Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Van még remény? fórum

Van még remény? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Van még remény?

1 2
2012. jan. 26. 11:05

Sok erőt, kitartást és legfőképpen hitet kívánok Neked!

A gyász hosszú folyamat, de egyszer majd túllépsz rajta! Sajnos én is éppen ebben vagyok, én is elveszítettem a babámat!

Minden jót Neked!

3. pandreax (válaszként erre: 1. - CsengiBoti)
2012. jan. 26. 11:04

Szia!

Nagyon sajnálom, ami veletek történt és drukkolok, hogy sikerüljön az, amire vágytok. Együtt érzek veled, mert én most veszítettem el a kislányomat 22 hetesen, január 14-én. Tudom, hogy a rossz hír nem vigasztal, de úgy érzem, jobb, ha az ember kisírja, kiírja, kibeszéli magából, talán egy kicsit megkönnyebbül, talán...Nekem 3 kisfiam van, 14, 11 évesek és egy 10 hónapos, aki 2011. márciusában született. Az első két fiam az első házasságomból, folyamatos problémás terhességgel jöttek a világra, az első fiam 30. hétre született, a 2. fiam pedig igaz 40. hétre, időre, de 5 hónapos kórházi fekvéssel, mert 19. hetesen kinyílt a méhszáj. Hosszú évek után újra férjhez mentem 2010-ben, férjemnek még nem volt gyermeke, ezért öröm volt a gyermekáldás, és láss csodát, ez a terhességem problémamentes volt, fúrtam, faragtam, lakásfelújítás, festés önállóan, amíg férjem dolgozott, addig én sem tétlenkedtem itthon, semmi problémám nem volt, időre megszületett közös gyermekünk. Nem mindegy, kinek szüli az ember a gyermekét!!! Nagyon nem mindegy!!! Hamarosan újra terhes lettem, pontosan 3. kisfiam 5 hónapos korában, féltem, hogy az emelgetése, ellátása miatt nem fogom tudni kihordani a babámat, de orvosom megnyugtatott, ez semmiféle terhet nem jelent szervezetemnek, megnyugodtam. Nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy ártok a babámnak a napi 10 kg-os kisfiam emelgetésével, hisz most kezdett felállni, de nagyon akartam rá vigyázni és nem is volt semmi gond. A december 9-i citológiám nagyon rossz lett, p3 hpv vírusos, orvosom mondta, Canesten kell, betartottam, megszűntek a panaszaim. Orvosom, mint kiderült, szabadságon volt az ünnepek alatt és hát nem kapkodott a leletem miatt, hogy értesítsen, 5 hetet várt és felhívott telefonon, hogy meg kell ismételni a citológiát, mert nagyon rossz az eredmény, de nem kell megijedni, a terhesség alatt a szervezet immunrendszere csodákra képes, meg is tudja gyógyítani önmagát. Megnyugodtam telefonon keresztül, másnap mentünk a kórházba, boldogan, könnyedén, hisz oly csodás a terhesség, ja és hab a tortán, amit el is felejtettem leírni, hogy december 27-én a genetikai uh-n derült ki, hogy kislányunk lesz, aki makk egészséges! Madarat lehetett volna velünk fogatni, annyira büszke voltam magamra, hogy 40 évesen egy csodálatos, egészséges kislány anyukája leszek a 3 fiúgyermekem mellett!!! És tudod mi történt!? Levette az orvos a citológiát, kapkodva, hogy mindjárt kezdődik a magánrendelése, természetesen magánrendelési tarifát kifizettük, mint minden hónapban, 9.000,-Ft-ot, megvizsgált, hogy zárt-e a méhszájam, az volt, megultrahangozott és minden a legnagyobb rendben volt. Mikor autóba ülve mentünk haza férjemmel, mondtam, érdekesen érzem magam, feszül a hasam, azt mondta férjem, biztos az izgalomtól, hogy megvizsgáltak. Aznap éjfélkor elfolyt a magzatvizem és a kórházban közölték velem, hogy szülnöm