Bababorzalom - Avagy minden, amit a babákról nem akarsz tudni (beszélgetős fórum)

Nem vagyok indulatos, csak nehezen viselem az ostobaságot, ami leírva sokaknak káros lehet.

1, TANULJ MEG központozni, mert így sem a tartalma, sem a formája miatt nem jóleső olvasni, amit idedobálsz.

2, A depressziónak SEMMI KÖZE a háztartás gépesítéséhez, sem az unalomhoz. AKI ezt gondolja, az TÁJÉKOZATLAN ÉS OSTOBA.

Ja és nem össze-vissza nyomkodom a klaviatúrát, ezt nyomatékosításnak hívják a netikettben. Ezek szerint ezt sem tudtad.

"GONDOLKOZZ, mielőtt írsz."

Túl nagy kérés.

NEM, ez NEM igaz. Ha ezt az OSTOBASÁGOT nem hangoztatnák lépten-nyomon, akkor sokkal több pszichés BETEG mert szaksegítséget kérni, s meggyógyulnának s utána teljes életet élnének.

GONDOLKOZZ, mielőtt írsz.

Ajjaj, de még mennyire! Találtam egy cikket, egy részét idemásoltam.

"Amióta statisztikai adataink vannak Magyarországon, az öngyilkosság mindig gyakori volt. A statisztikai regisztrálás a XIX. század végén jelent meg. A hivatalos adatok általában 3-5-ször gyakoribbnak mutatják az öngyilkossági kísérletet, mint a befejezett öngyilkosságokat.

/A Szabadság-híd, az öngyilkosok ''kedvelt'' hídja/

A gyors iparosodás és jólét következményeként az 1800-as évek végét az öngyilkossági arányszámok emelkedése jellemezte (9,5%). Az első világháború éveiben a túlélés ösztöne erősebbnek bizonyult az öngyilkossági késztetésnél, így ebben az időintervallumban az öngyilkosságok száma csökkent. A háború és annak veszélyei az öngyilkossággal ellentétes lelkiállapotot teremtettek, de a háború utáni években az arányszámok ismét növekedést mutattak (nehéz gazdasági helyzet, éhezés, Trianon, elvesztett családtagok hiánya, stb.).

A második világháború utolsó éveiben újra emelkedett az arányszám. 1944-ben példátlanul magas volt az öngyilkosságok száma hazánkban: 4294 fő/év. A háború végétől 1956-ig hirtelen csökkenés figyelhető meg Magyarországon.

Sajnos az 1950-es évek végétől 1984-ig példátlan emelkedési tendencia látható (45,9-es érték!). 1994-ben viszont 100 ezer lakos közül tízzel kevesebb vetett véget életének, mint egy évtizeddel korábban. A nyolcvanas évekhez képest a kilencvenes évek végét a befejezett öngyilkosságok számának csökkenése jellemzi. 1998-ban a 100 ezer lakoshoz viszonyított arányszám 31,6, ez a szám 2002-ben 32,1.

Annak ellenére, hogy 1989 óta az öngyilkosságok számaránya mintegy 30 %-kal csökkent, Magyarország sajnos még mindig a világranglista élvonalbeli helyét foglalja el.

Hazánkban évente több mint háromezren vetnek véget önkezükkel az életüknek. A két évtizedig tartó világelsőség csúcspontja 1987 táján volt, amikor százezer ember közül 45-en haltak meg. Azóta ez az arány folyamatosan csökken, bár az utóbbi időben mintha megtorpanni látszana a folyamat. 2006 óta évente 2400-2500 öngyilkosság történik, ezzel még mindig az ötödikek vagyunk a világranglistán a százezer főre jutó öngyilkosságok számában. Az utóbbi egy-két évben nő azok száma, akik öngyilkossági kísérlet miatt kerültek kórházba. A szakemberek ezért az alkoholizmust és a pszichiátriai ellátás romlását okolják.

Világszerte megfigyelt jelenség, hogy az önpusztító hajlam a nemek viszonylatában a férfiak körében erősebb. A két nem aránya országonként változó, de mindenütt több férfi lesz öngyilkos, mint ahány nő. Magyarországot tekintve, az utóbbi harminc év átlagában az öngyilkosok 70%-a férfi és 30%-a nő volt. A férfiak drasztikus módszereket választanak.

A befejezett öngyilkosságok száma a serdülőknél nagy és egyre inkább emelkedő száma elrettentő. A fiatal korosztályban (15-24 éves) a legnagyobb az öngyilkossági kísérletek aránya.

A serdülők érzelmi állapotát a depresszív megélések, a megemelkedett szorongás-készség, valamint az erősebb haraggal való reagálás jellemzik. Továbbá jellemző a fiatalokra az önbecsülés, az egészséges önbizalom hiánya ami jelentősen csökkenti a problémamegoldás esélyeit. Ennek egyik oka, hogy tizenötezer kiskorúra csupán egy gyermekpszichiáter jut Magyarországon.

A felnőttkori öngyilkosságoknál halmosító körülménynek számít a maladaptív életvezetés: alkoholabúzusok; szexuális kicsapongások; megtartó, hosszú távú kapcsolatok kiépítésének hiánya." (...)

Ez nem így működik. Hiába tudja az ember, hogy lehetne rosszabb is, akkor is mindenkinek a maga baja a legnagyobb, és abszolút nem vigasztalja, hogy nincs háború és van mit enni. Fogalmunk sem lehet a dologról, mert nem ugyanaz valamit átélni meg hallomásból ismerni. Egyébként akkoriban is voltak depressziósok és öngyilkosok ugyanúgy, mint manapság. A boldogsághoz nem elég, hogy van tető a fejed fölött és nem éhezel.

Nem tudhatjuk, mi történt és neki milyen problémája van, lehet, hogy nagyon komoly.

nem hinném hogy vicc volT , szERInTem inkább zavaRos volT amiket iRt, mintha szedett volna valami gyógyszeRT, valószinüleg altató vagy nyugtató, asszem kialussza magát épp most

ha szerencséje van a gyerekének akkor nem vele van:(