Mi az értelme az életnek? (beszélgetés)
Nekem is a családom.De aki nem ilyen szerencsés az is megtalálhatja a boldogságot.
Van értelme az életnek!A gyermekeim!
igen Verocskánk,így lehet értelme az életnek:-)
Teljesen át tudom érezni a helyzetet mert én is voltam benne.Ezért a megoldásba is megpróbálhatok segíteni.Meg mért ne próbálnék ha úgy érzem hogy van jó tippem.Nem biztos hogy az a jó neki ami nekem de az biztos hogy ha kis dolgokba sikerélménye lesz egy elkeseredett embernek akkor tovább próbálkozik és előbb utóbb a nagy dolgok is sikerülnek mert ugye olyan nincs hogy nincs .És ha a nagyok is sikerülnek elégedett és boldog lesz és kijut ő is a fénybe.Ez bizti műkszik nálam legalábbis működött.Ha valami rossz következik be akkor nálunk általába még két rossz következik utána de utána jön a jó MINDIG és csak addig kell türelmesnek lenni.Velem volt már olyan hogy kissé elszáltam magamtól és akkor jött valaki és helyre tett.Ilyenkor mindig arra gondolok hogy ezt biztos megérdemeltem és meghallgatom,nagyon kellemetlen de egyszer úgyis vége lesz a dolognak .És amikor túljutottam rajta akkor igyekszem átgondolni és önkritikát gyakroloni és változtatni a viselkedésem.Emberek ez a legnehezebb mikor magaddal szembe kell önkritikát gyakorolni.De nem lehetetlen viszont utána úgy érzem erősebb lettem jobb ember.Tehát nyugott szívvel ajánlom mindenkinek neked is félénkvagyok.Ez erősíti a jellemet és közelebb kerülsz a fényhez.Ma szépen süt a nap csomagolj össze magadnak egy kis kaja motyót és menny ki egy közeli forgalmas parkba és reggelizz meg ott .Hallgasd a madarakat nézd hogy játszanak a gyerekek.Játszóteres parkba menny.Ha látják hogy kajálsz akkor nem néznek ki nyugi.Élvezd azt hogy nem a négy fal közt vagy nem kell sietned dolgozni.ez tuti módszer.
Köszi a biztatást. Minden építő, segítőkész gondolaton elgondolkodom remélve, hogy leszűrök belőle valami hasznosat. Bár a céljaim most már igen kuszák, szerintem nagyok, elérhetetlenek sosem voltak. Rendben, azért próbálkozom. S ha a körülöttem levő emberek hasonlóan vélekednének a világ folyásáról, talán már látnám az alagút végén a csillogó fénybe öltözött reménységet is hozzá.
te Verotskaaa:)te milyen segítökész vagy:)ilyennek kellene lenni mindenkinek..
Végre egy kicsit poziotívabb hozzászólás a részedről.Igaz a vége negatívosodott de már jobban hangzott mint az eddigiek.Én optimista vagyok ezért nem esett jól olvasni a soraid.Szabályosan letörték a hangulatom.Ezért nem nézek thrillert mert képes vagyok több éjszaka is azt álmodni és majd betojok ijedtembe és amikor felébredek nagyon nehezen alszok el mert félek.ezért oda szoktam bújni a kedvesemhez.Gondolhatjátok hogy "úristen 32 éves és..." de hát ez van túl élénk a fantáziám/jó értelembe is ám hmmmmmmm/szóval félénkvagyok tudod mit próbálj ki?Kis célokat tűzz ki ne mindjárt a nagy álmot.És ha a kis célok megvalósulnak örörmödet leled benne és így leszel majd egyre optimistább.Hidd el beválik és a végégn kikerül a sötét szobából közénk ez tutkó ám.
heló cimbi.Hallottad már azt,Segíts magadon,Isten is megsegít?Benned 1 költő veszett el!Aki ilyen gyönyörű szóképeket alkot,az írja le vers formátumban a gondolataid.Remélem ez segít majd minden téren az"élet ingoványos zuhatagában"Akkor életednek fénylő napjai virradhat fel fölötted!Remélem hallok még rólad sok szépet is.
De , hat nem muszaly neked ebben az allapotban maradni ! Allj a sarkadra,vedd kezedbe az eletedet es igenis erd el,teremtsd meg az elkepzelt,megalmodott vagyaidat !
