Egyedülálló anyák mindennapjai (beszélgetős fórum)

Nem egyszerű dolog. A szüleim, együtt lakunk, és a testvéremék mindenben segítenek, vannak barátaink akikkel beszélgethetek. Viszont ma beszéltem egy ismerőssel, ő is azt tanácsolta, hogy ezek után jobb, ha ügyvédet fogadok.

2 hét múlva lesz a barátnőmék esküvője, ő és a párja kollegák, így az esküvőn szinte csak ismerősök lesznek. 18-19-20-án így egy wellness hotelben leszünk. Ráadásul vihetem a nővéremet, aki legalább kibabázza magát én meg egy kicsit kikapcsolódhatok. Megvallom, valami nincs rendben nálam, mert a kicsi nélkül nem vágyok sehová. Tervezek ősszre egy kis üdülést, de csak ketten a picivel. Mivel a nagyszülők mindig melletünk vannak, ami szuper, azért vágyok egy kis kettesben lévő életre is.

Ma délután megkaptam a megállapodás tervezetet. Egyszerűen nevetséges. Aztán beszéltünk és idegességében elszólta magát, hogy a lakáskölcsönét az anyja fizette. Akkor miért kellett nekem hónapokig azt hazudni, hogy fizeti, ezért tud kevesebbel beszállni a költségekbe. Hányingerem van tőle. Mindenben félrevezetett.

Nagyvonalúan lemond a lakáshasználati jogáról, arról a lakásról ami a szüleimé. Mit képzel magáról? Na és az ügyvéd azt hitte vakon aláírom?

Gyerektartást fizet és ígérete szerint annyit, mint most utal, de leírni nem akarja, csak ami törvényileg jár. Megjegyzem nincs a teljes fizetésén bejelentve. Ja és én tettem tönkre a házasságunkat. A legszebb, hogy az egész megállapodás arról szól, miként szólhat bele az életünkbe és ami megdöbbentett: közös gyermekfelügyelet. Nálam a gyerek, oldjak meg minden és maradjak csendben.

A legrosszabb, hogy a kicsim apja tudja, hogy ezek a gyenge pontjaim.

Amikor pocakos voltam megkérdeztem miért nem hívsz fel, vagy jössz hozzám? Válasz: Eddig volt mit félteni, de nézz magadon végig, kinek kellenél? Megjegyzem nagyon helyes kis pocakos voltam. Ennek ellenére még szülés után is undorítónak tartottam magamat.

Milyen lesz az anya-gyermek kapcsolat, ha dolgozni fogsz? A mai napig felmerül bennem, hogy nem ártok-e ezzel a kicsimnek. Millió ilyen szituáció van és néha majdnem összeomlok. Aztán valaki megdicsér, hogy milyen csinos vagy ma, aztán Eszter ad egy puszit, majd sikerül valami lehetetlennek tűnő dolgot elintézni a munkahelyemen és látom a kiutat. Ezektől függetlenül azért ott vannak azok a fránya pillanatok...

szaisztok!nem engem kérdeztél,de...

azt hiszem el tudtam engedni az exet,akkor kezdtem csak új kapcsolatba,mikor kész voltam rá...ennek ellenére még ma is bánt a dolog,úgy értem magamat teszem felelőssé hogy így alakult,rettegek hogy a párommal is így járok egyszer,annak ellenére hogy semmi jel nem mutat e felé.10év után az egyik napról a másikra közölte hogy elmegy...hidegzuhany volt nagyon...bennem van az én nem vagyok jó senkinek-semmire,nem vagyok jó anya,stb...szóval nehéz legalábbis számomra,annak ellenére hogy van egy nagyon jó kapcsolatom,egy közös babó is,az exem is hidegen hagy...nem az a baj hogy Ő ment el,tehát nem személy szerint az ő hiánya zavar,hanem maga az a tény hogy nem kellettem...ez az amit nem tudok feldolgozni

Talán még nem teljesen tudtam elengedni, valahogy vannak napok mikor magamat vádlom, hogy ha másképp csináltam volna, ha egy kicsit megértőbb lettem volna, aztán ennek hamar véget vet valami ocsmány beszólással, vagy jól megbánt. akkor rájövök, helyesen tettem, hogy januárban elküldtem, különben lehet, hogy megbolondultam volna.

Nem szoktam eljárni sehová, vagyis ez így nem igaz, mert jövünk-megyünk a kislányommal. Nem vágyok nélküle sehová. Tudom ez nem jó, de engem megnyugtat mikor együtt vagyunk. A munka ideje alatt beszélgetek a kollegákkal, akik a barátaim is. Új kapcsolat? Nem is tudom. Félnék tőle.

Sziasztok!

