Csodás ajándék (beszélgetős fórum)

Nem leszel túl népszerű ezzel a cikkel.

Nos nekem is volt 9 hónapom felkészülni a szoptatásra bele is merültem, kész ennyi, mikor akkor és ott voltam egy újszülöttel a kezemben még is néztem mint Jani a moziban így szerintem akkor és ott dől el minden. Sikerült 11 hónapig szoptatnom, DE eszembe sem jutott volna az, hogy írjak egy ilyen cikket, hisz tápszeres babáknál is van kötelék sőt, meg kell találni az összhangot semmivel nem kevesebb azaz anya aki nem tud szoptatni az más kérdés ha nem akar. Nálam az volt az elsődleges szempont boldog baba és ez egy boldog kiegyensúlyozott anya által érhető el.

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkét fiamat tudtam szoptatni, a nagynak 2 tejtestvére is van, a kicsi meg 27 hónapos koráig -nyilván nem kizárólag- szopott. Pedig 3 héttel korábban, sürgősségi császárral született, mégis volt már a kórházban tejem. (Remélem, hogy a lányommal is így lesz.)

Én úgy gondolom, hogy vannak a szerencsések, akiknek szinte semmit nem kell tenniük hogy tejük legyen, illetve vannak azok akiknek akkor sem lesz, ha fejre állnak és mindenféle tejszaporító praktikákat kipróbálnak. És ezért kívülről nem kéne ítélkezni fölöttük. Adottság is, ami nem feltétlenül a mell méretétől függ.

Szia!

Egy újabb "okos" cikk! Három gyerekem van, a legelső gyerekemnél szinte más dolgom se volt, mint felkészülni a szoptatásra, szülésre stb-. Amikor megszületett a kisfiam próbálkoztam, nem volt tejem és a gyerekem sem akart szopni. Kértem segítséget a kórházban, otthon is hívtam védőnőt, hogy segítsen. És nem sikerült. Fejtem amíg tudtam, bár később sem volt sok tejem. A másik két fiamat már tudtam szoptatni kisebb nehézségek ellenére is.Pedig félig sem volt annyi lehetőségem rákészülni. Szóval az első gyerekemnek is megadtam volna, ha tudom. Nem a hozzáállásommal volt a baj.

Köszi, tetszik a 4-es hozzászólásod is:-)

Mindenkinek a saját döntése.

Nem gondolom, hogy ha valakinek nem volt rendesen meg a tejbelövellése, akkor éheztetnie kellene a babát, hogy majd megjön... Az én kisfiam a hazaindulás napján szoptatás után üvöltött, hogy éhes... Mit kellett volna csinálnom??

Én a hozzátáplálást 5 hó egy hetesen kezdtem el, addig anyatej és tápszer volt.

Én mindent megtettem a szoptatásért, 5 hónapig volt tejem, az ötödikben már csak úgy, hogy fejtem. Mert nem akart már szopni a kisfiam. Az első perctől szinte pótoltam tápszerrel, a kórházban SEMMI segítséget nem kaptam, tápszer recepttel küldtek haza. Viszont egyfolytában fejtem, és mindent kipróbáltam.

Azonban az ilyen cikkekkel, és a csapból is folyó "mindenki tud szoptazni, aki akar" dolgoktól a világ legszarabb anyának éreztem magam. Szép dolog, hogy megírtad ezt a cikket. Viszont oké, hogy rá kell állni agyban is és mindenhogyan a 9 hónapban, hogy szoptatni fogsz. De egy első gyermekes anyánál igenis legalább a védőnőnek tájékoztatni kellene, hogy lehetnek szoptatási nehézségek. Az ember azt gondolta, hogy ez automatikusan majd jön.... Bizony sokan megszenvednek vele!!!

Azt gondolom, hogy sokan szerencsések... Van akinek egyből megy a szoptatás, és szoptat is sokáig. Ez az egyik kategória, van az a kategória, aki mindent elkövet és vagy sikerrel jár és vagy nem. Illetve a harmadik, aki nem akar szoptatni, vagy gyorsan lemond róla. De az is az ő döntése, viszont a második kategóriában lévők, akiknek nem sikerül ennek ellenére, igazán kemény lelkiösszetörésen tudnak keresztül menni. Az ilyen anyukáknak bátorításra, ösztönzésre, támogatásra lenne szükségük, nem pedig olyan sugallatra, hogy még erre sem képesek.

