Egy 33 éves lány szomorú története... (beszélgetős fórum)

Sajnos az emberek akik nem ismerik ezt a betegséget simán elmebetegnek tituálnak..

Nem kívánom nekik azt amit mi érzünk..

A lányodnak nálad a helye!

Nagyon szerencsés vagy,hogy a testvéred sorsát a kezedbe tudtad venni..

Sajnos alkoholista szülők mellett elkallódnak a gyerekek,hisz nincs ki a helyes utat mutassa..

Büszke testvér lehetsz,hisz mindent megtettél sokan csak a saját életüket mentették volna!

A petefészkeimet pár éve csonkolni kellett mert tele voltak cisztával amik nem durrantak el nem szívódtak fel és csak nyomták szét a petefészkeket..

Akkor egy nagyon jó orvos észrevette hogy a petefészkek már összeérnek..

Rögtön a műtét után mennem kellett volna beültetésre de az anyagiak nem engedték..

Csak a nőgyógyászati műtét volt 130ezer,és az orvos kért 80ezret ezért a műtétért..

Eddig minden jó volt de ebben a hónapban már nem volt menstruációm,csak veszedelmes görcsök..

Az orvosok nem válanak így hogy kétséges mi jöhet még..

Volt aki azt mondta ezzel a fájdalommal együtt kell élni,volt aki azt mondta ne panaszkodjak mert valaki megunja és kipakol..

Pár éve a műtétnél előre szól az orvos most még megpróbálja megmenteni amit lehet,így is lett..

Félek mostmár nem lennék ilyen szerencsés..

Abban igazad van hogy nagyon "veszélyes"-és nem csak anyára gyerekre-hanem az egész kőrnyezetre kihat.

Én tudom,mert 9 éve én is belestem mindkét betegségbe(illetve akkor hatalmasodott el rajtam,én is gyerekkórból hoztam magammal és az akkori rossz kapcsolatomban csúcsosodott ki),olyannyira,hogy anyukám Pestre hordott fel a híres Horászky Otto pszcihoterapeutához magánúton sőt az első beszélgetés után már el sem akart vállalni csak anyukám annyira kétségbeesetten könyörgött neki,hogy végül megpróbálta.Az utolsó alkalommal azt mondta anyunak hogy "Sajnálom asszonyom nem tudok a lányán segíteni,nem lehet hozzáférni,szokja meg a gondolatot,mert ez már csak rosszabb lesz nem fog meggyógyúlni".És valóban rosszabb lett-a gyógyszerektől olyan voltam mint aki drogos-függö lettem-a gyógyszerek hatására olyan dolgokat tettem amit egyébként sosem tennék-hozzá szoktam és már saját magamnak emeltem a napi adagokat(egyébként a vége felé már olyan gyógyszereket kaptam amiket a pszcihopatáknak szoktak adi).Aztán történt valami az életemben ami "felébresztett" és saját erőmből letettem 2 és fél év után a gyógyszereket.Az első 3 hét iszonyatos vólt az elvonási tünetek miatt,de erős maradtam,mert az akartam lenni,hittem,hogy végig tudom csinálni.Még jó 9 hónapnak kellett eltelnie,hogy emberek közé tudjak menni.Egyetlen egy dolog van ami a rengeteg gyógyszerek káros mellékhatásaként maradt:a memóriám nem olyan mint rég,hadarok és a beszéd közben "összeakad" a nyelvem(ez azt jelenti hogy mikor mondom a mondani valom sokszor a kimondani akart szó helyett a kimondott szó egy érthetetlen zagyvaság).Gondolom ugyan úgy mint a drog meg az alkohol,a gyógyszer is öli az agyi sejteket.

Mondhatom ,hogy meggyógyúltam azóta van még egy kislányom,annyi,hogy mindig kontroll alatt tartom magam,s ha kicsit is kibukva érzem magam segítséget kérek a környezetemtől-ha kell orvostól-nem dugom homokba a fejem-ki kell beszéljem magamból a bajom,ha kell kimegyek az udvarra és dühöngök eggyet,de nem folytom magamba így nem mérgezi betegre a sok baj a lelkem.

Szóval szerintem ezekre a betegségekre jó hatással vannak a pozitív változások és erőt adnak a gyógyuláshoz.

Bár a jogi menetet nem tudom örökbefogadásnál,de nekem sem mondta senki sem,hogy nem szülhetek,mert depressziós vóltam ami súlyos személyiségzavarral és pánikrohamokkal rosszúllétekkel párosúlt.Tudta az orvosom is és a védőnőm is az előzményeim,mégsem tiltakoztak a terhesség ellen.

