Egy 33 éves lány szomorú története... (beszélgetős fórum)

Szia! Örülök, hogy jobban vagy! :-)

Ezzel nem kell foglalkozni....

Ez nem volt off..

Sőt köszönöm,hogy kiálltok a cikkem és mellettem!

Én ezt úgy ismerem, hogy:

"Ne vitatkozz idiótákkal, mert lehúznak a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal!!"

Ez nagyon tetszett:)

Köszönöm..

Valószínűleg a kedves privát üzenet küldő tagtársunk,félt a "közvélemény köznyugalmát" megsérteni és ezért nem mert a fórumra írni.Vagy mondjam inkább,hogy félt a megkövezéstől?

Férreértés ne essék:Örülök,hogy neki semmi gondja,és nem vólt része az itt leírtakban soha,de ez sajnos nem jelenti,hogy akkór innentől kezdve mindenki éléte olyan ahogyan azt a nagykönyvben megírták,pont amilyen az övé.

Nekem is fáj a véleménye,attól függetlenűl,hogy én csak fele ennyi borzalmat éltem át gyerekként/felnőttként,pedig nem nekem címezték.

Van, akinek az élet csak jót adott, és van, akinek csak rosszat.

Akinek eddig nem volt problémája az életében, az nem tudja felfogni, hogy rossz is létezik. A nagyon rosszról már nem is beszélve.

Ne foglalkozz vele Annamária, egyedül van...

Vannak emberek, Akik azt sem tudják, hogy mi a gond...

Örüljenek Neki, és adjanak hálát a Mindenhatónak érte!!!!

Szeretnék egy privát levlélből idézni egy sort!!

Melodie volt a feladó..és ez volt a levél vége:

"a történet hitelességét erősem megkérdőjelezem. Mindenesetre sikerült megzavarnod a "köznyugalmat" a Hoxa portálon."

Neki szeretném itt üzenni valószinűleg fogalma sincs min mehettem én és a hozzám hasonló cipőben élők keresztűl..

Így ha fogalma sincs mit ir inkább ne tegye..

Köszönöm..

Elnézést, hogy semmit nem mondtam magamról: én "véletlenül" tévedtem erre az oldalra (egyébként nem hiszek a véletlenekben...)

Persze az én családomban is létezik ez a probléma, igen, iszonyatos teher (főleg az unokahúgaimnak, akiknek az anyjuk, az én nővérem a súlyos alkoholista). Sokat nem írnék erről, ez talán inkább az ő személyes ügyük. De hihetetlen méretű lelki terrort kellett-kell megélniük, bár már nem élnek együtt, ugye azért rendszeresen találkoznának vele, így aztán rendszeres a rettegés is... hogy hogyan találják.

Mikor "rendben van", igazán aranyos tud lenni. (Egyébként a megbocsátásban kevésbé "járatos" hozzászólóknak mondom: ott, ahol vannak jó pillanatok is, ott könnyebb utólag a jóra gondolni... És végülis a "végén" megadatott valamit megismerni Annamáriának az igazi édesanyjából is...)

Az alkoholizmus bizony betegség, és bizony nem lehet "kigyógyulni" belőle, de tünetmentessé lehet tenni. (Valaki itt a fórumon azt említette, hogy nem helyesli a "beteg" címkét, illetve az "alkoholista" címkét, de csak így működhet annak a tudatosítása, hogy "soha többet egy kortyot sem"... Vannak jól működő fél-absztinenciák, mikor az alkoholista mondjuk egy szakember tanácsára legalább este 7-ig nem iszik, vagy mikor napi egy icipici kortyot ihat - de hosszabb távon ezek a megoldások sohasem hoznak semmi jót, nincs meg a belső gát... (Ha meglenne, kibírnák az egy korty nélkül is.)

Még sok-sok apró dologra szerettem volna reagálni, annyira hirtelen, és nekibuzdulva, hogy bizony nem jut eszembe most...

És bocsánat, hogy nem név szerint szólítom meg azokat, akiknek címezem a választ, de ömlesztve olvastam mindent, és most így nem emlékszem a nevekre, csak a felmerülő gondolatokra...

