Vége (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Vége
Hidd el hogy meg is teszi! Gyorssegélynek jó, csak egy idő után elég uncsi. Rövid idő után pedig egyre szebb lesz a szomszédnő, a boltban az eladónő, na meg a kolléganő is!
Szóval a fürdőszobai löttyintést ne szorgalmazzuk!
Azért ne törjünk egyből pálcát a hűtlen pasik felett! Környezetemben is vannak olyanok, akik igenis szeretik párjukat, de minden próbálkozásuk ellenére gyakorlatilag egy frigid nővé vált a párjuk. Ismerek ilyet 30-as és 40-es korosztályból is. Érdekes egybeesés, hogy ezen feleségek "kihűlése" röviddel a gyerekszülés után történt. Persze nem hiszem, hogy ez a "kaszt" a hűtlen pasik nagy százalékát teszi ki.
DE(!) nagyon sok nő sajnos nem képes megérteni, hogy a férfiaknál a szex iránti vágy olyan biológiai törvényszerűség, mint a nőknél a menstruáció, csak annál gyakoribb. A hímivarsejtek ugyanis folyamatosan termelődnek és amikor telítődik a "pohár", akkor az bizony ki fog löttyenni.
"Hidd el nem mindig az a bűnös, aki csal. " Lehet, nem ő a főbűnös, de bűnös.
hú, mennyire igazad van...herótom volt tőle, mikor az exem rendszeresen csalt, aztán közölték velem, h gyakorlatice az én hibám volt...(más kérdés, h ő sztem genetikailag képtelen hűséges maradni bárkihez:))
Sziasztok!
Véleményem szerint, Gigi, nem fog sok jóra vezetni ez, de te tudod. Ha a szívével cselekszik az ember, akkor baromira nehéz kilépni egy kapcsolatból, ezért valahol megértelek. Talán még korábban - mikor még nem fordult komollyá a dolog - kellett volna erre az egészre nemet mondani (jóllehet másképp véled ezt). Bár később is lehet nemet mondani - ha akar az ember -, csak nehezebb.
Két olyan dolog volt, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Az egyik ez: "a férfiak mások, nem mondanak nemet". Ezt kikérem magamnak és más férfiak nevében is. Lehet sokunkra jellemző az idézett rész, de közel sem mindenkire...
A másik ez: "Hidd el nem mindig az a bűnös, aki csal." Lehet, nem ő a főbűnös, de bűnös. Ha valami nem megy vagy elégedetlenek vagyunk valamivel joggal, akkor nem az a megoldás, hogy megcsalom (esetleg visszacsalom) a másikat. Külön utakon kell folytatni a továbbiakban. A megcsalás sosem vall egyenes jellemre.
Egyébként, Gigi, sok boldogságot kívánok, remélem, lesz benne részed bőven a jövőben (is).:-)
Nem voltál nyers... vélemény és köszönöm, mert úgy érzem védeni próbáltok!
Igazából nem tudok mit tenni, mert szeretem, bár nyitott szemmel járok, nem zárkózom el az ismeretség alól, azt hiszem legbelül arra vágyom, hogy jöjjön valaki, aki mindezt feledteti velem...
A példád megértem, van ilyen is, de nem lehet mindent egy esethez hasonlítani...
De köszönöm!
Ne haragudj Gigi, de én martin3-nak és átlagos-nak adok igazat.
Ismerősi körben hallottam már olyan esetről, hogy egy fiatal nő 10 (!) évig volt egy nős férfi szeretője. Mert szerette és várt a pasira. (?)
Aztán 10 év után egyik nap a pasi bejelentette a szeretőnek, hogy elege van mindenből, elválik a feleségétől. Ja: de vele is szakít, elköltözik messzebbre, mert egy teljesen új életet akar kezdeni. Köszi... :)
45. hozzászólásodra: Igen. A te férfid bizony jól játszik a lapjaival. Az én szememben nem is férfi...
Bocsánat, ha nyers voltam!!!
Kedves Gigi!
Látom tök mindegy ki mit ír neked, nem látod a fától az erdőt. Valószínűleg tudod, hogy ez a helyzet neked zsákutca, de GYENGE vagy kilépni belőle.
Igazából köszönettel tartozom neked, hogy megosztottad történeted, gondolataidat, hozzáállásod. Arra jöttem ugyanis rá, hogy hiába nem élek párkapcsolatban, mégis sokkal jobb helyzetben vagyok nálad. Mert amíg nekem adott az esélyem, hogy megtaláljam az életem párját, neked ebben a helyzetben esélyed sincs rá.
