Csodás ajándék (beszélgetős fórum)

A cikk egyébként jó volt, így két és fél év távlatából már egyáltalán nem érzem bántónak, annak ellenére, hogy csak 4 hónapos koráig tudtam szoptatni a lányomat, azt is csak nagy-nagy kínlódások árán. Azt hiszem a régi klubtársaim tudják, mennyit szenvedtünk, és mennyit bőgtem, a lányommal együtt, amiért nem volt elég a tejem. Nekünk szó szerint megváltás volt a tápszer, ha nem itatom/etetem vele a lányomat, akkor komoly baja is lehetett volna :p De nekem igazán be sem indult a tejem, be sem durrantak a melleim. Ilyen is van, igen. Mégis igyekeztem, literszám ittam a teákat, szedtem a kapszulákat, fejtem, masszíroztam, miegymás. Éjjel-nappal szopott, másfél-két óra hosszat, félóra szünet, majd kezdődött elölről. Ne mondja senki, hogy ez így normális volt, mert nem volt :p Amikor végre tápit kapott, seperc alatt megnyugodott, és végre rendesen tudott aludni, nem pedig éhesen, a kimerüléstől álomba zokogva magát :(

Minden tiszteletem azoké az anyáké, akik (sokáig) szoptatják gyermekeiket, reménykedem benne, hogy egyszer nekem is részesem lesz abban, amit még a nagymamám mesélt valamelyik lányáról:

"-Anya, kell!

-Mi kell?

-Cici" :D

Hű, ti aztán jól félreolvastátok :D

3 éves koráig szoptatta! De nem addig nem kapott mást (legalábbis remélem) hanem mint a másik kettő, 6 hónapos korig. :D És nem Otthon szülte, hanem Itthon, Magyaroszágon :D

És nekem már első gyereknél is nyűg volt a védőnő, még jó, hogy 6 hetes kora után egyszer sem jött ki házhoz, hanem mi mentünk hozzá.

Azt hittem rosszul látom, de elolvastam újra , amit Krisz42 írt.

Jó, hogy neked akkora önbizalmad van (bár szerintem önfejű és felelőtlen vagy), hogy mint írtad, a 3.gyermekedet otthon szülted és nyűgnek tekintetted a védőnőt... egy darabig jó, később azonban már nem ártott volna, ha rátok néz a védőnő, mint írtad: "Legkisebb is 3éves koráig szopott,ugyanúgy nem kapott plusszban semmit nyáron sem,ugyanis ő nyáron született,de elég volt neki az anyatej." Ez már nem normális dolog, hogy egy gyerek három éves koráig csak anyatejet kapjon. Nem csodálom, hogy nem szívesen láttad a védőnőt, úgy sejtem jelentette volna egy két helyre... és még te adsz tanácsot?

Tudod te hány lelkiismeretes anyuka van, aki mindent megtesz, hogy a megfelelő táplálkozást biztosítsa a megfelelő időben a gyermekének attól függetlenül, hogy szoptatni nem tud? Egyszerűbb előkapni a melleket és megszoptatni a gyereket, mint pancsolni a bébikajákat, szórakozni a kanalazással stb... Csak az bizony a szoptatás már nem elég egy fél éven túli gyermeknek!

Az anya és gyermek kapcsolata nem azon múlik, hogy mennyi ideig szoptat valaki. Számomra gusztustalan, ahogy kinyilvánítod a véleményed. Romboló hatással vagy a fiatal vagy első gyermekes anyukák érzelmeire!

Én símán szültem, viszonylag könnyen és szoptattam mindkét gyermekemet addig, amíg jónak láttam . SOHA nem ítélném el azt, aki nem tud szoptatni.

Igen, sokat meg kell tenni érte, de nem gondolnám, hogy azért nem szoptatnak, mert élvezetesebb kifizetni a mittomén havi tízezret tápszerre és éjjel három óránként felkelni , kezedben a síró gyerek és tápszert kevergetni.

Undorító dolog lelkiismeretfurdalást ébreszteni azokban, akiknek legbelül így is fájdalmat okozott, hogy nem tudtak megfelelni az elvárásoknak, pedig mindent kipróbáltak.

Régen is voltak tápszerrel etetett csecsemők és jééé, ugyanolyan felnőttek lettek, mint az én anyatejes gyermekeim! Sőt! még szeretik is a szüleiket! Ez nem a szoptatáson múlik.

Ismerek olyan anyukát, aki a gyermekét három éves koráig szoptatta, aztán egyik napról a másikra leválasztotta. Úgy tünt ez volt az egyedüli testi kontaktus közte és a gyerek között, mert azóta még dajkálni sem látom.

