Egy 33 éves lány szomorú története... (beszélgetős fórum)

Nagyon tisztellek amiért, ennyi szörnyűség után is képes voltál talpra állni, és meg tudtál bocsátani anyudnak is.

Remélem az életed sokkal jobb lesz, és örökbe fogadhattok majd egy gyerkőcöt!

Rettenetesen sajnálom ami veled történt! Bár sajnos tudom min mentél keresztűl! Nálunk szinte ugyan ez volt a helyzet ,a gyerekkorunk nővéremmel kb 10 éves korunkig jónak mondható volt,de aztán egyre inkább több volt az ivászat(anyám részéről.A páromat és tesóm választottait röhelte,olyan dolgokat vágott a fejünkhöz amit nem kívánnék leírni.Velem a 18.születésnapomon közölte hogy nem az apu az apám hanem apu unokatestvére(bár ezt tudom hogy csak azért mondta mert bántani akart,ugyanis rajongásig imádom Apukám).Volt olyan hogy uzsorásoktól vett fel pénzt és nem tudta vissza fizetni és pár hónap múlva jöttek a verőemberek és apukámat(aki semmiről nem tudott semit) megfenyegették hogy a gyerekek torka el lesz vágva!Engem 18 évesen dobott ki otthonról,mire hazaértem párommal kint volt az udvaron az összes ruhám....így elköltöztem,párommal,másnap meg mentem érettségire! Aput is meg minket is folyamatosan azzal fenyegetett hogy ha elalszunk a baltával fogja szétverni a fejünket!!!!!! 14-15 éves koromtól állandó veszekedések,verekedések,ha nem engem akkor tesómat.szóval idegileg toálisan a padlóra lehet kerűlni. Kívánt olyanokat hogy ha gyerekem lesz a patkánytól(párom)akkor szakadjon belém a feje( nos ez majdnem meg is történt mert hapréssel meg vákummal sem jött ki a kislányom).Feljelentett 2 éve könnyű testi sértésért+ tesóm,meg aput is! A váloperük évekig húzódott mert mindig kitalált valamit.Közbe a szeretőit hozta haza az ablakon másztak be az "udvarlói".Amikor terhes lettem nem akartam hogy megtudja,de sajnos kiderűlt a válóperes ügyvédje mondta el mert a bíróságon kiderűlt....Nyáron végig szinte folyamatosan korházba volt ,éreztem hogy nem sok van hátra neki (csak a kocsma meg a pia volt neki,mindenkit elmart magam mellől,csak mamám(a anykája volt mellette,bár vele is sokszor összeveszett).Az én kislányom augusztus vége felé született,mamám ugye lecseszte hogy szégyelheti magát hogy nem látta még az unokáját(mondjuk én nem is akartam hogy lássa mert tudtam hogy cseppet sem kíváncsi rá,és ezt hangoztatta is).........Aztán egy novemberi hétfőn hívott apukám hogy árva lettem! Otthon a szobájába bezárkózott és egyedűl halt meg 46 évesen,apu találta meg feltőrte az ajtót és ott volt a félhomályba a foteljébe érte a halál! Megállta a szíve! Az az érdekes hogy annyiszor kívántuk egymás halálát és nem tudtam mi lesz ha majd bekövetkezik.Nem sírtam nem borúltam ki de még most sem csak nem akartam elhinni hogy nincs többé! Mint embert rettenetesen sajnálom,de nem volt benne annyi hogy egy kicsit is összekapja magát,pedig mamámnak az utolsó hónapjaiba mindig azt mondta hogy nem sokára meghal,mert csak ő érzi és tudja mi a baja.Ennek ellenére semmit sem tett csak tovább ivott,az orvosa is hiába mondta neki hogy ezt így nem lehet csinálni.(ezeket mamámtól tudom mert én már évek óta nem is beszéltem vele,és csak a bíróságon találkoztunk! A temetésére sem mentünk el! Csak én voltam kint nála a temetés utáni 3.napom,amikor megláttam a fejfáján a nevét akkor tudatosodott bennem hogy már sosem fogom többet látni( akkor ott megbocsájtottam neki mindent és kimondtam amit már 6 éve nem mondtam neki " megbocsájtok neked mindent ANYU!)minidg MAgdinak hívtam ! Érdekes hogy nem a rosszak jutottak utána eszembe hanem hogy milyen voltaz amikor jó volt minden..és ott van az sok HA meg De......Annyira jó lett volna egy klassz kiegynsúlyozott boldog családba élni.......de ez már........

