Egy ducus sirámai egy butik kirakata előtt (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy ducus sirámai egy butik kirakata előtt
Inkább élnék boldogan 50 éves koromig, mint boldogtalanul 90-ig. Minek? Volt egy molett osztálytársnőm, 17 évesen 80 kg volt, fél évig koplalt leadott 5 tetves kilót. Azt mondta, tojik az egészbe és azóta mintha kicserélték volna. Szeretnék olyan kiegyensúlyozott lenni, mint Ő. Lehet nem fog sokáig élni, de meg eszi a tortát éjjel 2-kor ha az jut eszébe. Boldog.
Én tornázok mint a hülye, próbálom szinten tartani magam, meg kockás hasról álmodok, hogy majd ha szülök ne legyek gőzmozdony, DE marhára nem vagyok boldog. Amikor tükörbe nézek nem azt látom, hogy hümm ez igen, de ügyes vagy, hanem azt, hogy itt meg ott az az úszógumi, meg a combom, meg hol a mellem. Csak az a probléma, hogy az önértékelési problémám erősebb a boldogság hiányánál.
"Az, ha valaki sovány, átlagos, molett, vagy marhára dagadt teljesen mindegy, amíg jól érzi magát."
Anyám is ugyan ezt mondta! De:
- Nem igaz hogy boldog és elégedett volt!
- A doki elöször a szíve miatt szólt neki aztán az egészségéért úgy általában szólt!
- Állandóan izzad, melege van, már egyre rosszabb az emésztése...
- Egyszer csak kiszaladt a lába alóla mert az izületeket, porcot nem túlsúlyra tervezte a természet!! Szólt a doki hogy 10-15 kilót dobjon le mert addig nem műti mert nincs értelme! A lényeg hogy végül pénzért eléintézte a műtétet de sok változás nincs.
- Továbbra is rengeteg problémája van az egészségével. és egyre több lesz!
- Apám aki nem elhízott, egészségesen él és sportol még megfázva sincs sokat...
Szóval jól hangzik ez az önámítás hogy kövéren is szép az ember de a legtöbb kövér nem boldog míg sok sportoló, normál alkatú társa igen!!! Nem mellesleg egészségesebb!
és rengeteg városi legenda van egész életében egészséges de veszettül elhízott emberekről csak sajnos ez megmarad legendának!!
Ja és a kórós soványság ugyan úgy gond!
A cél a sportolás és a normál testsuly!
Ha a kövérek abbahagyják az önámítást, majd maguk is rájönnek...
Tény, hogy állandóan azt tömik az ember képébe, hogy soványnak kell lenni, mert az húúú de milyen szép. Az egész jól ki van találva. Szívesebben nézünk meg egy reklámot amiben egy csinos hölgy van, mint egyet amiben molett. A molett modelleket az ilyen volt előtte képekhez használják. Nem is itt kezdődik a probléma, hanem ott, hogy többe kerül nekik a ruha, mint a vékonyabb egyedeknek. Miért? A babaruha is drágább, pedig abban kevesebb anyag van. Mindenen megpróbálnak pénzt lehúzni az emberről.
Az, ha valaki sovány, átlagos, molett, vagy marhára dagadt teljesen mindegy, amíg jól érzi magát. Ehhez kéne biztosítani hátteret, nem a sok fogyisz@rokhoz...
Igen, ez az általános felfogás szerintem, egy sztereotipia. Nem mondom, hogy esetenként nem lehet igaz, de általánosságban ezt nem jelenteném ki.
Néztem az adatlapodat, szépek a gyermekeid, Milán mennyi idős? :))
" Ha valaki alapból vékony alkat, akkor tuti mindent megtesz az alakjáért, de ha kövér, akkor állandóan csak tömi magát."
Te írtad.......Vagy ezt úgy értetted,hogy ez az általános felfogás?
Az alapszemélyiség jegyeink abszolút hordozzák, hogy mi lehet majd a nemezisünk.
Drogfüggőknél meg lehet figyelni, hogy mennyire "passzol" hatásában a személyes traumáikhoz, jegyeikhez annak a szernek az általános hatása, amitől végül függni kezdenek.
az a baj a nem evéssel, h a szervezet raktároz utanna. azt erzi h stressz van nincs kaja, uristen uristen. es ezutan szepen amit megeszel zsirnak köti meg h ha legközelebb iylen stressz lenne, tudjon mit fogyasztani. és a másik h éhezéssel izomból fogysz a legtöbbet.
mert a legtöbb kaloriat az izmok megtartása fogyasztja, ezért azt nagyon gyors tempoban lehet leepiteni ha nem eszel. ezert van az h aki izmosabb, az gyorsabban fogy, mert alapbol több kaloriat használ fel a szervezete a sima müködéshez is már
eszembe jutott még egy dolog.
az ember minek megy be oylan boltba ahol tudja, hogy nics rá méret, mert a tapasztalat nem azt mutatja?
az angol turikban vannak sokkal nagyobb méretek, mert ott más az átlag. és nem kell lenézni a turkálót (nekem ez jött le a cikk utolsó soraiból..)
nekem a fele ruhatáram turis, és soha nem kaptam annyi bókot mint az utóbbi pár évben mióta túrok h miylen jól öltözködöm. és nem bolyhos agyon mosott cuccokról van szó :)
és itt igazán tud mindneki kedvére valót találni
Nagyon fel kell készülni arra, hogy ezt kezelni tudjuk.
