Van olyan, hogy valaki nem érdemli meg a boldogságot és a szeretetet az életben? (beszélgetés)

Minden ember saját sorsának a kovácsa...

Én sajnos egyre inkább érzem ezt. Egyszerűen nekem nem jár egyik sem. Arra születtem, hogy szomorú és magányos vagyok, én ezt érdemlem. Ez a sorsom. Akárhogy kapálózok is. Annyi sok rossz dolog történt velem, rossz emberek. Túl rossz ember vagyok. Talán a békés, fájdalommentes halál jár nekem, de úgy ezenkívül semmi, de semmi az égvilágon..... Minek születtem meg egyáltalán? Semmi logika nincs az én létezésemben, abszurd a létem.