Egy 33 éves lány szomorú története... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy 33 éves lány szomorú története...
Köszönöm a jókívánságokat, szerencsére én már túl vagyok az egészen, az idő múlása keményen megedzett, és már nem veszem a szívemre annyira a dolgokat, mint tizen-, és huszonévesen...
Üdv.: Hajni
Kivánom,hogy ezután csak jó dolgok történjenek Veled és sikerüljön gyermeket is örökbefogadnotok!Nagyon megérdemelnéd ennyi szenvedés után,hogy végre nagyon boldogan élj!
Borzalmas volt olvasni a sorokat,nemhogy átélni,egyzsreűen szavakat nem találok rá...
Szivből kivánok Neked minden jót!!!
Nem akarok senkit bántani, csak kíváncsiságból kérdem itt pár embertől: miért az a véleményetek, hogy Annamáriának nem kellene gyereket örökbe fogadnia?
Szerintem kifejezetten jót tenne neki egy gyerek. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb problémáját megszüntetné, ha anya lehetne!
Kedvesem!
Nagyon megrígattál,de nem bánom,hálás vagyok érte.Nagyon erős asszony vagy és megérdemled ,hogy örökbe fogadhass egy szeretni való-szeretetet adó gyermeket,hogy megmutathasd milyen egy igazi szerető anya(még betegen is).A pánik betegséged elmúlna,ill. minimalizálódna szerintem.Sokat küzdöttél ezt is legyőzöd.Te vagy az élő példa,hogy a Szeretet mindent túlél-mindent legyőz-s mindent felűlmúl........
Kívánom,hogy csupa jó dolog történjen veled ebben az életben(s az elkövetkezőkben is).
Sajnálom ami veled történt.Tudom milyen érzés.Nálunk is anyu ivott.............De viszont azzal nem értek egyet amit anyukád mondott.Mármint hogy ő azért lett rákos mert sok rosszat tett.Ez egy alattomos sunyi betegség.És te mi rosszat tettél gyerekként hogy ezt kaptad!??
Én nem tudtam megbocsátani az anyámnak,és most így 27 éves fejjel és egy 3 hónapos baba édes anyaként,már nem is hiszem hogy valaha sikerülne.
Szia Annamari!
Minden tiszteletem a Tiéd, hogy ezt végig tudtad csinálni! Megmondom őszintén az első két bekezdés után azt mondtam, na remélem innen már jobb lesz! De nem... Ez iszonyatosan kegyetlen dolog, és csodállak azért, hogy meg tudtál bocsájtani anyukádnak! Nemm tudom, hogy képes lennék-e rá. Nekem apám volt alkoholista, és anyu volt, aki mindent megtett értem és a tesómért. Én nem tudtam apámnak megbocsátani még halála után sem. Csak annyit tudtam mondani, hogy most már legalább nem bánt senkit!
Nagyon sok jót kívánok a további életedben és bízz benne, hogy egyszer ANYA is leszel!! Minden jót neked! Üdv, Judit
Kedves Annamari!
Még olvasni is szörnyűség, amit átélt. Sírtam, ahogy elolvastam a történetet. Nagyon sajnálom,hogy ennyi rossz dolgon kellett átesni ilyen fiatalon. Kívánok nagyon sok boldogságot, kitartást és ezután csak is a legszebbeket az életben
Nagyon meghato es szomoru amit olvastam...sajnos nekem is voltak hasonlo dolgaim,csak nekem volt parommal...
Nagyon sok boldogsagot es minden jot kivanok Neked es parodnak az eletben.Szerencses vagy,hogy ilyen jo edesapad volt...sajnalom,hogy nincs mar Veled.
Megkönnyeztem a történetedet.Felidézted a múltamat, nekem apám volt alkoholista. Sokat szenvedtünk miatta az öcsémmel együtt.
De nem vert bennünket. Csak kizavart az éjszakába....
A Te történeted egy rettenet. A lányommal egy idős vagy, borzasztóan sajnállak. Nagyon csodállak, hogy a sok szörnyűséget le tudtad írni, mert újból átéltél mindent.
Kívánom, hogy a Sors adja meg Neked mindazt, amit megérdemelsz, egy szerető férjet, aki megbecsül és feledtetni próbálja Veled a szörnyűségeket.
Aztán kívánom, hogy teljesüljön a kívánságod, magadhoz ölelhess egy kisgyermeket, akinek megadhatod mindazt, amiben Te hiányt szenvedtél.
Légy nagyon boldog a további életedben!!!
Elolvastam én is a történetet, és ha nekem sem volt jó gyermekkorom, ledöbbentett, hogy hogy lehetnek olyan szülők, Akik terrorizálják a gyermekeiket...
Az én Szüleim, a nagy korkülönbség matt, késői gyermek voltam, annyira primitívek, hatványos hatvány fokban, hogy nem lehet nekik megmagyarázni, hogy a Bátyjámmal együtt mennyit terrorizáltak minket psychikailag...
