Velünk alszik (beszélgetős fórum)

A fiam két és fél éves, mindig velünk aludt el, és átvittük a szobájába. Ha felébredt, átjött vagy áthívott magához. Most hogy terhes vagyok sokszor alszik velünk egész éjjel, mert nincs erőm átvinni, vagy átmenni hozzá. Minket ez egyáltalán nem zavar, sőt nagyon szeretünk együtt aludni, összebújni.

Ha valakit zavar, hogy vele alszik a gyereke, ne szoktassa rá, vagy szoktassa le róla, de ha ez mindenkinek jó, miért ne aludhatna köztünk?

Háááát, az lehet, de a szex is bonyi kicsit :D

A mi lányunk két és fél, és átvándorol az ágyából kb 1 óra alvás után :) Imádom, ha ott van, de azért néha... ritkán... szal jó lenne, ha legalább hajnalig bírná az ágyában :D

Ha megnézed a tanulmányokat, tényleg van ahol azt írják, hogy kevesebbszer fordul elő. Többször viszont azt, hogy többször. Írd be a google-be, 50-50% lesz az arány.

Mondjuk én nem google-ből tájékozódom, hanem egyetemen tanultam.

Jó akkor eltekintve a böcsőhaláltól.

Házasélet?

Szülő ráfekszik a gyerekre?

A gyerek nem érdemel annyit, hogy saját, külön, biztonságos szférája legyen?

Mi van ha netalántán a gyerek kórházba kerül? Majd nem alszik éjjel, mert nem tud külön ágyban egyedül aludni? (Téves gondolat, hogy mindenhol ott aludhat anyuka)

Azt is vegyük figyelembe, hogy minden baba más! Mindegyiknek mások az igényei persze! Én csak a saját tapasztalatomat osztottam meg.

Bizony, sokkal egyszerübb az éjszakai szopiztatás, ha mellettem van a kicsi. Viszont én nem aludt olyan jól Kincsem, amikor mellettem volt. Sőt én se! Szinte folyton féléber állapotban azt figyeltem, hogy nem e fekszem rá, hogy szuszog-e..stb...Aztán ha megmozdultam, Ő is ébredt. Mióta külön van, sokkal jobban alszik. Na de mint ahogy írtam, minden baba más. Én nem ítéltem el azokat, akik együtt alszanak a gyerekükkel, csak leírtam az én véleményem!

Akkor rosszul hallottátok. Kisbabi átveszi a szülő légzésének a ritmusát, így segít a bölcsőhalál kivédésében.

(Baba az anyára hangolódik!!!)

És dehogy nyomod össze a kicsit:))))

Sziasztok!

Az én kisfiam külön ágyban alszik születése óta.Most 1 éves.Viszont ha igényelné,akkor igenis megengedném hogy velem aludjon.Ha ez kell az Ő kis boldogságához,akkor miért ne.

Meg ha egy rosszul alvó babáról van szó,és így jobban telik az éjszaka is,akkor az anyukának is könnyebb.

Lehet háborogni.

Miért lett szinte mindenki indulatos!!!

Szerintem meg nem hülyeség a kisgyereket a szülői ágyba szoktatni, noha szülés előtt én is hasonlóan gondolkodtam mint Ti.

Csakhogy vannak dolgok amiket a szülő/anya nem kalkulál be.

Az éjszakai szopiztatás sokkal egyszerűbb, a gyerkőc is nyugodtabban alszik, és a szülő is.

Én lányom pl. azért aludt velünk, mert bukós volt, és miután egyik éjszaka majdnem megfulladt, egyszerűbbnek láttam, ha magunk közé veszem.

A mi kislányunk pont 2 éves koráig aludt velem. Igen, velem. (mégsem ment tönkre a házzasságom) Aztán 2 éves szülinapjára kapott egy szép ágyat, azóta ott alszik egy szó nélkül. Persze van, hogy bepróbálkozik, de mindig sikerül leszerelni. (Nagylány, oviban sem anyával fog aludni, és csak kiabálnia kell, hogy anya, és én ott vagyok. Megértette elfogadta!

Nem kell ebből drámát csinálni. Veletek aludt, majd leszokik róla. Gondolom a fiúkat már nem mellétek fogja vinni;)

Sziasztok!

Az én véleményem is az.hogy egy két éves gyereknek már külön ágyban kellene aludnia.

Nekem van egy 7 hónapos kisfiam, 5 hónapos koráig mellettem aludt szinte minden éjjel, az apja meg átszorult a másik szobába! Úgy éreztem akkor, hogy egy ilyen kicsinél még természetes, hogy szüksége van a közelségemre, hisz 9 hónapig hotdtam a szivem alatt. 5 hónapos volt, amikor úgy döntöttem, hogy elég nagy ahhoz, hogy a saját ágyában aludjon. Átköltöztettük a másik szobába. Az első este persze volt sírás, de 5 percenként bemnetem hozzá, nem vettem ki, csak odamentem, próbáltam megynugtatni. Kb. 20 perc múlva aludt, mint a bunda! És azóta is nagyon jó alvó! Éjszaka még ébred szopizni, de hamar visszaalszik akkor is!

Na de itt nem rólunk van szó! Bocsi!

Egyetértek Juta módzserével! Kemény lesz biztos, de ahányszor kijön, annyiszor kell visszavinni az ágyikójába. Kitartás kell hozzás, és elszántság! A szülőknek is kell egy kis idő, hogy kettesben legyenek! Nekem ez a véleményem!

Eleve nem kellett volna egyszer sem odaengedni.

Baba korban pedig különösen veszélyes is, ugyanis a szülőkkel alvó gyerekek körében sokkal nagyobb százalékban következik be a bölcsőhalál.

Azonnal fejezzétek be, hogy Ő is ott aludjon közöttetek. Tessék este a saját kiságyába lefektetni, de maradjatok mellette; olvassatok neki esti mesét, vagy énekeljetek valami altatót. De azt sem sokáig, közben lehet simogatni a kis hátát...

Amikor mégis odamegy hozzátok tessék visszatenni a helyére.

Nagyon sok türelem és kitartás kell hozzá, (ha már ennyire hozzászoktattátok)de csak türelem.. és meg lesz a gyümölcse a siker!