El se olvasom a hozzászólásokat, csak leírom a véleményem. Mellesleg már épp kezdtem a 17 hónapos Lányom mellett nem szar anyának éreni magam, mert nem tudtam szoptatni...

Szóval Anyukám mindhármunkat szoptatott 1,5-2 éves korunkig és számtalan "tejtesónk" van. Nem is agyaltam rajta túl sokat, úgy áltam hozzá, hogy szoptatok, menni fog, a gének is segítenek. Na persze... 2,5 hónaposan a Lányom nem volt hajlandó bekapni a cicit. Hívtam védőnőt, gyerekorvost, a kórház szoptatási tanácsadóját... Nem voltak túl nagy segítség. Mire 2 hét alatt eljutottunk az István kórház szoptatási ambulanciájára már nem működött a szopó reflexe. Fejtem, mert az anyatej a minden, de géppel nem jött, a kezeim meg másfél hónap alatt kikészültek...

Áhhh... Nem is tudom minek írom, mikor Kedves Cikkíró ezt úgysem érted, mert neked háromszor is megadatott az, ami miatt hónapokig rágtam magam....

Majdnem elrontottad a napom, de mindjárt ébred a gyönyörű, tápszeres energiabombám, nincs időm mérgelődni ezen.

Elindítottál -ahogy ezt már sokan megtették előtted is- egy lavinát...Lehet,hogy Te sem erre számítottál...

Nekem is három gyermekem van,mindentől jobban szerettem volna szoptatni...A legnagyobb 5 hónapos kora után NEM FOGADTA EL a mellemetpedig nála volt tejem.

A középső 5 hónapig csak szopizott,utána majdnem 8 hónapos volt,mikor lehagyta,fokozatosan,magától.

Idén áprilisban született a legkisebb.Két napos volt,mikor rettentő módon "bedurrantak" a melleim.Az egyikből továbbra is tudtam szoptatni,a másikon befelé forduló a bimbóm(nem tudom,mennyire befolyásolta),RETTENETESEN szétrágta,mire hazajöttünk a kórházból.Eleinte minden alkalommal rátettem,de egyszerűen nem tudta kiszopizni belőle a tejet.Elkezdtem fejni,rendületlenül,kitartóan.Eleinte fejésre is csak cseppenként jött (ja,a kórházban próbáltam fejni,kézzel is géppel is,de nem jött belőle SEMMI!!!).:Nem adtam fel,éjszaka is fejtem,alig aludtam,minden szoptatás után fejtem,eredménytelenül.Illetve annyi volt az eredmény,hogy háromszori fejésre jött annyi tej,amit aztán egyszerre megevett...

De még ekkor is fejtem.Megvettem minden elképzelhető hókusz-pókuszt,beszedtem mindenféle homeós bogyót,görögszénamag-kapszulát,ettem,ittam rengeteget,és továbbra sem volt semmi.Kb 3 hónapos volt a kicsim,mikor már ki tudta üríteni a "rossz" mellemet is...De nem volt elég.Pótolni kellett,pedig a tápszernek a gondolatától is irtóztam.

Hidd el -de nyilván Te is tudod-sokkal jobb lett volna,ha éjszaka is csak magam mellé veszem,és míg én alszom,jól lakik.De sajnos nem tudtam így tenni...Fel kellett kelnem,vizet melegíteni,összekutyulni a tápszert,megitatni vele,büfiztetni,és ő már javában aludt tovább,míg én még kint "gyötörtem" a mellemet,hogy minél tovább kaphasson legalább naponta 1-2-3...alkalommal anyatejet,az ÉN tejemet.

Én TUDOM,hogy mindent megpróbáltam,ahogy még sokan mások,és nem ment...

Eleinte szinte belebetegedtem,de el kellett fogadnom,hogy ennyi volt.

Lehet,hogy a fejemben van hiba,de nem éreztem -csak eleinte- rossz anyának magam.A szeretett mindentől fontosabb,azt mindenki tud adni,anyatejet -sajnos- nem.

Örülj neki,hogy sokáig tudod/tudtad szoptatni a gyermekeidet,és kívánom,hogy még sokáig így legyen,legalábbis amíg mindenkinek jól esik!

Tudom,hogy nem akartál megbántani senkit,de ez nagyon fájó pont minden anyának,aki szeretne szoptatni,de nem tud.És nem mindegy,hogy valaki NEM AKAR vagy NEM TUD szoptatni!!!

kedves cikkíró bár ilyen egyszerű lenne a dolog ahogy leírtad.