Én is épp erre gondoltam, h. arról nem írt az Annamari, h. a petefészkei milyen állapotban vannak.. A lombikot akkor javasolják, ha nincsen, ill. el van záródva a petevezeték, mert akkor a spontán teherbe esés ugye lehetetlen. (???)

Annamari!

Te tényleg egy hős vagy! Sajnálom, h. ezt egy ilyen szomorú csatában kellett megmutatnod! Le a kalappal, és kívánom, h. minden vágyad teljesüljön, és boldogan éld le a hátralévő remélhetőleg még jó hosszú kis életedet!

Nekem sem volt könnyű gyerekkorom, de a tiéden elsírtam magam. Nekem mindkét szülőm alkoholista volt. Ahogy visszaemlékszem mindig is ittak.. Van egy Öcsém, aki 7 évvel fiatalabb nálam, és egy bátyám aki 2-vel idősebb. Talán az Öcsémnék volt a legkeményebb. Minden nap arra mentünk haza az iskolából, h. kiütve fetrengtek a saját vizeletükben. Próbáltam kicsi öcsémet megóvni,(akit gyakorlatilag én neveltem fel) h. lelkileg ne nagyon sérüljön. Alig 18 éves voltam, amikor eladósodtak, és kiutasították őket az akkori vállalti lakásunkból. Engem és a bátyámat felvettek egy munkásszállásra, (ami inkább olyan volt mint egy kollégium)de sajnos az öcsémet oda nem vihettük, így Ő a szüleimmel maradt. Egyik a albérlet a másik után.. Közben én arra törekedtem, h. saját tető legyen a fejem fölött, és az Öcsémet magamhoz vehessem. Keményen dolgoztam, néha 3 állásban is. 25 éves koromban önállóan megvettem a saját lakásomat, (persze rengeteg kölcsönnel, de az enyém volt) Az öcsémet azonnal odaköltöztettem, bár akkor már nagy fiú volt. Sajnálom, h. ezt nem tudtam korábban megtenni, ezzel megkönnyítve az Ő életét.

Szerencsére minket soha nem bántalmaztak fizikailag, de a lelki megpróbáltatás sem volt egyszerű.

Tudom, h. voltak a szüleimnek gondjaik, és nem volt boldog életük, de erre nem az volt a megoldás, h. a gyerekeik életét is tönkre tegyék. Szerencsére mindhármónkból normális ember lett, és amennyire lehetséges össze is tartunk.

Gratulálok neked az erődhöz és kitartásodhoz, amivel képes voltál túlélni mindezt a sok borzalmat!

Kívánom, hogy légy továbbra is ilyen kitartó mindenben és ne add fel a gyermek utáni álmotokat!

Van valahol egy kisgyermek, akit csak neked szánt az ég és várja,

hogy megkapja mindazt a szeretetet, ami benned rejtőzik!

Ja, és még annyit, hogy aki ennyi mindent képes volt elviselni emelt fővel, és úgy, hogy ne a diliházban vagy a temetőben kössön ki, biztosan képes lenne a gyerekhez úgy viszonyulni, hogy annak a legjobb legyen!

Ha engem kérdeznének, akár tűzbe is tenném érte a kezemet.

Elolvastam a cikked.

Kipotyogtak a könnyeim.

Drukkolok Nektek baba ügyben.

Lombik program nem jöhet szóba?

Nem vagyok közveszélyes...

Nem ülök egy sarokban nap mint nap sírva..

És nem a pánik dönti el a jólétet...

Mindenki másképp gondolkozik..

Ettől még én ugyan úgy szeretnék örökbefogadni babát..

Ha bárki úgy érzi tudnék segíteni bármiben írjatok nyugodtan..

Az életem egy kicsi részét feltettem arra hogy próbálok olyan helyzetben élő embereknek segíteni aki úgy élnek,éltek ahogy én...

Azthiszem a legszörnyebb élethelyzet ez,hisz a szülő inkább tenné intézetbe a gyermekét és ezzel adna lehetőséget egy jobb élethez,hátha örökbefogadja valaki aki pofonok nélkül neveli fel..

Még ma is rengeteg olyan család van ahol a gyerekek rettegnek,és sajnos ma már nem csak az alkohol,de a drog is szerepet játszik..

Szóval írjatok bátran ha tudok segítek,néha pár szó is nagy segítség ezt tudom!

Én csak annyit szeretnék mondani neked, hogy csodálatos vagy. Ennyi szörnyűség után feleség vagy, és hiszek benne, hogy hamarosan csodás anya is.

Azt kívánom neked, hogy legyetek nagyon-nagyon bldogok!!!!!!

