában.

Szerintem nem ránk értette ez a színésznő, hogy láblógatós.

Ki volt egyébként?

Szia!

Jó cikket írtál, gratulálok! Engem is idegesít ez, ilyenek a celebek. Mondjuk ez kevésbbé zavar, mint amikor egy családtag vagy barát mondja azt- mikor 2 percet látja a lányom (15 hós), aki persze megszeppen a találkozástól és szinte meg sem mozdul, hangját sem hallatja-, hogy:"jaj, de jó gyerek, mellette kell legyen időd mindenre!"

pfff....ja, pláne amikor nyűgös napja van. De mindegy, a lényeg, h ezek szerint én is a láblógatós anyukák körébe tartozom. DE ÉN ÖRÜLÖK NEKI!!!!!!!!!! Mert az a gyerek, akinek az anyja rohan vissza melózni rögtön szülés után (és most nem azokról beszélek, akiknek mindenképp megélhetése függ a gyors munkába állástól), az olyan színvonalon és szeretetben is fog felnőni! Pláne, hogy az első pár év nagyon is számottevő egy gyermek életében és nem mindegy, hogy azt szeretetben a szüleivel tölti és tőlük tanul, vagy egy ambivalens bébiszitterrel, akitől jó esetben tanul valamit (de ki tudja mit). Ez az én véleményem!

Én amíg lehet itthon maradok a lányommal és pont. Csatlakozom a láblógatós anyukák klubjába! :D

Én is a láblógatosok közé tartozom azzal a különbséggel hogy három csemeténk van kettő ovis egy pedig másfél éves és éppen most döntött úgy hogy ő nem akar aludni napközben ha mégis siekrül akkor pont délben alszik el amikor jönnek haza a nagyok az oviból

délelőtt van "szabad" három órám amikor takarítani mosni főzni kellene na meg a kicsivel játszani meg irni a szakdolgozatomat, mert mivel láblógatós vagyok csinálok egy főiskolát három pici gyermek mellett.

na de tudod mit ezt csinálja utánunk valaki, megnézném én azt a karrierista nőt :D

munkahelyen dolgozni sokkal könnyebb de nekem nem kell imádok itthon lenni a gyermekeimmel immáron már 6. éve és remélem még legalább ennyi ideig itthon maradhatok, nekem ez a karrier három kiegyensúlyozott boldog gyermeket nevelni akik ismerik a szüleiket

szia

Teljesen egyetértek veled!Akinek nincs bébyszittere vagy bejárónője annak nem éppen láblógatós az otthonlét!Nálam is van hogy este fél 10kor még a ruhákat terítem ki!A számítógép elé arra 10 percre ülök amíg a kávémat iszom!Én is elmennék dolgozni ha helyettem más csinálná meg a házimunkát!Persze az én párom nem az önellátó fajta még őt is nekem kell rendezni!Nem is tudom hogy feltételezheti azt valaki hogy van idő 2 gyerek mellett "láblógatásra"!

halihó! ja 4 kisgyerek mellett én sem érzem, hogy egész nap lógattam volna a lábam...minden nap meleg ebéd és vacsi, mosás, takarítás stb mindenki tudja, sőt a gyerkőc mellé is oda kell ülni, délután a nagy ovisokkal külön tornára, úszásra stb rohanni, nem hogy láblógatásra, de még arra sincs időm, hogy leüljek...éjjel meg engem is még 2-3x ébreszt a 7hónapos...

de nem cserélnék egy sztárral sem, aki 2hét múlva már munkába állna. Én is szeretnék mészetesen természetesen visszamenni dolgozni, de most ki szeretném élvezni, ha fárasztó is, hogy velük vagyok, olyan hamar felnőnek! nekem a mosolyuk, anya szeretlek! mondatuk minden fáradságot elfelejtett velem.