Én mindkét fiamnál 11 hónapig szenvedtem, és mégis az elsőnél 6x a másodiknál nem is számolom hányszor gyulladt be a mellem.Számtalan szoptatási tanácsadónál jártunk, megvizsgáltak jobbról balról, de senki nem tudott segíteni.Az orvosok azt mondták ez nálam alkati sajátság lehet, szűkek a tejcsatornáim sűrű a tejem ezért gyullad be folyton a cicim.

A szoptatási tanácsadók se tudtak segíteni, a babát helyesen tartottam, megtanultam kézzel fejni, de ez se használt.

Az tény hogy majd minden egyes szoptatásnál sírtam a fájdalomtól sokszor pólót viselnem is nehezemre esett.

Most várom a 3. babám, de az tuti hogy 11 hónapig nem fogok újra szenvedni, mert szerintem az anyatejnél sokkal nagyobb ajándék egy babának egy nyugodt kiegyensúlyozott és egészséges anyuka, mint az hogy 11 hónapig szopizik de közben azt látja hogy anya sír és remeg a fájdalomtól és 40 fokos láza van!!!

Nagyon jó érzés szoptatni és én nem ismerek olyan anyát, aki eldöntötte, hogy nem fog. Ismerek olyat, aki sokat küzdött, de kellett a pótlás.

Én is szoptatok most is és szerencsésnek érzem magam, hogy megtehetem. És sajnálom azokat, akiknek nem megy, mert ez valahol kudarc érzés, de a lényeg az egészség és, hogy jól lakjon a baba.

A kisfiam 15 hós koráig szopizott az öcsse 2 hónapos és szeret enni nagyon.

Viszont engem kb. egy percig sem szoptatott az anyukám mégis ez engem nem érdekelt.

Szia!

Nincs jogod ahhoz, hogy bárkit is elítélj

mert tápszerhez nyúltak.Az én kisbabám egyszerűen nem lakott jól a tejemtől, sokáig csak ordított.

Később kiderült ,éhes volt. Attól kezdve lett nyugodt, hogy tápszer pótlást kapott. Hiába van még mindig tejem. Hagytam volna éhezni? És én is mindent megtettem, amit lehetett.

Szóval ez a cikk engem nagyon felháborít!!!

A cikk tényleg itt is kiváltja minden olyan Anyuka ellenérzését, akiknek nem sikerült a szoptatás. A szoptatás annyira de annyira megosztja a népet hogy ihaj. Pedig ide ugyanúgy kell az empátia mint a hasonló császár vs természetes szülés témakörhöz.

Az én babám anyatejes, DE egy pillanatig sem ítélem el azokat akik tápszert adnak a kicsinek! Én is adnék! Abban a pillanatban, hogy szüksége lenne rá, minden lelkiismeret furdalás nélkül. Pedig nehézségek nálam is voltak. Az elején fejnem kellett sokáig, mert több volt a tejem mint a kereslet. Utáltam a mellszívót. :/ Utána mikor már végre utolértük volna egymást, elkezdődött a szopási sztrájk. 3 hónapig tartott!!! Most ért véget 1 hónapja, de én már minden szoptatást szorongva kezdtem el, hogy vajon most mennyit fog sírni. Ezek tönkre tették a bensőséges kapcsolatot ám mint a pinty. Sőt azokat is megértem akik eleve nem akarnak szoptatni.

A LEGFONTOSABB hogy a baba egészséges legyen. SEMMI más nem számít. :)

Hát én fejben nagyon rákészültem, terhességem végén még azt is kikerestem hol lehet majd anyatejet leadni, mert nekem tuti hogy annyi lesz...

Aztán megszületett a fiam aki gyengén szopott, a mellszívó pedig nem volt képes kiváltani a tejleadó reflexet. Így maradt a küzdés és három hetes korától tápszerrel kellett naponta egyszer kipótolnom a szopott mennyiséget, mert egyébként nem érte el a minimumot a heti súlynövekedése.

De emiatt nem hagytunk fel a szopival, ma is szopizik pedig már 16 hónapos.

Én sem értem azokat az anyákat akik felteszik a kezüket az első nehézség láttán, de a cikkel nem értek egyet. Mert a szoptatás nem csak fejben dől el. Sok más dolog is kell hozzá

Bocs, hogy én is megnyilvánulok, ahogy írtad, de a falat kaparom azoktól, akik szerint a szoptatás csak fejben dől el. Bár az ilyen cikkektől előfordulhat, mert a kismamák akiknek kevés a teje mégjpobban bestresszelik és szar anyának érzik magukat.

Nézz körül itt a Hoxán vagy másik 'női' portálokon! Meg fogsz lepődni, hogy mennyien küzdenek és valóban küzdenek és szenvednek a több tejért, millió fórumot, cikket elolvasnak, halomra veszik a homeos meg más bogyókat, éjjel nappal szoptatnak vagy éppen fejnek.