Tévedés. Nem sajnáltatom magam, csak megállapítom értelmetlen értelmet keresni életünk folyásában, mert amit eltervezünk, ami számunkra jó, kellemes, ami előre kifundált cél, az nem biztos elérhető. Köszönöm a bátorítást mindenkinek. Bár lehet félreérthető voltam, úgy tűnhetett, hogy szomorú, vagy önsajnálatba merülőek voltak hozzászólásaim, de csak ténymegállapításnak szántam őket. Körülöttem a világ így forog, de ha ti körülöttetek más szelek fújnak, annak csak őszinte szívvel örülök. Én legtöbb esetben nem kaptam meg az élettől azt amit szerettem volna, ezért az idő múlásával megszűntek vágyaim, álmaim, céljaim. De nem szomorít el a dolog. Azért mert én fekete szobában csücsülök, még vannak akiknél pislákol a pirkadat. A háttérben, csendben, meglapulva úgy érzem kötelességem erőmtől függően pirkadatukat fenntartani, hátha ők még értelmet találnak valaha az élet ingoványos zuhatagában.
Tudunk mi ennél cifrábbakat is.
Fura én nem nekik akartam bizonyítani, én magamnak...jól akartam végezni a dolgom...csináltam... biztosan más lett volna a helyzet ha a főnököm nem tart idavalónak, tudott volna olyan feladatot adni amit a fiúk, kisujjukból könnyebben és ezerszer jobban kiráznak...és akkor nem lett volna itt helyem, nem lenne helyem..nem nemi kérdés ez hidd el...több összetevős!!!
Ez tény a nők nagyon összetettek.egyszer azt szeretnék hogy a férfiak védelmezzék másszor meg azt hogy ne babusgassák mert nem gyerek.
Ha nem tudnánk gondolkozni mi lenne az elsődleges cél?Az ösztön parancsa.az mi?A szaporodás.De mivel a jóistentől megkaptuk a választás lehetőségét és a gondolkozás csodáját EZÉRT és csak ezért van több lehetőségünk. Mi egy társadalom alapja?Nem a család?A család hogy jön létre?Szaporodással.De az okosabbja ésszerűen teszi mert használja az eszét.Mivel tudunk gondolkozni és van több választásunk ezért tudunk több célt is választani lehet az egyik a gyerek a család és mellette egy olyan munkahely ahol kiélheti a hajlamait.Ha valaki ruhát szeret tervezni és sikerül tervezőnek tanulnia és sikeres a szakmájába mellette van családja is az két céljá
t megvalósította.De ahogy öregszik az ember úgy változnak a céljai.szerintem olyan nincs hogy valakinek egy célja van hanem több és változó.De itt nem a cél a kérdés hanem az élet értelme.Mire törekszik minden ember?Hát a jó párkapcsolatra.Még az emancipált nőnek is szüksége van társra mert társas lények vagyunk.
Be kell látnunk mi sem vagyunk egyszerűek...
Ha egy nő van sok férfi közte az a jobb felállás de keményen kell a férfiaknak bizonyítani hogy nem egy butuska gyenge nő vagy.Viszont tény hogy ahol 3-nál több nő van az durva.Ritka az olyan sok nős munkahely ahol kifejezetten jó lenne a hangulat.
Hááát ezzel nem értek egyet, nem hiszem, hogy egy gondolkodó ember életcéljának feltétlenül a sokasodás, szaporodást kell fő célként tekinteni:) Biológiai szempontból hasznos, hogy fennmaradjon a faj, de célként nem hiszem, hogy ideális.
Akkor mos ezt hogy is érted?...is is mondod...most lehet hogy haragudni fogsz....én dolgoztam nők között is...de sokkal jobb a hangulat, a morál és a közérzetem a fiúk között...nincs hiszti, kevesebb a rosszindulat, de azt is elütik humorral, rugalmasak, mindenki a saját hibáival törödik, csapatmunka van (mondjuk ez főnök érdeme is)...jó néha összevesznek azon hogy kinek jobb a nyakkendője és melyik csajnak jobb a feneke...de ezt is lerendezik egy sör mellett, és a humor a nagy fegyverük...szeretem a nőtársaimat is, ne érts félre...de ha már háromnál több nő együtt dolgozik cudar a világ....