Ennyi szenvedés után kijár neked a boldogság.

És büszke lehetsz magadra, hogy ennyi rossz után ember maradtál, nem fordultál alkoholhoz vagy droghoz, mint mások.

Én megértem, éltem át hasonlókat, persze ennyire nem volt dúrva, de én is kaptam az élettől.

Sok boldogságot kívánok nektek, és egy csodás kisbabát, ami kitörli a korábbi fájdalmakat!!!

Én is könnyezve olvastam a cikkedet,és kiakadtam anyukád viselkedédén,hogy lehet egy anya ílyen.Remélem apukád jobban lesz,mert sajnos az én szeretett apukámnál már sokára vették észre a tüdőrákot,már áttétes volt,és gyorsan itt hagyott minket.Ez 2 éve lesz,és még most is van,hogy várom,hogy jön,de hiába.Nagyon hiányzik!

De te nagyon erős voltál,ezt nem semmi volt átélni!

Kívánom,hogy az álmod teljesüljön,és legyen gyermeked!

Nem tudok mit mondani. Folynak a könnyeim...

Hihetetlen erős nő vagy!!! Minden tiszteletem a Tiéd!

Kedves Annamaria!

Melyen meghatodtam,amikor olvastam soraidat.

Meg sirtam is.Nekem sem volt konnyu gyermekkorom es mostsem konnyu az eletem.

Valamit azert tanultam e tortenetbol,megpedig azt,hogy a remeny hal meg utoljara!Orulok,hogy megtalaltad a parodat.Nagyon megerdemled!!!

Kivanom,hogy legyel nagyon boldog es aldjon meg Teged az Isten!

fhajnalrita és Annamária75 története elképesztő. Az ilyenekre találhatták ki azt a mondást: amibe nem pusztulsz bele, az megerősít.

Szomorú, de nem kell egy családba alkoholista szülő, hogy pokollá tegye a gyermekei életét. Anyám egyáltalán nem törődött velem, pl. soha nem beszélgetett velem, soha nem hallgatta meg, mi történt velem az iskolában, a barátaimmal. Apám mentálisan terrorizált (anyámat is). Úgy csinálta, hogy otthon mindennek lehordott minket, anyám rengeteget sírt miatta, rólam pl. gyakran kijelentette: „lányom, te mindig is hülye voltál, hülye vagy és az is maradsz”. Mondta ezt annak ellenére, hogy kitűnőre érettségiztem matek-fizika szakon, majd lett egy diplomám is. Idegenek előtt megjátszotta magát, csicsergett-ficsergett rólunk. Olyan légkört teremtett otthon, amiből én elmenekültem egy házasságba, amiről utólag derült ki, hogy nem kellett volna.

Apám halála után tudtam meg közös ismerőstől, hogy másoknak szuperlatívuszokban beszélt rólam, hogy milyen okos, ügyes, talpraesett vagyok. Könnyeimmel küszködve mondtam: mit érdekelt volna, ha a hátam mögött másoknak mindennek elhord, de a szemembe mondta volna azokat a dolgokat, amit a kívülállóknak!

Mindkét szülőm mentes volt minden káros szenvedélytől, példamutató, dolgos életet éltek, s mégsem tudtak családias légkört teremteni.

Mit várunk az országtól, a világtól, hogy legyen béke, ha a társadalom legkisebb sejtje, a család sok helyen rosszul működik?

Magam nevében Köszönöm...

Nekem még nem ért véget a rémálom, majd...

De ilyet sohasem kívánnék még az ellenségemnek sem...

Üdv.: Hajni

... nics szó,amivel megfogalazhatnám,mi a véleményem...

Rémálom lehetett és sajnos biztos,hogy sokaknak még ma is az.

Minden jót kívánok nektek.

Neked is köszönöm a jókívánságokat, én nagyon erős lettem, mert az idő múlása egyre keményebbre formált, és olyan vagyok mára, mint az acél, de sajnos a Kisfiam, ha beleolvastál, nincs velem, Ő intézetben van, és csak havonta egyszer láthatom...

Bár én kértem az elhelyezést, a sors fintora, hogy a törvény nem tesz különbséget azokkal szemben, Akiktől Nekik felróható okból, hivatali intézkedés keretében veszik el...

A cikkemben minden le van írva, az is, hogy a volt eü.miniszternek köszönhető, Aki országos szinten 2007-ben felemelte az intézeti térítési díjat havi 100-120ezerre, ami most Pózván havi 145ezer Ft; és azzal Senki nem törődik, hogy ki miből tudja kifizetni...

Szia!! Üdvözlettel: Hajni