átlagos: Amit leírtál rólam, az teljesen igaz lehet. Férfi vagy, tehát tisztában vagy azzal mi jó egy férfinek. Persze, hogy "kényelmes" család mellett "szeretőt" tartani, mégis azt gondolom nem mindenki bírná. Sem anyagi, sem idő, sem viselkedési szempontból. És nem gondolom, hogy bármelyik férfi megérdemelné, hogy így álljanak mellette, akár melyik oldalról is. Biztos jól játszik a lapjaival, ha tudja működtetni.
A történeted nem volt kellemes olvasni. Amit megalázónak lehet mondani, igazán ez az!
martin3: Köszönöm a kérdéseid, tettél fel egy párat! :) Azt nem tudom neked válaszoljam-e meg, vagy elég-e magamnak!??? :)
Még egyszer mondanám, aki nem volt ilyen helyzetben, az úgysem fogja megérteni ezt az oldalt! Kedves martin, gondolom, hogy pechelsz az esetemre, mert talán kissé magadénak érzed, talán pont ettől félsz. Gondolom férjed van, vannak gyermekeid és már nem olyan a kapcsolatotok, mint eleinte volt. Az férj kimaradozik, hivatkozik a sok munkára és már a meglepetések is elmaradtak. Sajnos az ismerőseim többsége van ebben a helyzetben és mindig az merül fel hogy talán nő van a dologban... Nem is várnám el, hogy megértsd a másik oldalt! ;)
beledöglök: Aki járt eme cipőben!? Köszönöm, amit leírtál, akár én is írhattam volna! sajnos igazad van! Sajnos néha az élet megtréfál és falakat állít elénk. Küzdeni kell, kinek kicsit, kinek nagyon , kinek soha, kinek folyamatosan... Igen, irigylem azokat, akiknek minden simán megy!!!
... aham... szóval az konzervatív hozzáállás, hogy ha férjnél vagyok, nem du.ok félre... értem már ezt is. (mert ugye ez a másik oldal)
Az, hogy működőképesebb sokszor egy szerető-viszony, az teljesen természetes... minden nő/férfi képes arra, hogy héba-hóba toppon legyen, a legszebb, legvonzóbb, legszexisebb formáját mutassa. Az, hogy minden nap ilyen vagy majdnem ilyen legyen a napi rutin és gondok közt... nos... ahhoz már meló kell, és lássuk be nem minden nő képes rá.... tán ők elégednek meg a szerető kapcsolattal,sőt boldogok benn? Hm? )
Véleményem szerint még nem voltál abban a helyzetben, mint Gigi. Én már megéltem hasonló helyzetet.
Hidd el, mindenki normális kapcsolatra vágyik, hidd el senki sem arról álmodozik tiniként, hogy szerető akar lenni.
Hidd el, hogy nagyon erős köteléknek kell lenni, hogy egy ilyen kapcsolat 4 évet megéljen.
Hidd el nem mindig az a bűnös, aki csal. És a kapcsolat nem felvállalása sem egyenlő azzal, hogy nem szereti a kedvesét valaki.
Az is előfordulhat, hogy egy ilyen nagy szerelem után soha nem lesz olyan boldog az ember, mint volt abban a lopott órában.
A társkeresés, a megfelelő partner megtalálása, a harmónia megélése nagyon bonyolult és hosszú leki folyamat. Nem egy kabát vásárlásáról van szó, hogy a szomszéd kabátjában jól érzem magam, de micsoda dolog lenne abban járni. Ezért elmegyek a boltba és veszek magamnak.
Ésszel lehet ilyen tanácsokat adni : hogy nem ezt érdemled, boldog lehetsz mással, ....
Ha most ezt én tanácsolnám Neked, hogy nem le kell mondanod a arról az emberről akit szeretsz és majd boldog leszel mással, Te lemondanál róla ? Elhinnéd nekem, hogy boldog leszel mással ?
Mikor Őt szereted, mikor vele vagy boldog.
A szerelem, a boldogság anyakönyvi kivonat függő ? Lakcímkártya függő ?
Nem fehér és nem fekete a világ.
Sok boldogságot kívánok Neked !
A Te életed, a Te boldogságod, amit senki sem érezhet helyetted és senki sem kérdőjelezheti meg, hogy Te ettől vagy boldog.
Valahogy én sejtettem már a cikkedből is, hogy így nem lehet vége.
Elnézést kérek a most leírtakhoz, mert ez a topik nem rólam szól, de úgy érzem kapcsolódik a témához. Három és fél évet éltem együtt barátnőmmel és nekem ő volt az ELSŐ a rangsorban. Megelőzte ismerősöket, barátokat, hobbijaimat, sőt szüleimet is. Éreztem valami nincs rendben, rákérdeztem, bevallotta félrelépett. Hosszú évek távlatából mi a lekeserűbb érzés amikor visszagondolok a kapcsolatra?