Vissza tértve a te történetedre én még minig sehol sem vgyok hozzád képest,most boldog vagyok,jó életem van meg a családomnak is,és nekünk van egy tündéri 5 hónapos pici lányunk!

Annyira sajnálom hogy veled így alakúlt se nagyon-nagyon szorítok hogy sikerűljön az örökbe fogadás(ha megnézik a családi háttered akkor szerintem érthető hogy szorongsz...) Még egyszer szorítok értetek !!!!!!!!!! És egy szebb boldogabb élet az elkövetkező 200 évre!

Nagyon megrázó a történeted.:(

Csodállak, hogy meg tudtál bocsátani anyukádnak, én nem lettem volna rá képes, és biztos elmenekültem volna a gondok elől, és nem törődtem volna vele azok után, amiket tett.

Nem lehet mindent az alkoholra fogni, mert az ivás mögött egy ember személyes döntés áll, csak persze könnyebb az italt okolni meg betegségről beszélni, mint beismerni a saját hibánkat és gyengeségünket.

Nagyon drukkolok, hogy mostantól tényleg csak boldogágban legyen részetek, és egyszer majd átélhesd az anyaságot is, de annyiban talán igazuk van a szakembereknek, hogy ehhez egészséges, kiegyensúlyozott személyiség kell, és utána jöhet csak az örökbefogadás. De tiszta szívemből kívánom, hogy sikerüljön leküzdeni a pánikbetegséget, és aztán a többi is sikerülni fog!

Annamária, nagyon erős nő vagy! Le a kalappal, hogy meg tudtál bocsájtani, és ettől is több vagy.

Sajnálom, hogy így alakult az életed, de ezután már csak szép és jó dolgok várnak rád! És biztos, hogy sikerül egy oltári kis kölyköt is örökbefogadni! sok sikert! :-)

A válás egy könnyen kimondható szó..

De egy családban ahol a létező összes pénz italra megy el,hiába válik el a két fél elköltözni már nem tud onnan..

Hová?Hogy..Pláne két kiskorú gyerekkel..

Anyu egy idő után elherdálta volna a lakást is..

És sajnos volt mikor az ereit is felvágta persze nem emlékezett rá..

Cigivel aludt el,szóval rengeteg olyan dolgot tehetett volna amivel másoknak is kárt okoz...

Kegyetlenül hangzik, de szerencsésnek" mondhatod magad, hogy vége lett.......Engem 27 évig nem, csak anyut terrorizálta, viszont mostanában engem is üt-ver az apám, mikor anyut próbálom megvédeni...Minden család problémája más és különböző. Ilyen reménytelen és elkeseredett nem voltam még soha.

Neked nagyon nagyon sok sikert és boldogságot, NYUGALMAT kívánok az életben!!!!

hat nagyon sajnalom hogy ilyen gyerekkorod volt.Nekem is alkoholista volt az apam. Egyszer adott egy pofont, soha többet nem hagytam...11 eves voltam. Keptelen vagyok felfogni hogy tudtal ennek a nönek megbocsatani? Anyanak meg egyaltalan hogy lehet az ilyet nevezni. Azt sem ertem Apukad miert nem hagyta el. Azt kapta a sorstol amit megerdemelt. Hihetetlen hogy te meg sajnaltad is azok utan amit veletek tett!!

az alkoholizmus ugyan betegseg, de ugyan nem a csalad az aki segithet csak. Tehetsz amit akarsz ha az illetö maga nem akar "meggyogyulni".