kell és a 22 hetes babának nem segíthetnek, még ha él, akkor sem, mert a törvény előírja nekik, hogy 24 hetes kor előtt vetélésnek számít, nem kaphat a baba orvosi segítséget!!! Annyira sírtam, mintha a szívemet szakították volna ki a helyéről!!! Nem tudom leírni, mit éreztem és azóta is mit érzek, csak azt tudom, hogy életemben ennyit nem sírtam még. A vajúdóban egyedül maradva oxitocint kaptam, ami meghozta a fájásokat és a szülésznők azt mondták, hogy nekik nincs idejük (kedvük) mellettem ücsörögni és várni, becsukva az ajtót ment a tracsparti, és amikor csengettem, hogy nagyon rosszul vagyok, iszonyú fájdalmaim vannak, azt mondták, ne nyomjak, mert az orvos a műtőben van, és ha mégis kicsúszik a baba a paplan alá, csak akkor szóljak, addig hagyjam őket békén, nem kell hisztizni. Én nem hisztiztem, csendben, a fájdalomtól majd' megőrülve szenvedtem végig a kislányom halálvergődését. Megszültem egy 29 cm-es 500 g-os angyalkát, aki a lábaim között mocorgott, hol az egyik combomnak ütődve, hol a másiknak, odajöttek a szülésznők és mondták, hogy mostmár tényleg lehet szólni az orvosnak, mert kint van a baba, aki az én kislányom volt és még élt. Mikor az orvos odaért, még mindig élt és még utána is 2 órát, de nem segítettek rajta, azt mondta az orvosom utána, hogy a patológián egy koporsóba teszik ezeket a csöppségeket és hagyják meghalni. Az orvosom azért nem lehetett jelen a szülésnél, mert 24 hét alatt csak az ügyeletes lehet jelen, mert az még nem számít szülésnek, hiába az 500 g. 2 héten múlott, hogy nem segítettek az angyalkámnak, 2 héten múlott, hogy nem temethetjük el őt és nem nézhettem meg, nem vehettem a karjaimba. Belepusztulok a fájdalomba és nem tudom, hogy fogom túlélni, mert a lelkem belehalt a történtekbe. Azt tudom, hogy nem kellett volna január 13-án pénteken bemennem kontrollra a kórházba, mert amíg nem mentem be, semmi bajom nem volt, annyira energikus, egészséges kismamának éreztem magam és ezután a vizsgálat után minden darabjaira hullott. A most 10 hónapos kisfiam terhessége alatt egyetlen citológia, egyetlen kézi betapintási vizsgálat sem volt, ugyanis a citológiát előtte abban az évben csináltattam meg, aminek az eredménye jó volt. Azt olvastam, hogy a gombás fertőzés produkálhat p3 hpv eredményt, de ha megszűnik a probléma, a gyulladás, tényleg képes a szervezet az öngyógyításra. Ezért arra intek minden kismamát, ha egy mód van rá és szeretné kisbabáját megóvni, ne vizsgáltassa magát belülről, kézzel, mert nem tesz jót senkinek, p3-mal is ki lehet hordani egy terhességet, rengeteg cikket elolvastam ezzel kapcsolatban, orvosoktól kértem online véleményt, igenis a terhesség után kell rendberakatni a méhszájat, de nem a terhesség alatt. Minden jót kívánok nektek! Szép napot! Andi

2012. jan. 26. 09:54
őszintén sajnálom. ne adjátok fel a reményt, picit szüneteltessétek a baba projektet és később tuti össze jön :-D
2012. jan. 26. 09:38
Két zökkenőmentes terhesség, sima szülés után három vetélés, ahol két alkalommal spirál mellett fogant kisbabákat veszítettünk el. Idén karácsonykor már újabb taggal bővülhetett volna a kis családunk, ehelyett ismét egy kisbabánk hagyott itt minket... Nem adjuk fel, mindig van remény, új év, új lehetőségek, csak bíznunk kell és sikerülni fog

Ugrás a teljes cikkre: Van még remény?
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook