Vége? (beszélgetős fórum)
te aztán végleg pontot tettél ennek a kapcsolatnak a végére!
mindketten önzőek és ostobák vagytok ebben a kapcsolatban és egyikőtök sem mutat egy kis megértést sem a másik felé! ha úgy lenne, nem veszekednétek állandóan, hanem meg.be.szél.né.tek a dolgokat...........
ha legalább egyikőtök nem lenne ilyen, talán működhetnétek tovább, együtt az életben, de nyilván a legjobb, ha mindkettőtök gyökeresen változik........
Mert szerették volna a Szülők.
Ennek sajnos most itt nincsen helye. :-(
Azt hiszem, valamit vár tőled...
Igen, hagyd míg lenyugszik! Addig te legyél jól el a gyermekkel és valóban tudsz magaddal is foglalkozni, de azért keresd a megbékélés lehetőségeit!
A kapcsolat nagyon törékeny!!!
Van egy olyan momentum, ami az egyik legrosszabb hatással van a kapcsolatotokra: volt és van hová mennie az apának.
Nagyon észnél kell lenni!
én azt nem értem, hamár korábban is voltak problémák, mért volt jó, hogy egy instabil kapcsolatba beleszülessen egy ártatlan kisember?
... próbáljatok papíron kommunikálni (egy darabig)... :)
mert amikor szeretnék vele valamit megbeszélni, azt hiszi, hogy támadni akarom, szinte mindent annak vesz, és aztán rögtön nekemtámad, amit persze nem viselek jól. többször elmondtam már neki, hogy nem azért hozok fel egy témát, mert vitatkozni akarok, hanem mert szeretném megbeszélni, de igazából mostanában ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy ő elképzeli, akkor rögtön befeszül, és persze akkor minden rossz..
... ha Te húzod feszt fel magad, akkor miért ő nyugodjon le? :)))
ez nem ilyen egyszerű, mert a viták nem akkor kezdődtek, amikor elkezdődött a felújítás. az egy dolog, hogy ő az elköltözése után elkezdte, de előtte is voltak már problémák és nem egyetértések. tény, hogy ez a felújítás úgymond nem jött jókor, mert nem tudtunk megfelelően foglalkozni a köztünk húzódó gondokkal. Ami közénk áll az az, hogy bár hasonlóan látjuk a dolgokat, mást és mást tartunk fontosnak a megvalósítások közben. És persze másként reagáljuk le a dolgokat. Én elég hirtelen természet vagyok, ha vita van, én nagyon gyorsan felhúzom magam, amit ő nehezen visel. A sok vita miatt persze még mindig mind a ketten feszültek vagyunk, így ha valami probléma merül fel, rögtön vita lesz belőle. És neki ebből van elege. Persze ebből a részéből nekem is, de nem gondolom, hogy ez olyan megoldhatatlan probléma lenne. Talán hagynom kéne, hogy lenyugodjon? Csak hát amikor kissé szkeptikusan áll már a dolgokhoz, és azt mondja, nem hiszi, van ezt értelme tovább csinálnunk, nem tudom, mennyi esély van a lenyugvásra..
Ugyan!
Hova lépnél? Közös gyereketek van és sms-eztek?
Ez nem egy olyan nagy dolog, hogy ne lehetnétek család.
Nincs harmadik személy a képben és nem az ital, vagy drog, hanem a munka az, ami közétek áll.
Sosem voltunk az a túlzottan egymásra akaszkodós fajták.. Abból, hogy keres, nem tudom, mennyire lehet kiindulni, mert mindig azzal hív fel, hogy hogy van a gyerek.. bár persze lehet, hogy ez jó ürügy, nem tudom. Tudod, sokszor elmondta, hogy amit tesz azt miattunk is teszi (mármint a felújítást), csak közben az a baj, hogy elfelejtkezett rólunk, és kissé úgy tűnik, úgy volt vele, hogy már megvagyunk, most lehet dolgozni a ház projekten, aztán össze lehet húzni a kettőt.. A gyerekláthatásról sosem beszélt, és nem tudom, hogy azért, mert úgy van vele, hogy amíg az nincs letisztázva, addig köztünk sincsenek letisztázva a dolgok, vagy azért mert jelenleg neki így kényelmesebb, hogy ezzel most nem kell foglalkoznia..
... szerintem sincs még vége... amíg keres, amíg keresed.. ott egy picike remény, még akkor is ha esetleg bepislantott egy harmadik.
Mit csinálsz, amikor nem vagytok együtt? Élj egy saját éltet... menj aerobikra, uszodába, olvass sokat, menj tanfolyamra... stb. építsd fel magad, persze a gyereknevelés mellett, ne az helyett. :)) Nem lóg egy pasi a nap 24 órájában a nyakadon, tehát most lehetőséged van, hogy személyiségedben előrébb lép... ettől aztán újra izgalmas és érdekes lehetsz számára... hm... ha az még fontos lesz Neked. :)
Szerintem... :)
Az anyukák mindig tudják, mi a jó, még akkor is, ha ezt akkor mi nem érezzük...:o)
arra koncentrálj ami neked megnyugvást és békét hoz...
jó érzést és szeretetet...
és akkor megjön a válasz is...
nem bántam meg a válást...:)
életem legjobb döntése volt az akkori tudásom alapján...
Az alapján, amit írtál, szerintem még nincs vége.
hogy lehet okosabbnak lenni? anyukám is azt mondta, hogy most egy darabig békén kéne hagynom ezzel az egésszel, hagyni, hogy csinálja a házat, ha engem akar, úgyis meg fog keresni.
sajnos erre a felújítás miatt kevés esélyt látok. így is ritkán jön, mert állandóan dolgozik..
talán ez lenne a legjobb. de a bizonytalanságot nagyon nehezen bírom. :-(
Megbánni soha semmit! Ez alapelv. :)
de ez a múlt és most itt vagyok
és örülök, a régmúlt tapasztalatának, és tudom magamat kell felfedeznem, hogy más tudjon magamért szeretni :)
úgy látom ezen nem fogunk összeveszni :)
bárcsak lettem volna okosabb...
lehet most együtt lennénk ...
Végül is mindig lassan van vége. Ha más nem a fejben...
én megtapasztaltam, és a bajokhoz képest békésebben váltam, mint azok akik brutál módon napok alatt...
Nem hiszem! A bizonytalanság olyan mint egy lassú kínzás.
nem biztos, mert akkor talán nyugisabban zajlik le és békésebben...
Az a legrosszabb amikor lassan van vége....
ha meg szeretnéd várni a jelentkezését hát várd meg
és akkor vesd fel neki, van-e kedve veled kettesben elmenni valahova...
feltéve ha meg tudod oldani a kicsit egy éjre...
ha netán jól alakulna a nap :)
Türelem, a szíve úgyis vissza fogja húzni Hozzád/tok. Ne erőszakoskodj, ne nyomulj, majd rájön, mikor hiányzol/hiányoztok neki.
Ha szeretitek egymást, ezt (is) túléli a kapcsolat. Sok házasság ilyenkor robban szét (építkezés és társai) mivel elég idegölő.
Szóval, kitartás:o)
Sok boldogságot!
További ajánlott fórumok: