Egyedülálló anyák mindennapjai (beszélgetős fórum)

én optimista?most pesszimista és depressziós ép sajnos.....

két gyereket?nehéz,főként mert messze dolizik és végülis egyedül nevelem őket,csak most más értelemben,de nagyon nagyon jó dolog...ha egyszer még kilábalok és magamhoz térek,eredetileg szeretnénk egy 3.at még...hátha kislány lesz

őszintén sajnálok mindenkit aki egyedül kénytelen felnevelni kicsijét, egy másik ember önzése, vagy egyéb miatt.

Miattunk felnőttek miatt csonkacsaládban kell felnőnie egy picurnak...

Büntetném az ilyet-,ha más megkívánása miatt alakul így a helyzet!!!

Zsu!

Gyerkőcke hogy van?Remélem jobban és nem kellett kórházba vinni.

Szió!

Elég szörnyű a te történeted is.De jó, hogy újra talpra tudtál állni, és megint van kapcsolatod.Idő kell amíg a rossz emlékek elhalványulnak,de talán idővel amikor bebizonyosodik hogy a párod jó,akkor talán a házasságról is megváltozik a véleményed.Én is így voltam, azt mondta soha többet nem akarok férhez menni,ehhez képest már eljegyzésről,házasságról beszélünk és közös babát tervezünk.

Mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert a páromnak is van egy kisfia.Bár ezek is szülhetnek feszültséget, hiszen minden szülőnek a sajátja a lejobb.De meg lehet oldani a problémákat.A párodnak is kell idő, hogy beleszokjon a gyereknevelésbe, és te sok türelemmel mindenre megtaníthatod.A többi jön ösztönösen.

Olyan optimistának tűnsz és ez jó!Lehet nem is kell annyit gondolkodni??Hanem cselekedni.

Nekem a bizalmam egy kicsit megtört a házasságomban....még tanulnom kell újra hinni,bízni.

És milyen két gyermeket nevelni?Sokszor nekem egy is sok:-)))

Zsu77!Kereken 2 és fél évig voltunk kettesben a kislányommal.Sok segítségem volt azonban a nagyszülőktől..mind a kettő részről.A volt férjem szülei nagyon szeretik a kislányomat és a mai napig sokmindenben segítenk,annak idején nagyon elítélték a fiúkat hogy ezt művelte velem.Mi 5 évig voltunk együtt ebből 4 éve már együtt éltünk.Jött az esküvő,majd rá fél évre terhes lettem,terveztük a picit nagyon vártuk.Ennek ellenére barátnője volt...amit én meg se éreztem.Ugyanúgy udvarolt még nekem,együtt voltunk mind lelkileg,testileg.Aztán az volt furi hogy nem jár haza csak este 8ra,azelőtt mindig itthon volt már 5kor.Azt mondta több a munka stb.Én aztán nem is foglalkoztam vele többet mert nőtt a pocakom boldog voltam...Aztán Kicsi baba megszületett és nem volt még 1 hónapos amikor minden kiderült.A nő közölte velem telefonon hogy amíg én szültem a férjem nála volt ott aludt stb.,ja és hogy ők a világ szerelmesei!!Gondolhatjátok!

Aztán ahogy teltek a hónapok rám is ezerrel startoltak a nős férfiak...undorító!!Meg van a boldog házzaságokról a véleményem.Én is átéltem..azt hittem minden oké köztünk.Közbe más nők után vágyakoznak.De vannak kivételek!!!Remélem!:-)szomorú a te történeted is elolvasgattam.Én maximálisan megértem ha még nem vágysz kapcsolatra.Én sokáig vártam még a férjem,mert nagyon szerettem.Nehéz volt ezt az egészet elfogadni,és azt hogy nem vagyunk egy család.Engem a szüleim szeretetben neveltek fel,együtt.Én is ezt akartam a kislányomnak nyújtani,dehát az élet mást írt.

Mi is költöztünk,igaz rámbízta hol szeretnék lakni,ott ahol én laktam,vagy ahol ő,vagy bárhol...külföldön dolizik,sajna keveset van itthon:-(

nem érzem egyelőre,remélem nem is fogom...páromat elkezdte apának hívni,ha kérdezik ő is azt mondja 2 gyereke van,apósomat papának hívja és viszont...egyelőre 2 családja van,itt és az apjánál...a kamaszkortol én is félek,de amiatt hogy akkor talán könnyebben elcsábíthatóbb,befolyásolhatóbb lesz

nekem hamar esküvő lett a dologbol,talán ezen a fórumon irtam is,igaz féltem tőle,de belevágtam.

jó döntést és sok boldogságot nektek...

Sziasztok!

Üdv Bogica10! Egy újabb sikeres végkifejlettel új erőt kap az ember. Neked is nehéz lehetett olyan picurival egyedül maradnod, de látod jól döntöttél.

