Volt már valaki, aki megkérte az apát, hogy mondjon le közös gyermekükről? (beszélgetés)

Szerintem nálad jobban dominál az, hogy te ki akarod törölni az életetekből, még a nevét is, semmint hogy ez a gyereknek mint jelent, jelent-e valamit. Gondolom, nem akarod azt hazudni neki, hogy a nevelőapja a vér szerinti apja. És igen, az komoly lelki törés lehet, ha megtudja, hogy az apja lemondott róla.

Mitől félsz? Már nem vagytok együtt, jól alakul az életed, a gyereké is, az nem ok az örökbefogadásra, hogy régen milyen volt az apja veletek. Valamiért hozzámentél és gyereket szültél neki, biztos boldog időszakotok is volt együtt.

A gyerekek nem hülyék, csak kis emberek, nem erőszakolhatod rá a saját érzéseidet, csak mert te azt hiszed, így jó lesz mindenkinek. Nem a papírtól és a lemondástól lesz jó. :) Ha mindenki ezt akarja, az apja is beleegyezik és simán megy, akkor intézzétek el. De gondold át önzetlenül, nem a saját szempontodból, hogy biztos ez a jó megoldás a gyereknek is, az apjának is.

Azt nem mondom, hogy dícsérd, és azt sem, hogy mindenképpen beszélni kell vele. De akár így, akár úgy együtt kell élnie a tudattal és csak jót teszel a gyerekednek azzal, ha nem kell sárba tipornia a saját apját. (Persze megérdemelné, de az nem a gyerekre tartozik ebben a korban.)

Hidd el, az neki a legrosszabb. Akkor is, ha szeretei és elfogadja a nevelő apukát.

Én annakidején két éves gyerekkel maradtam egyedül és igen, én dícsértem az apját és kimentettem, hogy miért nem látogatja szülinap, névnap, stb.ünneppeken. (Nem mondom, hogy nem esett nehezemre.)Ezek kegyes hazugságok a gyerek érdekében. Az új család, az új kistestér és szerető nevelő apuka mellett, gyerekkorában sikerült megóvnom a keserű igazságtól és ez a lényeg.

Elmondok egy tanmesét, ami velem történt meg, - talán érződik a mondanvialója.

Egyszer felültem a gyerekkel az óriáskerékre. Amikor lassan emelkedtünk, hatalmas félelemérzet alakult ki bennem, mikőzben a gyereket is az gyötörte. Erőt véve magamon, ölembe szorítottam a fejét, hogy ne lásson és folyamatosan meséltem neki, csukott szemmel beszéltem hozzá, mintha mi sem történne. Közben majd meghaltam a félelemtől, a tériszonytól, de a gyerek ebből semmit nem érzett. Nevetve, mosolyogva szálltunk ki az óriáskerékből. Azt, hogy én hogy éltem meg, felnőtt korában meséltem el neki, mert ő a biztonságát veszítette volna el akkor, ha észreveszi az én félelmemet. Ő már elfelejtette, de én ma is iszonyodok, ha rágondolok.

Ha jól értem,dacára annak,hogy jelenlegi páromra tekint apaként,és a biológiairól nem beszél,nem kérdez,ennek dacára szerinted nekem beszélni kellene vele róla?Elmagyaráznom egy 6 évesnek,hogy tudod,mikor éheztünk és apa anyát folytogatta,meg kizárt minket,stb....arról szegény nem tehet,mert ez betegség?

Vagy,ugye negatív ne legyen benne,vagyis nem kell félni,apa jó ember,csak beteg?Mindezt mondjam úgy,h igazából én is félek?

Gondolom, hogy nem ti mondtátok, de tompítani lehet.

Ha alkoholista, az beteg ember fizikailag és lelkileg egyaránt. Lehet, hogy terhelt családban nőtt fel.

Szerintem mindenképpen mentséget kell találni számára a gyerek felé.

