Egy 33 éves lány szomorú története... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy 33 éves lány szomorú története...
Sziasztok.
Annamária jelenleg is kórházban van, ismét cisztát találtak a petefészkében. Tegnap beszéltem vele, de még nem sok mindent tudott mondani. Kértem, hogy amint megtud valamit, értesítsen. Ennyit tudok mondani.
Még nem tudja azt sem, hogy mikor engedik haza a kórházból.
Mindenesetre annyit kérek tőletek, hogy gondoljatok rá szeretettel, és küldjetek neki gondolatban rengeteg pozitív energiát! Nekem nagyon hiányzik...:(
Én csak az elismerésemet tudom leírni neked.Nagyon sok szornyu dolgon mentél keresztul,amit nem sok mindenki tudott volna végigcsinálni.Mint család terén,mint egeszség,mint szerelmi téren.Minde rosszbol kivetted a részed boven.Kívánom neked,hogy sikeruljon az orogbefogadás,szerintem jo helyen lenne nálad a baba.Biztosan minden szeretetedet,torodésedet megkapná.Az apukádat csodálni tudom,hogy olyan hosszú idon át mindent elturt az anyukádnak és vele maradt.Kevesen vannak ilyenek,általában a tobbsége rogton az elején feladja,és eltunik a másik életébol.Az élet biztosan kárpótolja ot ezért,a kitartásáért,segítségéért.Kívánom sokáig legyen még melletted.Én sem hagytam volna a helyedben magukra a szuleimet,bármilyen betegséggel is kuzkodtek volna.
A cikked pedig talpra állíthatja azokat,akiknek komoly gondjaik vannak,vagy voltak,mert erot tud adni,kitartást.Másikrészben meg megmutatja azoknak,akik kicsinységeken szenvednek milyen,amikor valakinek tényleges komoly gondjai vannak,mert ezek az igazi nagy bajok az életben.
Ez a cikk, nagyon megindító és megsiratott. Ennyi borzalom kicsi és nem oly kicsi gyereknek.
Tiszta szívből kívánom, hogy a továbbiakban nagyon boldog lehess és az örökbefogadás is sikerüljön.
Az én családomban is páronként legalább az egyik alkoholista, vagy mindkettő, nem is igen van családom.
Ez a cikk....elsírtam magam rajta!
Nagyon erős vagy!
Kívánom, hogy tölts minél több szép napot apukáddal és a férjeddel!
Ha eddig nem is volt az, ezek után legyen nagyon boldog az életed!
Annamária a másik fórumjában írta, hogy éppen mentőt várt, mert rosszul lett, remélem, és szorítok érte, hogy nem komoly a probléma!!
Hajni
Attól, hogy valaki ötven éves még nem állt meg a Föld!Talán még van ugyanennyi hátra!!!!!!!
Érdemes megbecsülni a perceinket itt a Földön , olyan kevés van belőle...
Óvatosan de minden problémát meg lehet oldani......!!!!!!
Vagy ilyen életutakkal kell találkoznunk!!!!!!!!
Lehet hogy túlélte ez a leányzó de másképp is történhetett volna.......
A legfontosabb az áldozatoknál...... természetesen viselkedni velük!!!! Csodálkozásunkat rejtsük véka alá.... segítségünket pedig úgy ajánjuk fel, hogy ne legyen kínos vagy rossz érzés azt elfogadni.... DE segítsünk, figyeljük őket, nem kell ezt észrevenniük.... Ilyenkor az áldozatok felengednek.... megnyilik a világ ha veszélytelen " természetes" közegbe kerülnek....
Nagyon intim formában, de ha nem szégyellősek......akkor csoportos formában , vagy fórumokon hadjuk hadd beszéljék ki fájdalmaikat..... de ne vigyék túlzásba!!!!!!!!
A mentor, vagy tréner szerepét itt is fontosnak tartom.... főként ha a saját otthonukban látogatná meg az áldozatokat a szakember!!!!!
De legyünk természetesek.... mer így tud az áldozat feloldodni........ nem csodabogár ő csak van az életében valaki aki rosszul döntött........
Vannak segítségek.....