Nem mindenki van megáldva olyan alkattal és génekkel, hogy dől a tej. Vannak 'lustább' babák, vannak gyengébb szopóreflexszel született babák és sorolhatnám.

Köszönöm!

Örülök, hogy nektek rendeződött, jó hallani, hogy így is sikerülhet.

Nekem egyrészt nagyon rosszul esett, hogy nem sikerült, másrészt legszívesebben rituálisan elégetném a fejőgépet, sterilizálót, fagyasztópoharakat, bimbókiemelőt szopipárnástól.

És aranyba foglalnám a nevét a tápszerek kitalálóinak.

Hm.

Emlékszem, a császárba torkolló szülés után a fejemet nem tudtam napokig mozdítani, járni 2 hétig nem tudtam, leromlott a májműködésem, a vérnyomásomra gyógyszert kellett szednem. Fekve meg négykézláb kínlódtam sírva állandósult migrénnel, úgy próbáltam szoptatni, közben lenézni nem tudtam, mert a fejemet nem tudtam mozdítani, csak tippeltem, hol van a gyerek szája... persze tejem napokig nem volt, a kórházban tápszert adtak a gyereknek, aki az előzményeket természetesen végigüvöltötte, és én igenis, hálás voltam érte, hogy nem éhezik.

Itthon én is tápot adtam neki a másfél órás szoptatásnak nevezett kínlódás mellé 2-3 napig, amit egy fél órás-órás ébresztgetés előzött meg, aztán belövellt a tejem. Ha akkor igény szerint szoptatok, a gyerek talán kétszer, ha felkel egy nap, így ment a keserves ébresztgetés 3 óránként, szoptás másfél órákig stb.

Hónapokig tartó fejés, küzdelem, gyulladás, mellbimbókiemelő (és ennek ellenére is) sebes mellbimbók, mégis elapadás, teák, gyakori mellre tétel, szénhidrátzabálás stb. után a kisfiam 7 hónapig szopott, ebből 5 hónapig volt tisztán (az elejét leszámítva) anyatejes (lefejt tejjel pótoltam), és minden egyes szoptatás sírással kezdődött, és szinte mindegyik azzal is végződött, részemről meg gyomorgörccsel, nagyszerű, igazi meghitt élmény volt. Majd teljesen elutasította a szoptatást, ezzel egyébként végig a 7 hónap alatt próbálkozott.

Pedig nagyon szerettem volna sokáig szoptatni.

Szóval tökjó, hogy a szoptatás fejben dől el, ezek szerint én nem akartam eléggé, köszi, hogy ezt egy ilyen remek cikkből kellett megtudnom.

Tudod mit, ha lesz még egy gyerekem, és megint így alakul, akkor tényleg fejben fog eldőlni az első héten, hogy nem erőltetem tovább, mert 2 gyerek mellett már nem lehet ezt hónapokig csinálni, amit az elsővel nagy keservesen lehetett. És ha nekem ezt egy hobbiokos anyuka valahol felrója, hát biztosan nem állok jót magamért.

Ez jó kérdés.

Egy hete táncos multaságra vittem a lányomat. Volt ott egy nő, aki a kb 2 éves gyerekét a mellén lógatva sétált 1!!! órán keresztül fel-alá... A gyerek nem szívta, csak a szájában tartotta. Annyira zavart már mindenkit, hogy a foglalkoztató hozott neki egy takarót, hogy takarja le magát... NA ettől lett ő jó anya???

Szia! 3 gyermekem van 14,13 és 6 évesek . Egéyzen egyszerűen csúnya tejlázat kaptam az első kettőnél 3 hónap után és szinte másnapra elapadt a tejem.A 3. gyereknél 7 évvel később elhatároztam hogy ha törik ha szakad szoptatni fogok ,mindennek utánajártam ,mindenféle segítséget igénybevettem,a védőnőhöz rendszeresen jártam hogy biztosan ne gyulladjanak be a melleim.Ha valaki látott nálam elszántabb anyát az hazudik ,bármit megadtam volna hogy még egy kicsi szoptathassam 3. gyermekem,de a bűvös 3. hónapban mindenféle segítség igénybevétele mellett ismét tejlázat kaptam 41 fokos lázzal feküdtem napokig ,mire a lázam lement ,már nem volt tejem.

35 éves vagyok ,és immár hála az égnek ismét várandós,semmi nem tenne boldogabbá ,csak tudjam szoptatni 3 hónapnál tovább ezt a kisbabámat.

Elfogadok minden tanácsot ,de azt ne mondja nekem senki hogy ez fejben dől el.