Ezzel nem a durva alkesz apát védjük, hanem a gyereket.

Ha nem beszél róla, az nem azt jelenti, hogy nem is foglalkozik vele.

Leírásod alapján sajnos már most sokkal több negatívumot tud az apjáról, amiről nem kellene tudnia, - a saját érdekében! Ez sokkal hátrányosabb ebben a korban, ami csak később fog a felszínre kerülni.

Ha sikerül a névátírás az örökbefogadással, az nem teszi meg nem történtté, hogy ki az édesapa. Azt soha nem lehet elfelejteni, hogy le is mondtak rólunk. :(

Még egy szempont, amit nem hagyhatsz figyelmen kívül, mert nem tudhatod. Ha valamilyen probléma, tragédia stb.folytán harmadszor is férjhez mész......

Nem általában fb-ot,csak a családomat kb innen látjuk,friss képekről,távolság miatt......igen az ő képe jött fel belépéskor,és így kérdezte

Hogy érted,hogy felnőttes?

6 éves gyerekkel fészbukot nézegetsz, és így kérdez rá: ki ez a férfi?

Felnőttes a gyerek, nem?

Nem kell magyarázat,nem beszélünk róla,2 éve nem keresi a fiát,a fiam pedig a mostani páromat tekinti apának,így is szólítja,párom anyukája neki a mama,és sorolhatnám

Vér szerinti nagyszülők ,egyéb rokonok másfél éves kora óta le se sz....k,nincs kapcsolatunk velük,kivéve egy függőben lévő tartásdíj tárgyalást (persze ez apukával szemben)

Teljesen beilleszkedtünk az új életünkbe,párom családjában fiam ugyanolyan unoka,mint a lányom

Szóval se jót,se rosszat nem beszélünk,mindössze mikor ide költöztünk,mindenkinek azt mondta,h az ő apukája egy idióta,megbeszéltük,h ilyet nem szabad mondani,de annyira nem mondja,h már kb másfél éve 1 szót se említ vele kapcsolatban,sőt,minap láttunk fb-on egy fotót róla,és megkérdezte a fiam,h ki ez a férfi? Aki mellesleg alkesz,és agresszív,így nem gondolom,hogy bármit számonkér a fiam......nincs tiltva,felelek majd minden kérdésére,de nem gondolom,h ezzel a szándékommal rosszat tennék

Amikor elváltam a volt férjem még papírt is aláírt, hogy lemond a gyerekről. Aztán eltűnt az életünkből. A fiam a mai napig nem tudja ezt, mert mélyen elhallgattam előle. A papírt egy ideig őriztem, aztán miszlikbe téptem és eldobtam.

Soha nem mondtam rosszat az apjára és nem is okozott neki gondot. Jó nevelőapja lett és féltestvére.

Az, hogy "nem kellettél apádnak", - nem maradt benne fájó seb. Felnőtt fejjel már megismerte, hogy apja egy magánakvaló, öntörvényű ember és örült, hogy nem ő nevelte fel.

Az apai családfa viszont érdekli, évszázadokra visszamenőleg. :)

Ha elfogadható magyarázatot találsz a gyerek számára, hogy miért nem foglalkozik vele az édesapja, akkor nem sérül a gyerek lelke. Amikor pedig már felnő és felfogja, akkor már védettsége van.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy elfelejti. Ha lemondanak róla, az élesen fájni fog neki később.

Minden gyerek büszke szeretne lenni a szüleire és ha nem tud, akkor az elsősorban rajta csattan. Ezen az örökbefogadás sem tud segíteni.

Ezért nem tanácsos a másik szülőt rossz színben feltüntetni a gyerek előtt, mert neki okozunk fájdalmat.

Az élet olykor olyan kiszámíthatatlan. Nem tudjuk, hogy mi lesz 10-20 év múlva.