Betegeskedésnek talán lassan vége. Vasárnap én is feküdtem mint egy darab fa, aztán tegnap előtt még volt egy rossz napom, de én már túl vagyok rajta. Eszterke nagyon legyengült, nagy nehez sikrült beszereztetni MagneB6 ivóoldatot. Remélem segít neki talpra állni. Nem egyszerű a beteg gyerkőccel betegen dolgozni, de ezen is túljutottunk.

Kárörvendő vagyok, de nem tudok parancsolni a bennem lakozó kis gonosznak. A tökéletes apa, akit nem lehetett elérni szombaton (majdnem kórházba kellett mennünk, gondoltam szólok neki), aki leszidott, hogy minek dramatizálom túl a dolgokat, ez gyerekbetegség, aztán hétfőn felelőtlen anyának titulált, hogy nem vittem be a kórházba a kicsit, szerencsésen elkapta a vírus. Tegnap telefonált, hogy mi van velünk, mert ő nagyon rosszul van. Mit csináljon? Mondtam, hogy hánnyál. Magamban pedig, ott van a libuska, ott van édesanyád pátyozgassanak téged. Szóval örült a lelkem, hogy sz.rul van, de azt nem hiszem, hogy elgondolkodik, hogy talán a picinek milyen rossz volt. Ő annyira önző.

Nyugi zsu77!Az én volt pároméknál is eljött a fekete leves.Amikor már a minden napjait kellett megosztani a nővel,és jöttek a gondok,nemcsak a piros betűs napok,akkor kicsit a volt uram is kezdte kiismerni a nagy NŐT!Olyannyira hogy az én volt uram aki egy halál nyugodt ember ez a nő az állatot hozta ki belőle,volt hogy megütötte,pedig soha nem volt agresszív.

Amióta együtt vannak kb 4-szer szakítottak:-))Jó kiegyensúlyozott kapcsolat lehet!

Azt hiszem a volt férjem már tudja mit veszített el,de már késő.

Persze idő kell hogy túllépj a véleményén épp azért amit leírtál.De úgy látom ezzel a viselkedéssel neked segít.

Lehet jót tenne neki ha egy kicsit kipróbálná a gyereknevelést.A baj csak az,hogy itt egy kis emberi lényről van szó akivel nem lehet játszadoznia.

Szia!

Már kezdtelek hiányolni.

Örülök, hogy javulgat a kislányod, remélem minnél előbb rendbe jön.

Szép apuka.Talán meg kéne neki próbálnia gyereket nevelni,aztán majd meglátnám hogy nála soha nem betegedne-e meg a gyerkőc.Különben meg ne foglalkozz vele,hadd mondja.Ilyet csak buta ember mond.Már bocs de az ilyen hozzáállás mindig feldühít.

Ugyan így voltunk. Egyre korábban járt "dolgozni" és egyre később jött. Aztán egyszer felhívott a főnöke akivel már millió éve ismerjük egymást és számonkért, hogy miért kötöm le annyira a csodás apukát, hogy még be se jár dolgozni? Tagadás, bizalmatlanság, sunnyogás, aztán hiába szerettem őt nagyon-nagyon, senki nem alázhat meg annyira, hogy pocakosan eljárjon , a kicsi mellől eljárjon és még gerinctelenül hazudjon is. Vállalja fel, mondjon igazat, mert ez a másiknak a semmibevevése. A mai napig vannak pillanatok mikor magam hibáztatom, de szerencsére ez már csak pillant, mert azon kívül, hogy pocakos voltam és szinte végig dolgoztam ill., hogy szülés után nagyon beteg lettem más bűnöm nem volt.

Szerencsére engem nem környékeznek, mivel szórakozni nem járok, így csak a kollegák és a szakmai ismerősök vannak körülöttem. Ők meg vagy szeretnek annyira (emberileg), hogy nem zaklatnak, vagy nem vonzódnek ilyen szempontból hozzám ill. tartanak tőlem.

Sziasztok!

Kicsit eltüntem, abár tegnap írtam egy pár sor mikor áramszünetünk lett és munkaidő végéig nem jött vissza.

Sajnos még mindig beteg a kicsi, majdnem kórház lett a vége, de vasárnap óta sikerül bent tartani pár falatot és már a folyadék sem jön ki. Egy kis hasmenés még mindig van és a közérzete nem valami jó.

Vasárnap én is beteg lettem, de szerencsére a 40 fokos láz hamar túljuttatott a nehezén.

Apuka továbbra is utálatos, miután megtudta, hogy beteg, leszidott, hogy miért reagálom túl a dolgokat gyerekbetegség és kész. Aztán vasárnap hozta a formáját, sajnos nem maradhatott a fürdésig, mert a libus már hívta, hogy induljon. Aztán tegnap közölte, hogy felelőtlen anya vagyok, miért nem vittem be a kórházba és ő nem bízik a doktornéninkben. Megjegyzem még egyszer sem beszélt vele és még nem is találkozott vele.