Nagyon sajnálom, hogy így kellett töltened gyermeki éveid. Mostmár a családodra,kedvesedre koncentrálj. Hidd el sikerülni fog örökbe fogadnod egy kisbabát és boldogan éltek mig....
Így lesz,mert megérdemled,mert fizettél már előre a sorsnak! Próbálj meg pozitívan gondolkodni és pozitív jövőképet festeni magad elé. Meglátod sikerülni fog.
Végig olvasva de sok olyan történt meg veled is ,mint velem.:(
Én anyám nem volt alkoholista,de szintén csak verni tudott.Nem mertem levetkőzni tornaruhába,mert testem tele volt verésnyomokkal.Én anyám meg mindenáron fiút akart,és ezért nem szeretett,nővéremet sem.Sokadik verése után egyszer kicsúszott a számon,hogy bárcsak dögölnél meg(de halkan,nem hallotta).12 éves voltam.De megbántam,és úgy érzm mai napig,hogy miattam halt meg méhnyakrákban.13 évesen kerűltem apuhoz,akinél már nem kellett félenem,hogy mikor ér váratlan ütés.Tudom ,átérzem amin átmentél.Drukkolok,hogy sikerűljön az örökbefogadás.
Sajnálom ami veled történt!Még sírtam is rajt!Remélem ezután csak pozitív dolog történik az életedben!Tiszta szívből kívánom hogy sikerüljön örökbe fogadnod egy babát!
Gratulálok, nagyon szépen megrtad a történetet, és egyben nagyon sajnálom is hog ilyen borzalmakat kellett átélned! Remélem, hogy a sors mgadja neked a jóvátételt, és hamarosan eg kisbabát tarthatsz majd a kezedben, akire azt mondhatod, hogy a te gyermeked. Én nagyon szurkolok, hogy sikerüljön az örökbefogadás:)
A történetem elkezdtem naplóba írni, aztán töröltem, de akik olvasták, azt mondták, van aki erőt tud meríteni belőle, még ha csupa rossz dolgokról szól is. Leírom itt és így. Remélem lesz akinek erőt ad...