Szterintük, az Ő felfogásuk szerint minden úgy jó, ahogy Ők gondolják, csak az nagyon hülye nevelés volt... REngeteget szenvedtünk mellettük...
A "pánikbeteg vagyok" fórumban leírtam, hogy nagyon nem akarom firtatni a múltat, mert azon változtatni nem nagyon tudok, de egy élet kevés lesz ahhoz hogy megbocsássak a szüleimnek mindazért a sérelemért, amit gyermekkoromban elszenvedtem Tőlük...
Több, mint 10 éve járok psychiáterhez, mert évekig voltam mélydepreszióban, és pánikbeteg is voltam, és ha meg is küzdöttem vele, gyógyultnak nem mondhatom magam, mert szednem kell a tablettákat egy életen át, hogy egyensúlyban legyek, és ne essek vissza...
Úgy nőttünk fel a Bratyómmal, hogy állandóan letörte a saját Apánk az önbizalmunkat, hogy
-Belőled, belőletek nem lesz semmi, nem viszitek semmire, majd elmentek WC-t pucolni, vagy utcát seperni, nem engedtek el anno... másik városba azt tanulni, amit szerettünk volna, engem 20 éves koromig szigorúan őriztek, még a kulcsomat is elvették...
20 évesen még kísérgetett Anyám a mukahelyemre,és eljött elém, sehová nem engedett egyedül, és állandóan azt hallgattam Tőlük, ha meglátnak egy fiúval, akkor kitekerik a nyakam, szíjat hasítanak a hátamból, belém mártják a kést, stb...
A saját Anyám még ma is elmond minden szemétnek, hogy megverte az Isten olyan gonosz gyerekekkel, mint mi vagyunk, csak mert nem hagyjuk magunkat irányítani jómagam 37, és a Bátyjám 46 évesen...
Bár mindketten sokat tanultunk, de az állandó önbizalom letörés miatt igazából nem vittük semmire...
Nekem is van jó pár végzettségem, igaz a legmagasabb egy emelt szintű, de nem tudok vele elehelyezedni sehol, mert diploma is kellene hozzá...
Nem engedtek el anno másik városba tanulni, mert úgy nem tudtak volna őrizni, de ha olyan volt osztálytárssal találkozunk, Ainek van diplomája, akkor tudják mondogatni, hogy -Látod, Ő vitte valamire...
Anyámat a gonosz természete miatt már a rokonok is kiközösítették, Senki nem beszél vele, alig van emberi kapcsolata, de a Bátyjámmal mi vagyunk a gonosz, szemét kölykei...
Ezt minden nap hallgatom Tőle, habár külön élek Tőlük, mivel munkanélküli vagyok, nem tudok önállósodni, és sajnos, bár segít anyagilag, de azt nem önzetlenül teszi...
Akik itt a környezetemben ismernek, azok tudják rólam, hogy válogatás nélkül minden munkát elvállalok, és nem érdekel, hogy milyen munka, csak adjanak pézt érte, amiből ki tudom fizetni a számláimat...
Tavaly nyáron még Zalakarosba is elmentem, ahol az egyik 4csillagos szállodába szobaasszonyokat kerestek, és könyörögtem, hogy nem baj, ha takarítani kell, szükségem van az állásra, mert nincs miből megélnem...
De nem vettek fel, mondván, hogy túlképzett vagyok ahhoz a munkához... Hiába mondtam, hogy nem baj, nekem mindegy, hogy milyen munka, csak munka legyen, de sajnos nem találok munkát, mindig csak alkalmi munkák akadnak, munkaerő-kölcsönzőn át, ahol úgy foglalkoztatják az embert, hogy 3 hónap,és viszlát!!
Aztán 20 évesen, amikor belemenekültem egy kapcsolatba, azt gondoltam, hogy majd, ha lesz gyerekem, akkor nála pótolni fogom mindazt a szeretetet, (ezek a cikkek, hozzászólások mind megtaláltahók az Autizmus, pánikbeteg, depresszió fórumoknál, cikkeknél,) - amit én nem kaptam meg, és majd a saját GYerekemtől megakpom azt a szeretetet, amita Szüleimtől soha...
Ja... persze soka embertz elüldöztek mellőlünk, a Bátyjámmellől, és mellőlem is, és sokat szenvedtünk ez miatt, míg találtunk olyan személyeket, Akik mindkettőnk mellett kitartott...
Aztán terhes lettem, 22 évesen, és boldognak éreztem magam, de sajnos a Kisfiam súlyosan Autista lett, méghozzá dühöngő Autista, és akkor azért estem mély depresszióba, mert nem tudtam megérteni, hogy mivel érdemeltem ki ezt a sorstól, ennyi megpróbáltatást...
Bár én soha nem hagytam el magam, mindig küzdöttem mndenért, sajnos a krónikus depresszió, és a páikbetegség elkísér ey életen át, mármint ott nyugszik, és ki tudja,mikor tör megint a felszínre...
Nekem a Kisfiam Apukájának voltak Alkoholista Szülei, Akik éjjel is kitették Őket az utcára, és ezteket a sérelmeket a testvéreivel együtt soha sem tudta leküzdeni...
Bár Ő, már nem él, soha nem ivott, nem dohányzott, de az idegeit kikezdte, soha sem tudta feldolgozni a sérelmeket, és neurotikus lett...
Aztán 32 évesen felkötötte magát, ennek már 7,5 éve, most január 30-án lenne 40 éves,ha élne...
De minderre rátett az egy lapáttal, hogy a volt felesége, Aki betegesen féltékeny volt, állandóan a közös Lányukkal zsarolta Őt, ami szintén kikészítette Őt teljesen, mert különös szeretet fűzte az akkor még kicsi Lányához...
2001-ben lement Barcsra, hozzájuk, és ott kötötte fel magát, valami nagy veszekedés után, és az akkor 13 éves lánya talát rá az akasztott holttestre, és onnan nem Ő, hanem a halálhíre érkezett haza...
A szüleim a mai napig azt sem tudják, hogy hol van eltemetve, még a temetésre sem jöttek el, mert őmiatta nem éltem apáca életet, ahogy azt Ők elképzelték anno...
A mostani párom Akit 2007 Karácsonya előtt ismertem meg, csodálatos Pasi, be sem mutattam Neki, csak a tudtukra adtam, mint kész tényt...
Amikor áprilisban felújítottam az ezer éves fürdőszobát, amit a régilakók úgy hagytak, akkor egy hétig a Pároméknál laktam, és a mainapig hallgatom Anyu mondandóját, hog ymit kellett neki megélnie, mert nekem mellettük lett volna a helyem, és nem egy férfi lakásán, és ismétlem, 37 éves vagyok!!
Már le sem merem írni, hogy egyesek,Akik ismerik Anyut, mit mondtak rá...
(...Ha majd egyszer meghal, a nyelvét külön el kell égetni, mert akkor is csípni fog)...
Nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet Emberekben annyi gonoszság, hogy a saját gyermekeiknek teszik pokollá az életüket...
A Kedvesemmel egy év kapcsolat után azért nem mertünk még összeköltözni, mert a Szüleimen van a lakásom holtig tartó haszonélvezeti joga, bár ezt már közöltem velük tényként, hogy össze fogok vele költözni, de előre látom, hogy mit fognak akkor művelni, ha ez a nap eljön...
HÁT VÉGEZETÜL ANNYIT, KEDVES ANNAMÁRIA, HOGY SZÍVBŐL KÍVÁNOM, HOGY FORDULJON AZ ÉLETED JOBBRA, HOGY MINDEN, AMIT SZERETNÉL, AZ TELJESÜLJÖN, ÉS BÍZOM ABBAN, HOGY LESZEL MÉG NAGYON BOLDOG AZ ÉLETBEN...
ÖRÜLÖK, HOGY EGY ILYEN FÓRUM IS VAN MÁR, MINT EZ...
Persze hogy emlékszem..
Azóta nem írt a fórumba senki,pedig tényleg szívesen fogadnám..
De köszönöm amit írtál..!
mi már beszélgettünk, írtunk egymásnak...nem is olyan rég kiírtál egy fórumot, hogy ha valakinek rossz kedve van, beteg, vagy szomorú írja le...emlékszel??? (autós per)
ráadásul egy "végtelenül kedves" anyóssal is megáldott a sors....kevés embert csodáltam, sőőőőt, asszem nem is volt olyan ember, akit úgy igazán csodáltam volna, de a TE erőd!!!! egyszerűen....elképesző, felülmúlhatatlan!!!! és az, ahogy még ennyi rossz után van erőd ahhoz, hogy próbálsz másokon segíteni, ha máshogy nem, de biztatod az embereket!!!!!
igaz, nem ismerjük egymást, de KÖSZÖNÖM!!!!!
Csodálatra méltó ember vagy!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen életed volt.:(
Remélem sikerül egy kisbabát örökbefogadnod, aki bearanyozza az életed! Sok sikert!
Hősnő....
Nem tudhatod mit hoz a jövő és azt sem mért történek meg a dolgok és mért így. MEg kell tanulni megbocsátani, cserébe ami jönni fog kihathat az egész életedre.
remélem sikerül örökbefogadnotok. habár személyem szerint létezik terhesség abban az állapotban is amilyenben TE vagy. Ez már a CSODa tévő angyalok dolgA.
Peace
Pontosan erre gondoltam én is.
Ilyenkor látja az ember, mennyi apró gondot nagyít fel, amikor igazi gonddal találkozik.
Biztosan tudtok majd idővel örökbe fogadni, sko kicsi vár szerető családot.
Rettenetes, amiket átéltél.
Sok erőt kívánok Neked, remélem ezután már csak szép dolgok fognak Veled történni.