Csodás ajándék (beszélgetős fórum)

Azzal kezdem, hogy erre a hozzászólásra válaszolok.

Tegnap találtam rá erre a cikkre és sikerült is végigolvasnom a kommenteket. Szóval Mazsinka hozzászólásánál folyt a könnyem, annyira röhögtem. Mennyire igaza van!!!!!!!

Szerintem is a cikkíró egy cseppet el van szállva magától.

Az nem vitatható, hogy az anyatej a legideálisabb táplálék a csecsemő számára.

Nekem 3 gyerekem van ( 18 és 11 évesek a lányok, valamint 16 hónapos a Kisfiam), így le tudom írni a tapasztalataimat. A lányok kb. 3 hónapos korukig szoptak és utána tápszert adtam nekik. A Fiamat sikerült 11 hónapos koráig szoptatnom.

Ettől függetlenül a lányok se hülyék és a kicsi kifejezetten talán nagyon is kötődik hozzám. Szóval én is azt a véleményt osztom, hogy akkor is van anya-gyerek kontaktus, ha cumisüvegből, magunkhoz ölelve etetjük meg.

Azokra az anyukákra viszont én is nagyon haragszom,akik az első pár napban kijelentik, hogy nincs tejük. Na ezeket lehetne megbélyegezni és nem azokat, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy tudjanak. Nem egy ilyen ismerősöm van, akik mindenféle csodabogyókat és teákat kipróbáltak, fejtek folyamatosan és mégsem sikerült hosszú ideig szoptatniuk.

Azt hiszem, hogy biztosan genetika lehet a dologban, mert visszatérve Mazsinka hozzászólására, na ők biztosan nem vettek havonta több ezer forintokért szoptatást serkentő szarságokat.

Attól én is rosszul vagyok, amikor valaki még egy nagy gyereket is szoptat és attól is ha egy gyerek állandóan az anyja cicijén lóg. Szerintem max. 2 éves kor, de az tényleg a maximum.

Amikor pl. a játszótéren előveszi az anyuka a mellét, vagy bárhol máshol és a gyerek elé áll, szív egy-két kortyot és megy tovább, na attól hányni tudnék.

Én nem voltam szégyenlős és a Kisfiamat bárhol megszoptattam, ha éhes lett, na de egy állni tudó gyerekkel ez már túlzás.

Amúgy szerintem az a normális, ha egy idő után már csak reggel és este szopiznak, amit más nem lát és akkor tuti nem rángatja le a gyerek az anyuka pólóját.

Én is kiírhatnék egy cikket valami szélsőséges megbotránkoztató vagy érdekes címmel ,de rettenetes tartalommal,aztán gyorsan lelécelek ,hadd csámcsogjon rajta a sok h...e. De közben nem is gondoltam komolyan ,csak terelem a figyelmet másról. Egyébként nem kizárt hogy van másik felhasználóneve is és itt van ő ,csak mosolyog hogy vitatkoznak miatta az emberek egymással.

Gratulálni tudok neki.

Igen, ez is lehetséges.

Bár tulajdonképpen tényleg teljesen mindegy.

De figyelitek? A cikkíró azóta kussol. Pedig jó lenne, ha néha hozzászólna, mert sokakat írásra kényszerített... De ő leírta a magáét, mindenki más hülye, és tessék az ő eszméit elfogadni mert azok a jók. Punktum.

Jollymama: lájk a 124-re! :)

Érdekes mód itt a hozzászólások 98%-a olyan nőké, akik mindent megtettek azért, hogy szoptassanak, de nem jártak sikerrel. Akkor szerinted ezek a nők mind hülyék, és csak sajnáltatják itt magukat, mert ez a cikk igazából a szoptatás jótékony hatásairól szól??

Akkor olvasd már végig rendesen a cikket, abszólut elítéli a nem szoptató anyukákat, magát egy glóriával megáldott asszonynak tartva, mert neki sikerült és azt gondolja egyértelműen, hogy akinek nem sikerült az nem akarta eléggé. Mindannyian tisztában vagyunk a szoptatás jótekony hatásaival, talán azért is tettünk mindent meg érte.

Plusz még azt is megkaptuk, hogy nekünk rossz a kapcsolatunk a gyerekünkkel, mert nem szoptattuk....

Lehet beszélni a jótékony hatásról, de nagyon nem úgy ahogy a cikkíró ezt tette!!!

Kiakadtam már akkor is amikor ment ez az otthonszülés duma,nincs ezzel semmi gond ,mindenki maga dönti el,mit hol és mikor akar csinálni,döntse el fejben és a végén ne hívjon mentőt,szíve ,joga.Én személy szerint a gyermekem érdekében biztonságosabbnak találom a kórházat.Geréb Ágnest csak azért ítéltem el mert ő is hirdette az otthonszülést ,egyébként viszont hülyeség volt lecsukni mert ő volt az egyetlen ép eszű ,hozzáértő ember aki segített ezeknek az önimádó,szerintem felelőtlen elvont agyú embereknek megszülni,hogy mégis legyen már ott valami hozzáértő ember is. A végén mikor azok a kisbabák megszültek a szüleiket csuktam volna le mert övék a felelősség.

