Vásárlás-mánia (beszélgetős fórum)

Vásárlás.

Sokan azt gondolják, hogy a közös csajos dolgok, mint például a vásárlás, az olyan vicces és cuki-muki dolog.

Én is azt gondoltam, de nem elég a nemi egyezőség, mert egyáltalán nem mindegy, hogy kivel vásárol együtt az ember lánya. Valami közösnek kell lenni bennük. És itt jegyzem meg, hogy pusztán a rokoni kapcsolat nem elég.

Itt van például okának a lányom és Én. Egy ideig tudtunk együtt vásárolni. Most nem arra gondolok, hogy addig, amíg azt vette föl amit én szeretnék. Nem ragaszkodtam ehhez soha, úgy gondolom, hogy elég nyitott gondolkodású és még viszonylag fiatal anyuka vagyok.

Iszonyú mennyiségű új és számomra ijesztőnek tűnő stílus irányzatokat is meg tudok emészteni és akár magamévá is tudok tenni.

A három lány, vásárlásnak indult. Én, a húgom, és a lányom. Hozzá kell tennem, hogy kicsit idegesen indultunk el, mert a lány közölte, hogy csak egy farmert akar nézni. A húgon szerint ez jó jel, mert nem fog sokáig tartani. De Én tudtam már, hogy ez mivel jár.

Például azzal, hogy először a hosszú ujjú pulóvereket nézi meg. Nyáron!

Ezek után a cipők jönnek. Szigorúan a 40-es mérettől. Neki ugyan a lába csak 36- os, de szerinte mindegy, hogy honnan kezdi a nézelődést.

Már itt, hajszálerek pattannak el a szememben. Amikor megemlítem, hogy tulajdonképpen nadrágot legegyszerűbben a nadrágok közt talál az ember, akkor, mint egy mellékesen közli, hogy Ő már a belépés pillanatában megállapította 10 méterről és szél ellen, hogy ebben a boltban nincs számára megfelelő nadrág sem méretben, sem fazonban.

A húgomra néztem, és azt láttam az arcán, hogy már kezdi kapizsgálni.

Elköszöntünk és bevettük magunkat a következő boltba. Itt sajnos fürdőruhák is voltak, tehát ezeket is meg kellett néznie. Nem gond, hogy a múlt héten kapott, szerinte, megnyugtatás végett, jobb, ha tudja, hogy jól döntött-e.

Ekkor eszembe jutott, hogy pontosan két hetet mászkáltunk a fürdőruhája miatt, akkor szerintem jelöljük meg, hogy jól döntött.

A soron következő boltban már össze is szólalkoztunk, mert az a nadrág, amit felpróbált és cuki volt, és méretben , árban, megfelelő , szerinte azért ne vegyük meg, mert: Nem az igazi !

Ekkor én durcásan kiviharzottam az üzletből hátrahagyva magam után mindenkit. Utánam a lány következett, ugyancsak mérgesen. Őt követte a húgom, aki mosolyogva köszönt el az eladótól. Egészen addig mosolygott, míg oda nem ért hozzánk. Ott közölte velünk, hogy ha még egyszer így viselkedünk egy kereskedelmi egységben, akkor soha többet nem jön velünk.

Itt jól összeszégyeltük magunkat, és folytattuk utunkat, majd road-show keretében végigjártuk a még, meg nem látogatott üzleteket.

Természetesen nem vettük semmit. A buszon megjegyezte a lány, hogy az a nadrág mégis csak jó lett volna.

Otthon rákérdeztem, hogy miért velem akar vásárolni és miért nem egy barátnőjével. A válasz az volt, hogy mert velem olyan jó!

Mi sem tükrözi jobban a vásárlási mániáját, mint a legutóbbi csengőhangom. Ha a lányom hív, akkor a saját búgó hangomon a következő mondat csendül fel: A lányod hív! Gyorsan dugd el a pénztárcádat! Szerinte ez egyáltalán nem vicces. Ez az egyetlen dolog, amiben hosszú idő óta egyet értettünk. Tényleg nem.

Sajnos én is ilyen vagyok. Imádom a vásárlást.

Hát igen ha van rávaló az azért jó. Ha persze nincs akkor is becsúszik ez az. Hm.. Tudom ez nem jó de sajnos sok dolgot imádok. Ékszerek,papír áruk,táska,pénztárca,gyertya,meg mobil meg a Mayo és Keyo,plusz a Nike és a parfümök.

VÁááááááá ez nem egészséges de ez van. Ért már annyi rossz hogy ezzel ellensúlyozom.

Szerintem nincs olyan nő, aki ne szeretne vásárolni!! És ami tényleg igaz: jól esik magunkat kényeztetni, mégha sokszor nem is arra kellene a pénz, de egyszer élünk, nem? Később már nem biztos, hogy megteheted...

És a lelkednek nagyon jól tud esni , akár egy rég áhított szoláriumozás!!!

Köszi Móni,ez jó tipp:)

bár nekem még a babuci vállalás odébb van,de biztos akkor majd megváltozik sok minden,köztük ez a hülyeségem is:)

Ruhát kifejezetten utálok venni, bár szeretem és igénylem a szép ruhákat.

Viszont a könyv a gyengém...

Ma is jól bevásároltam. :)

Engem ez nyugtat meg és vidít fel. :)

Órákat tudok eltölteni a könyvesboltokban.

Súlyos eset vagyok, ugye? :)

Nekem erre a "legjobb" gyógyír az,hogy szültem három gyereket,és így azért meggondolom rendesen,hogy mikor mit veszek meg :))

Előtte én is jártam így párszor....de leszoktam :)))

Amúgy tudom ajánlani :))

olyan édes bébicuccokat tudnál neki venni :))

....bár látom,hogy szingli vagy...akkor ez sem jó gyógyír...

ugyanez..

megveszem, mert kell. Aztán bekerülnek a szekrénybe, pár év múlva előkerülnek és "jéé, nekem ilyenem is van"? :o)

Ennek ellenére napjában megélem, hogyha sietni kell valahova, állok a szekrény előtt, és nincs 1 göncöm se (pedig dől ki belőle a sokminden)..

szerintem ez "gyógyíthatatlan" :o)

Nem,nem vagy egyedül nyugi:)))

Egy az egyben,akár én is írhattam volna.Én max azzal fejelem meg,hogy minden évszak elején,elmegyek barátnőkkel,nagybevásárolni.Olyankor lelkiismeret furdalás nélkül szórom a pénzt,megveszek rengeteg nadrágot,cipőt,felsőt,hogy meglegyen minden.Aztán örülök az új cuccoknak úgy egy hétig,majd elmúlik az újdonág varázsa és jönnek a kirakatok hívogató szavai,GYERE BE:))és aztán így van egy csomó göncöm,amit az életben még nem hordtam:S

Valaki tud valami gyógyírt?:)

Sziasztok!

Nap mint nap az utcát járva biztosan nem egyedül élem át az oly sokszor felbukkanó problémát.. imádok várásolni :o) itt egy leárazás, ott egy áráért kettőt.. és már sikerült is bespájzolni a következő szezon divatjából.. minden alkalomra egy új felső, mert abból sosem árt ha van. Ha épp rossz az idő és jókedvre derít egy új szerzemény, vagy csak mert úgyis szép napunk van.. aztán persze a szerkényben már hely sincs.. és a pénztárcánkon is meglátszik.

Ugy tényleg nemcsak én érzem így? :o)