A férjem nem tud dönteni köztem és egy másik nő között (beszélgetős fórum)

"Pár hete megint közölte velem, hogy sosem tudta igazán elfelejteni a lányt, róla ábrándozik, és nem bírja elviselni a gondolatot, hogy más valakije legyen."

A lány pedig erőlteti, hogy találkozzanak, stb.

A férjed azt hiszi, bármit tesz, Te mindent elviselsz, és nem fogsz szakítani. De most én azt tenném ! Leülnék vele kicsit beszélni, elmondanám, hogy eddig bírtam, vége !!! Éljen ezentúl a szerelmével ! Majd verheti később a falba a fejét, hogy miért nem Téged választott, de akkor már késő lesz. Remélem, hamar kihevered ezt a kapcsolatot, és boldog leszel egy olyan férfivel, aki szeret és megbecsül ! Ne engedd tovább megalázni magad !

Lezárni a francba.

Hülyének vagy nézve rendesen.

A csaj meg egy lotyó.

De ugye ahhoz ketten kellenek...

Segítenék neki csomagolni.

Eleve nem fair, hogy ha problémátok van, azt ő nem megoldani akarja, hanem keres valakit, akinek a keblén zokoghat, meg még ki tudja mit, de az azóta eltelt időben sem tanult meg tisztességesen viselkedni, sőt téged hibáztat a botlásáért, és kihasznál téged és az érzelmeidet. A párod piszkosul önző, sőt - teljesen igazad van - gyerekes is. Ennek így semmi teteje nincs, és csak te mennél bele tönkre, ha ez így menne tovább.

Az egész sztoriban azt látom, hogy te mindent megpróbáltál.

És Ő?

Zsarol a csajjal..

Taktikázni kell egy házasságban?

Nehogy már!

Tuti beadnám a válást !

Még van időd megtalálni az igazit.

Felszednék egy srácot, akivel flörtölnék, érezze ő is milyen, ha elveszíthet. Talán akkor elgondolkodna ki a fontosabb az életében.

Ha nem te vagy az, bármennyire is fáj, engedd menni. Számomra ez egy megalázó kapcsolat lenne. Megtettél mindent úgy gondolom.

Aki menni akar, azt nem szabad feltartóztatni sem anyagilag, sem érzelmileg, sem emberileg!

A te esetedben az 1 év valóban csak játék volt.

Sokkal hamarabb kellett volna döntened, mert neked is egy életed van.

Hogy mit mond, az csak annyi sokszor, amit hallani szeretnél.

A valóság a leírtakból, hogy régen megcsalt és viszonyt folytatnak a te résztvételeddel, mondhatni beleegyezéseddel.

Csak is neked kell eldöntened, hogy a megkezdett hármas játékot folytatod, vagy lezárod. Nálad sokkal jobban senki nem ismeri sem az embert, sem a körülményeket, sem önmagad, hogy mi fér bele. (bár simán belefér számodra, hogy hárman párban éljetek)

Hogy én mit tennék?

Már az első adandó alkalommal kiraktam volna a pasit!

De lényegtelen, hogy én, vagy mi mit tennénk, mert én/mi nem te vagyunk.

Én azt tenném, hogy menjen el. Húzzon a fenébe. Ha nem tud dönteni, dönts te. 120%-ot tettél bele. Persze, hogy belefáradtál, kimerültél, eleged volt.

Mi az, hogy beszélgetnek meg levelezgetnek. Ne levelezgessenek. Ha meg szerelmes a lányba, menjen oda.

Elővenném a bőröndjét a táskáját és pakoljon. Aztán ha majd eldöntötte, hogy mégis téged akar és te még mindig vele tervezel és akarod, hogy visszamenjen akkor visszamehet hozzád. De csak akkor.

Én ezt tenném. Hogy biztos nem tepernék 120%-on az biztos. Egy gép nem birja hosszútávon a 120-at, a 100-at sem, nemhogy egy ember, egy érző lény. Ne engedd, hogy tovább alázzon, hogy ha neki bármi nem tetszik akkor elveszi a lányt. Nyisd ki neki az ajtót. Nehéz lesz, de kis idő elteltével megkönnyebbülsz.

Köszönöm, ha elolvassátok és esetleg tudtok segíteni.

8 éve vagyunk együtt, fiatalon ismerkedtünk meg. Természetesen voltak nehéz pillanatok, de örültünk, hogy itt vagyunk egymásnak, mindig azt mondogatta, lelkitársak vagyunk. Együtt terveztünk, sosem merült fel az elválás gondolata.