Az a jelenet, amikor (kapcsolatunk vége felé) véletlenszerűen összeverődött egy kis asztaltársaság, várva a fitness kezdetét, ahova barátnőmet kísértem el. Laza kötetlen beszélgetés, rövid idő alatt beazonosítottam mindenkit az exem korábbi elbeszéléseiből. Amikor néha hozzászóltam a beszélgetéshez, láttam rajtuk, hogy lövésük sincs ki vagyok. Óra kezdődik, elköszönésképpen pedig egy sziát kaptam tőle. Az a megalázottság érzés nagyon sokáig bennem élt, mára szerencsére csak egy rossz emlék.
Az hogy félrelépett eltörpült az mellett, hogy szégyellt engem felvállalni az új ismerősei előtt.
"...és még ő is azt mondja, milyen értékes nő vagyok, nem akarja hogy rá várjak stb."
... ócska sablon szöveg, de sok boldogságot Neked... Nektek... mindenki úgy éli az életét, ahogy jónak érzi, ahogy boldognak érzi magát.... ha Te így, hát így... :)
Sziasztok!
Csak most kerültem gép elé és lám mennyi hozzászólás érkezett! Köszönöm nektek!
Aki írt már cikket (jelzem én most először) az tudja, hogy a cikket hetekkel később teszik ki, nem úgy mint a fórumot! A cikk írása óta közel 1 hónap telt el!
A cikk írása után úgy éreztem tudatnom kell vele, hogy nem tettem semmit, csak megvicceltem és hogy nem tudtam már az utolsó pillanatba elmondani, hagytam elmenni... nem éreztem korrektnek, hogy ebben a tudatban hagyjam, hát megírtam üzenetben. Nem sokra rá felhívott "-igaz amit írtál?" éreztem, mennyire megkönnyebbült, amikor igent mondtam. Este eljött és megbeszéltük.
Azt gondolom épp, hogy fontos vagyok neki, azért nem nézné el ha mással lennék. Nekem is bizonyít a 4 év és persze az érzéseim. Erős kötelék van köztünk és soha nem volt ennyire "tisztességes" kapcsolatom és ezt nem is szeretném részletezni, mert a legtöbb ember ítélkezik, anélkül hogy bármit is tudna.
innichen- nel értek egyet, talán az egyetlen hozzászólás volt, amit úgy tudtam érezni, hogy nekem szól!
Hozzáteszem, soha nem szerettem volna ilyen helyzetbe kerülni és még ő is azt mondja, milyen értékes nő vagyok, nem akarja hogy rá várjak stb. mégis persze örül neki. És nem érdekel más, és tudom a gyerekeket ha nem hagyja egy férfi, az is csak azt bizonyítja, hogy felelősséggel tud lenni, hogy nem önző. Nem is engedném, hogy máshogy döntsön, majd ha nagyok lesznek! :)
Aki azt írta, elvesztegettem az időm, az téved! Mellette tanultam annyit, amennyit talán más mellett sosem tudnék! Éreztétek már úgy magatokat valakivel, hogyha "most kellene meghalni, akkor is boldog lennék" ? Én így érzem magam vele, minden alkalommal!
Azt tudom, hogy fontosak vagyunk egymásnak és vannak gátak, de azt is tudom, hogy leszünk még boldogabbak együtt!!!
Ezzel egyet értek, bár nő vagyok.
Én is azt gondolom, hogy azért tudott ilyen könnyen és egyszerűen búcsút venni tőled, mert lehetett már más valaki is a képben (ki tudja, mióta...).
Ha te lettél volna számára az egyetlen házasságon kívüli nő, nem hiszem, hogy ilyen könnyedén hagyott volna ott. Így meg volt kinek a karjaiba szaladnia tőled.
Hát Gigi!, ha őszinték akarunk lenni, saját magad alatt vágtad a fát az által, hogy elfogadtad a szeretői státuszt...:(
Fáj, h vége, ez természetes, de a srác érzelmei nem voltak őszinték úgy gondolom, mivel "titkolt" és csak a kóbor numerákra volt jó a kapcsolatotok... Szerintem:(
A nyakam rá, h azért szakított, mert volt már más... Pasiból vagyok én is. :) Lehet, h nem tudta már egyeztetni a randi időpontokat?! Te nem hazudtál neki, míg ő folyamatosan hazudozott a családjának, míg veled találkozgatott. Gondolj bele, ha érted elvált volna, veled nem ugyanazt tette volna, mint a feleségével?
Szerintem nem érdemes egy ilyen kapcsolat után bánkódni, bár az is igaz, hogy akkor is sokáig fog fájni, ha nem akarod!:(
SAJNÁLOM!