RÉV szolgálat, családsegítő szolgálat, egy barát, anyaotthonok, akár a keresztény egyházban is találni segítő kezeket.......!
Valaki aki segíteni tud , olyan nincs , hogy nincs!
TUDOM, HOGY NEHÉZ ÉN EBBEN TALÁLTAM MEG A HÍVATÁSOM AZT HISZEM, HOGY EZEN VÁLTOZTATNI LEHESSEN.!!!!!
Először is menjen el egy szakemberhez..... nagyon fontos!!!!!!!
Aki megtanítja, hogyan kell bánni a másikkal, az alkoholistával. Esetleg megtalálni az okát miért iszik a másik és hogyan lehetne rá hatni.......
Esetleg a szakember elbeszélget a másikkal is.
Ha nagyon csúnyán iszik, türhetetlen a helyzet akkor javaslom a jogi lépéseket a család vagyona védelmében.... erre nincs szükség, ha mindkettejük neve vagy hozzájárulása kell az ingatlanok eladásához....
Az ingóságokat is érdemesvalamilyenvédelem alá helyezni.....
A lényeg, hogyha még van szeretet a másik iránt, ha érdemes várni a másikra, akkor érdemes megbocsátani a másik alkoholizmusát!!!!!!!
De el kell költözni..... ha elköltözünk ez egy lépés..... visszon a személyes támogatást nem szabad megszüntetni.......
Mivel az alkohol hamar tönkreteszi a szervezetet, komoly betegségeket okozhat egy embernél...... mind szellemi mind testi értelemben....
Tönkreteszi a morált, a viselkedés nem a társasdalomnak elvárttak szerint folyik!!!!
Sziasztok.
Csak annyit szeretnék még írni, véleményt kérdezni, olyan sokan írják, el kell kerülni az alkoholista környezetéből mihamarabb.....ezt hogy tegye meg egy 50éves beteg asszony, beteg gyerekkel, akinek mindene, az addigi élete és pénze az alkoholista férjével együtt felépített házban van....?
-Úgy értem, rokonok és egy fillér nélkül(=nyugdíj)?-
De most komolyan.
Amit valaki tehet ilyen drastztikus esetekben, hogy gyámság alá teteti a házastársát vagy a gyermeket, szülőt.
Így legalább kicsit kontrolálható és az anyagi biztonság is megoldható vele....
A világ nem szereti a másságot, ha nem lépnek időben az alkoholista nagyon sok érzelmi és anyagi kárt tud okozni a környezetében élőknek...
Sajnos ma nincs különösebb jogi szankció hosszabb távol......
a kényszerkezelés az volt, de ma már az sem létezik.....
Pedig lehetséges lenne szerintem, de ehhez egy diszkrét és szakemberekből álló hivatalnokokrendszer kellene...
Amerikában kötelezhetőek az emberek, arra hogy tanácsadásra vagy gyűlésekre járjanak. kapnak egy mentort aki odafigyel rájuk.... A magyar jog elakadt annál hogy ez bedegség, majd maximum néhány hét az addiktológián és ennyi.....
De ha úgyanolyan szankciók lennének mint az ittas vezetésnél, ha az egyénnek nincs betegségtudata, de bizonyítható a betegség.... akáár már korai stádiumban akkor igenis kötelezni kellene az emberekert a terápiákra, illetve a mentorra.....
hisz mi már tudjuk hogy beteg.... ő még nem .... Miért????? mert a társadalomra veszélyes lehet érzelmi, testi és anyagi károkat okozhat!
Aki ittas állapotban van nem tud magáról cselekedetei korlátoltak, hiszen nics tudatában mit tesz. Ilyen állapotban nem jelenhetünk meg munkahelyünkön, ha szerződést írunk alá akkor az jogilag érvénytelen, ha autóba ülünk elveszik a jogosítványunkat!
Nincs kialakult rendszer az áldozatoknak, a szenvedő családtagoknak.
Valahogy szégyenként kezelik ezt a családok és bár nyilt titok..... nem beszélnek a problémákrol mert szégyen.. a legtöbb ember csak a háttérből figyelik az eseményeket.