Még az is lehet, hogy "tiszta apja lesz" és felnőttként kialakul egy jó kapcsolat apjával, vagy annak családjával, még akkor is, ha titeket szeret. Minden lehetséges.

Most még kicsi, természetes, hogy örülne ha egy néven lennétek. De később számon is kérheti.

Igen,egyetértek,de abban bízom,h kicsi volt,és elfelejti,h valaha is volt más apukája,ez a család lesz neki A Család,

Most is sérül szerintem azzal,h mindenki a párom nevét viseli,csak ő nem (van egy közös kislányunk is), valószínű ezért is foglalkoztatja őt ennyire

De mindig azzal próbálom vígasztalni magam,hogy szegény mindenképp sérül sajnos,de töredékét sem annak,ami a biológiai apja mellett várt volna rá/ránk

Picik voltak még. A válás idején Anyunál voltak,én aludni jártam lakásba vissza, ne legyen az, hogy elhagytam a közös lakást. A volt férjem nem jelent Anyunál meg, ezért csak úgy véletlenül nem találkoztak.

Ha jól számolok, akkor ez 79 tavaszán kezdődött, a nagylányom 76 decemberi, a kisebbik 78 augusztus.

Ha azt akarod, hogy lemondjon róla, akkor azokat a dolgokat hangsúlyozd a megbeszélésnél, amik számára "előnyösek", például nem kell fizetni, nem hajthatja be a bíróság sem. Így ez előrébb való lesz neki, mint a sértettség vagy bosszúvágy.

De ha nem egyezne bele, akkor is gondolj arra, nincs jelentősége, hiszen ti nevelitek, a párodat szereti, hozzá ragaszkodik, nem az apjához. Az csupán egy papír, a nevét meg később ő is megváltoztathatja, ha ezt szeretné.

4 éves volt,most 6

de pl képről már nem ismeri fel,csak néha annyit mond,h régen a másik apuka (nem apukám!),akinek a házába laktunk........ (a kipontozott rész a sok negatív amit látott tőle)

Sajnos mindkettő illik,rá,mert nem fizet,és nem is találkoztak 2 éve,eddig facen írogatta,h hiányzol kisfiam,blabla,játszotta magát az ismerőseinek,de jó ideje azt sem

A fiam viszont sérelmezi,h nekiigenis az új párom az apukája,ő is ezt a nevet szeretné,és mivel párom kezdetektől vállalná az örökbefogadást így egyetlen akadály a biológiai apa

Más részről viszont rég nem felhőtlen a viszonyunk,csúnya véget ért a közös életünk,így kinézem belőle,h már csak azért se teszi meg,h engem bosszantson

Eddig keresett kifogásokat,most viszont rákérdeztem újra és elvileg belemegy ha az ő lakhelyén csináljuk,és csak reménykedhetek,hogy ez nem vmi átverés

Ugyanakkor mivel kisfiam emlékszik néhány kellemetlen szitura ,nem tudom el fogja-efelejteni őt,vagy később emlékszik-e majd rá

Fura érzés...

Szia! Én is úgy jártam, hogy amikor jött látogatni, a gyerek nem ismerte már meg. Ugyanakkor még folyt a vita a lakáson, amit Apám szerzett nekünk.

Simán lemondott láthatásról. A szüleimmel megbeszélve megállapodást kötöttünk, hogy gyerektartást sem fizet, és kitakarodik a lakásból. Nem volt új párom. A volt férjem a lakást akarta a válás során is, ezért legalább az egyik gyerek kellett volna neki, de a bíróságon kijelentette, hogy majd az anyjának adja oda nevelni, így nem kapta meg. Válás után is még a lakásban maradt, így viszont megszabadultam tőle, és két évente sem jött gyereket látogatni

A lányom sokkal később felkereste, és igazat adott nekem, hogy elváltam. Csak ekkor mondtam el neki, hogy az apja kezdete a válást, miután becsajozott. Addig nem mondtam az apjára semmi rosszat.