Verni-nem verni. (beszélgetés)

nem, ez inkább önmegerősítés a kettő között van egy árnyalatnyi különbség, az önmegerősítés jobban illett ide.

De ha önigazolás lesz szólok.

:)

Igen,egyetértek.

Mindenkinek a saját családja ,nevelési módszere,gyereke a legtökéletesebb :)

így van, ezért kell megkülönböztetni a gyermekbántalmazást a segrre pacsitól.

A topiknyitó ugyanis ebben nem lát különbséget, ezért is írta ezt topikcímnek.

vannak akik szeretnek belepofázni, hogy a másik milyen utódot nevel, gondolom önmegerősítés gyanánt többnyire.

és persze nem normális véleménycsere keretében.

Nemáááár.

Szerinted a seggrepacsi már családon belüli erőszak?

Azért kicsit más fogalomkörbe tartozik ,nem?

Elébb írtam már ,hogy szerintem a verés ott kezdődik,amikor ok nélkül,agresszióból,dühből ver valaki valakit,csupán azért mert jó kis boxzsák ,akin levezetheti a feszkót.

Amikről itt beszéltek az emberek ,szerintem nem ez a kategória.

Én verés nélkül is éreztem már magam tehetetlennek.

:)))

Szerintem meg minden szülő olyan amilyen ,úgy neveli ,vagy nem neveli a gyerekét ahogy jónak látja.Az a gyerek felnő,remélhetőleg és ugyanezt fogja tenni a saját utódjával,ő is szülő lesz ,és ő is felnevel pár utódot.

Ennyi a történet.

Nem értem ezt a nagy drámát itt körülötte.

Hát az enyém durvább az átlagnál.

Vannak olyan anyukák,akik nem aggódják "túl" a dolgokat,mert tuják,hogy a gyerekük "megbízható".

Azon gondolkodtam ,hogy szerintem a cím kicsit fals,na jó nem kicsit ,nagyon.

Számomra a verés fogalma nem azzal párosul,hogy egy szülő rácsap,odacsap,megüt egy gyereket ,ha az olyat tesz ami épp szerinte nem helyén való,vagy mert elfogyott a türelme,vagy mert fáradt és nincs kedve ezredszer elmondani ugyanazt....de mellette szeretetben neveli a gyerekét.

Számomra a verés fogalma az,amikor egy szülő kapva kap az alkalmon,hogy az agresszióját valakin levezesse OK NÉLKÜL.

Amit itt sokan kritizálnak,és indulatosan elítélnek,számomra nem tartozik bele a verés fogalmába,hiába nem helyeslem azt sem,és én is úgy gondolom,hogy valahol egy szülő számára kudarc helyzet.De nem a világ vége,meg a nevelés csődje és egyebek....és nem is verés kategória.

Én nagyon jól szórakozom egyébként ezen a fórumon. Egyrészt mert a gyerekeimet megpróbálom szeretettel, önállóságra, egyenességre nevelgetni, de tudom, hogy már akkor hoztak valamit erre a világra, amikor idecsöppentek. És azon nem sokat tudok változtatni, Viszont amikor a kicsi kirohan az útteste, mert kitépi a kezét az enyémből (lehet, hogy kéne az a póráz :-)) vagy amikor direkt összefirkálja a bátyja rajzát, vagy ledönti, amit épített, na akkor elborul az agyam és rácsapok. És amikor megkérdem, miért kaptál? Akkor el tudja mondani. De ha csak leülök és beszélgetek, akkor az tarthatna 6 napig is, mert nem figyel rám!

Másrészt nagyon elítélem azokat a szülőket, akik módszeresen ütik a gyerekeiket. Úgy,hogy ne látszon, naponta, hogy a gyereknek már fel sem tűnik. Na szerintem ők állatok.

Részemről rendben :-))

Szép napot neked is! Őszintén!

Jol van mar ,ne vitatkozzunk ezzel igy eggyetertek Ok!!!

Tenyleg 20 30 ev utan derul ki jol csinaltuk e ,tovabbi szep napot neked!!!

Szerintem felesleges is. Hiába húznánk "üvegbúrát" a gyerekre, maga az élet az, ami életveszélyes. :-))

Meg kell, kellene találni az egészséges egyensúlyt a védelem, és a túlaggódás között.

Lehet,ha Annácskának odavernek jó keményen,akkor most tömeggyilkos lenne:).Vagy csak én látom ilyen bonyolultnak a helyzetet??

Szerintem a gyereknem van egy bizonyos "természete",ami vele születik,nem tanulja,nem a tv-ben látja,egyszerűen ilyen.Az én fiam is ilyen.Mindenki azt mondta:nincs ennek a gyereknek semmi baja.De amikor a neurológus meglátta 20másodperc után azt kérdezte mit szed a gyerek.Aki ért hozzá rögtön levágja,hogy kicsit túlpörög.Nála is próbálkoztunk már az odacsapással,semmit nem ér.Egyszerűen nem érdekli.Többet ér egy hangosabb szó.De a legjobban az vált be,hogy szépen félrehívom és megbeszélem vele a dolgokat.Olyankor lenyugszik...

Ez valamilyen szinten igaz,de azért egy két dolgot megtehetünk,inkább csak önmagunk megnyugtatására és tehermentesítésére.

Nem mindegy ,hogy a nap 24 órájába állandóan résen kell lennünk,vagy bizonyos helyeken biztonságba tudhatjuk őket árgus figyelem nélkül is,szerintem.

Balesetek mindig történnek ,amik viszont tanulságosak a gyerek számára.

Egy kis vágás,égés,zúzódás többet tanít,mint akár mennyi figyelmeztetés,ez tapasztalat.