A józan családtagok pedig nem mernek illetve nem tudják hol kérjenek segítséget.. illetve kevés a központ ahol segítséget kérhetnének....
Az első megoldás mindenképpen a személyes felelősége a józan életvitelű családoknak a szakemberrel való beszélgetés a várható dolgokról, a megbocsálytás, az azonnali eltávolodás az alkoholista életvitelt folytató személy környezetéből a személyes kapcsolatok megbontása nélkül......
Ahogy olvastam a cikket eszembe jutott, hogy mi mindent képes túlélni az ember. Téged megtanított az élet szenvedni, és most megtanít boldogan élni ebben biztos vagyok. Az örökbefogadást nem gátolja - szerintem - pánikbetegség!
Kívánom hogy ez után a sok rossz után csupa szép és jó dolog történjen veled. Azt vallom: ami nem öl meg az megerősít!
Hol volt itt az apa felelőssége?????
Én is átéltem ezt.... nekem az apukám....
de szép gyermekkorom volt...
anyukám fogta a négy gyermeket és elviotte..... ma ia azt kérdem miért nem tette hamarabb....
Ezt kell tenni, az alkoholista akkor hajlandó csak megváltozni, ha elveszíti a szeretteit. Nem azért iszik, ha még megvan a családja, mert ő feledni akar... nagyon is jól tudják milyen lelki terrorban tarják a családjukat.... a felejtés miatti ivás csak akkor van ha már reményvesztettnek találják az életet. De amíg a családjuk körében isznak az emberek, addig büntetik saját magatehetetlenségüket és lelki fájdalmaikat vetítik ki családjukra.
Sosem szabad elfeledni, hogy ez betegség... A történetedben az a szép, hogy túlélted, viszonylag normális életed van most. Egy kis pánikbetegség ide vagy oda.
Illetve az hogy meg tudtál bocsátani---- Én azt vallom az alkoholbetegeket meg lehet gyógyítani.
Az első és legfontosabb lenne... a családtagok azonnali reakciója... mert érzelmileg csak így lehetne befolyásolni az alkoholistákat illetve más szenvedélybeteget. Főként ha erőszakossá válik az egyén....
Azonnal el kellene költözni a családtagoknak, ha tehetik, főként ha kisgyermek, kamasz van a családban.... Kerülni a személlyel minden olyan találkozást amikor az egyén ittas, mert az érzelmi és a fizikai biztonság mindennél fontosabb. Komolyan mondom az első néhány alkalom után és azonnal!!!!!!
Késöbb ez csak egy nehezebb időszaknak fog majd tűnni a család életében... és még a gyerekek is megértik.... De ha nem mindenki átéli egy alkoholista életvitelének minden percét....
A másik, hogy ezt az időszakot majd el kell tudni felejteni..... szemrehányások és harag nélkül fordulni a másik felé, aki valójában azt jelzi csak, hogy van vali problémája, nehézség amivel nem tud megbírkozni. De ki ne kerülne ilyen helyzetbe.... Az alkohol eltompit nem kell gondolkodni, s feloldja a probléma álltal okozott kissebb nagyobb feszültséget....
De nem fordíthatunk hátat az alkoholistának, kell egy kontakt személy aki érzelmileg megpróbálja megérteni az alkoholistát-itt jönne egy szakember a kébben-- illetve a házastársnak, szülőnek, gyermeknek is mellette kell állni: hangoztatni nem haragszunk rád, de csak akkor szeretnénk veled találkozni, ha nem iszol, mert szeretünk, de olyankor furcsa vagy és félünk tőled.... de tudjuk hogy nem kell---
Az alkoholistának magának kell rájönnie, mit veszíthet..... és összeszedi magát... olyan ez mint ha nem fizetem a számláimat, elviszik a fejem fölül a házat... ezekkel a gondolatokkal a fejünkben nem másra költjük a pénzünk, hanem a számlákra....
Ma az alkoholistákról azt tartják, nem gyógyulnak, meg hanem csak tiszták.... ez a legnagyobb gond.... egy örök életre beskatulyázzuk vele.... Tudatosítja magában az egyén: én nem hibázhatok, ha hibázok akkor inni fogok, biztos hogy nem más megoldást keresnék......