Üdv Mindenkinek

anna

Kedves Annamária,

köszönet az őszinte írásért. Talán furcsának tűnő dolog jutott eszembe (lehet, hogy többen "megköveztek" érte)... de szerencsésnek, kissé rossz szófordulattal "irgylésre méltónak" látlak. No, nem az élethelyzetek miatt, amiket a sors rádszabott, hanem a lelkierő, a tartás, az egészséges szemlélet miatt, amit talán éppen a sorsod hozott ki belőled (vagy engedett láttatni).

Ilyen helyzetekből megtörve, vagy kifejezetten megerősödve szoktak kikerülni az áldozatok, illetve az EMBERek.

Szerencsédre, és sok más (pl. fórumozó) sorstárs szerencséjére is te ez utóbbi kategóriába tartozol. (Nemcsak azért gondolom, mert a lelkierőd és bölcsességed lehetővé tette a megbocsátást, hanem azért is, mert felajánlottad a segítséged másoknak...)

Ez a belső erő fogja lehetővé tenni számodra, hogy legyőzd a pánikrohamokat.

Gyerek-témában pedig: cselekedj, ahogy jónak látod, ahogy érzed. Fontosnak tartanám, hogy ebben csak a te "belső hangodra" hallgass, az a jó sugallat...

Sok olyan hozzászóló van, aki szurkol érted ez ügyben, ez a lelkes tábor ugyanúgy jót akar, mint azok, akik nem ajánlják még ebben a pillanatban az anyaságot. Kellően nyitottnak ismertelek meg írásaidból ahhoz, hogy érezd: ez a "másik tábor"(jobb híján használom ezt a megkülönböztetést, nyilván nem különálló táborokról van szó), szóval ezek a problémát másként megközelítők is a javadat akarják, óvnak téged. Talán nem is a leendő (születendő, örökbefogadott) gyerek érdekei miatt, szerintem inkább azért, mert a szülés is kihozhatja a lappangó problémákat, és a gyermekvállalás, a nevelés is felerősíthet félelmeket - amennyiben még nem sikerült feldolgoznod ezeket a régi, mély sérüléseket. (Pl. anya-minta hiánya.) Félre ne érts, én úgy látom az írásodból, a válaszaidból, hogy igenis szépen elboldogulnál a gyerek(kek)kel... :)

Most még arra lennék kíváncsi: hogy vagy, mi történt a legutóbbi mentős "kaland" óta?

Sok sikert mindenben!

anna

Szegénykép!

Tudom,hogy ez nem vigasz ,de apukád akkor is megtette vólna ha Ti otthon maradtok,megtalálta vólna a módját és helyét.Ő ezt eldöntötte,valószinűleg nem talált kiutat az alkoholizmusból,és nem tudta megbocsájtani sajátmagának azt ahogyan bánt veletek.Szeresd apukád,őrizd magadban a szép emlékeket róla,a rosszra próbálj ne gondólni.Anyukád jó szándékkal visz téged orvoshoz hisz segíteni akar,de ha te nem szeretnéd kiönteni az orvosoknak a szived,akkor tedd ezt meg anyukáddal.Beszéljétek át,merd kimondani az érzéseid,hidd el megfogsz könnyebbűlni.Soha ne fojtsd magadba a bánatod,mert az tesz beteggé.

Ne okóld azért magad amiről Te nem tehetsz.

Jahhj Engem ez a történet nagyon mélkyen érintett sajnos az én apukám is eléég súlyos alkohol problémákkal küzködött. . Nagyon sokszor megvert engem is meg anyukámat is. :S

A hugomat és a nővéremet szerencsére nem bántotta. . .

De a legrosszabb az volt hogy 2006 októberében meghalt. . .

Aznap ujra csak részegen jött haza és mindenkivel veszekedett. .

Majd fenyegetőzött ,hogy majd ő felakasztja magát és én éreztem hogy megis fogja tenni aznap a halááig teljes mértékben kivoltam bukva..Nem hogy még az azt elkövető években..