Tudjátok mit bírok? Ennek a fórumnak az a címe hogy VAn értelme az életnek? És hova jutottunk a nő -férfi viszonyhoz.Hát nem ez az értelme az életnek hogy megtaláljuk életünk párját a lelkünk másik felét?És családunk legyen?Szaporodjunk?/már elnézést/ A földön minden élőlénynek ez a célja csak az ember keres magának másikat mert tud gondolkozni.Lásd emancipált nő.VAAAAAAAAAAAAgy pénzsóvár férfi.
Téééévedés!!!Ez nem igaz!Én dolgoztam sok nővel.Ott csak a raktáros meg pár vezető volt a férfi és EL VOLTAK KÉNYEZTETVE:Mert a sok nő ne győzött veük magának udvaroltatni.Én is jártam az egyik szalagvezetővel.Mert én is úgy viselkedtem mint a többi nő.De az az áskálódás ami ott folyt...a nők sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni mint a férfiak.Pont a verseny miatt.
Szerintem ha sok nő közé bekerül egy férfi ezt neki is végig kellett volna csinálnia...azt nem tudom hogy nem adta e volna fel? De lehet hogy a feladás ebben az esetben nem nemi kérdés, inkább alkati...
ugye hogy nagyon meg kellett dolgoznod az elismerésért? Sokkal jobban mint mondjuk egy újonc férfinak kellett volna.
HÁT ERRŐL BESZÉLEK kedves férfiak.Én gyesen vagyok de azért valamikor én is dolgoztam tehát tapasztalatból beszélek.De itt egy megerősítés.Higgyétek el ez így van.
Férfiak között dolgozom egyedüli nőként...eleinte nyomták női mivoltomat...nagyon nehéz volt...egyedül a főnököm hitt bennem hogy én kellek oda...én sem értettem mire kellek ott, aztán lassan kialakult...rájöttem hogy ha elismerem hogy miben nagyon jók, és valljuk be számtalan dolgoban ügyesebbek, talpraesettebbek, okosabbak...figyelem bizonyos dolgokban...ők is elismerték hogy én miben vagyok jó, nagyon jó...mostmár tiszteltben tartanak, és én is viszont. A társas kapcsolatban is működik ez. Én tisztelem, és az egekbe magasztalom azokért a dolgokért a páromat amiket ő tud jobban, és ő viszont....de ahhoz hogy ez a folyamat működjön valamelyikünknek el kellet kezdenie tisztelni a másikat és az ő képességeit. Ő nagyon jól fúr én meg jobban készítem a kacsát :)
Köztudott tény hogy nők mind a két agyféltekéjüket használják és könnyen kapcsolnak egyikről a másikra.Nem úgy a férfiak.ezért van az hogy a nők "lekörözik" a férfiakat.viszont vannak területek amit a férfiak tudnak jobban és gyorsan le is lövöm a poént"vezetni" a férfiak tunak jobban viszont lehet hogy csak azért mert a férfiak többet vezetnek????Ugyanis minden gyakorlás kérdése.Na de tájékozódni térképről azt elismerem a férjem jobban tud.
A nők azért maradnak "alul" mert a férfiak nem képesek elismerni ha a nőknek van igazuk vagy a nők valamibe jobbak.Éppen ezért harcolnak a nők hogy egyértelmű legyen hogy valamibe ők a jobbak.Ha elismernétek hogy egy nő valamit jobban tud egy férfinál mindjárt nem harcolna úgy az "emancipált öntudatos" nő.És igen egy ilyen nőnek akinek a karrier fontosabb még a családnál az megszokja a munkahelyén az állandó harcot és már otthon is harcol az elismerésért amit hiába tesz legtöbbször.ezért az erős nő inkább otthaggya a gyenbge férfit.Mert egy férfi nem akkor erős egy nő szemébe ha izmos hanem ha képes önkritikát gyakorolni és beismerni ha hibázott vagy rossz döntést hozott.Nekem ilyen az erős férfi de ehhez még az én férjemnek is fejlődnie kell.Ami lassan de biztos reményeim szerint sikerül.Mert ha ritkán is de én azért el szoktam ismerni ha hibázok vagy valamit nem jól tudok.