Aztán jött ez az ambuláns szülés ,hogy haza akarunk menni azonnal ahogy kibújt a baba:mindhárom gyermekem besárgult 3. napon,mehettünk volna vissza a sunyiba egy gyerekkórházba ahol ülhettem volna mellette napokig míg rendbeteszik, ahelyett hogy feküdtem volna bennt még 2-3 napig nyugodtan a szülészeten. Személy szerint kifejezetten örültem neki ,hogy 4-5 napig főztek rám ,takarítottak körülöttem ,tudtam aludni(ha olyan volt a szobatárs), és ha rosszul voltam(mert ilyen is volt),beadtam a babát a csecsemősöknek 1-2 órára. Ezek után egészségesek ,nem sérültek,semmilyen lelki trauma nem érte őket a kórházban. Erre most meg jön a szoptatós anyuka és közli mindenkivel ,köztük velem is hogy mivel fejben dől el a szoptatás ezért én valószínűleg nem akartam szoptatni ezért apadt el a tejem. Hát most nem ajánlanám neki hogy szópárbajba keveredjünk ,mert tuti alul maradna.

Végül még annyit ,hogy pontosan ezek azok az anyák akik 5-10 év múlva telesírják a párnájukat mert már az ovis gyerek rá fogja csapni az ajtót és még talán neki is megy.

Nem nagyon értem, hogy mi a célja a cikkednek, hacsak az nem, hogy azok az anyukák, akik valamilyen okból nem tudnak szoptatni, még szarabbul érezzék magukat.

Nekem nincsenek szerencsére szoptatási problémáim, van elég tejem, és a korai ügyetlenkedést leszámítva minden rendben, a kisfiam szépen eszik, gyarapszik-de, hogy ez azért lenne, mert fejben így döntöttem azt erősen kétlem.

A szoptatás nem döntés, hanem jóformán szerencse kérdése-nagyon kevés olyan anyuka van, aki élből nem akar szoptatni, és nem is próbálkozik vele-a többségnek eszébe sincsen tápszerrel tömni a gyerekét.

Az, hogy te úgy bírálod ezeket a nőket, hogy fogalmad sincsen milyen az, mikor megtesz mindent az ember a tejért nevetséges, arról nem is beszélve, hogy azt mered állítani, hogy a szopás nélkül ezek az anyukák nem alakíthatnak ki megfelelő kötődést, vagy nem ugyanolyat a gyermekükkel.

Elég szegényes lehet az érzelmi háztartás ott, ahol a kapcsolat alfája és omegája kizárólag a szoptatás.

Lehetett volna egy jó cikket írni arról, hogy az egészségügy, vagy a civil szféra mennyire támogatja a szoptatást, mennyire világosítja fel az anyukákat, hány képzett szoptatási tanácsadó segít egyes régiókban...stb

A következő alkalommal szoptatásnáci eszmék helyett érdemes lenne ezzel próbálkozni.

"nehogymár ne lehessen beszélni a fogytékosokról a hátuk mögött ,hogy milyen szerencsétlenek"

könyörgöm emberek vagyunk ,miért akar valaki elítélni mást azért mert neki nem sikerült ugyanaz.Igenis tahó, gusztustalan dolog a pontos körülmények tudatának hiányában verni a mellem hogy én milyen ügyes vagyok a másik meg menjen a francba mert biztosan nem tett meg mindent a cél érdekében.

kezd az agyamra menni ez a sok-sok naturalista ,önimádó "én majd mindenkinek megmutatom" ember,szerintem nyissanak egy külön fórumot és ott imádják egymást.

Hát...

A fiam másfél évig szopott, de két hónaposan már ki kellett egészítenem tápszerrel. Imádott szopizni!

A lányom 6 hétig szopott. Nem akarta a cicit bekapni! Fejtem fél évig éjjel-nappal. De nem volt tovább tejem, igaz addig is minimális. Honnam gondolom, hogy nem volt?? Fejben eldőlt hogy nem akarom tovább?? Nem volt szükség úgynevezett elapasztásra... Egyik nap nem fejtem, és mintha nem is lett volna soha, eltűnt... Barátnőm hetekig duzzadt mellel, olykor lázasan kínlódott, vizesruházott, mert nem akart elapadni, a gyerek meg már 2,5 éves volt. Hát én nem tudom az "apasztás" milyen.

Szépek, egészségesek a gyerekeim. Iskolába járnak, kitűnő tanulók, a 10 éves csodásan zongorázik, a 7 éves folyékonyan beszél angolul. És nem éltem meg kudarcként a tápszert. Beláttam, hogy muszáj. Irígyeltem a szoptatósakat, mert nem volt éjjeli főzőcske, cumimosás, stb... csak ki a cicit, rá a babát, és hajrá. Minden vágyam a hosszú, kizárólagos anyatejes baba volt. De nem sikerült. Rossz anya lennék?? Lusta?? Felelőtlen?? Ha ilyen profi vagy ezen a téren kedves cikkíró, és ennyire biztos a saját igazadban, hát mondd rám nyugodtan.

Ha hiszed - ha nem, a tápszerezős, hozzápótolós anyák is szeretik a babájukat annyira, mint a szoptatósak.

Ja még valami! Az én gyerekeim 12 hetes koruktól kezdve ízlelgették a húslevest, a gyümölcsöket, a zöldségeket. Semmi problémám nem volt a későbbi szilárd ételhez szoktatással. 6 hónaposan 1-2 étkezésük már főzelék és gyümölcs volt. Tejet, tojást, aprómagvasat stb. persze nem kaptak, csak 1,5-2 éves koruk után.

Elnéztem a sokáig szoptató barátnőmet... Hát még mindig egyszerűbb volt 9 hónaposan is a cicit a gyerek szájába dugni, mint mindig főzőcskézni neki... És 1 évesen meg fúlt meg a gyerek a főtt krumplitól meg a reszelt almától, mert addig ugye alig látott kaját...

Nos akinek nem inge ne vegye magára, nem szerencsés leszólni a tápszerezős anyákat, mert nem tudni hogyan jutottak oda. Önszántukból, vagy kényszerből, de sem hülyébb, sem kevésbé szeretett, sem kevésbé anyás nem lesz a tápszertől a baba.