Van valakinek olyan ismerőse, akinek gyermeke 8-9 évesen került ki külföldre? (tudásbázis kérdés)

Hát igen, ők még érzékenyebbek.

Tesóm fiánál még az is fennállt, hogy az osztályban csak ő a magyar gyerek. (Míg pl. lengyel van 3-4 is). Így neki nem volt olyan lehetősége, hogy a "kisebb ellenállás" felé mozduljon el, hogy honfitárssal haverkodjon az osztályban. Neki, tetszett-nem tetszett, meg kellett értetnie magát.

Viszont ez előny is volt, mert a tanítónő aztán mondta a tesómnak, hogy a külföldiek közül az ő fia tanulta meg leghamarabb a nyelvet. (Míg pl. a pár fő lengyel kiscsávó inkább egymással dumált lengyelül, ők még nem tartanak ott az angollal, ahol az unokaöcsém.)

Hát 86-ban ez elég bonyolult helyzet volt, azt játszotta a magyar állam, hogy vagy az apukának volt vízuma, vagy az anyukának, vagy a 2 gyerekből az egyiknek, szóval ritkán voltunk négyen együtt. Meg amikorra sikerült, anyu magányosnak érezte magát és hiányoztak neki az otthoni kapcsolatai (sose illeszkedett be igazán, illetve utólag tudom, hogy nem is próbált).

Mi nem maradtunk magántanulók, volt is gond a visszamenetellel. Mivel a német iskola nem megy annyira rá arra, hogy üljünk hat órát a padban, de negyedikben már tudjunk törteket osztani, elvileg iszonyúan "lemaradva" jöttünk vissza, és egy évvel korábbi évre akart minket visszavenni a suli. De anyámék kiharcoltak valami tesztet valami bizottságnál, és "kivételes értelmi képességeket" :dddd állapítottak meg nálunk, és visszamehetettünk nagy kegyesen a halál tahó rákoskeresztúri paneles áltisi megfelelő osztályába (előtte azért mi a belvárosi nádor utcába jártunk, szóval röhej volt az egész) :)

a magántanulással az a gáz, hogy ott azt hiszem, vizsgázni kell? szóval ha nem ülsz le a gyerekkel végigrágni a magyar anyagot (törtek szorzásától a mohácsi csatáig), akkor azt nem fogja németországban megtanulni.

Köszi h válaszoltál

én már kifogytam az ötletekböl keresgéltem ma külföldi munka ügyben de semmi...

sokan hazudoznak össze vissza csak a telszámlámat pazaroltam

esetleg ha vki tud elérhetöseget adni munkaközvetitöi cég tel számát azt nagyon megköszönöm vagy vmi tippet.

Szia dögike,

én csak a saját élményemet tudom leírni.

Én 10 és az öcsém meg 9 évesek voltunk, amikor 0 tudással kiköltöztünk az akkori Németországba, igaz, ez 1986-ban volt.

Eleinte szörnyű volt, mert az iskolában nem értettünk semmit. Aztán hamar rájöttünk, hogy tök más az iskola, nem presszionált minket a tanítóbácsi, csomót bicikliztünk (kreszóra címen), uszodába jártunk, meg az erdőbe, meg együtt gitároztunk-énekeltünk a tanítókkal, szóval imádtuk.

Viszont a szüleim minden nap délután 1 órára leültettek és velük kellett németül tanulni (az öcsém utálta, én élveztem), méghozzá vettek egy komplett rakás ilyen kis műanyag táblás gyerek nyelvtanító eszközt, amiben a kis formákat kellett a helyére tenni, meg kiszínezős füzeteket, meg minden biszbaszt, és szép lassan játszva megtanultuk a számokat, állatok, gyümölcsök neveit, bútorokat, tárgyakat, stb. De addig nem volt se játék, se semmi, amíg azt az egy órát végig nem tanultuk velük. Apukám-anyukám felváltva nyomták. Öcsém eléggé kivolt tőle, de én szerettem :) Fél év múlva simán karattyoltunk már jobban, mint anyu (apu már tudott németül).

+ zenélős mesélős mesekazetta hegyek, A két lotti, a Dzsungel könyve, Hófehérke, az összeset kívülről tudtuk a végére!! :D

Na meg rajzfilmnézés németül csakis és ezerrel :)

És hozzáteszem, utána 1 év múlva hazaköltöztünk, és egész 18 éves koromig hozzá se piszkáltam a német nyelvhez - angolt meg olaszt választottam a középsuliban, amit sokkal gyorsabban tanultam, mitn a többiek: második gimire már mindkettőből középfokúm volt -, viszont amikor érettségikor kiderült, hogy ha lenne egy 3. középfokúm, akkor lenne még 2 pontom, simán elmentem és leközépfokúztam németből a rigó utcában, egy betűt se felejtettem el!

Szóval így beszélünk mi három nyelvet, és nagyon hálás vagyok a szüleimnek ezért, mert iszonyú módon megkönnyítették mind a későbbi elhelyezkedésemet, mind a fogékonyságomat a tanulás stb iránt.

Nagyon fontos, hogy csináld együtt a gyerekkel, ne csak neki legyen kényszer, szóval felhangosítani a mesekazit és együtt énekelni, mondogatni a dolgokat és az a napi egy óra tanulás se mindegy :)

szija nehari h megkérdezem de ti miként mentetek ki németországba?

mi már 2honapja probálkozunk a párommal vmi munkát keresni de hiába

esetleg nem tudnál vmit irni ezzel kapcsolatba?

elöre is köszi

A testvéredéknél legalább az nagy segítség volt a gyermeknek,hogy az anyuka perfekt beszélt angolul.

próbálok én is a lehető legtöbbet tanulni a nyelvből,hogy minél többet tudjak segíteni a tanulásban,és itthon is tudjunk németül csevegni.Eleinte nagyon féltem,mert az én fiam is sokat sírt,állítólag a kutyák miatt akiket otthon hagytunk,de én tudom,hogy félt azért sírt,de úgy látom azért már helyre rázódott a lelki világa,azért ez nagyon nagy változás az életében,ahogy a miénkben is,de ők még ugye érzékenyebbek.

A férjem esztergályosként dolgozott, most ő is munkanélküli, illetve szerencsénkre bejutott a régi cége által támogatott tanfolyamra, ahol átképzik az emberkéket.

Én itthon vagyok a 3 éves fiunkkal, nem vették fel csak ősztől oviba, de akkor se tudok elmenni dolgozni, mert itt csak délig van ovi, és a sulinak is vége 11.25-kor. Úgyhogy most hausfrau vagyok :P

Nem szeretünk itt lenni, de itt megtudunk élni, sajna otthon semmilyen lehetőség sincs.

Nekem is muszáj kommunikálnom a tanárokkal, nekem az a bajom, hogy bár rengeteget megértek, beszélni nem igazán tudok. Teljesen nulláról indultam, és nagyon nehéz így segíteni a gyereknek, bár még szerencsére elsőben még nem bonyolult a matek, az irás egyszerűbb, az olvasás nehezebben megy.

Testvérem 7 éves kisfiával ment ki Londonba. Akkor ott már a gyermek iskolaköteles volt, tehát egyből a mély vízbe lett dobva.

Tesóm angolul perfekt, a fia viszont semmit nem tudott, amikor kimentek.

Most 2,5 éve vannak kint, a gyermek most már perfekt. Na de amíg ide jutott szegénykém, az elég viszontagságos volt.

Mondjuk tesóm szerint a suliban nem csináltak a tanítók gondot belőle, hogy nem tud angolul a gyermek. Neki is odaadták a matek feladatot, az írás gyakorlást, és csinálta ő is a többiekkel. Sokat sírt, mondogatta otthon, hogy ha ő barátokat akar, neki már mindig angolul kell beszélnie? Fáradt, kimerült volt.

Aztán inkább az utóbbi fél évben fejlődött sokat nyelvi szempontból, és most már (hoztam haza repülőn), a mellettünk ülő angol nővel végigdumálták az utat. (Én ugyan nem értettem, hogy miről folyik a diskurzus, de lazán, folyamatosan dumcsiztak 2 órán át.)

na az Osztrákok tényleg elég zárkózottak

nagyon

Sziasztok!

Énis a bőrömön érzem, a nagy fiam 7 éves, a kicsi 3.

Mi lassan két éve költöztünk Ausztriába és sajna még mindig törjük a németet. Nálunk az nehezítette, hogy nagyon sokáig haza akart menni, és nem volt hajlandó németül tanulni. Most kezd alakulni, vorschule-s lett, a nyelv miatt. Az oviba nem sokat fejlődött, de suliba rohamosan.

Naivak voltunk, mert mindenki azt mondta, sitty-sutty meg lehet kint tanulni az adott nyelvet, szerintem nem olyan könnyű. Mondani könnyebb, mint végig csinálni.

Mi elég elszigetelt módon élünk, mi nyitottak volnánk,de az osztrákok nagyon zárkózottan élnek. :(

Nekünk nehéz, lehet másnak

A férjem már egy éve kint dolgozott.Nyárra kijöttünk vele mi is,de már beszéltünk róla,hogy esetleg kiköltöznénk.Láttunk benne lehetőségeket,meg fantáziát így hát kijöttünk.

De nem könnyű az élet most itt sem.

szorítok, hogy sikerüljön

és miért mentetek ki?

munkanélküliség?

nekem is pedzegeti a férjem, hogy ha őt kiteszik akkor megyünk külföldre

tényleg?

az szerintem tök jó

és pontosan miker csinálsz? vagy ...

Köszönöm a válaszokat.Megnyugtatóak.Remélem én is találok munkát a tanfolyamok után.

Ja a fodrászról jutott eszembe,itt nagyon szeretik a Török fodrászokat,azt mondják sokkal ügyesebbek mint a Németek,nekem is Török csinálta hajamat.