Én mint nő azt tudom mondani erre hogy:Eddig a férfiaknak jó dolguk volt mert otthon játszhatták az urat büntetlenül verhették az asszonyt a családot és mivel férfi társadalom volt eddig a vezetőségbe hát ott se igen léptek fel hanem még támogatták is mondván hogy"az asszony verve jó" ismerős kedves férfiak?Ezt ugyan ki találhatta ki.Hát nem egy nő.Végre eljutottunk oda hogy a nőknek is van szava amit még szép hogy érvényesítenek ha igazságtalanság éri őket.Még szép hogy a gyerekeik védelmébe elhaggyák a férjet.Vagy az olyat aki annyira pipogya hogy még a családját se tudja eltartani,ezért a nő kénytelen dolgozni.Mondjuk sajnos a mai világba ez már nem teljesen a férfiak hibája.De sokszor hallani hogy valaki segélyen tengődik csak ne kelljen dolgozni és ezért az asszonynak kell elmennie hogy valahogy felszínen maradjanak.Szerencsémre az én férjem ilyen szempontból szuper ha nincs pénz elég akkor szerez megoldja.Mindig megbeszéljük az anyagiakat.
Viszont az olyan nőket akiknek az első a karrier elítélem nem jó ha egy nő férfi próbál lenni nem természetes.Viszont az egyenjogúság abból a szempontból üdvös hogy a férfi nem tudja elnyomni a nőt ugyanis kedves uraim nekünk is vannak vágyaink ami szeretnénk megvalósítani és ha csak a férfi az úr mindenbe ő akar dönteni és amilyen basák vagytok sokszor előfordul hogy nemet mondtok.De mostmár nem tehetitek.Tolerálnotok kell a nőt is mégha nehéz is.Viszont az olyan veszekedés hogy a nőnek hol a helye érvényét vesztette pont azért mert már a férfiak zöme nem tudja egyedül eltartani a családját pont azért mert önhibáján kívül nem kap elég fizetést.Ezért nem vagytok kárhoztatva de ha a nőnek is pénzt kell keresnie dolgoznia onnantól tutkó az egyenjogúság.
Viszont aki otthon marad és neveli a gyerekeket szerintetek azok munkája nem olyan fontos ha nem fontosabb mint a tietek????Mi a jövőt neveljük akik majd a ti nyugdíjatokat megkeresik nem???????????????
[link]
Ajánlom figyelmedbe ezt az oldalt..
A nők hirtelen, alig pár évtized alatt beszabadultak a férfiak „vadászterületére“. Magabiztosabbak lettek, és gyakran lekörözik a férfiakat. A férfiak pedig nem tudják, hogyan reagáljanak erre. A nőnek kinn az életben (a munkájában) nap mint nap bizonyítania kell, mert ha nem teszi, alulmarad. Nem csoda, ha egy idő után már a partnerkapcsolatában sem képes eljátszani a szende kis butuskát, és amolyan versenyterepként kezeli a férfi-női viszonyt. S ettől egy gyöngébb lelkű férfi bizony elkeseredik és elbizonytalanodik.
A pszichológusok szerint egyre növekszik azon férfiak száma, akiket elhagy — vagy akiktől elválik a feleségük vagy a kedvesük. Változik a felállás: a nők lépnek először.
A társadalomban változnak a férfi és a női szerepek, az intelligens és művelt nők előtt nyitva áll az érvényesülés útja. Növekszik azon nők aránya, akik nem a családjukat, hanem a karrierjüket építgetik — és már nem érdeklik őket az olyan férfiak, akik nem tudnak lépést tartani velük. A nők bekeményítenek: és ezt az új jelenséget a férfiak zöme nehezen viseli (hiszen őket még úgy nevelték, és szocializálták: hogy a férfi az erős, a kezdeményező, a nő a gyönge, a támaszt kereső). Évezredekig minden a férfi akarata szerint alakult, és most hirtelen minden a visszájára fordul, hatályukat vesztik a régi sztereotípiák. A nő harcol — és győzni akar. Egyes nők ráadásul (öntudatlanul) bosszút állnak a női nemet ért minden sérelemért, és nem kímélik párjukat. Még akkor sem, ha az szegény személy szerint semmivel sem szolgált rá a durva bánásmódra.
További ajánlott fórumok: