Bababorzalom - Avagy minden, amit a babákról nem akarsz tudni (beszélgetős fórum)

Próbáld ki ezt, nálam mindig ez a mentőöv, ha gyorsan kell egy süti.

A naplómból másoltam ki, azért van így fogalmazva.

Nem kuglóftészta, de legutóbb mini szilikon kuglófformákban sütöttem ki, úgy is jó volt. Csak arra vigyázz, ne süsd túl, nekem egyszer sikerült és nagyon nem volt jó.

Ma egy elképesztően finom sütit sikerült összekalapálnom. Valamit gyorsan akartam, mert időm nemigen volt, de a kiscsajomat nem akartam agyonütni a hiszti miatt, mert nem mentem el tejet venni, hogy a beígért gofrit meg tudjam csinálni.

Szóval másfél bögre lisztet összekevertem jó néhány kanál kakaóval - színre mentem, nem számoltam ;). 6 e.k. étolajjal, egy e.k. szódabikarbónával és egy e.k. ecettel, icipició sóval. Édesítő nem kellett bele, sajnos Nesquick kakaó volt csak itthon, ami önmagában cukrozott.

Belereszeltem néhány répát. 180 fokra melegítettem a sütőt, légkeveréses üzemmódban 20 percig sütöttem.

Találtam egy fehér csokinyulat - valahogy megúszta a múlt heti vérengzést :o)). Nos, ezt felolvasztottam, két citrom héját belereszeltem, egy nagy citrom levét beleöntöttem, 4 édesítőtablettát belekevertem. Egy kis doboz 15%-os tejszínt felvertem, és összekevertem. Kellemes állagú, finom krém lett belőle. Kis időre a hűtőbe raktam.

Kb. 15 perc az elkészítési ideje, 20 percig sütöttem. Édesssssszbogárnak egy szeletet sikerült megmentenem. Stílusosan a tepsiből falta fel :)). Azt mondta, olyan isteni, hogy nem vesztegeti az idejét azzal, hogy tányérra rakja. Nem tiltakoztam, tényleg az utóbbi idők legjobb kreálmánya volt.

Már kezdd is el azt a blogot, tuti olvasód leszek, de mindenekelőtt, ha van isteni csokis kuglóf recepted (millió van a neten, tudom, de nekem olyan kéne, ami tényleg bevált valakinél, tehát jó szívvel ajánlja) akkor dobd itt vagy priviben légyszilégyszi, majd' meghalok egy fincsi házi készítésű kuglófért!!! :-)) Egye fene, ha nem csokis, akkor is jöhet, ha van ilyesmire időd és bepötyögöd ide. :-))

Ja és magánvélemény: ha valaki isteni sütiket kreál a családjának, az szerintem nem lehet caranya... :-))

Azt tudod, hogy szerinted hol van a határ. De az nem biztos, hogy nekem is ugyanott, vagy bárki másnak.

Az életet mindenki csak a saját szemüvegén keresztül tudja látni. A szemüveg milyenségét pedig rengeteg minden alakítja, gyerekkora, az őt ért hatások, mennyire élt zárt közösségben, mennyire volt körülötte nyitott a világ.

Bármit gondolunk másról, az szerintem nem más, mint egy gondolat, de nem lehet az igazság. Mert ahányan vagyunk annyifélét gondolunk. De akkor kié az igazság?

;)

Akkor csinálhatnád is a naplót, mert imádom a kreatív édességeket :)

Én biztos olvasód lennék és nem bélyegezlek szaranyának és nem is szánalmasozlak le!!!:)

Amúgy attól, hogy valakinek iszonyat nehéz volt a gyerekkora, még gondolkodhat optimistán, én is azt teszem. De tudom hol a határ az optimistán-realista és az álmodozás-vetítés közt :)

Pont azért, mert valaki ennyire optimista, nem kellene elítélnie az anyukát, hanem kissé empatikusabban kellene hozzáállni. Attól mert valami nem tetszik, elmondhatom normálisan is a véleményem, nem kell máris leszánalmasozni és szaranyázni valakit.

És ehhez nincs köze az optimizmusnak, sem a póni-effektusnak.

Pont.

Nem vagyok rosszindulatu,hidd el.Irigy sem.Ahogyan irtam egy elozo hozzaszolasomban,ha te igy vagy boldog,es igy erzed tokeletesnek a vilagot,azt en abszolut elfogadom.Viszont en is fenntartom a velemenyemet,hogy egy cikkbol vagy naplobol nem lehet rajonni,milyen anya a cikkiro.En pl imadok sutni fozni,ezen a teren elem ki a kreativitasomat.Pl ha csinalnek egy naplot,es CSAKIS az altalam keszitett kajakat,tortakat,sutiket pakolnam bele,akkor valoszinu az jonne le egyeseknek,hogy hu de car anya vagy ilyenekre pazarolod az idodet es elhanyagolod a gyerekeidet!Pedig a diszitest ejjel csinalom mikor alszanak,a sutesben pedig imadnak segiteni..