Én mindenesetre rendesen össze voltam törve, ha újra teherbeesek teljesen máshogy fogom csinálni, és minden erőmmel azon leszek, hogy kizárólag szoptassak. De addig is, minden ismerősömnek már terhesség alatt elmondom, hogy én hogyan jártam, olvasson utána előre a dolgoknak. És a szülés után is szívvel-lélekkel bátorítom és dícsérem, hogy a tejszaporítás jól menjen neki. Nekem is jól esett volna....

Szerintem néha az is baj,ha túlzottan figyeljük mennyit eszik,stb.Az első két gyerekemet Kanadában szültem,na ott rohangált sok anyuka cumisüveggel.Én szoptattam.Ott nincs védőnő,én nem méricskêltem,nem volt babamérleg,hat hónapig csak anyatejet kaptak,se víz,se tea,stb.Szépen fejlődtek.Nagyfiam másfél,lányom3éves koráig szopott.A 3.gyerekem itthon szültem és bevallom nyűgnek tekintettem a védőnőt,méregetést,stb.Annyira nem is csináltam,csak ha muszáj volt.Legkisebb is 3éves koráig szopott,ugyanúgy nem kapott plusszban semmit nyáron sem,ugyanis ő nyáron született,de elég volt neki az anyatej.És szerintem sokan itt rontjâk el,mert havan elég tej,akkor is hozzátáplálnak.Vagy ha a mérleg nem mutat mindig nagyobb súlyt.Mikor a lânyom pár hònapos volt,a fiam is,én is elkaptam egy hányòs gyomorvírust.Lányom is.Sugárban hânyta ki az anyatejet,elég ijesztő látvány volt,de akkor se kapott mást.Rendesen szopott,3x hányt,aztán elmúlt.Semmi baja nem lett,sőt hamarabb rendbejött mint mi.

Igen,ha probléma van,akkor lehet segítséget kérni,de nem kell apróbb problêmákon bepánikolni és amiatt nem szoptatni.

A szoptatás valóban fontos dolog, ha sem az anyának, sem a babának nem okoz gondot. Mit értek ez alatt? Szoptatom a 3 hónapos kislányom, van elég tejem, hála az Istennek, DE sokszor megfordult a fejemben főleg az elején, hogy mennyivel egyszerűbb lenne tápozni. Miért is? Gréta másfél órán keresztül szopott. (Most már 30-40 perc alatt lezavarja, de még igy is hosszú), talán 8-9 hetes lehetett, amikor először nyilvános helyen képes voltam, hogy szoptassam. valamikor a baba-mama szoba nem tetszett neki, valamikor a tejet nem kérte cumisüvegből. 3 hónap után jutottam el arra a pontra, hogy a szoptatás nekem nem kin, hanem öröm, hogy a gyermekem táplálhatom.

Nagyon sok érdekes tanulmányt, cikket olvastam a LL Liga honlapján, de ne itéljük már el azokat az anyákat, akiknek pótlást kell adniuk, vagy épp nem tudnak szoptatni, mert nem lövellt be a tej. Biztos fel lehet rá fejben készülni, de mi van, ha valakinek nem sikerül? Vagy hiába tesz bármit, nem elég a teje? Éhezzen az a pici? Nem birnám hallgatni a lányom sirását, mert nem tud eleget szopizni. Inkább adnék neki pótlást. Nem tudhatjuk, hogy mi áll annak a hátterében, hogy valaki nem tud, vagy épp nem akar szoptatni. Ettől ők még jó anyák. Lehet sokan érezték nyűgnek a szoptatást, mint én is, de nem vállalják fel. Mert igenis valahol áldozat. Megtanit a szoptatás arra, hogyan kerekedjek felül az önzőségemen. Mert a gyermekem kiütéses lesz a tejterméktől, igy inkább ezt hanyagolom, minden formában, vagy épp a hajdinától szélgörcse támad, akkor azt sem eszem, vagy épp a hal meghajtja, bármennyire imádom a halat, keveset ehetek ezentúl. És valóban azzal egyetértek, hogy csodás ajándék a szoptatás, de nagyon sok figyelmet igényel. Bocsánat, ha hosszú voltam.

Tökéletesen egyetértek Veled.

3 és fél hónapos a harmadik babám, természetesen szoptatom, bár sajnos nála kénytelen vagyok pótolni...de nem adom fel továbbra sem. A két nagynál nem volt szükség pótlásra, a legcsodálatosabb dolog a szoptatás. Sajnos apán kívül nincs semmi segítségem - a másikaknál még volt ANYU - , így nem tudok pihenni 3 gyerek és háztartás mellett, sok mindent megpróbáltam, nincs több, de legalább van 100ml minden alkalommal - most már örülök neki, de mikor először (több átsírt éjszaka után) kénytelen voltam a tápszerhez nyúlni, nagyon-nagyon elkeseredtem.