Még ha függő is volt valaki a szervezetéből kiürül az alkohol, de ezzel a gondolkodásmóddal a fejből nem.... nem értek ezzel egyet....
Nem kell hangoztatni azt sem, hogy én alkoholista voltam, alkoholista gyermeke vagyok.... nével kikiáltva...... mert a normális életvitelt folytató embereknek ez fura, ilyesztő, szánalmat és sajnálatot keltünk vele.....
Amit valaki tehet ilyen drastztikus esetekben, hogy gyámság alá teteti a házastársát vagy a gyermeket, szülőt.
Így legalább kicsit kontrolálható és
Végül a következőkkel fejezném be: Mondanom sem kell, ennek ellenére lusta, buta, büdös K voltam. Én sem úsztam meg a lelki terrort depresszió, pánikbetegség nélkül. 1 évembe tellett kimászni. Eldöntöttem hogy nem akarom úgy leélni az életemet, hogy tehetetlen rakás szerencsétlenség vagyok. Nem, én normális, boldog ember akartam lenni. Elmondhatom, hogy mostmár az vagyok :-). Persze ehhez kellett a férjem segítsége is.
Amit mondanék annak, aki hasonló helyzetben van:
- Ne hidd el, akármit is mondanak rád!
- Próbálj meg erős lenni!
- El onnan, minél előbb! (Rokonhoz, baráthoz, diákszállóra, akármi jobb)
- Ne áldozd fel magad !
Amit megtanultam: becsülni amim van, amit elértem (még ha nem is sok, vagy nagy dolog). Minden apróságnak tudok örülni.
Olvastam a cikket is, és itt a hozzászólásokat is (nem mind, csak itt a végén). Már tegnap gondoltam, mikor elolvastam a cikket, hogy biztos, hogy rengeteg ilyen eset van, csak nem tudunk egymásról.
Akiknek meg fenékig tejfel az életük, nem értik meg, hogy miért ellenzem ennyire a drogot, és az eszeveszett alkoholizálást.
Van olyan, aki fel sem fogja, hogy létezik ilyen, hogy valakinek nehéz az élete.
Jó, hogy megírtad ezt a cikket!
Szia, kedves Annamária!
Először is, hadd dícsérjelek: gratulálok az erődhöz, a kitartásodhoz, és ahhoz, hogy ennyire képes vagy szeretni. Ritka dolog ez manapság!!! Ez a felelősségtudat, ez a szeretni akarás, ami benned van. :-)
Megosztom veletek az én történetem. Sokáig gondolkodtam , hogy megtegyem-e, végül arra jutottam, hogy leírom, hátha okultok, mit nem szabad így elszúrni, ahogy én, illetőleg hogyan lehet felállni. Előre is elnézést az esetleges elgépelésekért, de egyrészt érzelmileg fel vagyok zaklatva, másrészt az 1 éves gyermekem "segít" nekem (aminek örülök), úgyhogy bocsánat. Azt hiszem , hosszú leszek. Naaaa, megszülettem. Anyám eleve fiút várt, lány lettem: rossz pont. Nem foglalkozott velem, nem szoptatott, annak ellneére, hogy annyi teje volt, hogy 4 tejtestvérem van a faluban, én "tápos " ygerek voltam. Nekem ez furcsa, most, hogy már én is anya vagyok.Anyám anyja nevelt fel, a nagymamám. Tulajdonképp ő volt, aki megtanított a versekre, mondókákra, írni, és számolni, pedig ő maga szegény csak 4 elemit végzett. Apu folyton dolgozott, anyu meg folyton csak ivott....13 éves voltam, amikor a nagymamám meghalt....Onnan kezdve át kellett vennem a női szerepet, amit ez vidéken jelentett: hajnal 4-kor disznúganézás, csibe-, kácsa-, liba-, kutya-macskaetetés, mosdás, iskolába indulás, suli után bevásárlás 10-12 km biciklizéssel, majd főzés. Hétvégén nagybevásárlás, elmaradások póltása, +2 munkahely, +kapálás. De tudjátok ez sem lett volna baj, csak anyám = ( bocs, de azt nem tudom ma sem leírni, hogy édesanyám) ne tett volna keresztbe. Számtalanszor volt olyan, hogy megfőztem, erre ő kidobta az udvarra. Vagy hogy nem alaudhattam nyugodtan, mert késsel, vagy baltával fenyegetődzött. Akkor honnan tudtam volna, hogy mennyire gondolja komolyan? Számtalanszor aludtam a apdláson, tyúkólban, vagy szomszédban, vagy folyóparton, mert emgfyenyegetett:megöl.
Kedves Annamária!
Előszöris, fantasztikusan bölcs és tiszteletre méltó léleknek tartalak, amiért meg tudtál bocsájtani anyukádnak. Azt gondolom, hogy ez nagyon ritka és példaértékű. (én 17éve nem tudom megtenni, pedig az én apukám a te történetedhez képest egy szent...)
A pánikbetegségedről annyit, hogy én maximálisan meg vagyok róla győződve, hogy gyógyítható. Spirituális és önismereti tanácsadó vagyok, és azt vallom, hogy minden (!!!) betegség lelki eredetű és gyógyítható.
Mivel nem vagyok orvos, azt nem tudom, és elég keveset is írtál róla, hogy mik azok a konkrét szervi bajok, amik gátolják, hogy gyermeked foganjon, mert természetesen azt már nem lehet visszafordítani, amit kioperáltak. De a beültetést ne add fel!!!
Ha mégis csak az örökbefogadás marad, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy papíron is meggyógyulsz (ha kell, pénzért - mert hidd el, lesz aki megírja...) és az örökbefogadásnál a múltad minden olyan részletét letagadod, amiről nincs papíron nyom. Sajnos a bürokrácia kockafejű... de gondolom ezzel nem mondtam újat... Egyszerűbb ha azt látják a papíron,amit látni akarnak... Viszont, amiről nem tudnak, az szerintük nincs is...
(Persze az is felháborító, hogy szülni meg ugye bárki szülhet, azt láthatjuk az itteni történetekből is...)
Sok erőt és kitartást kívánok az örökbefogadáshoz!
És talán ismered: "ami nem öl meg, az megerősít"
Sajnos a valóságban kevés orvos és védőnő alkalmazza a tőrvényt és azt amire egyébként felesküdött,amire hivatott.
Ha azokra a gyerekekre gondolok akik ua élik át amit mi éltünk gyerek fejjel át,akkor sajnos azt kívánom,hogy a védőnők az orvosok és az ovónénik tánárok ne csukják be a szemüket,hanem tegyék meg a megfelelő lépéseket ,hogy a gyerekek nyugalomban élhessenek.
Szerintem sok családban hozna pozitív változást ha kis időre elvinné a gyámhatóság a stresszben élő gyerekeket.Ha valóban szeretik ezek a szülők a gyerekeiket akkor képesek a változtatásra értük,hogy vissza kaphassák őket.Hálisten azért hallunk példákat az ilyen "happyend"-el végződő történetekről.
Akárhogy nézzük,egy természetes terhességet bárki megtarthat,csak lássuk az italozó szülőket..
Nincs aki azt mondja hogy nem,ha a környezet megfelelő,mert hozzánk is járt védőnő a lakás tiszta volt és anyu is akkor..
Mikor elment bepiált..
A hátteret sokszor nem látja senki csak amikor már baj van..
De egy örökbefogadásnál már nagyon mélyre néznek..
Itt olvastam olyan 40éves hölgyről akinek nem adtak babát a kora miatt..
Természetes úton ki szabná ezt meg?
Néha nem érzem igazságosnak az örökbeadás feltételeit,hisz nekem van egy papírom hogy pánikbeteg vagyok,de bármikor bárhol bárkivel beszélek soha nem venné észre..
Az hogy félek a tömegközlekedésen az a sok évig szobába zárt múltra vezethető vissza..
De ki a hibás hogy én így nőttem fel,és a sors még a természetes teherbeesést sem adja meg..?