Ne itelj,hogy ne iteltess! (bar utalom az osszes vallast,ez egy jo nagy igazsag)

Egyebkent igazad van a gyerekkoromban elszenvedett horror ranyomta a belyeget a szemelyisegemre.De dolgozom rajta:)

Nem mindenben értek egyet. Igen, legfontosabb a szeretet, a kiegyensúlyozottság - de azért nem baj, ha normális körülmények is vannak.

Szerintem a jó anyasághoz azért sok minden hozzátartozik, többek között az is, hogy az anya - egyedül, vagy bejárónő/takarítónő által, akárhogy - rendet, tisztaságot, megfelelő ételt, tiszta ruhát stb. biztosít a gyerekének. Magyarul GONDOSKODIK róla. Fizikailag is.

Azt hiszem, most megértettelek. Ezért szúrja a szemedet az, ahogyan mi élünk és ezért hiszed máznak az egészet.

Ha mindezt hamarabb leírod, akkor nem azt gondoltam volna első körben rólad, hogy tele vagy rosszindulattal, hanem azt, hogy kemény gyerekkorod lehetett.

Most már értelek. Bármi folyt is nálatok a zárt ajtók mögött, rátette a bélyegét a gondolkodásodra nagyon.

Viszont: ha a gondolkodásunk nagyon más is, a tetteink, a gyerekeinkhez való viszonyunk - legalábbis nekem ez jön le - sokban hasonló. Vagyis kemény gyerekkor ide, szülői problémák oda, benned is feléledt az anyai ösztön és valódi anyává tudtál válni.

Érted már, minben különbözöl a szememben pl. a cikkírótól? A te írásaidat nem cikként, csak itt, hozzászólás formájában olvastam. Rólad az első gondolatom az volt: normális, tisztességes anya és feleség, csak enyhén szólva különbözik az alaptermészetünk. A cikkíró cikkéből és - mivel elég sokat elolvastam belőle, ha nem is mindent, de a véleményemet keményen formálta - naplójából pedig egy abszolút antianya képe rajzolódott ki előttem. Ezért volt a negatív kritika és ezt tartom is.

Először csak túlélni tanulsz meg, aztán pedig megtanulod azt is, hogy megkeresd a legrosszabban is a legjobbat, mert kell a lelkednek, hogy örülhess valaminek. És végül tényleg eljutsz oda, hogy képes vagy a legrosszabban is meglátni a jót.

Ajánlom figyelmedbe Eleanor H. Porter - Az élet játéka c. könyvét. Ez egy kedves regény, akár mondhatnám, ifjúsági regény, mert egy kislányka életén át mutatja be a pozitív gondolkodás erejét, de még eddig ha felnőtt olvasta is, szívesen tette.

A biztos anyagi háttér nem biztos, hogy azt jelenti, hogy lakása, kocsija van az illetőnek. Ha van munkahelye, normális szakmája, törekvő, nem munkakerülő, akkor már azt gondolom, megérett a családalapításra.

Még így is rizikó, mert ki tudja, mi lesz holnap (betegség, munkanélküliség), de úgy gyereket vállalni, hogy JELENLEG semmije nincs, és azt mondja, majd kialakul, majd lesz valahogy - na az gáz.

Komolyan ennyire félreérthető, amit írok??? Mostmár gyanakszom önmagamra...

Ilyet írtam, hogy csak a gazdagok szüljenek gyereket???

Igazából én nem tudom, hogy ti hogy álltok anyagilag, nem is érdekel. De gondolom, nem a semmire szülted a gyerekeket, volt hova hazavinned őket, van ruhájuk, kajájuk stb.

Én arra céloztam, hogy sokak a gyerek ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEIT sem tudják kielégíteni.

Hát te dinnye vagy:)

Ne legyenek kényszerképzeteid, nem neked szántam.

mert aki bejárónőt tart nem lehet jó anya :O :D:D

anyám micsoda logika! :)

ez meg a te hozzaszolasod volt,ahogyan az is amire reagaltam.Bocsi ha Te takaritasz mosol fozol es a tobbi.Nobel dij logikaert azert megy!

Peace with you and your soul.

Várj elmagyarázpom:) :D

ezelket nem én hanem egy másik hozzászóló írta:) látod a nickeket ;) nem vagyunk ám azonosak:) Ráadásul én a te hszedre reagáltam, nem az előzméyneire:)

na peace...