Krisztin teljesen beletaláltál, nem az fáj, hogy már nem szeret, hanem az, hogy mennyi ideig hallgathattam a hazugságokat. Tudtam, hogy hazudik, szóltam is, de én csak egy hisztis némbernek lettem titulálva. Majd aztán szépen kiderült minden, viszont addigra a családja a közös barátaink megutáltak, mert hittek neki.

Jutka2 érdekesek ezek a munkakapcsolatok. Én ahol dolgozok a 98% férfi. A 2% nőből 1,5% szinte tálcán kínálja magát és vannak akik ezt kihasználják. Ráadásul általában nősek. Hányni tudnék tőle. Pedig arany szabály: házi nyúlra nem lövünk. Nekem a férjem az első munkakapcsolatom. Neki sem volt senkije, nekem sem így összejöttünk. Aztán jött a panasz, hogy amióta együtt vagyunk nem kap a cége a cégünktől munkát, semmi haszna nincs belőlem, mert itthon vagyok és nem segítek a karrierjében stb. Kényszerűen néha együtt fogunk dolgozni, mint eddig is, de szerencsére ez 1-2 évben max. 1-2 hét.

Igazad van:-)Tényleg nem kis dolog ez így tőlük.Az én párom is szeretne velünk összebútorozni és szeretne gyereket is.Nekem azonban még kell idő...ugyanis akkor 60 kilométerre kell mennünk,itt hagyva család,munka,barátok.

És a tesót hogy fogadta a gyermeked?

Nem érezted hogy ő mostoha gyerek...mert ő kilóg egy picit a családból?Bevallom hogy én ettől kicsit tartok.Azt gondolom nem is most hanem talán majd a kamaszkor lesz nehéz....

Nekünk is vitte apuja rendszeresen szerencsére,ilyen értelemben nem hanyagolja el.

Párom nem igazán beszélt róla,de biztosan nem könnyű nekik sem azért.Egy új kapcsolatban eleve idő kell mire az ember megszokja,megismeri a másika minden rigolyájával együtt,és ha ehhez még társul egy gyerek is az addig független és az életet nagykanállal habzsoló pasi életében....nem lehet könnyű,sőt...

Annál inkább tisztelem és szeretem ezt benne...

Mostmár van egy 3 éves közös babónk és nagyszerü apja mindkettőnek egyformán...

Szia!A szó szoros értelmében már én sem vagyok egyedülálló,fél éve van egy párkapcsolatom.

Nálatok a gyermekedet a párod hogy fogadta és hogy alakul a helyzet?Nálunk elég jól,de azért vannak nehézségek.A páromnak még nincs gyereke és sokszor olyan naiv a gyerekneveléssel kapcsolatosan.Vannak helyzetek amikor érzem rajta egy picit nehezen tolerálja a kislányom dacos megnyilvánulásait,mert ő pont abban a korban van most.(3 éves)

Amúgy kényesztet minket és szeret.Apjával szerencsére jó a kapcsolata heti 3 alkalommal jön hozzá és elviszi.

Szia!Mi már nem vagyunk mind egyedül,de átáltük,túléltük...Olvasgass és kérdezz vagy írj bátran,kapcsolódj be:-)

addig is szia nektek!

Hát ez nagyon durva,és gerinctelen dolog volt tőle.Már rájöttem a férfiaknál ez falszöveg, hogy csak a barátom meg haverom stb.Pedig egyszerűbb lenne az őszinteség,kevesebb fájdalom és megaláztatás lenne.

Talán azt a fél évet sem kellett volna kibírnod.Persze az ember ha szerelmes és már gyerek is van mindent megpróbál.

Csak örülj neki, hogy megszabadultál tőle, ettől sokkal jobbat érdemelsz.Talán ők meg meg is érdemlik egymást.

Ne foglalkozz velük hadd nevessenek.Neked most fontosabb a gyerkőc és ez így van jól.Neked kell érezni mikor jön el az idő,amikor bele tudsz vágni egy új kapcsolatba.

Hát ez nagyon érdekes.Már az esküvőkor elkezdődött a románc?

Akárhogyan szeretheted nem szabad hagyni, hogy megalázzon.Nagyon helyesen tetted hogy elküldted.

Nálunk nem lenne baj, ha lenne valakim, nem is érdekelné. Sőt már ő is és az anyja is megemlített, hogy találhatnék már valakit és én is boldog lehetnék, mint ők. Nekem most nem ezen jár az eszem, erre jól kinevettek.

A kicsim apja narcisztikus. Nála szebb, jobb, okosabb nincs. Amúgy a nagyvilág előtt eddig nem vállata fel a csajszit pedig már az esküvőnkön is ott volt és fenékfogdosva táncolgattak. Innen kezdődött a botrány. Az első házassági évfordulónk előtt egy nappal elküldtem, mert nem bírtam tovább. Pedig én tényleg szerettem, de ahhoz nem eléggé, hogy ennyire megalázzon.

Gondolom a válás után már nyíltan felvállalja, de ez mutatja milyen ember. Akit szeretek felvállalom, mégha a világ ellenem is fordul.