Több, mint 1 éve belekerültünk egy mélyebb válságba, még sosem történt ilyen. Sok minden közrejátszott. Az akkori munkahelyem borzasztó volt, sokszor voltam feszült, beteg, neki sem úgy haladt az élete, ahogy szerette volna, munka nélkül maradt. Depressziós lett, és a bezártságot sem bírta. Közben sorban jöttek az újabb és újabb megoldandó problémák. Sokat vitáztunk, és valahogy félrementünk egymás mellett abban a pár hónapban.

Új munkahelyen kezdett, ott ismerkedett meg a lánnyal. Össz-vissz 2-3 hónapig dolgoztak együtt, nyilván sokat beszélgettek, megkapta a figyelmet, amit akkor tőlem nem. Nem volt köztük konkrétan semmi, még csók sem, a férjem bevallása szerint mégis teljesen beleszeretett. A végén már kettesben is találkozgattak párszor, én akkor még semmit nem tudtam erről. Éreztem, hogy van valami, folyamatosan könyörögtem, hogy kommunikáljon, de csak cinikuskodott, hogy majd meglátom, lesz sírás, stb. Teljesen kifordult önmagából, mintha nem is ő lett volna. Aztán egyik nap hozzám vágta, hogy vége, nincs tovább, lelép, mert nem bír már engem elviselni, és másba szerelmes.

Sokkolt az egész. Nem részletezem, de valahogy végül kilábaltunk ebből, talán az is segített, hogy a lány kilépett a munkahelyéről. Ezután 120%-ot tettem a kapcsolatba, nagyon odafigyeltem, hogy ne kövessem el a régi hibákat. Talán túlságosan is türelmes és elnéző voltam, próbáltam elkényeztetni, örültem, hogy velem maradt.

Ő is barátságban maradt a lánnyal. Nem akartam azzal megfojtani, hogy eltiltom, főleg, hogy nem is volt konkrét megcsalás. Néha ráírnak egymásra, de tényleg semmi komoly, mutatta az üzeneteket. Még csak nem is napi szinten beszélnek, ha meg igen, akkor is semleges dolgokról, hogy vagy - jól vagyok típusú üzenetek, néha viccelődések, ennyi. Viszont a férjemnek ez lett az ütőkártyája, ha bármi kisebb nézeteltérés volt, már kezdte a célozgatást. Folyamatos készültségben voltam emiatt, néha azt éreztem, bármikor elhagyhat, néha pedig biztos voltam benne, hogy csak túlreagálom. De a lényeg, hogy sajnos belementem ebbe a gyerekes játékba.

Pár hete megint közölte velem, hogy sosem tudta igazán elfelejteni a lányt, róla ábrándozik, és nem bírja elviselni a gondolatot, hogy más valakije legyen. Úgy érzem, már teljesen kimerített engem ez az 1 év, és őszintén megmondom, kezdem az egészet dühítően gyerekesnek találni. Ő sem igazán tudja megmondani, mi a fő probléma - a saját bevallása szerint minden klappol velünk, a szex még mindig rendszeres és nagyon jó, engem is szeret, ugyanazok a céljaink, vágyaink, mégsem bír lekattanni a csajról. Fogalma sincs, összeillenek-e igazán, milyen vele a szex, még csak nem is beszélnek és találkoznak rendszeresen. A lány cukinak, aranyosnak tűnik, de közben meg folyton erőlteti a férjemnél, hogy találkozzanak, beszéljenek sűrűbben, ilyenek. Mivel neki nincs vesztenivalója, nyilván nem adja fel.

Nem akarok tovább elnéző lenni, egyrészt belefáradtam, másrészt láthatóan ez a "taktika" nem vezet sehová. Kértem a férjemet határozottan, hogy döntsön, erre elsírta magát, hogy nem képes rá, mindkettőnket szeret. Olyanokat mond, lehet csak a depressziója játszik közre, meg hogy közöttünk túlságosan is "jó" minden, és csak imponál neki, hogy van más lány is, aki őt akarja. Sokszor hibáztat engem, de szerintem csak azért, mert ettől kevésbé érzi magát rossznak.

Tényleg nem akarom ezt tovább csinálni. Minden voltam már - dühös, csalódott, aztán végtelenül türelmes hosszú hónapokon át, most már inkább fásult és fáradt. Szeretnék még egy utolsó esélyt adni magunknak, de már nem tudom, mivel teszek jót, vagy hogy egyáltalán mi a jó. Félek, ha hagyom elmenni vagy én teszem ki őt, azzal elrontok mindent. Már pedzegettem a dolgot, és úgy látom, azóta kicsit összeszedte magát, de nemsokára úgyis bekattan megint, hogy neki a csaj kell.

Őszintén, ti mit tennétek?