Én pl. úgy vezetem le, hogy pótcselekszem. Nem mondom, hogy normális, ha naponta végigmegy az ember portörlővel a lakásban, de jobb, mintha csak azért fosztja ki a hűtőt, mert ideges.
Amúgy azt mondják. Egy szakítás után nézd meg egy nő lakását és hűtőjét. A lakás ragyog, a hűtő pang az ürességtől..
Jellemző... :/
Én érzelmi nem-evő vagyok. Már ha van ilyen. :) Ha nagyon nagy a gond, összerándul a gyomrom, és nem bírok enni. Szinte kényszerítenem kell rá magamat, hogy egyek. Ilyenkor rengeteget le tudok fogyni. :( Olyankor meg jön mindenki, hogy de sovány vagy, úristen! Rossz rád nézni, egyél... (Mintha nem tudnám...) Szerencsére kb. 2 éve nem volt annyira rossz időszakom, hogy szinte egyáltalán nem bírtam volna enni, úgyhogy már visszajött. De ez még veszélyesebb is lehet, mint ha valaki ilyenkor többet eszik. Nehéz heteken is lefogytam egy-két kilót.
Most már nagyon tudatosan figyelek rá, kezelem, ahogy csak tudom, pl. meditációval, sporttal, ami levezeti a feszültséget, így már nehezebb időkben is egész okésan vagyok. Szerintem lehet kezelni a fordítottját is, amikor valaki túl sokat eszik ilyenkor. A kettőnek a gyökere végülis ugyanaz.
Pl én is érzelmi evő vagyok..
Rossz kedv, veszekedés, túlterheltség, és simán szétfeszítetem a hűtőt. Mondjuk most már kevésbé, mert dolgozom rajta, de elég borzasztó, hogy pár pillanatig mintha nem lennénk ura a saját elménknek. Borzalmas:(
én élrzelmi evú vagyok. azért is hiztam meg abban az ominozus vizsgaidőszakban..rákaptam a krémesre és vigasztaltam magam a vizsgák után, meg minden mással is.
most is érzelmi evő vagyok, de igyekszem azért kontrolálni. meg mozogni :)
Háááát, elmehetünk:)
Tied a nagyobb darab, enyém a kisebb:))
De most csak leértékelést vállalok:)
Akkor Téged a szülők "hízattak" meg?
Nagyon okosan teszed. Ha elég idős lesz, úszni, vagy küzdő sportra írasd be. A szomszéd kisfiú úgy lefogyott és megerősödött, hogy 3 hónap eltelte után alig ismertem rá.. Fantasztikus:)
És helyett megteszi egy vagy is.. érzelmi evő vagy súlyfelesleg. A kettő sokszor egymás nélkül is meg van. A delikvens nem hízik, mert valahogy kiadja magából. Na és innen indulnak a zugevők is, bulémiásak is.
Jajj.. :(
Mert az evés sok esetben nem táplálék, hanem érzelmi pótszer, ezért.
Ilyen értelemben pedig úgy működik, mint a drog.
nekem is van olyan h néha többet mutat a mérleg egy két kiloval..de nekem áltaában pár nap alatt elmulik, ez lehet megnövekedett béltartalom, vizesedés, tulzott folyadékbevitel.
sztem nem feltétlenül kell több kaloria, növerem azt mondta, most várja a második babáját, hogy igazából csak annyit kell enni, hogy jól lakj. ne degeszre csak h kellemesen. és a dokija is ezt mondta neki.
nehéz üghy mivel terhes vagy gondolom telejsen máshogy müödik most a szervezeted, a kérdés az, hogy amikor nem voltál várandós akkor ez h müködött mert abból ki lehet indulni.
a piszkálással kapcoslatban meg, kimondok valamiért amiert megfognak kövezni az emberek a gyereknél gonoszabb szókimondobb lény nincs :DD
huuu hanyszor voltam én is szemüveges kis béka.. milliószor, most meg minden pasi azzal jön h oylan szexi titkarnős a szemuvegem. változnak az idők :))
Na ezen jót nevettem! Már a beszorulós részen, az tényleg durva lehetett! :)))
Engem csak azért érint ez a zabálás érzékenyen, mert én pl. 2 hét alatt eszek meg egy fél kilós teljes kiörlésű kenyeret, nem eszek rizst, tésztát, krumplit, cukrot, lisztet, és mégis van, hogy hirtelen felugrik 1-2kg és nem tudom felfogni mitől!? Attól, hogy egy héten megeszek egy-két jégkrémet? Ok, terhes vagyok, de akkor éppen hogy gyorsabbnak kellene lennie az anyagcserémnek, ill. több kalóriára lenne szükségem, mint egyébként, nem?
Ja, és engem nagyon sokat bántottak a súlyom miatt gyerekkoromban, de olyanra nem emlékszem, hogy a vékonyakat piszkálták volna, sőt, sokszor pont ők piszkáltak engem.