Még most sem tudom feldolgozni..

Sajnos télleg felakasztotta magát..De elötte felhivott minket hogy nagyon szeret és ne haragudjon ránk..Ez a mondat még mindig itt cseng a fülemben..

Szerencsére a hugom ilyenkor még csak 5 éves volt és kevésbbé érintette öt rosszul de engem borzalmasan..Több héten keresztül nem birtam egyszerüen enni..és inni kiszáradtam..Tehát korházba kellet mennem...

És sajnos én is hibás vagyok ugy érzem...

Mert éreztem hogy megfogja tenni de mi anyuval mégis felmentünk a mamáékhoz akik 10 házzal töllünk laktak..

És bennem még mindg az van hogy én avgyok ennek az oka...:S

és teljes mértékben igy van..:S

Már anyukám minden orvoshoz elvigyen de egyszerüen meg mondtam hogy nem ismerem és nem mondok semmit neki..

most töltöm a 15.-ik életévemet..

11 éves voltam mikor meghalt...kb 6-7 éves korom óta vert elötte én voltam az ő kedvence csak sajnos ugyanaz volt a természetünk..És ezekből még több konfliktus is alakult kii...:S

Ugy hogy majdnem hogy csak áttudom érezni ezt a történetett...

Jahhj Engem ez a történet nagyon mélkyen érintett sajnos az én apukám is eléég súlyos alkohol problémákkal küzködött..Nagyon sokszor megvert engem is meg anyukámat is.:S

A hugomat és a nővéremet szerencsére nem bántotta...

De a legrosszabb az volt hogy 2006 októberében meghalt...

Aznap ujra csak részegen jött haza és mindenkivel veszekedett...

mihamarabbi gyógyulást kívánok Annamarinak, sokat gondolok rá!!!

és ha tudsz még róla valamit, szólj!

Én is hasonlóképp értettem.Azért kiderűl álltalában pár hsz-ból ki milyen ember s mennyire őszinte,érdemesnek tartjuk e rá,hogy szorosabb "barátság" alakuljon ki akár.

Annamária valóban valós önmagát adja,s már ezért megérdemli,hogy figyeljünk rá.

Az iz biztos,hogy mindenki olyan barátot keres magának aki olyan mint saját maga.,én is ezt teszem,nem kellenek a felszines emberek.

Jó az ha + még szakma is megegyező,mert a tapasztalat csere fontos ,csak tanúlni lehet belőle.

Én nem mernék másokat"szúrkálni",viszont ennek is megvan a maga szépsége,és nagy elismerés jár a szép munkáért.Minden elismerésem azoké a művészeké akik mások gyönyörködtetésükért dolgoznak.

Annamária azért más, mert egy a szakmánk. Jó megvitatni vele szakmabeli fogásokat, technikákat.

Mindemellett kicsit olyan, mint én vagyok: szókimondó, és nem mutat kitalált képet önmagáról.

Köszönöm, átadom neki.

Igazából eléggé összebarátkoztunk, csak kár, hogy kb. 200 kilométerre lakunk egymástól. Én is nagyon sajnálom, hogy ez történik vele, megérdemelné, hogy végre boldog legyen.

Végre már hallunk felőle,én sokat gondolok rá,remélem hamar rendeződik minden és úgy segítenek rajta,hogy nem tesznek a lelkében és a testében mégtöbb "kárt".

Neked köszönöm,hogy érdeklődsz felőle és megosztod velünk.

Jobbulást kívánok !!!!!!!

Komolyan mondom... az első történet... az első igazi történet, ami belülről is megérintett. Úgy igazán. Köszönöm.

És kitartást kívánok, bár tudom ez nem sokat segít. Nagyon nagyon remélem, hogy sikerül babát kapnotok és LEGYETEK NAGYON BOLDOGOK, hiszen rajtad kívül senki más nem érdemli meg jobban a szeretetet, törődést és boldogságot. Élvezd az életet, kérlek. Csak ennyit kérek !!!

Üdvözlettel.