Azert hihetetlen hogy ilyen dolgok kepes voltal vegigcsinalni es nagyon drukkolok hogy innen mar minden sikerüljön amit szeretnel! remelem nemsokara hasolno szepen megirt törtenetet olvashatok töled majd a örökbefogadas sikereröl is :)

Minden elismerésem, hogy mindezt túl tudtad élni. Nagyon sajnálom, azt a sok rosszat amit az életed neked adott....de a Párod meghozta a boldogságot, kívánom, mindig legyetek nagyon boldogok.

Kérdezhetek valamit? miért nem az Apukád költözött anno hozzátok??? Gondolom nem mertétek egyedül hagyni az Anyukádat, de erre több élet is ráment.

Remélem ami ezután vár rád, az csupa szép és jó lesz!!!!! :):)

Szurkolok, hogy sikerüljön az örökbefogadás!

Nem jó a napod, beteg vagy, mérges valamiért?Gyere oszd meg velünk..

Csináltam egy ilyen fórumot,ha gondolod írj szívesen beszélhetek..

És ezt másoknak is szívesen ajánlom..

Keresem a szavakat, de nem találom... Nem gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténhet... Minden elismerésem, hogy végig tudtad csinálni. Nekem adtál egy kis erőt...

Sok boldogságot kívánok neked és a férjednek, és remélem mindketten átérezhetitek majd, milyen szülőnek lenni! :)

Köszönöm a rengeteg biztató szót..

Nagyon jól esik..

Sajnos az alkoholizmus egy betegség,amin csak a családtagok segíthetnek..

Fontos a szeretet,a megbocsátás..

Még ma is úgy gondolom az alkohol tette ezt velünk...

Nem gondoltam volna h ilyen letezik a valos eletben.

Nagyon szerencses vagyok, hogy a szuleim szerettek, iskolaztattak, annak idejen haragudtam rajuk a szigorusaguk miatt, de most mar en is ugy csinalnam.

Sok erot a tovabbiakban!

Nagyon sajnállak ,hogy ilyen szörnyü dolgok történtek veled és családoddal...Inkább férfiaknál szokott gyakrabban előfordulni hogy iszik és bántja a családját..Nagyoncsúnya ez egy nőtől..főleg egy anyától.Én soha nem bocsájtottam volna meg neki..Te jó ember vagy, hogy megbocsájtottál..Én tuti soha...

Azon meg ne szomorkodj, hogy nincs babád.Van még megoldás.Például lehet petesejt donort találni, és lombikban összehozni.Igaz nem olcsó de megéri, mert igazából az a te gyereked akit te hordasz ki, és neked van reá lehetőséged, és ez visszaadná neked azt amit elvesztettél...a párod is boldog lenne..Engem mostoha apa nevelt fel ,de anyumnak mindíg mondta hogy neki saját kell, nem tudott belenyugodni, így hát el is váltak sajnos..Még fiatal vagy és megvalósíthatod amit akarsz..még előtted az élet..ne aggódj lehet hogy életednek ez volt a legrosszabb szakasza,sőtt biztos, és ezután már csak jó következhet..vigyázz magadra..:-+

Egy fórumon már olvastalak. Hogy gondjaid vannak anyósoddal is. :( Szegény! Jól kijutott neked...:(

Fogalmam sem volt, hogy már a házasságod előtt is ilyen borzalmakat kellett átélned, és hogy miért is nem lehet babád. Most meg az anyósod...

Remélem sikerül pozitívan előre tekintened majd, és kívánom, hogy legyetek Boldog SZÜLŐK hamarosan! :)

Anyukám is méhnyak rákba halt meg..

Teljesen átérzem a múltad súlyát...

Kedves Annamari:)

Döbbenet amit átéltél.Nem tudom,hogy kibírtam volna?

Az nagyon jó,hogy egy szerető és megértő társ van az oldaladon.

Sajnos nem tudok a többiek véleményéhez csatlakozni.Az anyai ösztönök nagyon erősek egy nőben mint azt Te is írod,de én nem javaslom az örökbefogadást!

A benned lévő szeretetet a párodra és Ő terád zúditsa.

A döntés a tied!